Millstatt- Heligenblut
A fenti elnevezés nem véletlen, kedvenc utazási irodánk
ugyanezen elnevezésű útján részt vettünk már korábban, azonban változnak az idők és igények,
úgyhogy ez most valami teljesen más volt….
A kora reggeli indulás után Budapestről Bucsu felé vettük az irány, kora délelőtt értük el az osztrák-magyar határt. A fénykorában sem szép határátkelő épülete egy katasztrófafilm díszletnek nyugodtan elmehetne, csupa rozsda az egész, és a tetején nő a gaz… Az osztrák oldalon egy kulturált mobil ellenőrző állomás, található, a szerv felugrott a buszra, ellenőrizte a maszkviselést és a személyiket és kb. 1 perc múlva már gurultunk is tovább Oberwart, azaz Felsőőr felé. A kisváros határában-, de egész Burgenlandban- kétnyelvű helységnévtáblák segítik az eligazodást, és a városka határában egy hatalmas bevásárló központ található, kis túlzással fél Vas megye ide jár bevásárolni, ami a minőség ismeretében nem is oly meglepő.
A monoton buszozás közben a gyülekező szürke esőfelhők nem
adtak okot a bizakodásra, bár ekkor még úgy voltunk vele, hogy inkább akkor essen,
mikor buszozunk, és ne akkor, amikor túrázunk, ez a vágyunk, mint később
kiderült csak részben teljesült… Az azonban feltűnő volt, hogy a megszokottakkal
ellentétben turista buszt egyáltalán nem lehetett látni se az autópályán, sem a
pihenőhelyeken. Az ebédszünetet a
Rosenberger Völkermarkt-i éttermében ejtettük meg, és sokkoló volt, hogy
szinte csak lézengtek az étteremben, a parkolók majdnem teljesen üresek és a
kínálat is csak a töredéke a megszokottnak…Ennek ellenére a minőségre egy rossz
szavunk nem lehetett, azonban az is feltűnt , hogy senki nem idegesítette magát
a korona vírus helyzet miatt: felkapták a maszkjaikat amikor kellett, majd abban
a pillanatban le is vették, amikor már nem kellett viselni. És ennyi… Nem
harcoltak senki ellen…. és nem hirdették reklámtáblákon sem….
 |
| Wörthersee menet közben |
Ebéd után haladtunk szépen tovább, az autópályáról remek
rálátás nyílt a Wörthersee-re, majd Villach mellett elhaladva kora délután
érkeztünk meg Millstatt-ba, ahol tettünk egy kisebb sétát. A milstatti-tó
partján elterülő kis város a turizmusból él, és az egyik látványossága az 1070
körül alapított bencés apátság épülete.1921 óta gyógyüdülőhely.
A városka központjában kialakított buszváróból pár lépés
séta csak a Lindenhof , annak is a Siebenhirter Turm kapuja , ezen keresztül
lehet felmenni az apátsághoz, melynek udvarán egy , szerintem több száz éves ,
gyönyörű fa áll, meg mögötte egy igen érdekes szobor …
 |
| Millstatt, Apátság |
 |
| Az Apátság udvarán-Gyűrűk Ura ? |
Még egy kapun áthaladva értünk el az apátság templomához,
amely kívül és belül is egyaránt remek állapotban maradt fent, olyannyira, hogy
a templom falán egy, 1550–ből fennmaradt fali festmény is megtekinthető…
 |
| Falfestmény 1550-ből |
A néhány perces nézelődés után lesétáltunk a tópartra, ott azonban már nem sok időnk marad, az eső ugyanis rákezdett, nem is akárhogy.
 |
| Millstatter See esőben |
Visszaszálltunk a buszra, és elindultunk Heiligenblut felé, az eső pedig szépen végigkísért minket. Azt mondanom se kell, hogy a harsogó zöld hegyoldalakon, a falvakban patent rend volt mindenhol, csak épp turistákat nem lehetett látni…. Kora este értünk a Grossglockner kapujának is nevezett kisvárosba, szállásunk pedig egy 4 csillagos, itthon is jól ismert szállodalánc hoteljében volt.
 |
| Heiligenblut |
Miután mindenki elfoglalta a szobáját, lementünk vacsorázni, az eddigiektől
eltérően itt svédasztalos étkeztetés volt, azaz a rántott tintahaltól a
marhapörköltig volt minden, mi szem szájnak ingere… A személyzet szinte
teljesen magyarokból állt, így akinek esetleg nehézséget okozott volna a felszolgálókkal
beszélni, az most jól járt. Kaja után a szálló teraszán ücsörögtünk egy kicsit,
a csendesedő eső ellenére a felhők rendesen eltakarták Ausztria legmagasabb
hegycsúcsát. Bíztunk benne, hogy reggelig csak eláll az eső, másnap ugyanis
hegymenet következett :-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése