2008 Az Alpok kincsei 5. nap : Hallstatt és hazaút
Sajnos….már az ötödik napra ébredtünk. Miután menetkész állapotba helyeztük magunkat, még eltrappoltunk, hogy szerezzünk egy kis innivalót az útra. Mivel Niederauban már 3 éve voltunk, tudtuk, hogy hol és mit keressünk. Tündéri kis falu, ahol a tiroli parasztok lejtőn lefelé, traktorral mennek, mint az őrültek, minimum 70 km / órával!!! A szomorú, esős időjárás ellenére minden házon, szállodán muskátlik tömkelege teremtett idilli hangulatot, időnként a távolból a tehénkolompok hangját is lehetett hallani...
 |
| Niederau esőben |
Azt persze mondanom sem kell, hogy az időjárás is megsiratta, hogy hazaindulunk, ugyanis reménytelenül esett……
Reggeli után elindultunk Hallstatt –ba. Útközben hol esett, hol nem, de mire odaértünk, abbahagyta, Hál Istennek, ugyanis olyat láttunk, amit még sosem ! Mint egy mese díszlete…. Óriási hegyek közt egy hatalmas, 180 méter mély tó, partján két utcájával ez a kis világ, ahol sétálgatva az ember szinte várja , hogy melyik sarkon fordul ki a germán mesevilág egy lovagja vagy egyéb hőse !!!! A kisváros a Világörökség része, nem véletlenül, neve a kelta hagyományok alapján azt jelenti: a só helye. Az egykoron sóbányászattal világhírűvé vált település ma inkább egy múzeumvárosra hasonlít. Lakosainak száma körülbelül 1000 fő. Autóval nem lehet bemenni a településre, csak annak, akinek üzlethelysége van ott, és van érvényes mágneskártyája, amivel az utca elején található sorompót nyitja! Az összes helyi lakos egy közös parkolóban parkol……
 |
| Hallstatt |
 |
| A Sóbányász szobra a Seestrasse elején |
 |
| Vízállásjelentés :-) |
 |
| A Seestrasse fákkal benőtt házai |
 |
| Mindent belep a moha |
A házak szinte egymásra épültek, nevezhetnék akár legóvárosnak is. Olyan eszméletlen tiszta a levegő, pláne eső után, hogy nekem az allergiám szinte teljesen megszűnt, és olyan csend van, hogy a túlparton zakatoló vonat minden zaját hallani lehetett ! A kis település ma teljesen a turistákból él, van itt minden a kicsi só figurától a Puma pólóig minden. A főtérről lehet felmenni a templomhoz illetve a felső utcához, ahonnan pazar kilátás nyílik a tóra ! A főtérre vezető lépcső az európai nemzetek nyelvén köszönti a látogatót, lépcsőfokonként egy nyelven, köztük magyarul is .
 |
| Isten hozott !! |
 |
| A főtér |
 |
| Kilátás a templom teraszáról |
Van még egy nevezetesség, ami nekünk kissé bizarr: a csontszoba. Itt ugyanis a temetkezési szokás és a temetkezési kultúra – mint egész Ausztriában – teljesen más . Ha elhalálozik az illető eltemetik a templomkertben vagy a temetőben. 5-8 év múlva kihantolják, a hamvait egy urnába gyűjtik és az emlékfalban helyezik el, így felszabadul egy hely , ahová újra lehet temetkezni. Itt még az a speciális, hogy a kihantoltak koponyájára ráírják, hogy ki volt az illető, esetleg virágokkal különböző motívumokkal díszítik, és a csontszobában elhelyezik! Több ezer koponya van itt…. de ezt kihagytuk. Volt, aki megnézte….
 |
| A temető |
Miután kigyönyörködtük magunkat, és a helyi pékségbe vettünk egy kis elemózsiát, kiültük a tópartra egy padra kajálni. Olyan hihetetlen nyugodt és békés volt ott és akkor minden, magamban azt kívántam, bárcsak megállna az idő egy kicsit…De nem állt meg a piszok! Kaja után még fotóztam halstatti kicsi és nagy kacsákat, egész jól sikerültek! Bár ilyen háttér előtt nem lehet rossz képet csinálni…J
 |
| Legóváros |
 |
| Ez mind az udvar |
 |
| A halstatti kacsák |
Nem sokkal később hazaindultunk… és az eső is rákezdte - ismét. Megkerültük a halstatti tavat, majd a Traun folyó mellett haladva ráláttunk Bad Ischl-re, ahol Sissi és Ferenc József románca kezdődött, majd a Traumsee partján mentünk végig, ahol egymást érik a kis falvak és városok, majd az A1-es autópályán elindultunk haza. St. Pöltennél ugyanúgy megálltunk mint amikor jöttünk, majd indultunk volna teljes gázzal haza….De mivel augusztus elsejével kezdődnek a szabadságolások Olaszországban, az autópálya Linz-nél bedugult, valahogy igy :
Döcögtünk , döcögtünk, egyszer csak a leállósávban megjelent egy rendőrautó, a hátsó ajtón villogott egy bazi nagy nyíl ami lefele mutatott. Az osztrákok már soroltak is mögé, a rendőr gázt adott, megrántotta a sort, és kb 5 perc múlva nyoma nem volt a dugónak …… St. Pöltennél ugyanúgy megálltunk mint amikor jöttünk, majd indultunk volna teljes gázzal haza, de a bécsi körgyűrűn megint volt egy kisebb dugó, majd a határ felé vezető úton be is állt a forgalom. Itt már valamennyire fogható volt a Magyar Rádió, ott hallottuk, hogy magyar oldalon volt baleset, közvetlen a volt határátkelőhelyen….és 8 km-es a sor!!!!! Zoli a sofőr , szinte csak úgy magának mondogatta egy félórás ácsorgás után, hogy „valahogy ki kellene menni Pozsony felé”... Addig imádkozott, míg az első kijáratnál kivágódtunk és már robogtunk is Nickelsdorf irányába, onnan lehet menni Pozsony felé is, de a pilóta úgy gondolta, besurranunk a régi, 80-as években használt átkelőhelyen! Átcsorogtunk az utolsó kis osztrák falun, majd feltűnt a gazos, tök üres átkelőhely…. Sehol senki…nagy gáz…és már Magyarországon is voltunk, ahol rögtön egy lezárt vasúti átkelőhely fogadott bennünket….kb 15 perc múlva jött egy vonat…de a sorompó még mindig lent volt!! Tőlünk visszább jobbra volt egy műút, nagy nehezen ráfordultunk, és megkerülve a 8km-es dugót , és az átkelőhelyet (A mostanit), és már zötyögtünk is az M1-esen Pest felé! Győrnél megálltunk, és egyből a szutykos, szagos, büdös gusztustalan magyar valóság fogadott bennünket…..Éjfél után értünk Szegedre, onnan pedig még volt hátra néhány kilométer hazáig.
Az elején irtam , hogy számoltam a Porschéket, na az 5 nap alatt 79 db-ot láttam….és tuti, hogy volt még több is , csak hát a táj, a hegyek, a párom...ezek mind befolyásoltak a számolásban, meg különben is : ha legközelebb Porschét akarok látni, akkor inkább egy autókiállitásra megyek !!!! :-)
Következik a 2009-es út, hamarosan...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése