Ugrás a fő tartalomra

Irány az Alpok ! 1.nap Rax-Schladming

 



Rax-Schladming

 

Rax, Ottohaus

Idén először – hol máshol :-) - Ausztriában töltöttünk el néhány eseménydús napot. A megszokott menetrend szerint indultunk el, majd Budapestről Sopron felé vettük az irányt, hogy a hegyeshalmi autópálya határátkelő helyett a lényegesen kisebb forgalmú Sopron és Klingenbach közti található átkelőhelyen gurultunk át Ausztriába, majd kb. másfél óra múlva már egy   Hirschwang melletti parkolóban voltunk.  Innen néhány lépcső leküzdése után a Rax Seilbahn épülete előtt álltunk, és vártuk, hogy a foglalt időpontban a felvonóval felmehessünk a hegyre.

 

A Raxalpe Ausztriában, Alsó-Ausztria és Stájerország tartományok határán emelkedik. Északi szomszédjával, a Schneeberggel (2076 m) alkotja a Rax–Schneeberg-csoportot, amelyet a mély Pokol-völgy (Höllental) választ ketté. Számtalan túraútvonal található itt, emiatt télen és nyáron is kedvelt kirándulóhely.

Csoportunk két részletben jutott fel a Raxalm-Berggasthof megállóba, az utazás kb. 8 percet vett igénybe. Sajnos az időjárás nem a szebbik arcát mutatta, viharos szél és egyáltalán nem jó kinézetű felhők tornyosultak odafent 1545 méteren. Magára is kapkodott mindenki minden meleg holmit, majd miután elindultunk az 1644 méteren található Otto Haus felé, a szél kicsit odébb hessegette a felhőket, utat engedve egy kicsit a napfénynek, ekkor meg már lefelé ráncigáltuk a cuccainkat és ez így ment egy darabig.

 A túraútvonal nem vészes, széles, helyenként kisebb sziklák is vannak benne, egy kicsit emelkedik is, viszont a kilátás-már amikor a felhők engedték – az valami pazar. Rengeteg virág nyílik mindenfelé, majd az Otto Haustól nem messze egy egész havasi gyopár rétet találtunk, telis teli virággal.  Lent a völgyet és a környező hegyeket néha beborították a felhők, majd időnként előbukkantak , hálás fotótémát szolgáltatva.

Felhős...
Rengeteg a havasi gyopár

 

Egy laza háromnegyed órás sétával értünk el az Otto Haus-ig, aki akart az innen még az 1737 méteren található Jakobs Kogel-hez felkapaszkodhatott, vagy az Otto Haus körül nézelődött, illetve a kialakított fotópontról próbálkozhatott jó képeket lőni. Vissza a Raxalm Berggasthof-hoz egyénileg, vagy csoport többi tagját összevárva lehetett lemenni. 

Otto Haus

Amikor elindultam visszafelé, még szemerkélt az eső, félúton már kisütött a nap, a Berggasthonál pedig már szinte nyárias meleg volt. Na ehhez a változékonysághoz tessék felöltözni …

Előbújt a Nap


Látszik a Schneeberg is


Mivel volt még időnk, egy kései ebédszerűt megejtettünk odabent, jelentem az almás rétes itt is kiváló! :-)

Miután mindenki visszaért, a felvonóval lementünk a parkolóba, majd indultunk is tovább a célállomás, Schladming irányába. Nem egész három óra alatt abszolváltuk a 220 kilométert, szállásunk Schladming belvárosában volt, egy igen jól hangzó szállodalánc hoteljében szálltunk meg.

A szobák átvétele után mehettünk is vacsorázni, előzőleg az idegenvezetőnk csak annyit mondott a hely konyhájáról, hogy innen senki nem ment éhesen haza… Na jó,majd látjuk… és igen, innen tényleg nem lehet éhesen távozni! Mindamellett hogy a személyzet rendkívül kedves – van jó pár magyar is, mert mi magyarok a világ minden pontján megtalálhatóak vagyunk – a kiszolgálás elsőrangú. Rengeteg előétel, kétféle leves, háromféle második – amit a szakácsok szervíroznak, csak sorba kell állni érte - desszert, saláta, szóval minden is van! Ha meg a főételek közül a másik is tetszett, akkor oda kell állni és szó nélkül kap az éhes vendég egy adagot… Ja és a helyi sörfőzde a Schladminger Brau is képviselteti magát, a Bio Zwickl eszméletlen finom!

Schladming Városháza

Meccsnézés lesz

Mivel aznap este játszották a foci EB-n az osztrák-török meccset, kerestünk a városban egy kiülős helyet és beültünk meccset nézni. Sajnos az osztrákok gyorsan hátrányba kerültek, ez a hangulatot meg is ölte, később kétgólos hátrányban összejött a szépítés a sógoroknak, na, akkor aztán az egész város üvöltött…

A szállodába visszaérve nem igazán kellett ringatni senkit, másnaptól igen mozgalmas napok vártak ránk.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csak a négy

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is felhasználtak. A harmincéves háború

A MILKA - Story : A lila tehén nyomában

H a azt mondom, MILKA, mindenkinek beugrik a lila tehén  és a finom alpesi csoki. De mitől lett ilyen népszerű a márka ? Ime a MILKA story.... Kezdjük az elején : Phillip Suchard  - aki  eme csodát megalkotta - svájci cukrászmester, 17 éves korában kezdett el gyakornokként dolgozni testvére berni cukrászdájában . Mint abban az időben sokan , a fiatal ember híres és sikeres szeretett volna lenni, erre lehetőséget pedig abban látott, hogy Amerika felé vegye az irányt. Svájci órákkal és nagy becsvággyal felpakolva vágott bele a nagy kalandba, ami aztán nem úgy sikerült ahogyan ő tervezte. Hazatérve Svájcba,  1825 novemberében Neuenburgban megnyitotta saját cukrászdáját,  ahová egy újszerű édesség,  az "au chocolat fin de sa fabrique",  vagyis a „finom házi készítésű csokoládé"-val igyekezett becsábítani az embereket. A valódi kézműves termékek hamar népszerűek lettek, azonban a lassú gyártás miatt hamarosan modernizálni kellett az üzemet. 1826-ban a szoms