Aquilea-Monselice
Ha augusztus, akkor utazás, ezúttal irány Olaszország, azon
belül is Toszkána!
Szeged-Budapest kora hajnalban, majd Nagykanizsa felé vettük
az irányt, innen egy kisebb pihenő után már át is gurultunk Szlovéniába.
Lendvánál ismerősként üdvözöltük a Vinarium tornyát, majd a kiváló minőségű
szlovén autópályán haladtuk Maribor, és a főváros Ljubljana felé. A néhány
nappal korábban lezúdult hatalmas mennyiségű esőre és emiatt bekövetkezett, az
újkori Szlovénia legnagyobb természeti katasztrófájára már csak a magas
vízállású folyók emlékeztettek, pedig volt itt baj, nem is kicsi.
Domzale környékén tartottunk egy hosszabb pihenőt, majd az
olasz határ előtt Semzana-ban megálltunk tankolni. A benzinkutasok arcát látni
kellett volna, amikor a kisváros szűk utcájáról a kis benzinkútra bevágódott
egy turistákkal tömött busz üzemanyagért :-)
Teli tankkal gurultunk vissza az autópályára, hogy aztán
Fernininél belépjünk Olaszországba. A remek minőségű útról egyszer – egyszer
rálátás nyílt a tengerre, majd Monfalcone városát megkerülve, alsóbbrendű
utakon, kis falvakon keresztül haladva kora délután érkeztünk meg Aquileába.
Aquilea ókori római eredetű város, Észak-Olaszország egyik
legjelentősebb archeológiai lelőhelye, melyet az 181-ben alapítottak, majd a
Római Birodalom egyik legjelentősebb kulturális és kereskedelmi központja lett,
gazdag város, jelentős folyami kikötővel,feladata volt a birodalom határainak
felügyelete és védelme a behatolásokkal szemben. Aquilea hamar bekapcsolódott a római települések
rendszerébe, i.e73-ban már út kötötte össze Bononiával ( a mai Bolognával)
illetve nem sokkal később Via Postumiával ( Genova) illetve Riminivel is. A
város fokozatosan fontos stratégiai hellyé és kereskedelmi központtá vált,
Marcus Aurelius császár uralkodása idején lakosainak a száma meghaladta a
100.000 főt.
A népvándorlások idején Aquilea fejlődése megtört, 452-ben Atilla
hun hadai teljesen elpusztították a várost. Újjáépítése után azonban a
település fejlődése megállt, s a középkor kezdetére jelentőségét és tekintélyét
folyamatosan elveszítette. Az évszázadok során az ostromok, földrengések,
árvizek és az ókori épületek anyagi kifosztása miatt egyetlen római kori
építmény sem maradt fenn a föld felett. A régészeti feltárások a mai napig
tartanak, a terület 1988 óta az Unesco világörökség részét képezi, s hogy
miért, arról hamarosan szó lesz.
A kisvárosba beérve busszal parkolni nem is olyan egyszerű, mert rengeteg parkoló van, de mindegyikhez odebigyesztettek egy kiegészítő táblát a derék taljánok, mely szerint busszal és nagyobb járművel ott nem lehet parkolni : hatalmas P-betűjeles tábla, majd a kis gonoszság alatta, hogy ide barátom busszal nem… Miután a sofőrünk megunta a keresgélést és a szűk utcákon tolatgatást, a Bazilikához legközelebbi parkolóban megállt, a társaság elsétált, a busz pedig a városon kívül egy arra alkalmas helyen várakozott.
A műemléket a Via Popone Patriarcán besétálva lehet megközelíteni, hangulatos is utca, hatalmas fákkal és üzletekkel. A dallamos nevű Basilica Di Santa Maria Assunta 313-ban épült, a hunok 452-ben teljesen lerombolták. 1031-ben újjáépítették, ekkor épült a 73 méter magas harangtorony is, azonban egy földrengés 1348-ban komoly károkat okozott benne, renoválása után nyerte el a mai formáját.
 |
| Basilica Di Santa Maria Assunta |
Az
épületbe belépve aztán mindenkinek leesett az álla: a padlózat mozaikokból van
kirakva, rálépni nem szabad, emiatt egy plexi útrendszeren lehet felette
sétálni. 760 négyzetméteren, elképesztő szép mozaikábrázolások láthatóak, a
korabeli vallási jelképektől az emberábrázolásig minden megcsodálható. A
főoltár előtt egy szemléltető kövön látható a korabeli mozaikkészítési technika:
ma sem egyszerű egy mozaik elkészítése, de a 4.században, az akkori technikával
és eszközökkel…Nem véletlenül az Unesco Világörökség része.
 |
| Így készült a mozaik |
A teremből le lehet menni a kriptába, a IX.században építhették ,
a falon található freskók pedig a XII.századból származnak, érdekesség, hogy a
portyázó hunok is fel vannak rajzolva a falra, ha szabad így mondanom :-)
 |
| Kalandozó őseink a falon |
A kriptából visszasétálva a templom másik oldalán megtekinthető az ásatási rész is: egy római kori ház mozaikjai láthatóak, majd egy szinttel lejjebb azok az oszlopmaradványok és mozaikrészletek találhatók, melyek a hunok pusztítása után megmaradtak.
A séta egyirányú, miután végig néztük, ugyanazon az
úton lehet visszamenni a főépületbe, majd a templomból kisétálva a mellette
található Keresztelőkápolnába mentünk be. Az épület nyolcszögletű, - a nyolcas
szám jelképezi a történelem végét, a testi feltámadással kezdődő, és többé le
nem záruló világkorszakot – középen található keresztelő medence, mely oszlopokkal
van körülvéve.
A bazilika megtekintése után, aki akarta körbesétálhatta az
épületet, majd visszasétáltunk az időközben visszaérkező buszunkhoz, és
nekiindultunk aznapi szállásunk, Monselice irányába. Az olasz autópályák fizetősek
- mint mindenhol a világon - ők azonban raktak bele egy kis csavart: fizetőkapukon
kell áthajtani, 90 százaléka már automatával felszerelt, gombnyomásra ad
jegyet, majd a lehajtáskor a kiléptető kapunál kell fizetni, ahol a pénzt
mindig elfogadta a szerkezet, nyugtát adni azonban már nem mindig akart :-)
Este nyolc körül értünk a hotelhez, a szobák elfoglalása után jöhetett a vacsora. Szépen megterített asztalokkal vártak minket, minden asztaltársaság kapott grátiszként egy üveg - száraz – vörösbort…
Mivel az olaszok nem nagy leves fogyasztó nép, első fogás nem is lehetett más, mint pasta, azaz tészta :-) Jelen esetben farfalle, paradicsomos, húsos raguval, parmezánnal gazdagon megszórva. Senkit nem kellett bíztatni, gyorsan meg is ettük, aztán vártuk a második fogást… meg még egy kicsit vártunk…
Olaszországban ugyanis nem
kapkodnak a vacsorával, meg úgy általában az étkezésekkel sem, egy ilyen
éttermi kajálásra két órát alapból lehet számolni. A második fogás sertéssült
volt, némi rozmaringos sült burgonyával, ekkorra már ráéreztünk a tempóra,
szépen komótosan, beszélgetve elfogyasztottuk, majd jött kisvártatva az
elmaradhatatlan desszert is, fagyi formájában. Este tíz is elmúlt mire a
vacsora végeztével a tágas, kényelmes szobánkban elnyúlhattunk, kellett is az
erőgyűjtés, mert másnap kemény nap várt ránk…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése