Adria, Postojna és a Plitvicei tavak 2.nap

Savica vízesés-Bohinj-Bled-Ljubljana

Madárcsicsergés és a napfelkelte helyett búgásra ébredtünk… A szobánk ugyanis a szálloda udvara felé is nézett és a hűtőkamra pedig ott található… Este nem is tűnt fel, hogy működik, bezzeg reggel… Az ágyat amúgy is valami  belga turistára szabták,  ha ráfeküdtem hamar felvettem a háromszög pozíciót : a fejem és a lábam egy vonalban volt a hátsó felem meg lejjebb :-)

 De ha már felébredtünk, akkor igyekeztünk elsőnek odaérni a reggelihez, de ez alkalommal sem sikerült. A bőséges svédasztalos kajálás után elzarándokoltunk a Mercatorba – kb. Lidl,Reál színvonal -  felszerelkeztünk kellő mennyiségű innivalóval majd a buszra szállva kezdődött a nap.

Elsőre a legtávolabbi úti cél került sorra, a Savica vízesés. Az autópályán haladva egész szép kilátás nyílt a Júliai Alpok vonulataira, és az időjárás is kegyes volt, mint később kiderült inkább gonosz… Menet közben átgurultunk Bled-en is , a tó és a közepén található szigetecske már így is lenyűgöző látványt nyújtott, majd délután volt lehetőségünk közelebbről is megnézni..

Útközben

 

A Savica vízesés – vagy ahogyan a helyiek mondják Slap Savica -  a Triglav Nemzeti Park területén lévő Bohinji tó északnyugati csücskében, Ukanc mellett  található. Egy ideig szépen visz is arra az országút, aztán egy éles balos után egy szűk, kanyargós út kezdődik. Mivel a busz nagyobb, mint a többi jármű, a szembejövők igyekeztek minél gyorsabban félrehúzódni, ami nem egyszerű, mivel nincs hely, a ritka, kialakított kerülő helyekre pedig előszeretettel beparkolnak a népek. Viszonylag korán érkeztünk, csak 3 személyautósra hoztuk rá a frászt, így hamar fel is értünk a helyenként árnyékos parkolóba, melynek egyik végében áll a Dom Savica ami menekültház, jegyiroda és vendéglő is egyben. 

Dom Savica

Innen indul a túraösvény felfelé, mintegy 150 méter szintkülönbséget kell legyalogolni. Felfelé príma az út, rengeteg a lépcső, de nem is ez volt az igazi probléma, mentük felfelé serényen, hanem a már említett időjárás: a kellemes reggelből mediterrán délelőtt lett, az itt is jelenlévő távol keleti turistahadon kívül izzad mindenki, mint az a bizonyos hölgy a templomban :-) A fák közül időnként előbukkanó panoráma azért egy kicsit kárpótolt mindenkit, ahogy feljebb megyünk egyre szebb a rálátás a Bohinji tóra. 

Az útvonal

Látszik a Bohinji tó is 

Kb . húsz perces izzadós séta után egy fedett toronyhoz értünk, itt már látható a vízesés,  innen egy rövid lépcső vezet lejjebb, ahol egy rácsos kapu zárja le az utat. Erre azért is  volt szükség, mert a fényképezkedő turisták egy idő után szépen belegázoltak a vízbe, egyrészt jólesett, másrészt mindent egy jó fotóért…A több száz méter magas szikla oldalából kizúduló vízesés a Száva folyó forrása.

Savica vízesés

Fent is és lent is kivártuk a sorunkat - senki sem tülekedett érdekes módon - majd visszaindultunk a kiindulópontra, lefelé könnyebb a menet, de így is kell egy jó negyedóra. A lent található szuvenír árus mellett ki lehet menni a patak mederhez, ahol az árnyékos sziklákon egész jót lehet ücsörögni, meginni egy sört vagy betolni egy jégkrémet.

Természetes pihenőhely

 

 Miután összeállt a csoport visszafelé indultunk a Bohinji tóhoz… A busszal lefelé haladva már nagyobb kihívások elé állítottuk a szembejövő autósforgalmat, de valahogy mindenkinek sikerült félreállnia… Egészen Ribcev Laz településig gurultunk vissza, a  buszparkolóból kb.3 perc alatt elérhető a tó . 

A Bohinji tó

 A Bohinji-tó (szlovénül: Bohinjsko jezero) Szlovénia legnagyobb természetes tava, 4,1 km hosszú, átlag 1km széles , a legnagyobb mélysége pedig 45 méter. Ahol a Száva Bohinjka kifolyik a tóból, ott egy híd áll , mellette pedig a Keresztelő Szent János templom, illetve a tó partján áll Szlovénia egyik jelképének számító mitikus kecskebak,  Zlatorog, szobra. A legendák szerint a kecske arany szarvai kulcsot képeznek a Triglavban elrejtett kincshez, illetve hogy az állat véréből gyógyító hatású virágok sarjadnak. Több színdarab,vers és opera készül a témáról és arról se feledkezzünk meg, hogy a leghíresebb szlovén sör , a Lasko címerállata is  eme híres kecskebak…

A tótól néhány lépésnyire található a négy pásztor szobra, innen remek a rálátás Szlovénia legmagasabb csúcsára, a Triglavra. A tóhoz sétálva aztán kis túlzással a fél csoport belegázolt a vízbe, a híd alatt ugyanis sekély a meder, viszont nagyon csúszik, így a vizibalett több mókás elemét is láthattuk utastársainktól :-)

Rálátás a Triglav-ra

Néhány perces pancsikolás után indultunk tovább a nap fő attrakciójának szánt Bled-i tóhoz. Bled népszerű turistacélpont, a tó közepén található sziget rajta a Nagyboldogasszony templommal illetve a tó túloldalán, a sziklatetőn álló vár mágnesként vonzza a turistákat. Nem mellékesen a víz sportok kedvelői is jó helyre jönnek, ha Bled-et választják.

A Bled-i tó

 A település a kőkorszak óta lakott, 1278-ban került Habsburg fennhatóság alá, majd a napóleoni háborúk során a franciák által létrehozott Illír tartományhoz került. A Habsburgok 1813-ban szerezték vissza és a Monarchia felbomlásáig uralták is. 1918-ban a Jugoszláv királysághoz csatolták, Karađorđević kormányzó fennhatósága alá, aki nyári rezidenciájaként tekintett Bledre. Ezt az utat folytatta tovább Tito marsall is, akinek luxusvityillója a hegyoldalban áll, jelen időben 5 csillagos luxusszállóként funkcionál… A tó túloldalán álló sziklán 1011-ben építettek fel egy várat, ami 1511-ben egy földrengésben megsemmisült, ezután építették a ma is látható várat. Elsősorban hadászati jellege volt, sok luxust ne keressünk benne… Napjainkban vármúzeumként működik, az udvarán koncerteket tartanak.

A hely másik szenzációja, hogy kis csónakokkal – pletnákkal – beviszik az turistát a szigetre és vissza. A pletna egy lapos fenekű, fából készült csónak, mely az egyik végén kihegyesedik, a másik végén küszöbbel van kiszélesítve, hogy az utasok kényelmesen be tudjanak szállni, a tetejét pedig vászonborítás fedi, némi árnyékot adva.  Egy ilyen pletna 18 fő kényelmes szállítására alkalmas, kezelője a pletnar, ami egy apáról –fiúra szálló munka, és igen jó fizikai állapotot igényel, ugyanis két evező segítségével hajtja a jóember a hajót. Azt azért ne úgy képzeljük el, hogy odavágódunk a bledi-tó partjára és már mászunk is be a hajóba… Neeeeem, itt kérem foglalni, kell, ha hajózni akarunk, méghozzá időben . Idegenvezetőnk egy fél délelőttöt telefonálgatott, mire elintézte a hajókázást…. Szóval a buszról leszállva lementünk a partra, a már előre egyeztetett időre, a pletnások  egyből tereltek is minket be a csónakba, majd jött a ki hova üljön át című játék, hogy a csónak egyensúlyban legyen aztán hajrá, már indultunk is.  A tó türkizkék vizére semmilyen, robbanómotoros gépet nem engednek, csak pletnával illetve kis csónakokkal egyénileg, vagy szörfdeszkával lehet kimenni.

Bled vára

Pletna a tavon

A hajót egy ember két evező lapáttal a pletna végében állva mozgatja, nem kis erőfeszítésébe kerül egyébként, hogy simán menjen a hajó előre.  Még mielőtt nagyon megsajnálnánk, duzzadó bicepszű hajósunk fejenként 15 euróért szenved, naponta többször is…ha beszorozzuk 18-20 fővel , 6 úttal…

Egyébként óriási feelingje van a dolognak, a tóról elképesztő a látvány a környező hegyekre, a bled-i várra, a másik oldalon a Tito villára.. Kb. negyedóra alatt szépen át is értünk a szigethez, majd a csónakból kiszállva egy igen impozáns lépcső előtt álltunk meg. Egészen pontosan 99 lépcső található itt, melyhez két hagyomány is fűződik: az itt házasulandó ifjú pár férfi tagja a pletnából kilépve felkapta az arát, majd ezt a laza 99 lépcsőt így tették meg… Hát kíváncsi lennék hány embernek sikerült :-) A másik ilyen mende-monda, hogy a menyasszonynak ezen a 99 lépcsőn csendben kellett vonulnia.. Ez egy igazi kihívás egy nőnek :-)

Az a bizonyos 99 lépcső

Szóval felkaptattunk a lépcsőn és máris a Nagyboldogasszony templom előtti kis placcon álltunk. A templomból időnként haragzúgást lehet hallani, a helyi hagyomány szerint, aki háromszor meghúzza a harangot és közben kíván valamit, az teljesülni is fog. Kipróbálni esélyünk sem volt, mert egy közepes, távol keleti város egyik peremkerületének teljes lakossága áll sorba, hogy harangozhasson. Nekünk maradt a kilátás, ami elképesztő…

Kilátás a szigetről

Természetesen a szigeten is van szuvenír shop, kávézó és egy laza kis fagyizó is üzemel, jó néhány árnyékos pad várja a turistákat. Miután kinézelődtük magunkat visszaindultunk miközben a   szigeten töltött időt éktelen szirénázás zavarta meg A pletna időben érkezett, majd ahogy haladtunk vissza a kikötő felé, akkor észleltük, hogy az élet egy nem tervezett látványossággal - ha mondhatom így – készült… A nagy szirénázás oka az volt, hogy egy fehér kis furgon valamilyen oknál fogva belerongyolt a tóba. Már csak azt láttuk, hogy a rendőrség, tűzoltóság dolgozik a parton, az úton pedig óriási dugó van. Mire partközelbe értünk, a furgont már emelték ki a vízből…Cobra 11, Medicopter 117, volt itt minden, mint a búcsúban :-)

Egy kis bónusz :-)

A zűrzavar azt jelentette, hogy lett még egy kis szabadidőnk, és ilyenkor mit csinál a turista? Bemegy az első szupermarketbe :-) … Irgalmatlan meleg volt, a csoport lerohanta a boltban található italhűtőt, vittünk mindent ami hideg volt… A boltból a gyülekezőhelyre mentünk,  és a várakozás során  azt vettük észre, hogy az un. önkormányzati rendőrség tagja egyszer csak megáll a buszparkolónál, a buszöböl előtt szabálytalanul otthagyott autóról készít néhány fényképet, valamit pötyögött a készüléken, kinyomtatta a bírságcetlit,  az egyik zsebéből elővarázsolt egy piros mikulászacskót majd precízen elhelyezte a  szélvédőn. Mielőtt visszaült a motorra, kis türelmet kért, ugyanis mindjárt el is szállítják az autót… Megjegyzem a kocsi kiemelése miatt keletkezett dugóban nem nagyon próbáltak meg az autósok okoskodni, meg dudálgatni…

Miután egy jó negyven perces várakozás után a forgalom megindult előkerült a buszunk is, így már semmi akadálya nem volt, hogy elinduljunk Szlovénia fővárosa, Ljubljana irányába…A légkondis busz igazi felüdülés volt, kb negyven perc volt, amíg eljutottunk a szlovén fővárosba, hála a remekül kiépített autópályának illetve annak, hogy a sofőr tudott egy olyan behajtási lehetőséget, melynek köszönhetően gyorsabban és kevesebb  belvárosi tekergéssel a sétánk kiinduló helyéhez jutottunk. A buszról leszállva szinte mellbevágó volt a hőség, de hát nyár van, gyerünk várost nézni!

Ljubljana jelképe egy sárkány, melynek mondai eredete van: az aranygyapjút megszerző Iaszón görög királyfi hazafelé tartva legyőzte a közeli tóban lakó sárkányt, ez a legyőzött mondabeli egyfejű – nem Süsü :-) - lett később a város jelképe.  Kr.előtt 2000 körül már éltek itt telepesek, majd a rómaiak népesítették be. 452-ben a hunok lerombolták ezután szlovén törzsek népesítették be. A Német-Római birodalom tagjaként első írásos emléke 1144-ből származik, 1220-ban pedig városi rangot kapott. 1511-ben egy földrengés romba dönti a várost, az újjáépítést követően a XVIII. századra a város az addigi városfalon kívül is elkezdett terjeszkedni, így azt lerombolták. A napóleoni háborúk idején az Illír Királyság székhelye volt, majd újfent a Monarchiához került. Az első világháború után a Szerb-Horvát –Szlovén (később Jugoszláv) Királysághoz tartozott. A második világháború idején hol német, hol olasz fennhatóság alatt volt, ez idő alatt egy 30 km hosszú drótkerítéssel kerítették körbe. A1945 után Jugoszlávia Szlovén Tagköztársaságának székhelye, majd 1991-től a független szlovén állam fővárosa.

Sétánkat a ljubljanai egyetem épülete előtt kezdtük: a hely arról nevezetes, hogy az erkélyéről kiáltották ki  1991-ben a független Szlovéniát,  a korabeli híradások szerint kb. 150.000 ember ünnepelt itt.

A ljubljanai egyetem

 A térről rövid sétával a város egyik meghatározó helyére sétáltunk: a Preseren térre. Itt áll France Preseren szlovén költő szobra, akinek Pohárköszöntő című versének ötödik versszaka Szlovénia himnusza. A tér mellet található a város másik jelképe a Hármas Híd, mely 1931 óta áll itt.

Preseren szobra

 A hídon átsétálva a Ljubljanica folyó túloldalán szuvenír árusok sorakoztak egymás mellett, sárkányt, vagy sárkányos holmit persze mindegyiknél lehetett kapni. Rövid séta után a katedrális oldalában található díszes szlovén kaput néztük meg, majd újjab séta következett a városházáig. A Mestni Trg nevű utca mindkét oldalán az Osztrák Magyar Monarchia korabeli épületek állnak, remek állapotban persze, az utcán pedig nyüzsgő élet zajlik.

A városháza

Mestni Trg

 Az utca végén jobbra fordulva egy kis átjáró következett és máris lent álltunk a számomra kimondhatatlan Cankarjevo Nabrezje utcán, ahol végig éttermek, kávézók és kiülős helyek vannak. Kora délután még gyér volt a forgalom, de az idegenvezetőnk elmondása szerint este kilenc után csak kihalásos alapon lehet asztalhoz jutni… A olaszos érzésre csak ráerősítettek a pincérek: hallva, hogy magyar a csoport, jó hangosan elkezdték kiabálni, hogy „szervusz, Pista bácsi, Csókolom Marika néni, gyere, ülj le nálunk”!!! Ezt így, tiszta magyarsággal :-)

Ljubljanai hangulat

 

A kötelező körséta után ki-ki kedvére bóklászhatott a belvárosban, ezért elmentünk megnéztük a sárkányos hidat –azaz a Zmajki most-ot – melynek mindkét oldalán két-két sárkány van, illetve a Mesarski most-ot, ahol a két oldala rendesen tele van akasztgatva lakattal, sok komoly illetve komolytalan fogadalom emlékére :-).

Lakatok

 Ahogy telt az idő, tényleg megfigyelhető volt, hogy egyre jobban megtelnek a teraszok, üres helyet már nem nagyon lehetett találni. Jártunkban keltünkben vettünk gyorsan egy plüss sárkányt, mert az kell, kisebb-nagyobb szuveníreket majd a Preseren térről elindulva kisétáltunk a buszhoz, közben láttuk a nemzeti Galéria impozáns épületét is, illetve egy fekete Mercedes kabriót, ami e sorok íróját kis híján kivasalta :-)

A ljubljanai sárkányok :-)

A Nemzeti galéria

A szállásunk a fővárostól autópályán kb. húsz perc, a városból kifelé haladva pedig egy érdekes dolgot tudtunk meg: Európában itt a legtöbb bicajos, a kerékpárutak pedig kiváló minőségűek, és az egész várost behálózzák. És tényleg, ahogy erre kezdtünk el figyelni, látható volt, hogy rengetegen közlekednek kerékpárral…

Sok minden történt velünk ezen a napon, ki is tikkadtunk rendesen, a szállodában felszolgált vacsora mellé igazán jól esett a szlovén söripar remekeit iszogatni :-) Vacsora után senkinek nem volt kedve még plusz köröket sétálgatni, de kellett is az erő, mert a következő nap sem ígérkezett könnyűnek….