Ugrás a fő tartalomra

Karácsonyi hangulat Prágában

 




Alapesetben manapság már nem egy nagydolog, ha advent idején az ember egy kis ünnepi látványosságért és kikapcsolódásért a szomszédos – vagy közeli – országba átruccan, azonban amikor egyik vírus jön a másik után, és lassan annyi oltást veszünk fel, mintha valami egzotikus országba készülnénk, akkor már nem is olyan egyszerű. De ha minden klappol, akkor egy fantasztikus hétvége a végeredmény :-)


 

Péntek hajnali indulás, Budapesten átcuccoltunk a buszunkba, majd indulás egy kis helytörténeti városnézéssel és információ áradattal megspékelve, idegenvezetőnk ugyanis bemelegítés képpen egy röpke budapesti vezetést tartott, csak úgy korán reggel, a várost összekötő villamoshálózat történetétől egészen az Egér út elkészültéig. Olyan dolgokat mesélt, amiről egy mezei átlagembernek fogalma nincs, így persze érthető, hogy elég hamar Budaörsig jutottunk, ahol aztán teljes lett a létszám.

Ezután egy jóval monotonabb etap következett, egészen a szlovák határig, ott egy kis várakozás után – az ellenőrzés kimerült a Tranzit ? kérdéssel és a rá adott igenlő válasszal – áthaladtunk Szlovákián, menet közben ismét megcsodálhattuk Pozsony büszke várát, hogy aztán kb. két óra alatt Szlovákia és Csehország határán legyünk. Addigra már felkészültünk a hírhedt cseh autópályára – aki csak egyszer is utazott erre az tudja milyen döcögős  - de  meglepve tapasztaltuk, hogy egy teljesen felújított sztrádán haladunk, döccenés egy darab se, kifogástalan a pálya !

 

A kora délutáni csúcsforgalommal értünk be Prágába, a dallamos nevű Hlavni Nadrazi-nál,  – vagyis a Prágai Főpályaudvarnál szálltunk le , hogy sétáljunk egyet. A vasútállomás kívül belül megújult az elmúlt években, kulturált, tágas és világos a belső tér, - még egy múlt század elejéről származó Skoda is ki van állítva. A pályaudvarról kilépve bal kéz felé volt látható az új Nemzeti Múzeum  épülete , mellette pedig a régi , klasszikus kinézetű, Nemzeti Múzeum. Szerintem a régi szebb… 

Az új Nemzeti Múzeum...

...és a régi

A régi Nemzeti Múzeumal szemben pedig máris Csehország és a világtörténelem emblematikus helyszínén, a Vencel téren álltunk, prágai csúcsforgalomban. Alapesetben itt hatalmas karácsonyi vásárnak kellett volna lennie, de mindössze 10 kis bódé volt nyitva, viszont a szürkületben már most látszott, hogy nem spóroltak a díszkivilágítással, ha már vásárt nem lehetett tartani. 

Vencel Tér

A térről a Stepánska utcán lehaladva megnéztük Prága első, fedett bevásárló központját, a múlt század 30-as éveire erősen emlékeztető Galeria Lucerna-t, ahol még egy mai napig működő mozi is található. 




Innen eldugott kis utcácskákon át  eljutottunk a Francia kerthez, ahonnan remekül látható a be nem fejezett Havas Boldogasszony templom. Újabb kis zegzugos utcák után a Vencel tér túlsó végére jutottunk ki, ez a Mustek, itt egy központi metrómegálló is található, illetve itt állt a régi városfal egy része is.

A Havas Boldogasszony templom

Tovább folytattuk sétánkat az egyre nagyobb tömegben egészen a Havelska utcáig, és itt egy kisebb karácsonyi vásárt fedezhettünk fel. Jelentem a csehszlovák animációs filmipar büszkesége a méltán híres Kisvakond mindenféle formában kapható: az egészen kicsi plüss kisvakondtól a hintázó, talicskát toló figuráig, hűtő mágnesen, bögrén, párnán is megtalálható. Emellett aztán Prága nevezetességeit megvehetjük táblás és dobozos csoki formában, kapható a klasszikus molnárkalács, az Oplátky többféle ízben, na és persze az ilyenkor elmaradhatatlan forralt bor a svarák.  Jó alaposan körbenéztünk, a vásárlást meghagytuk másnapra, ne most cipeljük még azt is… 





Innen a macskaköves utcán, a hömpölygő tömeg szinte levitt minket az Óváros tér sarkához, itt áll a Városháza tornya, aminek oldalán Prága egyik nevezetesség, az Orloj látható. Az Orloj egy óramű, ami 1410 óta működik. A szerkezetet készítő órásmestert a város elöljárósága – hogy még véletlenül se tudjon más városoknak hasonló remekművet alkotni – megvakítatta, és hagyták elszegényedni. A legenda szerint a mester azonban méltó bosszút állt: kezét beletette a működő óraszerkezetbe, ami úgy meghibásodott, hogy közel száz évig nem tudták megjavítani… Az óramű háromfajta időt mutat: a régi cseh időt arab számokkal, a mai időt római számokkal és a babiloni rendszer szerint tizenkét időszakra felosztott nappali időt. Minden egész órában az óramű tetején kinyílik két ablak és megjelenik a 12 apostol harangjáték kíséretében. Aki látni szeretné, annak komoly tömeggel kell számolnia…

Az Orloj

Időközben szépen besötétedett, mi pedig ott álltunk a nyüzsgő tömeg közepén, az Óváros téren és próbáltuk befogadni a látványt: a város hatalmas karácsonyfája tér közepén van felállítva, és pazarul kivilágítva, háttérként a félelmetes kinézetű Tyn Templom sejtelmesen megvilágítva,  kávézók és sörözők  teraszai tömve emberekkel… Valami elképesztő hangulat volt érezhető, mondjuk ilyen  díszletek közt nem nehéz …




A tér közepén felállítottak egy emelvényt- persze feldíszítve és kivilágítva – ami selfie pontként is funkcionál, remek háttérként a város fenyőfája és a Tyn Templom szolgál…


Miután jól kinézelődtük magunkat és mindenki csinált egy rakat fotót, végigsétáltunk a Maiselova utcán, ami a város zsidó lakosságának a központja, itt áll a Európa  legrégebbi,működő  zsinagógája,illetve több olyan épület is található, ami korhű állapotban maradt fent. Mivel már eléggé ránk esteledett kis sétával a Jogi egyetem épülete mellett elhaladva elértük a Cechuv Most-ot magyarul a Cseh hidat, ami az egyik legrövidebb a városhídjai közt és azon átkelve már a kijelölt busz parkolóhelyre értünk, majd buszra szálltunk és elgurultunk szállásunkra,ami Holesovice városrészben volt. A kissé körülményes bejelentkezés után jött a vacsora – szabadszedéses, leves második és desszert -  majd akinek volt még kedve az felkereste a közeli Billa áruházat, na, nem azért mert olyan szép, hanem a méltán híres cseh söripar  termékeinek beszerzése céljából, ami nem kis feladat, ismerve a választékot :-)

 

Másnap reggel a bőséges reggeli után folytatódott a nagy mászkálás, elsőként felmentünk a Várba. A Prázsky Hrad Prága egyik történelmi negyede, Csehország 1. számú nemzeti emlékhelye. Mivel itt található a köztársasági elnök rezidenciája – az államfő jelenlétét, a felhúzott cseh lobogó jelzi - bejutni nem egyszerű. Fémdetektoros kapu, csomagvizsgálat és ruházat átvizsgálás után lehet továbbhaladni a vár irányába. Erősen ajánlott mindenféle fém eszközt – bicska, körömcsipesz kisolló stb – otthon hagyni, különben még az is előfordulhat, hogy ugrik a belépés…

 


A sikeres ellenőrzés után a Lőpor hídon sétáltunk a vár felé, a kapuban két oldalt az őrbódéban díszőrök álltak mozdulatlanul, meglepő volt, hogy az egyik díszőr egy katonahölgy volt. Az őröket egyébként óránként váltják, minden délben pedig egy látványos őrségváltást tartanak, de erről majd később…



 Egy kisebb alagút után a Második udvarba értünk, melynek közepén két szökőkút áll, innen balra továbbhaladva egy újabb alagúton át a Szent Vitus székesegyház elé jutottunk ki. 

A Második udvar

A méretei láttán kicsinek érzi magát az idelátogató, elképesztő látvány, ahogyan a székesegyház tornyai az ég felé törnek… Bejutni most nem sikerült, ugyanis valamilyen tv műsor felvétele volt, így csak kívülről csodálhattuk meg. 



A templomot jobbra megkerülve látható a Sárkányölő Szent György szobra, illetve az Elnöki Kancellária épülete. Ez a Harmadik udvar, melynek sarkában egy lépcsőn felsétálva lehet megnézni az Ulászló termet, melynek padlózata az eredeti állapotában maradt fenn. Itt játszódott  - állítólag – az híres hírhedt eset , amikor is a Habsburgok követeit a felbőszült csehek nemes egyszerűséggel kidobták az ablakon, csak akkor még nem betonozott út volt lent, hanem trágyakupac….


Az Ulászló terem


Az Ulászló teremből nyílik a régi gyűlésterem, ahol a cseh királyok trónja látható… Igazából ekkor tűnt fel nekem, hogy a legutóbbi itt jártunk óta eltűntek a harcias, nyugdíjas teremőrök, akik kis híján tettlegességgel díjazták, ha az ember fotózni próbált, itt ugyanis tilos. Kattogtattam is , de azért félszemmel az ajtót néztem, nehogy hátulról nyakon vágjon egy hirtelen előbukkanó őr…Ki vannak állítva a cseh királyi ékszerek másolatai  is , gyorsan azt is lefotóztam, biztos ami biztos…

 Innen  egy lejtős szárazkapun jutottunk ki a Szent Vitus székesegyház mögötti térre, , ezen a kis úton gyakorlatilag minden cseh király végigvonult, illetve mindenki, aki a király színe elé szeretett volna jutni. A székesegyház hátuljával szemben található a Szent György Bazilika, ennek megtekintése után pedig a Rosenberg palota melletti macskaköves utcán mentünk egy darabig, itt egy bal kanyar után már az Aranyművesek utcája előtt álltunk.

Arany utcácska

Kafka  itt élt 

A Zlata Ulicka legenda szerinti elnevezése a prágai alkimistákra utal, de azok nem itt dolgoztak, itt a vár őrzői laktak, majd később aranyművesek dolgoztak a házak falai közt. A 11 házikóból – mert rettentő kicsik a házak – álló utca rendkívül jó állapotban van, a házikókban kiállítások, illetve életképek vannak berendezve, egyik – másik tényleg úgy néz ki, mint ahonnan az előbb szaladt ki a gazdája és ott hagyta az edényeket az asztalon. A 22-es számú házban lakott egy ideig Franz Kafka 1916 novemberétől 1917 márciusáig, ezt emléktábla jelöli.  Csak egy jó tanács: fejekre vigyázni, mert ha nem figyelünk, akkor rosszul fog esni, hogy beütjük a kobakunkat! Az utca végén egy fedett lépcsőn a Kijárati kapuhoz lehet eljutni, innen egész jó a kilátás a városra. Mi azonban visszasétáltunk, arra amerre jöttünk, majd a Második udvarból átmentünk a Mátyás kapun, így jutottunk el az Első udvarba, majd itt a Bejárati kapun át a Hradzsin térre értünk, itt áll az első cseh elnök Tomas Masaryk szobra is.

A palota bejárata a Hradzsin téren 
 

Gyönyörű napsütéses volt az idő, olyan sok érdeklődő sem volt, ezért úgy döntött a vezetőnk, hogy megnézzük a déli őrségváltást, addig a tér sarkán lévő Starbucks kávéházat csekkoltuk le , a kávé és a tea is rendben van, és itt kérték először a digitális Covid igazolást, igaz miután megmutattam, vettem észre, hogy én a feleségem igazolásával villogtam…






Déli 12 előtt aztán kezdetét vette a turistalátványossággá alakított őrségváltás, a palota földszintjének ablakaiban megjelentek a zenészek - a fanfárzenét egy cseh rock zenész komponálta – majd bemasírozott egy szakasz díszőr, pikk-pakk leváltották a kollégáikat majd amilyen hirtelen kezdődött olyan hirtelen vége is lett, látványos volt egyébként! Ime : 


Miután a tömeg oszlani kezdett, lesétáltunk a meglehetősen lejtős, macskaköves utcán – kis pára ráfagy, tuti a lábtörés – és a város egyik legnevezetesebb utcáján, a híres cseh íróról, Jan Nerudov-ról elnevezett Nerudova utcán mentünk lefelé. Ez az utca a Királyi Út része, a mindenkori, megválasztott cseh király többek között ezen az utcán sétált fel a várba. A házak többsége a középkorban épült, homlokzatukon található szimbólumok pedig az ott lakók szakmáira utal.

A Nerudova utca

 A Malostranse Námestyre érve megnéztük azt a házat-kívülről- ahol II.Rákóczi Ferenc élt 1688 és 1692 között. A téren átsétálva a Mostecka utcán már látszott a Károly híd, majd az alsó kapun áthaladva lefordultunk balra,majd rövid séta után megnéztük a Cérna utcát. Ez a felettébb furcsa utca arról nevezetes, hogy a Kisoldalon két ház között található, kb 80 cm széles, egy keskeny lépcső az egész, és – kapaszkodjanak – jelzőlámpa szabályozza a forgalmat: tehát ha én le szeretnék jutni a Morva partjára és a lámpa piros, bizony meg kell várni a felfelé igyekvőt, mert különben beszorulunk, aztán se ki, se be :-)

Cérna utca

A Cérna utcától pár lépés a Franz Kafka múzeum, előtte található egy meglehetősen polgárpukkasztó köztéri szobor, amin két férfialak egymás felé vizel… Érdekes, mint Kafka munkássága… A kis térről néhány lépés csak a folyópart, ahonnan remek a rálátás Prága talán leghíresebb jelképére, a Károly hídra. A fotószünet után átsétáltunk a hídfő alatt és a Kampa téren egy újabb, kicsi karácsonyi vásárfélébe botlottunk. Annyira csábító volt a grillezett húsok és zöldségek látványa, hogy muszáj volt megkóstolni :-)

A Károly Híd
 

Kis idő múlva felsétáltunk a Károly hídra, és elvegyültünk a forgatagban… Volt itt minden: karikatúra készítő, operaénekes, különböző árusok, a híd túlsó végén pedig egy dzsesszzenekar… Olyan érzésem volt, mintha semmilyen járvány nem lenne: az emberek családostól sétáltak át a hídon, több turistacsoportot láttunk, a gyerekek a hídról etették a sirályokat, szépen sütött a nap…

 

A híd túlsó oldalára az idillnek vége szakadt: eszméletlen tömeg hömpölygött az utcán, volt, aki az Óváros felé igyekezett, volt, aki arról jött, és bár az igazi nagy karácsonyi vásárokat nem nyitották meg, minden üzlet nyitva volt, kávézók, éttermek, szuvenír árusok, de még a thai masszázs stúdiók is…

Miután keresztülverekedtük magunkat a szűk utcákon a tömegen, az Óváros térre értünk, a hivatalos program végeztével  mindenki szétszéledt. Idegenvezetőnk ajánlására felkerestünk egy autentikus, igazi cseh kifőzde és kocsma kombót, a  Havelská utcán található Ceska Kuchyné-t. Az étlap hatalmas betűkkel a ki van függesztve, viszont sor állt előtte, a bejutás pár percet igénybe vett. 


A rendelés pofon egyszerű: belépéskor az éhes, megfáradt vándor kap egy hosszúkás üres jegyet, fogja a tálcát, választ a kaják közül, amit a tálcára pakolva elvisz az asztalához, majd kifelé menetkor átadja a jegyét, amire a kajakiosztáskor felírják az étel kódját, és fizet. Jellemző a népszerűségére, hogy a kajakiadó hölgy néhány szót beszél magyarul is, épp annyit amennyi a kaja választáshoz kell, de itt is észrevettem már, amit máshol is, hogy itt a vendéglátósokat képzik mogorvaságra is, külön tantárgy lehet „a hogy ne szolgáljunk fel kedvesen, mosolyogva,” sőt a vizsgán bukást jelent a kedvesség. Erre a mogorvaságra kedves útitársam még rá is tett egy lapáttal: a sört csapoló úriembernél rákérdezett, hogy van-e alkoholmentes sörük… A sokat megélt, középkorú csapos tekintetét látni kellet volna: úgy nézett a szomjas magyarra, mint egy tömeggyilkosra, sóhajtott egy nagyot, majd rámutatott a Pilsner Urquell és a Gambrinus sörcsapra és csak ennyit mondott: normal :-)… Ebben minden benne volt, majd rám nézett , mert én voltam a következő, én pedig nem győztem bólogatni, hogy normal de, gyorsan :-) 

Az ételek rendben voltak, a hely tiszta, viszont tényleg retro a berendezés, és az árak sem vészesek. Miután ettünk, a tegnap bejárt piacra átmentünk, ugyanis az utca másik oldalán található, megvettük a hazaiaknak szánt csokit és minden mást, majd csak úgy sodródtunk a tömeggel.

Az Orloj, még világosban 

Óváros tér, Tyn templom

 Visszamentünk a Károly hídhoz, néztük egy ideig a kivilágítva is gyönyörű Várat, majd visszamentünk az Orloj-hoz, megnézni a 18.00-órás harangjátékot. Pontban egész órakor el is kezdődött, és egyből vége is lett. A tömeg egy részén érezhető csalódottságot lehetett felfedezni, mert tényleg rövid, és egyszerű az egész, bár nem tudom mit vártak ….

A kivilágított vár 

A harangjáték végeztével átverekedtük magunkat a tömegen, majd végigsétáltunk Prága Váci utcáján, a Párizska utcán… Hát mi mondjak: itt még a fenyőfát is Ferrarival viszik :-) Luxusmárkák üzletei végig, a kirakati árucikkeken diszkréten elvan rejtve az ár… szóval nem egy átlagembernek való vidék :-)

Rövid séta után elértük a buszparkolót, majd visszagurultunk a szállásra, ahol jöhetett a jól megérdemelt vacsora. Ezen a napon közel 12 kilométert sétáltunk…

Másnap reggel már csomagokkal megrakva hagytuk el a szállást, indultunk ugyanis hazafelé, előtte azonban „beugrottunk” Brno-ba  a csehországi Manchesterbe, egy kis sétára. A tegnapi ragyogó időnek nyoma sem volt, hideg, metsző szél süvített, amikor valamivel több, mint 2 óra buszozás után kiszálltunk. Brno hamisítatlan iparváros, van egy kisebb történelmi belvárosa, illetve a város egyik jelképe a Spilberk vár, ami fénykorában az Osztrák Magyar Monarchia egyik legszigorúbb börtöne volt. Brno városához köthető a minden délelőtt 11 órakor megszólaló harangozás, 1645-ben a helyiek sikeresen visszaverték a svéd Lennart Torstenson seregét, aki azért fejezte be az ostromot, mert egy ígéretet tett a város lakóinak, miszerint ha a déli harangszóig nem veszi be a várost, akkor visszavonulót fúj. Erre a helyiek 11 órakor elkezdtek harangozni, a svédek pedig hazavonultak… Hol volt még ekkor a pontos idő :-)

Sétánkat a vasútállomás mellől kezdtük, azon keresztül jutottunk ki a belváros egyik szűk kis utcájába, innen nem messze egy kisebb dombon áll a Szent Péter és Pál katedrális, ahol épp misét tartottak.  Olyan kellemetlen szél fújt, hogy szépen csendben bementünk a templomba és hallgattuk egy darabig a papot, bár semmit nem értettünk belőle, majd szépen kiszállingóztunk és továbbsétáltunk az óváros főterére, ahol a karácsonyi vásár bódéi ott voltak ugyan, de mind be volt zárva, vásárt itt sem tartottak, az egyetlen, ami üzemelt a kisgyerkőcöknek szánt körhinta, de ott volt is forgalom :-)

A Szent Péter és Pál székesegyház

Az óváros és bezárt bódék

A térről egy kis udvaron át a Városháza tornya elé lehet eljutni, a torony alatti alagútban egy termetes krokodil van felfüggesztve a plafonra… Ennek története van, az átjáróban 1749-ben elhelyezett tábla szerint Mátyás morva őrgróf (később II. Mátyásként magyar király) kapta 1608-ban ajándékként egy török követtől, később jobbnak látták a helyiek , ha inkább preparálva nézegetik és mutogatják… 

A városház tornyán még egy érdekesség felfedezhető : a díszítésként készített egyik torony meglehetősen ferde,  ennek oka, hogy a tornyot készítő Anton Pilgram nevű mesterembert a helyi elöljáróság nemes egyszerűséggel nem fizette ki, ezért a mester sajátosan fejezte ki véleményét a gerinctelen városi elöljárókról :-)

A Városháza tornya 

A Szent Jakab Székesegyház

A művész sajátos véleménye :-)

Az óváros másik nevezetessége a helyi német közösség által emelt Szent Jakab székesegyház, ami 1592 óta áll. A Szent Jakab székesegyház felőli oldalon ismét felfedezhető egy nem szokványos templomi díszítőelem: egy apró, saját fenekét mutató szobor, ami a farpofáit szándékosan a Szent Péter és Pál-székesegyház felé mutatja, jelezve, hogy a Szent Jakab-templomot bővítő tervezők magasabb tornyot tudtak építeni, mint a város fölé tornyosuló templom építészei.

 

Vasárnap délelőtt lévén nem volt nagy mozgás, a Námesty Svobodán egy fenyőfát állítottak fel, itt is volt néhány bódé, kettő talán nyitva is volt, de a feldíszített villamoson kívül nem sok minden látványosság akadt. Hátralévő időnkben gyorsan ebédeltünk egyet , - köszi KFC :-)-, tekeregtünk egyet a belváros szélén található bevásárlóközpontban – a két épületből álló plázát egy híd köti össze, mely a belváros kétszer három sávos útja felett ível át… Odabent óriási volt a nyüzsgés,  látható a mi kis hazánk és Csehország közti életszínvonal különbség, a csehek javára …

 

A megbeszélt időre visszamentünk a buszhoz és rövidesen beléptünk Szlovákiába, majd következett a magyar határ… Kora este Budapest, majd irány haza.

 

Összefoglalva, sokat sétáltunk ugyan, de mindenféleképp megérte! Prága gyönyörű, ilyenkor meg pláne!

 

 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is fe...

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csa...

Unikum helyett - Arzberger Kräuterlikör

Unikum Helyett..... Ugye az Unikum-ot és a Jägermeistert nem kell bemutatni senkinek sem, de van valami a sógorok tarsolyában , ami riválisa lehet a fenti két itókának, s ez nem más mint a krauterlikör. Hasonló  termékről van szó, mint a két nevesített vetélytárs, a különbség viszont az, hogy a legismertebb ilyen itóka  - és a többi, kevésbé ismert gyógynövénylikőr is -  kis magánvállalkozások által évszázados  és szigorúan titkos receptúrák alapján. A Cég ma... Mariazell gyönyörű főterének a tőszomszédságában a Wiener Strasse 2 szám alatt található az Arzberger Likőrmanufaktúra, ahol is az egyik leghíresebb gyógynövénylikőr készül. Egy osztrák földműves, bizonyos Johann Arzberger 1860-ban érkezett Mariazellbe, népes családjával együtt. 8 gyereke közül Cajetant szerette volna egyházi neveltetésben részesíteni, de valamilyen oknál fogva ez meghiúsult. A gyerkőc felcseperedett, és egy helyi kereskedőháznál kitanulta a szakma csínját -binj...