Postojna-Opatija-Rijeka
Reggelre már úgy készültünk, hogy költözünk és egy országgal
arrébb megyünk. A mai napot akár a végletek napjának is nevezhettük volna, a
miértre pedig a poszt végére fény derül :-)
Reggeli után becuccolás a buszba majd Szlovénia egyik
nevezetessége, Postojna felé vettük az irányt.
Postojna városa egyébként egy a sok közül, de… Itt található a
cseppkőbarlangrendszer , ami a települést híresé tette.
A történet 1818
áprilisáig nyúlik vissza, amikor is a helyiek I.Ferenc császár és felesége
látogatására készültek. Akkor még csak egy barlangot ismertek és látogattak,
ezért a jeles esemény tiszteletére méltóképpen fel akarták díszíteni. Az üdvözlő
felirat elhelyezése közben az egyik munkás, Luka Čeč átmászott a barlangon
keresztülhaladó folyó felett keresztbe lerakott létrán, felmászott a barlang
túloldalán álló sziklára, integetett a többi melósnak, majd eltűnt… Jó idő
múlva tűnt fel ismét, majd így kiáltott: „Ez egy új világ, ez maga a
Paradicsom!” Miután visszamászott a többiekhez elmesélte, hogy egy járaton át
egy másik barlangig ment előre, s hogy el ne tévedjen, cseppkődarabokat rakott
le a földre, hogy visszataláljon. 1819-ben meg nyitották a barlangot a
nagyközönség számára is, szervezett látogatásra 1836-óta van lehetőség,
napjainkig összesen több mint 26 millió turistát fogadott, s ezzel a világ
leglátogatottabb barlangjának tekinthetjük. Akkoriban még csak gyalogosan
lehetett bemenni és nézelődni, ma már azonban a világon, egyedülálló módon
kisvasúttal szállítják a turistákat. Az első síneket 1872-ben fektették le,
először emberi erővel működtették, majd 1913-tól dízelmozdonyokat alkalmaztak. Napjainkban
elektromos meghajtású vonatok közlekednek odalent, egyszerre száz ember tud
kényelmesen és gyorsan a barlangba lejutni. A 27 kilométer hosszú barlangrendszerből
mintegy 4700 méter a látogatható, ebből 3500 méter vonaton, 1200 métert pedig
gyalogosan lehet bejárni.
Fél tíz körül értünk a barlang előtti parkolóhoz, mivel az
első időpontra 10:00 órára volt a csoportnak ideontja, még egy kis nézelődésre
is volt idő. Az árnyékos remekül aszfaltozott út mellett ajándékárusok, kávézók
találhatók, magához a barlang bejáratához egy nagy lépcsősoron lehet felmenni.
Itt már érezhető a bentről jövő hűvös, 10 fokos levegő :-) Belépés előtt mindenkinek
adnak egy audio guide-ot, már magyar nyelvre állítva! 10:00 órakor nyitják a
kapukat, a szervezett csoportokat engedik előre, utánuk jöhetnek majd a normál
turisták ... Belépve
a hűvösbe, mintha egy metróállomáson lennék, rövid séta után máris a szerelvénynél
vagyunk: egy hosszú, kétszemélyes padokból álló elektromos mozdony által
vontatott, bevásárló kocsi szerű valami kell elképzelni, ketten férnek el egy padon…
 |
| A szerelvény |
Gyors beszállás után már indul a vonat és ami ezután következik, az tényleg maga a csoda: már a vonatról is káprázatos dolgokat lehet látni, azonban egy dologra többször is nyomatékosan felhívták a figyelmünket: nincs ugri-bugri, kihajolgatás, ne adj Isten felállás, mert az illetőt azonnal viszi a mentő valamelyik környékbeli kórházba. A vájat olyan szűk, hogy helyenként ülve is behúzza az ember a nyakát, és arra is figyelni kell, hogy oldalról meg ne üssük magunkat. Felfelé tekingetve azonban varázslatos a látvány, viszont fény az nem túl sok van, fotózni így nem nagyon lehet. Mintegy 10-15 perc, amíg a vonat a lenti végállomásra leér, A Nagy Hegy ( Velika Gora) lábánál vagyunk, innen indul a gyalogtúra. Kellemesen hűvös van, és az építők arra is figyeltek, hogy az egyszeri turista el ne essen: a betonjárda olyan anyaggal van bevonva, ami nem csúszik… Tényleg nem , többen is kipróbáltuk :-) Az audio guide-on csak be kell ütni a bizonyos időközönként található információs táblákra írt számot, és máris tökéletes magyar nyelvű idegenvezetést kapunk. A látvány egyébként elképesztő, szavakkal leírni nem nagyon lehet, a fotók pedig a kevés fény miatt nem adják igazán vissza…
A cseppkőképződés a mai napig aktívan folyik, erről a
néha nyakunkba érkező vízcseppek adnak érezhető bizonyságot. A Nagy Hegyről
leereszkedve egy völgy zárta el az utat a századelőig, akkor itt volt az út
vége, azonban az első világháború után orosz hadifoglyokkal építettetek egy hidat,
ami érthetően Orosz Híd ( Russki most) néven szerepel, ezen áthaladva a Szép
Barlangokba (Lepe Jame) érünk. A cseppkőképződmények tényleg itt a legszebbek,
a szemfüles nézelődő még a pisai Ferde Torony cseppkő utánzatát is felfedezheti
J. Az egyik teremben makaróni formájú kis képződmények lógnak a
barlang tetejéről, ezt Makaróni teremnek hívják.
 |
| Makaróni terem |
Tovább haladva egyszer csak egy vájathoz érünk, itt volt valamikor a túra vége, innen visszafelé kellett menni, azonban gondolva egy merészet, fúrtak egy alagutat a hegy gyomrába, amin egy kis kört megtéve vissza lehet menni a vonathoz. A barlangban azért van, egy kis meglepi is: a gyanútlan nézelődés közben egyszer csak lekapcsolják a világítást! Az első döbbenet után tudatosul a fény hiánya, pestiesen szólva sötét van, mint a tehénben.
 |
| ..És mindjárt sötét lett.... |
Megmozdulni nem mertünk egy pár másodpercig :-) a riogatásnak persze hamar vége lett, a fények
felkapcsolása után mentünk szépen tovább. Az út elvezet az Orosz Híd alatt majd a bal oldalon feltűnik a barlang sztárja,
a briliáns (Brillijant) nevű gyönyörű cseppkőoszlop.
 |
| Az Orosz Híd alulról |
 |
| A gyémánt |
Innen tovább sétálva, egy
újabb, de most már tudatosan sötétre kialakított terembe jutunk, itt látható a
másik nevezetesség, a barlangi - vagy más néven - ember gőte. Ez a kb.20 centis
állat a sötétben érzi jól magát, kaja nélkül 8-10 évet kibír, látása nincs,
egyes egyedei 100-120 évig is élnek. Fokozottan védett állat ezért itt tilos a fotózás,
azonban az akvárium előtt egy led monitoron is meg lehet nézni az állatokat.
 |
| A barlangi gőte |
Innen már csak néhány lépés a Hangversenyterem (Koncertna Dvorana), ahol is a méretének és a kiváló akusztikájának köszönhetően koncerteket tartanak, állítólag 10.000 ember fér el idelent… Tényleg óriási a placc..
 |
| Koncerthelyszín |
Idelent is van egy ajándékbolt, illetve itt található a
világ legmélyebben fekvő postahivatala is, itt természetesen jóval drágábban
lehet megvenni az ajándékokat, mint odafent! A vonat felfelé egy kitérővel
közlekedik, majd a Fekete barlangban (Crna Jama) áll meg. Azért ez a neve, mert
1944-ben a partizánok a német megszállók rejtett üzemanyag tartalékát felgyújtották,
és a több hetes égés során a falak bekormozódtak… Rövid séta után a bejárat
előtt le kel adni az audio guide-ot és persze pofátlan összegű euróért
megvásárolható a rólunk, belépéskor készült fénykép is. Kilépve a hűvösből
szinte leütötte az embert a 38 fok, én szívesebben mentem volna még egy kört
odalent :-)
Mivel időnk még volt, kényelmesen leültünk egy árnyékos ki beugróba, ettünk-ittunk,
majd bevetettük magunkat az ajándék árusok közé.
Miután összegyűlt a brigád elindultunk következő megállónk,
a horvátországi Opatija irányába. A kanyargós hegyi úton haladva Pivka faluban hirtelen feltűnt balról egy
második világháborús tank, mint később kinyomoztam, itt egy haditechnikai
emlékpark található, ami a szlovén hadsereg fejlődését is bemutatja, a tank mindenesetre
impozánsan néz ki a dombon :-) Ahogy közeledtünk a horvát –szlovén határhoz,
csak úgy véletlenül ránéztem a külső hőmérsékletet jelző kis ikonra, és a
szemem kigúvadt: 40 Celsius fok… Még jó hogy a tengerpartra megyünk! A két
ország határát Rupánál léptük át, meglehetősen simán, majd egy félórányi
buszozás után pazar látvány tárult elénk, feltűnt ugyanis az Adria, és a
hegyoldalra épült, korabeli fürdőváros Opatija.
 |
| Helló Adria ! |
Az autópályáról egy kanyargós úton lehet bejutni a városba,
szerencsénkre nem volt nagy a forgalom, így viszonylag könnyen bejutottunk. Az
egykori Osztrák-Magyar Monarchia híres fürdőhelye ma a turistákból illetve az
idegenforgalomból él: gyönyörű hotelek
egymás mellett, sziklás strand , kell e ennél több az átlag utazónak
? Buszunkat a város közepén kialakított
parkolóban hagytuk, egy zebrán átsétálva máris az ingyenesen látogatható szabadstrandon,
Opatija Beach-en voltunk. Aki akart fürödni ment, volt, aki csak a lábát
lógatta, vagy sétált a környéken, beült egy fagyizóba, kávéházba lazulni… A
hatalmas betontömbökből álló parti részen simán lehetett helyet találni, és
naná, hogy belementünk az Adriába is. A tenger felől fújó szél egész kellemes
volt, de a fürdőzést nem sokan választották, mert elég hideg volt a víz. A partról
szép a rálátás a városra, illetve az öböl túlpartján fekvő Rijekára is. A
látványt uralja a parton álló szobor, ami 1956 óta dacol az időjárással, és egy
lányt ábrázol, kezében egy sirállyal.
 |
| Opatija Beach, háttérben Rijeka |
 |
| Opatija |
Némi ücsörgés után azért nekiindultunk Tito Marsallról
elnevezett utcán felfedezőkörútra, de nem kellett volna: a kellemes tengerparti
levegő után a szűk utcán olyan meleg volt, hogy csak úgy kóvályogtunk.
Kerestünk is hirtelen egy nyitva tartó áruházat és némi hideg innivalót…
Második nekifutásra aztán bejártuk az utca egy részét, majd visszafordulva a szabad
strand előtti részt is. A gyönyörű állapotú hotelek, vendéglők, rengetek park, pálmafák
a tenger… elég jó kis összhatás, az ember egy pillanatra elképzeli a Monarchia úri
közönségét egy ilyen helyen…
 |
| Opatijai csendélet |
 |
| Egy impozáns hotel a sok közül |
Miután mindenki visszajött a gyülekező helyre,
átgurultunk a túloldalon lévő Rijekába. Menet közben feltűnt, hogy az összes
kis öbölben, vagy fürdésre alkalmas helyen strandok vannak kialakítva. Ezeket a
helyeket a helyiek természetesen autóval közelítik meg, amit az út szélén
hagynak… Ha egyirányú lenne a közlekedés, nem lenne gond, de mivel szembe is
jöttek a busszal, bizony türelemre van szüksége mindkét közlekedő félnek, ha
nem akarnak összekoccanni.
Rijeka – korábban Fiume – a Kvarner öböl partján fekszik, az
Osztrák Magyar Monarchia egykori tengeri kikötője volt, és itt építették a
Monarchia leghíresebb hadihajóját, a Szent István csatahajót is, amelyet az
első világháborúban süllyesztettek el… Fiume ma Horvátország harmadik
legnagyobb városa, egyben tengeri kapuja is. Húzóágazata a hajóépítés, fontos
bevételt jelent az idegenforgalom és a várostól nem messze olajfinomítók
találhatók, innen indul az Adria- kőolajvezeték is. Gazdag történelme a keltákig
nyúlik vissza. I.e.28-ban a rómaiak alapítanak itt helyőrséget Tarsatica néven.
Első írásos említése 1230-ból származik, itt már Fiume néven említik.1336-tól a
Habsburgok befolyása alatt áll, később árumegállító joga lett a Kvarner öbölbe érkező
hajók felett. 1509-ben a velencei háborúban lerombolták, újjáépíteni csak
1530-ra sikerült.
A XVII.-századtól A Habsburg Birodalom része lett, és
ekkortájt indult látványos fejlődésnek a város: Iskolák, színházak épültek
fejlődött az egészségügy, a kulturális élet pedig virágzott. 1852-ben maga
Ferenc József császár is felkereste a várost. 1885-ben megnyitották a
színházat, a mai Fiumei Nemzeti Színházat. Három évvel később megnyitotta
kapuit a Hotel Continental, 1891-ben pedig felépült a vasútállomás épülete A
tenger adat lehetőségeket is igyekeztek kihasználni, átformálták a régi
kikötőt, hogy tengerjáró hajók és gőzhajók fogadásár is alkalmas legyen. Az
első gőzhajó 1871-ben futott ki a kikötőből.
Az első világháború után a város a Szerb- Horvát –Szlovén királyság
fennhatósága alá került azonban még ebben az évben olasz szabadcsapatok
jelentek meg a városban, akik Olaszországhoz akarták csatolni a várost. Az
olasz kormány azonban nem tartott igényt Fiumére, majd miután a
szabadcsapatokat kiűzték, Fiume szabd város státuszt kapott. A második
világháború idején 1943 és 1945 közt német megszállás alatt állt, a Tito
vezette partizánhadsereg 1945 május 3.-án foglalta el a várost, mely a kommunista
Jugoszlávia része lett. délszláv háború után Horvátország része lett.
Miközben haladtunk befelé a városba a tenger felől vagy
gyönyörű villákat és hoteleket vagy lepukkant rozsdás épületeket lehetett
látni, köztes állapot nem nagyon volt. Aztán feltűnt a HNK Rijeka focicsapat otthona,
a Kantrida Stadion, ami közvetlen a tengerparton áll.. Kis túlzással egy
erősebb felszabadító rúgás után lehet menni a labdáért a tengerbe :-)
 |
| Rijeka |
Rendhagyó módon
először szállásunkat foglaltuk el, a város egyik impozáns, 1891-ben átadott
Hoteljében a belvárosban töltöttük az éjszakát.
A rekkenő hőségből valódi felüdülés volt a légkondicionált hotelbe
belépni. Miután rendbe szedtünk magunkat, egy kisebb városnéző sétára
indultunk. A hotel előtti kis hídon áthaladva megnéztük a német megszállás
alóli felszabadítás 10. évfordulójára emelt – minden kommunista jegyet
magánhordozó – emlékművet, majd a város sétálóutcáján, a Korzón sétálva láttuk
az egykori városkapu, ami óratoronyként is funkcionált, majd a mögötte lévő kis
téren áthaladva a kevés, római korból megmaradt falmaradványt, illetve a római
kaput, vagyis annak maradványait.
 |
| Felszabadulási emlékmű |
 |
| Korzó |
 |
| Óratorony |
 |
| Kormányzósági palota |
 |
| Római kapu |
Innen újabb zegzugos sikátoron át megálltunk
a Szent Vitus Székesegyház előtt. Mellette látható a helyi börtön egy fala is,
ha valakit ez érdekel :-)
 |
| Szent Vitus székesegyház |
Sétánkat folytatva
megnéztük az egykori Kormányzósági Palota épületét, majd lesétáltunk a
kikötőbe, ahol most éppen csak egy, „rozzant teknő” ringatózott a vízen.
 |
| :-) |
Innen
elmentünk a pár percnyire található Horváth Nemzeti Színház épületét megnézni, majd
visszaindultunk a hotelbe. Az egyik kis hídról egy hatalmas , de rozsdás hajó
látszik.. Mint kiderült ez Tito hajója, a Galeb, magyarul Sirály. Fénykorában
nagyon szép hajó lehetett, így azonban nem több mint egy úszó rozsdagombolyag…
 |
| Tito hajója |
A szállodába visszaérve meglepetésként svédasztalos
vacsorával vártak, ami azt jelenti, hogy minden volt, ami szem-szájnak ingere,:
sült halak, tonhalsaláta, rántott húsok,
levesek, saláta, süti szóval minden…
Kaja után , már a
szobában relaxálva derült ki hogy aznap
este jazz est lesz a szálloda teraszán,s amíg mi fent a légkondicionált
szobában pihiztünk, lent lüktetett a város, és szólt a zene …
Az elején írtam, hogy ez a végletek napja lesz…10 fokban
kezdtük és negyvenben fejeztük be,bár a következő nap sem ígérkezett
könnyebbnek…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése