Vonaton , Vízen Levegőben Svájcban 6.nap

Rattenbeg – Hazaút 

 Tipikus őszi reggel köszöntött ránk Innsbruckban, olyan ködös, szürke felhős, napsütést erre a napra nem is jósoltak a meteorológusok. Ettől függetlenül persze indultunk is tovább a reggeli után az utazásunk utolsó érdemi megállója Rattenberg felé. A mintegy félórás gurulás után úgy szálltunk le a buszról, hogy a máskor nyüzsgő kisváros parkolójában egyetlen más jármű sem állt…

Az Inn partja

Stílusos üdvözlés

 Rattenberg az Inn partján fekszik, jelen pillanatban – azaz a 2021.január elsejei adatok szerint – 448 lakosa van, így Rattenberg Ausztria legkisebb városa… A rómaiak által alapított település a 16.századig bányász-és hajósvárosként volt ismert, de miután a bányái kimerültek, nem építették tovább a települést, így a mai napig megőrizte akkori állapotát. Napjainkban a turizmus a fő bevételi forrás illetve az üvegipar az, amiről Rattenberg nevezetes. A városkának sem postahivatala, sem önálló rendőrőrse sincs, van viszont bíróság, ha valakinek erre lenne szüksége. A település olyan közel van a Schlossberghez – ahol egy korabeli várrom is található – hogy a téli hónapokban szinte három hónapig nem éri napsütés. Néhány éve kiötöltek egy grandiózus tervet hogy a közeli Kramsach faluból több tükörből álló rendszert vezérelnének, a tükrök által összegyűjtött fényt pedig a település több pontjára szórnák… Persze ez a futurisztikus terv nem valósult meg… Az azonban igen, hogy az üzlettulajdonosok és az áruszállítók kivételével nem lehet behajtani autóval, szinte az egész településen gyalogosforgalom van. 

 A buszparkolóból gyakorlatilag el sem lehet, téveszteni a fő utcát ugyanis szinte nyílegyenesen arra visz az út :-) A szinte teljesen kihalt utcán sétálva az volt az érzésem, hogy itt megállt az idő. A macskaköves utca, a több szintes rendkívül jó állapotú házak, a városhoz képest sok pékség, étterem üzletek, és sehol senki a csoportunkon kívül... 

A templom kívülről...

...és belülről

Séta közben megnéztük a város remek állapotban megmaradt templomát, majd mire visszafelé jöttünk, az árusok már kinyitottak és olyan gyönyörű üvegből készült dolgokat lehetett látni, amilyeneket máshol nem. Aki a teljes munkafolyamatra is kíváncsi, az a Kisslinger Kristall-Glas üvegcsiszoló műhelyben hétfőtől péntekig meg is nézheti. Van itt minden az üvegből készült méhecskétől kezdve az igazán művészi lámpákig minden is, természetesen üvegből.

 Rattenberg bejárása után visszaültünk a buszra és egy nagyon hosszú, és nem túl látványos buszozás vette kezdetét, egy darabig még a nap is kisütött – az időjósok megint tévedtek - majd megint befelhősödött és esni kezdett, ami egészen hazáig kitartott.

 Akkor is és most is úgy gondolom, hogy egy újabb szenzációs úttal lettünk gazdagabbak, gyönyörű helyeken jártunk. Bármikor visszamennék, de gondolom ezzel semmi újat nem mondtam… :-)