Heiligenblut-Schareck 2604 m-Grossglockner Hochalpenstrasse
Reggelre elállt az eső. Apró de nagyon fontos dolog volt ez,
és alapjaiban határozta meg a napunkat, a másik kedves, de apró figyelmesség az
étteremben ért bennünket, az asztalokon ugyanis egy magyar nyelvű kétoldalas
lap volt kirakva, amin az aznapi időjárás, néhány infó a környékről és a
vacsora volt feltüntetve, illetve egy napi idézet … Reggeli után a szálloda előtt állva bámultuk a felhők takarásában lévő
Grossglocknert és bíztunk abban, hogy többet is fogunk belőle látni… Nos ha nem
is rögtön de összejött :-)
Reggel Eső után 
A Grossglockner felhőben
Napi programunk Heiligenblut megismerésével kezdődött. A szállodától bemelegítésképp egy meredek betonúton lehet felsétálni a falu központjába. A megszokott nyüzsgés helyett csak a kihalt placc fogadott minket, noha nem először szembesültünk a turisták hiányával azért mégiscsak szokatlan volt, hogy a mi csoportunkon kívül csak a helyieket láttuk mozogni….A falu jelképe és gyakorta fotózott nevezetessége a Szt. Vince templom, melynek helyén már 1271-ben is kápolna állt, melyet 1273-ban átépítettek. A templom főoltára 1520-ból származik, a falain található festmények pedig Heiligenblut - azaz a Szent vér- történetét mesélik el.
 |
| A Szt.Vince templom és Heiligenblut |
A legenda szerint egy Briccius nevű dán herceg
Konstantinápolyból tartott hazafelé és Krisztus vérének egy kis üvegcséjét
vitte magával. Az Alpokon való átkelés közben elsodorta egy lavina és utolsó
erejével a lábikrájában nyílt sebbe rejtette az ereklyét a rablók elől. Az őt
betakaró hóból három búzaszál nőtt ki (a község címerében is ezek láthatóak),
így találtak rá a helyi parasztok. Amikor el akarták temetni, a lába állandóan
kibukkant a felszínre, míg végül észrevették az üvegcsét, amelyet aztán egy
helyi kápolnában helyeztek el. Brictiust megpróbálták szentté avattatni, amit
az egyház a bizonyítékok hiánya miatt elutasított. A kis üvegcsét a templomban őrzik
egy kis kalitkába zárva, lefotózni sajnos csak messziről sikerült…
Állítólag ott van bent az üvegcse...
A templom mellől a környező hegyekre remek a kilátás, a kis temető pedig az Ausztriában megszokott, gyönyörű rendben van. A templom megtekintése után az időközben kiváltott Karintia kártyánk használatával – amivel nem kevés euró-t lehet megspórolni - a főtér mellett található felvonóval felmentünk az 1700 méteren található Rossbach középállomásig, onnan egy másik felvonóba átülve a Schareck-re, ami 2600 méteren található. Míg lent a faluban kellemes jó idő volt, a középállomáson már fújdogált a szél, majd ahogy elindultunk a második felvonóval egyre magasabbra, úgy lett egyre durvább a szél, és a kabin is elkezdett lengedezni. A fenyveseket felváltotta a kopár sziklák világa, felhőbe mentünk bele, majd ahogy egyszer csak kitisztult, már egész szépen mutatta magát a Grossglockner is, a szél pedig egyre jobban lengette a kabint.
 |
| Útban felfelé |
Ahogy felértünk, már eléggé hideg volt, a kellemetlen meglepi csak ezután jött: durva metsző szél, és havas eső köszöntött bennünket odafent. A szél erejére jellemző, hogy volt, akinek a kezéből kikapta a mobiltelefont… A Scharecken található kereszt elméletileg mindössze néhány méterrel magasabban található, mint a felvonó, de ahhoz először egy kis ösvényen lefelé kell menni, majd egy meredekebb részen felfelé. Az időjárás miatt mindenki, minden létező ruhadarabot magára húzott, úgy néztünk ki, mint egy szedett-vedett karaván, de azért nekiindultunk kis túránknak a csúcshoz.
 |
| A Schareck felvonó mellett, a szél nem látszik :-D |
Amíg lefelé kellett menni addig viszonylag viselhető volt a szél, mert kicsit takarásban voltunk, aztán amikor felfelé kaptattunk, kaptunk rendesen… A havas eső csapódott az arcunkon, kopogott az esőkabáton, a szélben nem éreztük az ujjainkat, de akkor is felmentünk a kereszthez, és hála a szélnek csodálatos panoráma tárult elénk…
 |
| A Schareck csúcsa |
Egy kis lihegés néhány fotó és pár perc bámészkodás után jobbnak láttuk szélvédett helyre húzódni, ekkor váratlanul a nap is kisütött és egy gyönyörű szivárvánnyal lepte meg a társaságot.
A felvonó épületében aztán mindenki
igyekezett felmelegedni, ekkor hallottuk a helyiektől, hogy ez a szél nem is
komoly, még a felvonók is járnak. Ha nem indulnak a kabinok, akkor van komoly
szél… Ja , köszi ! :-)
Lefelé két lehetőség kínálkozott: felvonóval le, és másfél
óra tekergés a faluban vagy ugyanennyi időtartamban lemenni a sáros, csúszós
túra ösvényen… Nekünk most szimpatikusabb volt az első variáció, hiszen tudtuk,
hogy ma is megyünk még eleget, így 20 perc alatt lent voltunk a faluban, sétáltunk,
nézelődtünk, vettünk némi szuvenírt az itthoniaknak, és még meg is ebédeltünk,
mire a társaság másik fele leért a hegyről.
Kora délután - mivel az időjárás egyre inkább a szebbik arcát mutatta – elindultunk a Grossglocknerhez, a faluból induló Grossglockner Hochalpenstrassén. A fizetőkapu valamivel feljebb található, onnan azonban 27, igen meredek ívű kanyar és már fent is vagyunk. Az fizetős útról már korábban készült egy bejegyzés, itt elolvasható:
Út közben rengeteg, bővizű vízesést lehetett látni, emellett
szenzációs panoráma tárult a szemünk elé a környező hegyekre és völgyekre. A parkolóba
felérve a szabad helyekkel megint nem volt gondunk, ugyanis nem volt másik
busz, se kicsi, se nagy rajtunk kívül, de még személyautó sem volt sok….
A Grossglockner Hochalpenstrasse
A parkolóból néhány perces sétával lehet eljutni a 2369
méteren található Ferenc József kilátóhoz, a járda mellet folyamatosan ki van táblával,
hogy hol érdemes megállni és a hegyen élő mormotákat meglesni. Sikerült is
néhányat lencsevégre kapni, a kis jópofa állatok azonnal jöttek is pózolni, és
kuncsorogni némi répáért , ezzel lehet őket etetni :-)
Lenyűgöző látvány 
Mormoták kajára várva
Innen már egészen lélegzetelállító látvány az ég felé magasodó hegycsúcsok közt állni, majd lefelé nézve a leolvadó hó által táplált tavakban illetve a Pasterze gleccserben lehetett gyönyörködni. Habár a Grossglockner csúcsa többnyire felhőben volt, bőven volt mit nézni, - van webkamerás fotózkodási lehetőség is - majd itt is több választásunk volt az idő eltöltésére: aki akart lemehetett a gleccserhez, vagy az idegenvezetőt követve egy kisebb túrára mehetett, vagy önállóan járta be a környéket. Először nagy lelkesen nekiindultunk a gleccserhez vezető útnak, de a meredek lépcsősor még lefelé viszonylag egyszerűnek tűnt, belegondoltunk abba, hogy ezt majd felfelé is meg kell mászni – szó szerint mászni, ugyanis derékmagasságig kellet lábat emelni egy lépcsőfokhoz - ezért aztán visszafordultunk, és felkapaszkodtunk a kiindulóponthoz.
 |
| Lefelé... |
 |
| Felfelé... |
Némi lihegés után felmentünk a parkolóház tetejére, onnan pedig a túraútvonalon elindultunk Wilhelm Swarovski Obszervatórium felé. Az épületet 1998-ban adták át, mindenféle távcsővel és optikával van felszerelve, hogy a turisták innen nézegessék a kőszáli kecskéket és mormotákat… A túraút először betonos, majd átvált kavicsosra, és kisebb emelkedőkkel tarkított, de elég könnyen járható. A csupa üveg és fém obszervatóriumot kb. 10 perc alatt értük el, felmenni nem tudtunk, mert a vírushelyzetre való tekintettel az egyszerre bent lévők számát korlátozták, így vagy várakozunk, vagy megyünk tovább. Maradt a nézelődés az aulában, majd mentünk tovább.
 |
| Jobboldalt fent a Swarovski Obszervatórium |
 |
| Háttérben a Pasterze gleccser |
Menet közben sikerült egy,
turistákkal haverkodó mormotát is látni, aki végül csak elfogadta a neki
felkínált műzliszeletet és nagy lelkesen meg is ette. A kanyargós úton
továbbhaladva kb. negyedóra séta után értünk le a parkolóba a buszhoz, ahol
igen érdekes helyzet fogadott bennünket: a busza bal oldalát verte az eső, jobb
oldalról meg sütött a nap, és minden száraz volt… Miután mindenki visszaért
elindultunk lefelé, Heiligenblutba. Alig néhány kilométer után, az idegenvezetőnk
rákiáltott a sofőrre, hogy” Fékezz”!!! Szegény bele is taposott a fékbe úgy,
hogy majd mindenki orral érintette az előtte lévő ülés háttámláját :-) Ahogy megálltunk,
mindenkit "leparancsolt" a buszról ugyanis a természet egy újabb gyönyörű
szivárvánnyal lepett meg bennünket,
remek fotótémát biztosítva a hegyek mellé:
A kis intermezzo után
visszabuszoztunk a szállásra, ahol egy újabb bőséges, többfogásos vacsorát
kellett leküzdeni. Kaja után kiültünk pihegni a szálloda teraszára, és csendben
bámultuk, ahogyan a nap lemegy a Grossglockner mögött…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése