Tutajozás a Dunajecen- Hazaút
Eljött a hazautazás napja, reggeli után indultunk Szlovákia
irányába, mert ma még egy egész érdekes program várt ránk, tutajozás a Dunajec
folyón.
Wielickát elhagyva dél felé haladtunk, a közel két órányira lévő szlovák határ felé. Egyetlen helyen álltunk meg, de az gyönyörű volt: Nedec vára mellett tartottunk pihenőt, ahonnan remek a kilátás a csorsztinyi víztározóra, illetve a vár is szépen hagyja magát fotózni:-)
 |
| Nedec vára |
 |
| Kilátás a csorsztinyi víztározóra |
Innen tényleg csak
pár kilométer a lengyel –szlovák határ, amit szinte észrevétlenül átléptünk,
majd néhány perc múlva megérkeztünk a programink kiinduló pontjához.
A Dunajec folyó a Magas Tátra északi lejtőin ered és a
Fekete- és Fehér-Dunajec folyók egyesüléséből jön létre Nowy Targ városánál. A
folyó végig a Kis-lengyelországi vajdaságban vagy annak határán folyik. Szlovákia
határát Szepesófalutól 2 km-re északnyugatra éri el, majd 17 km hosszan
lengyel-szlovák határfolyóként, annak utolsó 7 km-es szakasza kanyonként hatol
át a Pienineken, ezt hívják Dunajec áttörésnek. A folyó „mélysége” kb. 1 méter…
 |
| Dunajec |
Miután leszálltunk a buszról, a romantikus nevű Vörös Kolostor nevű helyen - Pltníctvo Červený Kláštor - hiába kerestük a tutajos csapatot, mert azok nem voltak sehol… Gyors telefonálgatás kezdődött, majd kiderült, hogy a mi csoportunk előtt elvállaltak egy másik csapatot is, de ne aggódjunk, már a túra felénél vannak, hipp-hopp, kikötnek, pakolnak és jönnek is értünk! Addig a csoport a kellemes melegben a parton ücsörgött, vagy a közeli étteremben sörözött. Itt lehetett kaját is rendelni elvitelre, ezt tettük mi is, a becsomagolt ebédet pedig szépen felraktuk a buszra, mondván, jó lesz az a később. Másfél óra múlva meg is jöttek hajósaink, majd ritka gyorsan összerakták a tutajokat. Ez a következő módon történik: öt darab, egy méter széles fa csónakot összekötnek jó szorosan egymás mellé, keresztbe raknak három deszkát, amit szintén rögzítenek, és kész is a tutaj!
 |
| Megjött a hajósbrigád... |
 |
| ...készül a tutaj |
Egy tutaj 15 turistát visz, plusz a két evezős, egy elől, egy pedig hátul, Ők egy-egy bottal terelgetik a tutajt, nagyobb melót a hátsó ember végzi, ő az erő, aki tolja a tutajt, az elől lévő pedig csak az irány tartja. Mivel az idegenvezetőnk is a mi tutajunkra került, sokat megtudtunk erről a tutajos mesterségről, többek közt az, hogy nem lesz csak úgy valaki tutajos. Elsőnek vízi jártasságot kell szerezni, ami azt jelenti, hogy 1500 órát kell tutajon dolgozni, hátsó evezősként. Ha ez megvan, akkor lehet gyakorolni az irányítói posztot, majd ezek után kap valaki engedélyt arra, hogy valódi tutajosként dolgozzon. Egy kis matek: az út, amit visznek másfél óra, egy nap, maximum öt kanyart lehet megcsinálni, a szezon pedig áprilistól-szeptemberig tart… Jó pár év mire valaki elmondhatja magáról, hogy tutajos!
Közben elindultunk és a helyi népviseletbe öltözött, kissé marcona kinézetű irányítónk belekezdett a mondókájába, amolyan angol-német-magyar-szlovák vegyes nyelven: Ő-mutatott magára-a Betyár, úgy is nézett ki.
 |
| Betyár kapitány |
A tutaj hátulján
ücsörgő, nagy pocakos ember, na, Ő a turbó-dízel, és az a fiatal srác, aki a
bottal tolja a tutajt, Ő a Kicsi! Kicsi tanul! Megvolt a bemutatás, közben
majdnem fennakadtunk egy sóderkupacon, mert mint írtam a vízmélység az 1 méter
körüli, tehát nagyon oda kell figyelni, a Kicsit gyorsan le is tolták az
öregek, na, nem durván, de azért volt a fejmosás!
A közúti híd alatt átsodródtunk majd jött egy balos forduló, és máris a szemünk elé tárult a Trzy Korony, azaz a Korona hegy, ami 982 méter magas. Vadregényes környezetben csorogtunk lefelé, a folyó hol meglódult, hol pedig szinte teljesen lelassult, itt kellett igazán dolgozni a tanuló evezősünknek.
 |
| A Korona hegy |
Az idilli csendet csak a parton futó kerékpárúton közlekedők zavarták csak néha meg. Közben persze Betyár kapitány csinálta a műsort : a csoport legfiatalabb lánytagjára ráparancsolt, hogy álljon fel, fejébe nyomta a kalapját, ráadta a mellényét, odaadta neki a botot, amivel a hajót irányította, majd szépen magyarul rászólt, hogy Gyorsabban, Gyorsabban ! :-)
Mi, többiek persze vigyorogtunk rendesen, főleg miután a betyárunk elővette a cigijét, rágyújtott és leült a kiscsaj helyére és nézelődött, persze teátrálisan! Persze közben az előttünk haladó tutajon utazó főnökének is átkiabált, hogy nem úgy néz, mint aki evezett valaha… Ezt csak onnan tudtuk, hogy az idegenvezetőnk azért fordította, mit beszélgettek!
 |
| Újdonsült kapitányunk munka közben :-) |
A folyón haladva persze előfordultak kisebb balesetek is, ahol a
víz meglódult, ott fel is csapott néha, sőt az illesztések mellett is befolyt,
alulról eláztatva a békésen üldögélő turistát. Bármerre is néztünk a meredek
hegyek közt, gyönyörű volt a látvány, csend volt, igazán kikapcsolva mindenkit.
 |
| Vadregényes |
A lassú részt elhagyva leértünk Lesenicáig, eddig járnak a tutajok. Miután kikötöttünk, a személyzet máris nekiállt szétszerelni a tutajokat, teherautóra pakolták és mentek vissza a kiindulási helyre a következő csoportért. Egy 10 perces sétával értük a buszparkolót, ami egy kisebb vendéglátóhely és szuvenír árus mellett található. Itt már várt bennünket a tutajos csapat embere, aki egy fotót készített minden tutajról és itt már a kezünkbe is nyomta a képet, potom 5 euróért! Hát igen, a háborús infláció :-)
 |
| Tutaj szétszed, indulás vissza |
 |
| Szlovákia menet közben |
Kora délután Kassára volt rálátásunk, a várost
elkerülő útról, majd egy kis részen érintettük is. Hamarosan pedig Tornyosnémetinél
átléptük a szlovák-magyar határt, ráálltunk az M3-a autópályára, és este fél
kilenc körül értünk Budapestre. Onnan vissza Szegedre majd irány haza.
Kellemes
meglepetés volt ez a pár nap, nagyon jó programokkal, gyönyörű –és történelmileg
fontos- látnivalókkal, remek szállással, szóval nagyon jó volt. Mint mindig…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése