Ugrás a fő tartalomra

2008 - Alpok Kincsei

2008 - Alpok kincsei  - 1. nap :  Mondsee - Salzburg




Július 29.-én hajnalban indultunk Szegedről. Reggel 6 óra után pár perccel már Budapesten voltunk. A Felvonulási téren annyi ember várakozott, mint amikor a május elsejei felvonulásokra gyülekezett a nép - nem véletlenül, hiszen az utazási iroda egyszerre 6 utat indított, különböző helyekre! Szóval miután mindenki megtalálta az buszát és ülését nekivágtunk a nagy útnak !!! Innen meg sem álltunk Győrig, ahol némi üzemanyagot vételeztünk. Itt szívtunk egy jó nagyot a büdös , allergénektől hemzsegő magyar levegőből, hogy utána már csak a bűnös kapitalizmus minden pokoli vívmányát élvezhessük csak, majd röpke fél órás zötykölődés után (szó szerint) átkeltünk a nem létező határokon, mint anno a tatár hordák a gyepükapukon.




Grüss Gott Österreich !!



Habár néhány évvel ezelőtt már jártunk erre, de ismét furcsa dologra lettünk figyelmesek: Nem zötyög a busz…mert sima az aszfalt….!!! Az út mellett nincsenek szeméthegyek…lehet, hogy elfújta a szél? Vagy eleve nem is voltak? És hová tűntek a Suzukik és Daewook ? Ezeknek csak BMW-re, Audira és Mercire futja ….Csóró banda….Jééé, balról vannak szélerőművek is, és még működnek is !!!!

Az osztrák utakon eltöltött közel két óra pillanatoknak tűnt, és már meg is érkeztünk St.Pölten mellé, a Rosenberger étteremlánc autópálya pihenőjéhez..... Azt kell mondanom, hogy eltelt két év, mióta itt jártunk, de itt semmi sem változott, pozitiv értelemben. Minden patyolattiszta - a mellékhelységek is - a választék hatalmas szóval "minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve by Ferenc József :-)



A pihenő után továbbgurultunk Salzburg irányába az autópályán, ami mondanom se kell, még mindig nem zötyögött, kátyút keresve sem találtunk volna rajta …A forgalomban feltűnt egy Porsche…aztán még egy…kivártatva még egy !!! Elkezdtem számolgatni ezt a típust…a végén leírom, mennyit láttam! Útközben láttuk a melki apátság épületét is, ahol már 2005-ben jártunk...

Röpke 2 és fél óra múlva pihenni kellett a Mondsee partján… A táj festői, vagyis inkább lélegzetelállítóan szép, a kép nem is tudja visszaadni. A Mondsee a szörfösök és egyéb extrém sportolók egyik kedvenc terepe, hossza 11 km, szélessége 1,5 km. Külön érdekessége, hogy a tó magánkézben van, habár a tulajdonosa 2008 óta tárgyal a tó eladásáról az osztrák hatóságokkal.


Mondsee



Mondsee 2


Innen folytattuk utunkat Salzburgba, ahová délután fél öt körül meg is érkeztünk. A várost gyakran Mozartstadtnak is nevezik, hiszen itt született és rövid életének több mint a felét itt is töltötte Wolfgang Amadeus Mozart. A város nyüzsgő, tele turistával, és régi, műemlék épületekkel! Salzburg fölé magasodik a Festung Hohensalzburg, ami a legépebben fennmaradt várak egyike Európában!

Az eredetileg kisebb, fából készült várat 1077-ben Gebhard hercegérsek építtette , majd a 11-13. század folyamán egyre több védfalat, bástyát toldottak hozzá. A bevehetetlennek tartott erőd mai méretét 1527-ben érte el, a 17. században pedig az északi oldal védelmi rendszerével bővült. 1816-tól a második világháborúig kaszárnyaként üzemelt.

1997. szeptember 17-én az UNESCO világörökséggé nyilvánította az óvárost.

Salzburg látképe




Első megállónk a Mirabell kert volt, ettől néhány száz méterre szálltunk le a buszról, aminek a kijelölt parkolóhelyen kellett továbbiakban várakoznia, amíg mi Salzburgban barangoltunk.

Besétáltunk a Mirabell kertbe, ami nagyon-nagyon szép, tele virágokkal, amit tavasszal kiültetnek, és nem lopják el őket :-)

Külön érdekessége, hogy az itt pompázó és a kert többi látnivalóját méltó keretbe fogó virágágyak mindenkor az évszakok váltakozását követve csábítanak kellemes sétára. A Mirabell kertből gyönyörűen látszik az érseki vár....Egyébként óriási élet van itt... Amatőr zenekarok Mozart müveit játszák, hagyományos előadásmódtól a meghökkentőig! Van aki hatalmas hangszeren penget és van aki üvegpoharakon nyomja :-)


Mirabell Kert



































A Festung Hohensalzburg





Amatőr zenészek a Mirabell kertben




Miután kigyönyörködtük magunkat, besétáltunk az óvárosba… Annak ellenére, hogy tele van a város turistával, a helyieknek ez semmilyen gondot nem okoz, ugyanúgy ücsörögnek a kávéházakban éttermekben, mint a turisták!!!  Salzburg egy nyüzsgő város, ahol kis túlzással minden Mozartról szól, szó szerint hegyekben állnak a Mozartkugel-ek!!! Erről az édességről fontos tudni, hogy a kék - ezüst csomagolású az eredeti, csak a kitalálója, Paul Fürst 1890 -ben - miután elkészítette az első Mozartkugel-t - elfelejtette levédetni a receptet. Az édességnek akkora sikere lett, hogy lecsapott rá a Mirabell édességipari konszern. Azóta kapható az eredeti, valamint a nagyüzemileg gyártott édesség, ami vörös - arany csomagolásban kelleti magát Az eredeti Mozartkugel a Fürst dédunokái által működtetett cukrászdákban lehet kapni, utóbbit pedig szinte mindenhol... A várost kettészeli a Salzach folyó, innen pazar a kilátás. A gyaloghídon átkelve az óvárosban találjuk magunkat, néhány kis sikátoron át a Getreidegasse-ra értünk, ez Salzburg Váci utcája... Az utca közepén, egészen pontosan a 9-es szám alatt - található Mozart szülőháza, ami mágnesként vonzza a turistákat .


Mozart szülőháza





A bejárat, mellette kávéház


A Mozart család 26 éven át, 1747 és 1773 között élt a Hagenauer család Getreidegasse 9. szám alatt álló házának 3. emeletén. Itt látta meg a napvilágot 1756. január 27-én híres fiúgyermekük, Wolfgang Amadeus Mozart is. Mozart szülőházában a látogatókat eredeti állapotukban megőrzött helyiségeken át vezetik, ahol többek között történelmi eszközök, oklevelek, emléktárgyak és a komponista számtalan, még életében készült portréja látható. Ezek egyike a „Mozart a zongoránál” című, befejezetlen olajkép, amelyet sógora, Joseph Lange festett 1789-ben. A leghíresebb kiállítási tárgyak közé tartozik Mozart gyermekkori hegedűje, koncerthegedűje, klavikordiuma, az ütőkalapácsos zongora és a Mozart család portréi, valamint levelezése.

Salzburgi feeling

Tovább sétálva itt láttuk a város legkisebb házát, ami ha van másfél négyzetméter, akkor sokat mondtam!!! Jártunk a város piacán, ami hihetetlen hely! Az egyetemi templom előtti téren, minden nap nyitva, és - nem tudom másképp mondani – büfékocsikból árulnak friss pékárut, sajtot, kolbászt! Ilyen sajtárusítást még nem láttunk, ott az utcán szelik le egy nagy vágóval a friss sajtot, fóliázzák és már vihető is!!!



A Piac


Sajtot Vegyenek !!!


A húsáruház hasonlóan néz ki, egy nagy utánfutó az egész, mellette afrikai származású, németül megszólaló virágárusok vannak. Nem semmi !!! Láttunk egy olyan hatalmas üzletet, ahol több tonnányi díszített tojás van eladó, az egyszerűen festettől a díszesen kipatkolt, művészi tojásig !!!


Tojáshalom




Közel két órát csatangoltunk Salzburgban, fantasztikus élmény volt. Míg a buszunkhoz sétáltunk láthattunk békésen söröző-kávézó helyieket és turistákat, fagylaltozó rendőröket és egymást túljátszani próbáló utcazenészeket is. Felkászálódtunk a buszunkra és egy rövid , kb.10 perces utazás után megérkeztünk Eugendorfba, ahol a szállásunk volt. A panzió egy családi vállalkozás (anya, fia, lánya, - mindegyiknek van egy panziója, egymástól kb 30 méterre)! A környék még mindig olyan gyönyörű volt, hogy akár órákig csak azt bámultam volna....











Az első nap kellemesen elfáradtunk...... Egy gyors vacsora egy kisebb séta és egy Salzburger Stiegl elfogyasztása után igen nagy alvás várt reánk ...







Folyt.köv.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csak a négy

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is felhasználtak. A harmincéves háború

A MILKA - Story : A lila tehén nyomában

H a azt mondom, MILKA, mindenkinek beugrik a lila tehén  és a finom alpesi csoki. De mitől lett ilyen népszerű a márka ? Ime a MILKA story.... Kezdjük az elején : Phillip Suchard  - aki  eme csodát megalkotta - svájci cukrászmester, 17 éves korában kezdett el gyakornokként dolgozni testvére berni cukrászdájában . Mint abban az időben sokan , a fiatal ember híres és sikeres szeretett volna lenni, erre lehetőséget pedig abban látott, hogy Amerika felé vegye az irányt. Svájci órákkal és nagy becsvággyal felpakolva vágott bele a nagy kalandba, ami aztán nem úgy sikerült ahogyan ő tervezte. Hazatérve Svájcba,  1825 novemberében Neuenburgban megnyitotta saját cukrászdáját,  ahová egy újszerű édesség,  az "au chocolat fin de sa fabrique",  vagyis a „finom házi készítésű csokoládé"-val igyekezett becsábítani az embereket. A valódi kézműves termékek hamar népszerűek lettek, azonban a lassú gyártás miatt hamarosan modernizálni kellett az üzemet. 1826-ban a szoms