Ugrás a fő tartalomra

2008 Az Alpok Kincsei 3.nap

Konstanz-Mainau-Stein am Rhein

Reggel friss levegőre ébredtünk – a földön! Ugyanis olyan elbaltázott  turistákra szabták az ágyat, hogy lehetetlen volt rajta… aludni :-), ezért kiszedtük a matracokat és a földön aludtunk! Reggeli előtt szétnéztünk a környéken, és lehet hogy kezd kissé unalmasan hangzani, de pompás látnivalókban volt részünk.

Wald am Arlberg

Wald am Arlberg
  
A reggeli után bepakolás, majd indulás Svájcba! Keresztülbuszoztunk Voralberg tartományon, ami Ausztria legnyugatibb tartománya, és jellegzetességeiben már erősen hasonlít Svájcra. Voralberg tartomány a történelme folyamán megpróbált Svájchoz csatlakozni, de a derék helvétek köszönték szépen, de nem kértek az ötletből... Ugyanis semmi olyat nem tud hozzátenni a tartomány Svájchoz, amit a 26 kanton ne tudna... A svájciak mentalitásáról már ez is sok mindent elárul, de erről majd később. Délelőtt  10 óra körül megérkeztünk Feldkirchenbe, az osztrák - svájci határra! 

Az osztrák-svájci határ



Belépéskor a határállomáson ellenőrzik a busz papirjait, ill. esetenként az utasok okmányait is, de nem ez a lényeg!! Ellenőrzés itt nem azért van, hogy ellenőrizzenek, hanem az autópálya díjat beszedjék !!! Svájcban ugyanis egyféle autópálya díj van, ami egységesen évi 40 svájci frank. A kapott matricát fel kell ragasztani a szélvédőre, és egy évig mindenki annyit megy és arra a svájci autópályákon, amennyit csak akar... A határtól elindultuk Kreuzlingen, azaz Konstanz felé. A két város  valójában egy, csak a város közepén ott a svájci-német határ, és a német oldalon van a Mainau - i virágsziget. Az út egy része a Bódeni tó partján visz, ahonnan a Rajna is ered. Egy órányi buszozás után elértük Kreutzlingent, majd a város közepén átmentünk Konstanzba.

Svájci-német határ


Konstanz a Bódeni-tó azon részén helyezkedik el, ahonnan a Rajna, jelentősen megnőve, elhagyja a tavat. A folyótól északra helyezkedik el a város nagyobbik része, mely lakótelepeknek, ipari területeknek és a Konstanzi Egyetemnek ad helyet. A folyótól délre az óváros fekszik.  Az Altstadt (óváros), amely a modern Konstanz méreteihez viszonyítva jelentős alapterületű, sok régi épületet és kanyargó utcácskát megőrzött. A Münster  katedrális uralja a tájképet.

Konstanz

Festett falú házak




A város gazdagságáról csak annyit, hogy  - az idegenvezetőnk elmodása szerint - az 1500-as években amelyik városban volt gyógyszertár, az nagyon gazdag településnek számított... Konstanzban már akkor is volt két gyógyszertár, amelyek a mai napig várják a betegeskedő helyieket... A nyüzsgő óváros egyik érdekes színfoltja a katedrális előtti  piac, ahol korabeli öltözékekben parádézó árusok kínálják portékáikat... Van itt minden: pékáru, sajt és bor, amit csak a szem megkíván.....

A kellemes séta után  némi buszos városnézés következett,  majd megérkeztünk a Mainaui Virágszigetre.

Mainau tulajdonképpen egy kis sziget a Bódeni-tóban, amit egy fahíd köt össze a szárazfölddel. Hajóval is meg lehet közeliteni, a kikötő a sziget keleti oldalán található. Mainau 1930 óta a svéd Bernadotte család birtokában van, akik ma is a szigeten lévő kastélyukban élnek.  A közel ötven hektáros területen több ezer virág és egyéb növény, egy pálmaház és egy pillangóház is található. A park virágjait úgy válogatják össze, hogy a virágok hervadását nem lehet észrevenni. Azért ez nem semmi, kell ide szakértelem rendesen :-)
Már a főbejáratnál egy hatalmas virág fogadott bennünket, majd a belépőjegy mellé kapott térkép segítségével nekivágtunk felfedezni a szigetet. Végig aszfaltozott, széles járda  található, amelyen könnyedén meg lehet közelíteni a külön tematika szerint készült kisebb kerteket illetve a szökőkutakat, játszóteret, a kikötőt illetve a kastélyt valamint a mellette levő vendéglátóipari egységet, illetve a pillangóházat.


Isten Hozott!
Szavakkal elég nehéz leírni azt a töméntelen mennyiségű, színű és formájú virágot, fákat, bokrokat... Beszéljenek inkább a képek...


Páva

Törpe ?

Szökőkút

Rózsák

Szobor is van

Pálmák

Viszont ha már említettem a vendéglátóipari egységet... Ne egy zsíros, szemetes lacikonyhát képzeljünk el... Hatalmas, mobil üzletegység van itt,  óriási ital és kisebb ételválasztékkal. Németországban lévén prioritást élveznek a sörök, és itt ittam eddigi pályafutásom egyik - ha nem a legfinomabb - sörét. A Rothaus Pils egy apátsági sör, tekintettel a nagy hőségre, kettő is lecsúszott belőle...illetve három :-)


A Sör :-)

Tessék választani !!!
A sziget másik nagy attrakciója a pillangóház. Az üvegház ezer négyzetméteres, levegője igen páradús. Rengeteg színpompás pillangó repdes a levegőben, nem egy esetben rászállnak a látogatókra, illetve megpróbálnak egy ajtónyitással  kislisszolni a szabadba, ilyenkor a személyzet lepkehálókkal igyekszik a pillangókat összeszedni. Mivel kint is elég meleg volt, én nem igazán kívántam a párás lepkeházat, igy ide csak a párom ment be... Kb. egy óra múlva fülig érő szájjal jött ki, és kb. száz fényképpel. Íme néhány:






4 óra után visszaszédelegtünk a buszra, majd elindultuk a Bódeni tó mentén, tündéri kis falvak közt aznapi utolsó megállónk, Stein am Rhein felé. A kisváros arról nevezetes, hogy itt lép ki a Bódeni tóból a Rajna.
Stein am Rhein

Az Óvárosba a Stadtor-on keresztül lehet eljutni.  Több száz éves házak közt sétáltunk, amelyek szinte hibátlan állapotban voltak, a falakra festett díszes képek pedig a kisváros történelmének egy - egy eseményét idézik fel. Svájc valamennyi településére érvényes, hogy ami az évszázadok folyamán nem égett le, az épségben megmaradt!!!

Stadtor

Óváros


Zászlók...
...és festett falak

Láttunk egy több száz éves malmot is, majd innen egy szűk utcán keresztülhaladva, egy kis ajtón kilépve szinte a Rajnában találtuk magunkat. Egy néhány méternyi  kilépő, korlát egy szál se, és ott a lábunk előtt a folyó... Ha a párom nem figyelmeztet, a nagy bámészkodás közepette simán beleestem volna ... :-)
Ahol sima a víz, az még a Bódeni tó, ahol fodrozódik, az már a Rajna

Ahogy ott nézelődtünk, akkor tűnt csak fel, hogy a folyón átívelő hídról gyerekek ugrálnak a folyóba, különféle akrobatikus elemeket bemutatva, hogy aztán a partraúszás után kis sétát követően újra megpróbálják.
A bámészkodás után megrohamozta a csoport a közelben található Coop áruházat ( neeem, nem a magyar, a kettő közt zongorázni lehet a különbséget ) , és vette mindenki a svájci csokit és a sajtokat, mintha muszáj lenne :-)
Miután néhány svájci frankkal gyarapítottuk a bevételt, buszra szállva a németországi Blumbergben található szállásunk felé vettük az irányt.
Blumberg
A szállások közül ez volt a leggyengébb ( ha ez a jó szó, mert itt is minden rendben volt csak egy kicsit kopottas volt ), és egy helyi kis kalandunk is akadt. Elmentünk sétálni, és ahogy a kerékpárút melletti vonatmúzeum régi mozdonyait fényképeztük, odabicajozott egy német öregúr, és veszettül elkezdte mondani a magáét – németül. Nagy nehezen megérttettük vele, hogy mi turisták vagyunk, de az öreg még mindig fújta a magáét, amiből összeraktuk, hogy a városka testvérvárosa Körmend, de ezt a derék germán az istennek nem bírta kimondani. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, közölte, hogy megy aludni, mi pedig jó éjszakát kívántunk neki !

Folyt köv....

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csak a négy

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is felhasználtak. A harmincéves háború

A MILKA - Story : A lila tehén nyomában

H a azt mondom, MILKA, mindenkinek beugrik a lila tehén  és a finom alpesi csoki. De mitől lett ilyen népszerű a márka ? Ime a MILKA story.... Kezdjük az elején : Phillip Suchard  - aki  eme csodát megalkotta - svájci cukrászmester, 17 éves korában kezdett el gyakornokként dolgozni testvére berni cukrászdájában . Mint abban az időben sokan , a fiatal ember híres és sikeres szeretett volna lenni, erre lehetőséget pedig abban látott, hogy Amerika felé vegye az irányt. Svájci órákkal és nagy becsvággyal felpakolva vágott bele a nagy kalandba, ami aztán nem úgy sikerült ahogyan ő tervezte. Hazatérve Svájcba,  1825 novemberében Neuenburgban megnyitotta saját cukrászdáját,  ahová egy újszerű édesség,  az "au chocolat fin de sa fabrique",  vagyis a „finom házi készítésű csokoládé"-val igyekezett becsábítani az embereket. A valódi kézműves termékek hamar népszerűek lettek, azonban a lassú gyártás miatt hamarosan modernizálni kellett az üzemet. 1826-ban a szoms