Reiteralm-Spiegelsee-Riesachfalle
Éjjel esett, egész rendesen, azonban reggelre szinte nyoma
sem volt az esőnek. A nap is kiviggyant, kellemes 17 fok volt reggel, a bőséges
reggeli után átbuszoztunk a Schladmingtól mintegy húsz percre található kabinos
felvonó, a Preunegg Jet – a hangzatos neve ellenére ugyanolyan felvonó, mint a
többi :-) -
induló állomásáig. Rövid autópálya, majd egy szűk, kacskaringós hegyi úton
lavírozott fel a buszunk, és menet közben lenyűgöző volt a kilátás… Láttunk
néhány kerékpárost is, akik igen keményen küzdöttek az emelkedőn felfelé, nem
hiszem, hogy mindennap feltekernek a hegyre és vissza, pláne többször…
A buszunk közben célba ért, még mindenki gondolkozott, hogy
kell a kiskabát, vagy a mellény, mert ugyan napsütéses szép idő volt, de itt
sosem lehet biztosra menni. A felvonó elektromos kapuján a Sommercard
villámgyorsan átsegített mindenkit és már hasítottunk is felfelé. A Reiteralm
1740 méterrel fekszik a tengerszint felett, van egy egyszerű fotópont, illetve
egy hütte amit éppen felújítottak, és egy mesterséges tó, mely télen a hóágyúk
etetésére szolgál, és innen jó pár túraútvonal indul. A csoport a 66-os úton
indult el felfelé, ami a tó mellől indul, majd bemegy az erdős részre és rögtön
egy kis kapaszkodóval jelzi, hogy ma is menni kell egy keveset felfelé :-)
A tájékoztató táblák szerint 45 perc alatt el lehet érni a túra egyik látványosságához a Spiegelsee-hez, a térkép szerint közepesen erős túraútvonal. Tényleg van benne helyenként igen kaptatós rész is, de néha lehet egy kicsit lazítani is séta közben. Menet közben egyre többször álltam meg és mások is ugyanis elképesztő rálátás van a Dachstein vonulataira, még akkor is, hogy ha szégyenlősen felhőbe burkolózott és csak egy-egy pillanatra lehetett elkapni a csúcsait.
 |
| Megyünk felfelé... |
 |
| ...ilyen díszlet előtt |
Az útvonal mellett kecskék legelésztek és élvezték az alpesi napsütést, illetve a sziklafalon kialakított mászó részen a bátrabbak – azaz a kellő felszereltség és tapasztalat birtokában levők- fel is mászhattak, lerövidítve ezzel az utat a hegygerincre.
 |
| Kecskék az úton |
Azt szokták mondani, hogy a túraútvonal mindig a csúcs előtt a legmeredekebb, nos, ez valóban így van: a Spiegelsee előtti rész tényleg elég kaptatós volt, de leküzdöttük. A tó előtt egy gyönyörű cirbolyafenyő áll, mögötte egy pad, melybe szépen bele van égetve a Spiegelsee felirat.
De miért is ilyen nagy szám ez a kis tó? Mert a Dachstein
hivatalos plakátfotói innen készülnek, többek közt és is felmásztam arra a
sziklára ahonnan a legelőnyösebb képet lehet lőni a hegyről, sajnos a felhők
még mindig takarták… Ettől függetlenül van egy hangulata a tónak: a meredek hegycsúcsok
közepette, alpesi rózsák között egy kristálytiszta tavacska, és miközben
ücsörögtünk a sziklákon és csak úgy nézelődtünk, mintha az idő is megállt
volna.
 |
| Ugye hogy nem rossz ? A felhők mögött ott a Dachstein |
Közben persze itt nem volt megállás: innen fel lehetett mászni a Schober 2133 méteres csúcsára – hardcore útvonal – illetve mögöttünk lévő hegygerincre a Rippeteck 2126 méteren álló keresztjéhez, szintén nem egyszeri túrázóknak ajánlott útvonalon. A gerincen aztán vissza lehet menni a felvonóig, de ez sem kezdőknek és amatőröknek ajánlott, vagy az ide vezető úton visszamenni és onnan még el lehet menni egy másik kilátóponthoz. Miután a csoport elszivárgott néhányan még fényképezgettünk, meg csak úgy üldögéltünk a sziklákon, majd a vissza indultunk a 66-os úton, mondani sem kell ez már jóval könnyebb volt. Lefelé is kb.háromnegyed óra az út, kellemesen kifáradva értünk vissza a felvonó állomásához, ahol még bámészkodtunk egy keveset majd a kabinossal lementünk az alsó állomásra. Miután mindenki visszatalált a buszhoz, indultunk a Riesach Wasserfalle irányába. Mivel itt nem nagyon lehet a busszal forgolódni, ezért a keskeny úton továbbhaladva egy szűk fahídon átgurulva a Zainerweg-en haladtunk. Egymást érték a kisebb-nagyobb panziók, hotelek, látszik, hogy a turizmusé a főszerep, de inkább télen. Igazi falu vagy város nincs is itt fent a hegyoldalban, inkább csak néhány épület áll egymás mellett, természetesen patika rend van mindenhol, a domboldalon a füvet tuti sablonnal vágják :-).
Az út igazából egyjárműves, ha valaki szembe jön a busszal, akkor megy a
fejvakarás, hogy merre is lehet lehúzódni, és ha nincs más megoldás, akkor
tolatni kell…
Jó félórát buszoztunk, mire megérkeztünk a Riesach Wasserfalle alsó parkolójához. A murvás út a parkolóból egyenesen bevezet az erdőbe, ahol keményen elkezd emelkedni az út, ami nem lenne akkora probléma, de lépcsőket alakítottak ki rajta és időnként elég nagyokat kell lépni.
 |
| Itt lehet lihegni |
A lihegésért kárpótol a közelben lezúduló víz, egy negyedórás menet után értük el a Kleiner Riesachwasserfall kilátópontját, innen remekül fotózható a kisebbik vízesés. A kilátópontról felnézve már látszik a vízesés felett átívelő híd, ami így nem tűnt annyira távolinak pedig…
A kilátótól újabb lépcsős emelkedő vezet felfelé, a fordulókban padok vannak kihelyezve, ha esetleg szükség lenne rá. Gonoszul emelkedik az út, de a vízesés moraja egyre közelebbről hallatszott, ez adott egy kis lendületet, de így is kellett vagy húsz perc mire felkaptattam.
 |
| Fent a híd, oda megyünk |
A hídról szépen látszik a vízesés és a völgy is. Itt elágazik az út, a hídtól egy rövid sétával egy murvás úton lehet felmenni az 1369 méteren található Jausenstation Gfölleralm hüttéhez ami a Riesachsee partján található. A másik lehetőség, hogy a lépcsős úton fel kell menni egy függőhídig, azon keresztül be az erdőbe, majd mindenféle sziklába erősített létrákon, illetve lépcsőkön haladva a hütte előtt kiérni az erdei útra.
Nagyjából kettéoszlott a csoport, én többedmagammal nekivágtam a murvás útnak. Szenvedéseink azzal kezdődtek, hogy egészen jó idő lett, az út mellett pedig nem mindig volt árnyék, ráadásul egy méternyi vízszintes felület nem volt a felfelé kanyargó úton… Napóleon Oroszországból hazatérő vert seregéhez tudnám hasonlítani alkalmi kis csoportunkat, úgy vonszoltuk magunkat az úton. Nagyjából fél úton tartottunk, mikor szembe jött velünk a csoport egyik Ironman-ja aki a függőhíd felé indult el velünk egy időben, szélesen mosolyogva mondta is, nincs már olyan messze :-) , majd elindult velünk felfelé. Mire megkérdezhettük volna, hogy mégis mennyire nincs messze, már nem is láttuk, úgy szedte a lábát… Egy újabb kanyar után, mikor egy kerítést és egy szénatárolót elhagytunk szépen megjelent az út jobboldalán álló hütte is, akkor azért jóleső érzéssel konstatáltuk, hogy ide is csak felmásztunk! A hüttében rögtön le is huppantunk az első szabad ülőhelyre, a felszolgáló srácnál rögtön le is adtuk a rendelést, néhány perc múlva pedig már kortyolgattuk a finom házi limonádét illetve a jó hideg Schladmingert :-).
 |
| Elértük a hüttét. |
Aránylag gyorsan megkaptuk a Kaiserschmarnn-t azaz a császármorzsát, amit itt
Ausztriában kissé másképp készítenek, de nagyon jól esett. Tulajdonképpen
bármit hozhattak volna, olyan éhesek voltunk, hogy mindent megettünk volna :-)
Jausenstation Gfölleralm hütte májustól októberig van nyitva, a túrázók legnagyobb örömére. Egy régi parasztház van átalakítva, kint és bent is le lehet ülni, a szabadtéri mellé szép kilátás is párosul. A hüttétől tényleg néhány lépésre található a Riesachsee, amit amfiteátrumként ölelnek körbe a hegyek.
 |
| Reisachsee |
Rövid nézelődés után nekivágtunk a visszafelé vezető útnak, végig a murvás úton, lejtmenetben egészen gyorsan leértünk az alsó parkolóhoz. Innen még valamivel több, mint 20 perc buszozás várt ránk,Miközben hirtelen a felhől mögül előbukkanta a Dachstein mindhárom csúcsa a maga teljes pompájában. Sofőrünk már tudta mi következik, lehúzódott a busszal, mi pedig ugrottunk le a buszról egy jó - vagy legalábbis értékelhető - fotóért. :-)
 |
| Látszik a Dachstein |
Közel húsz perc utazás után lent is voltunk Schladmingban, a hotelnél. Pikk-pakk eltelt ez a nap is a túracipőbe pedig közel 16 km váltakozó irányú gyaloglás került :-) Ennek ellenére vacsora után mászkáltunk egy
Megjegyzések
Megjegyzés küldése