Ugrás a fő tartalomra

Kalandozás Dél Lengyelországban 4.nap

 



 

Tutajozás a Dunajecen- Hazaút

 

Eljött a hazautazás napja, reggeli után indultunk Szlovákia irányába, mert ma még egy egész érdekes program várt ránk, tutajozás a Dunajec folyón.

 

Wielickát elhagyva dél felé haladtunk, a közel két órányira lévő szlovák határ felé. Egyetlen helyen álltunk meg, de az gyönyörű volt: Nedec vára mellett tartottunk pihenőt, ahonnan remek a kilátás a csorsztinyi víztározóra, illetve a vár is szépen hagyja magát fotózni:-) 


Nedec vára

Kilátás a csorsztinyi víztározóra

Innen tényleg csak pár kilométer a lengyel –szlovák határ, amit szinte észrevétlenül átléptünk, majd néhány perc múlva megérkeztünk a programink kiinduló pontjához.

A Dunajec folyó a Magas Tátra északi lejtőin ered és a Fekete- és Fehér-Dunajec folyók egyesüléséből jön létre Nowy Targ városánál. A folyó végig a Kis-lengyelországi vajdaságban vagy annak határán folyik. Szlovákia határát Szepesófalutól 2 km-re északnyugatra éri el, majd 17 km hosszan lengyel-szlovák határfolyóként, annak utolsó 7 km-es szakasza kanyonként hatol át a Pienineken, ezt hívják Dunajec áttörésnek. A folyó „mélysége” kb. 1 méter…

Dunajec

Miután leszálltunk a buszról, a romantikus nevű Vörös Kolostor nevű helyen - Pltníctvo Červený Kláštor - hiába kerestük a tutajos csapatot, mert azok nem voltak sehol… Gyors telefonálgatás kezdődött, majd kiderült, hogy a mi csoportunk előtt elvállaltak egy másik csapatot is, de ne aggódjunk, már a túra felénél vannak, hipp-hopp, kikötnek, pakolnak és jönnek is értünk! Addig a csoport a kellemes melegben a parton ücsörgött, vagy a közeli étteremben sörözött. Itt lehetett kaját is rendelni elvitelre, ezt tettük mi is, a becsomagolt ebédet pedig szépen felraktuk a buszra, mondván, jó lesz az a később. Másfél óra múlva meg is jöttek hajósaink, majd ritka gyorsan összerakták a tutajokat. Ez a következő módon történik: öt darab, egy méter széles fa csónakot összekötnek jó szorosan egymás mellé, keresztbe raknak három deszkát, amit szintén rögzítenek, és kész is a tutaj!

Megjött a hajósbrigád...


...készül a tutaj


 Egy tutaj 15 turistát visz, plusz a két evezős, egy elől, egy pedig hátul, Ők egy-egy bottal terelgetik a tutajt, nagyobb melót a hátsó ember végzi, ő az erő, aki tolja a tutajt, az elől lévő pedig csak az irány tartja. Mivel az idegenvezetőnk is a mi tutajunkra került, sokat megtudtunk erről a tutajos mesterségről, többek közt az, hogy nem lesz csak úgy valaki tutajos. Elsőnek vízi jártasságot kell szerezni, ami azt jelenti, hogy 1500 órát kell tutajon dolgozni, hátsó evezősként. Ha ez megvan, akkor lehet gyakorolni az irányítói posztot, majd ezek után kap valaki engedélyt arra, hogy valódi tutajosként dolgozzon. Egy kis matek: az út, amit visznek másfél óra, egy nap, maximum öt kanyart lehet megcsinálni, a szezon pedig áprilistól-szeptemberig tart… Jó pár év mire valaki elmondhatja magáról, hogy tutajos!


Közben elindultunk és a helyi népviseletbe öltözött, kissé marcona kinézetű irányítónk belekezdett a mondókájába, amolyan angol-német-magyar-szlovák vegyes nyelven: Ő-mutatott magára-a Betyár, úgy is nézett ki. 

Betyár kapitány

A tutaj hátulján ücsörgő, nagy pocakos ember, na, Ő a turbó-dízel, és az a fiatal srác, aki a bottal tolja a tutajt, Ő a Kicsi! Kicsi tanul! Megvolt a bemutatás, közben majdnem fennakadtunk egy sóderkupacon, mert mint írtam a vízmélység az 1 méter körüli, tehát nagyon oda kell figyelni, a Kicsit gyorsan le is tolták az öregek, na, nem durván, de azért volt a fejmosás!

 

A közúti híd alatt átsodródtunk majd jött egy balos forduló, és máris a szemünk elé tárult a Trzy Korony, azaz a Korona hegy, ami 982 méter magas. Vadregényes környezetben csorogtunk lefelé, a folyó hol meglódult, hol pedig szinte teljesen lelassult, itt kellett igazán dolgozni a tanuló evezősünknek.

A Korona hegy

Az idilli csendet csak a parton futó kerékpárúton közlekedők zavarták csak néha meg. Közben persze Betyár kapitány csinálta a műsort : a csoport legfiatalabb lánytagjára ráparancsolt, hogy álljon fel, fejébe nyomta a kalapját, ráadta a mellényét, odaadta neki a botot, amivel a hajót irányította, majd szépen magyarul rászólt, hogy Gyorsabban, Gyorsabban ! :-)

 Mi, többiek persze vigyorogtunk rendesen, főleg miután a betyárunk elővette a cigijét, rágyújtott és leült a kiscsaj helyére és nézelődött, persze teátrálisan! Persze közben az előttünk haladó tutajon utazó főnökének is átkiabált, hogy nem úgy néz, mint aki evezett valaha… Ezt csak onnan tudtuk, hogy az idegenvezetőnk azért fordította, mit beszélgettek! 

Újdonsült kapitányunk munka közben :-)

A folyón haladva persze előfordultak kisebb balesetek is, ahol a víz meglódult, ott fel is csapott néha, sőt az illesztések mellett is befolyt, alulról eláztatva a békésen üldögélő turistát. Bármerre is néztünk a meredek hegyek közt, gyönyörű volt a látvány, csend volt, igazán kikapcsolva mindenkit. 

Vadregényes
 

A lassú részt elhagyva leértünk Lesenicáig, eddig járnak a tutajok. Miután kikötöttünk, a személyzet máris nekiállt szétszerelni a tutajokat, teherautóra pakolták és mentek vissza a kiindulási helyre a következő csoportért. Egy 10 perces sétával értük a buszparkolót, ami egy kisebb vendéglátóhely és szuvenír árus mellett található. Itt már várt bennünket a tutajos csapat embere, aki egy fotót készített minden tutajról és itt már a kezünkbe is nyomta a képet, potom 5 euróért! Hát igen, a háborús infláció :-)



Tutaj szétszed, indulás vissza


 Miután mindenki visszaült a buszra nekivágtunk a hazafelé tartó útnak, közben elfogyasztva a korábban megrendelt ebédünket. Régi történelmi magyar városok mellett haladtunk, láttuk Ólubló reneszánsz várát, majd feltűnt Palocsa várának romja, valamivel később  Eperjes házai, a település határában pedig a Saris sörgyár. 

Szlovákia menet közben 

Kora délután Kassára volt rálátásunk, a várost elkerülő útról, majd egy kis részen érintettük is. Hamarosan pedig Tornyosnémetinél átléptük a szlovák-magyar határt, ráálltunk az M3-a autópályára, és este fél kilenc körül értünk Budapestre. Onnan vissza Szegedre majd irány haza.

 

Kellemes meglepetés volt ez a pár nap, nagyon jó programokkal, gyönyörű –és történelmileg fontos- látnivalókkal, remek szállással, szóval nagyon jó volt. Mint mindig…

 

 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csak a négy

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is felhasználtak. A harmincéves háború

A MILKA - Story : A lila tehén nyomában

H a azt mondom, MILKA, mindenkinek beugrik a lila tehén  és a finom alpesi csoki. De mitől lett ilyen népszerű a márka ? Ime a MILKA story.... Kezdjük az elején : Phillip Suchard  - aki  eme csodát megalkotta - svájci cukrászmester, 17 éves korában kezdett el gyakornokként dolgozni testvére berni cukrászdájában . Mint abban az időben sokan , a fiatal ember híres és sikeres szeretett volna lenni, erre lehetőséget pedig abban látott, hogy Amerika felé vegye az irányt. Svájci órákkal és nagy becsvággyal felpakolva vágott bele a nagy kalandba, ami aztán nem úgy sikerült ahogyan ő tervezte. Hazatérve Svájcba,  1825 novemberében Neuenburgban megnyitotta saját cukrászdáját,  ahová egy újszerű édesség,  az "au chocolat fin de sa fabrique",  vagyis a „finom házi készítésű csokoládé"-val igyekezett becsábítani az embereket. A valódi kézműves termékek hamar népszerűek lettek, azonban a lassú gyártás miatt hamarosan modernizálni kellett az üzemet. 1826-ban a szoms