Hinterer Brunnenkogel
3440m - Rosengartenschlucht
Reggel Wenns felett felhős volt egy kicsit az ég, - az időjárás még esőt is jósolt - de az még
most reggel elmaradt, de ami késik az nem múlik.... A felhők között először
csak halványan jelentek meg a nap sugarai, majd egyre erőteljesebb napsütés
lett, viszont kellemes hűvös volt a
reggel.
A bőséges reggeli után
csúcsmeghódítás következett, szó szerint. A kanyargós hegyi szerpentinen
, takaros falvak között - ilyen volt a beszédes nevű Schön is :-) - haladtunk a
mai napi első látnivalónk felé. Érdekes módon a falvak egyre kisebbek lettek,
az út egyre jobban kanyargott, de bármerre néztünk, patent rend volt , sőt...Nem
sokkal Mittelberg előtt egy hatalmas útépítésbe futottunk bele, ami előre ki
volt táblázva és öles betűkkel hirdették, hogy "az út Önöknek épül az Önök
pénzéből "....nyilván így is lehet....
 |
| A hegyi metró épülete |
Körülbelül
háromnegyed órás út után értünk Mittelbergbe, a kicsi falu mellől indul a
Pitztal Gletscherexpress. Na nem egy komplett vonatra kell gondolni.... A
masszív épületből induló szerelvény ugyanis a hegy gyomrában fúrt alagútban
közlekedik, 1740 méterről 2840 méteres magasságig viszi fel az utasokat. Egyébként
megszólalásig olyan mintha metróval mennénk, csak itt nem egyenesen előre megy a szerelvény, hanem
felfelé....Gyakorlatilag úgy is működik, csak a kedves női hang nem arról
tájékoztat, hogy a Boráros tér következik, hanem hogy hány métert emelkedünk
mennyi idő alatt :-)
 |
| A szerelvény |
Az első vonattal
indultunk el, amibe a csoport kényelmesen elfért, és mintegy 8 perc múlva már
fent is voltunk 2840 méteren. Az épületből kilépve kopasz sziklacsúcsok között
találtuk magunkat, az egyik hegyoldalon egy tekintélyes méretű napelem telep
van kiépítve, a másik irányba viszont kopár hegycsúcsok láthatóak mindenfelé, némelyik
tetejét még hó borította.... a terület közepén egy pofás dombot hordtak össze hóból
, aminek a tetején egy kereszt áll, nyilván a gyerekeknek is legyen egy kis
öröme, hogy júliusban hógolyózhatnak és taposhatják a havat....van itt fent még
egy kis kápolna is illetve néhány lépés után a Pitztal gleccserre nyílik remek
rálátás, ami hálás fotótéma....
 |
| 2840 méter |
 |
| Oda megyünk fel |
 |
| A gleccser |
Az előrejelzésekkel ellentétben nem volt fent
hideg, egy felsőben simán lehetett nézelődni,
de volt aki jobban nekivetkőzött. Azonban itt még nem volt vége a
látnivalóknak, innen indul ugyanis a Wildspitzbahn, ami 3440 méteres magasságba
repít fel, a Hinterer Brunnenkogel csúcsára. Az ufóra hajazó épület testvére
áll odafent, közte pedig folyamatosan jár a kabinos felvonó. Hogy mi mindenre
gondolnak : a műbőr ülésekre rá van nyomtatva a Wildspitzbahn felirat és a
célállomás tengerszint feletti magassága, nehogy elfelejtsük hová is tartunk. A
panoráma pedig lélegzetelállító : amerre a szem ellát hófödte csúcsok az egyik
irányban, a másik oldalon pedig a kopár hegycsúcsok, alattunk pedig a
gleccser... Óriási... Azt nem tudom , menyi idő alatt értünk fel, de sajnos
nagyon hamar....
 |
| Felfelé menet |
...odafent egy kis hangulatos kávézó található csak - ez Ausztria legmagasabban
lévő vendéglátóipari egysége - illetve egy rövid lépcsősor leküzdése után egy
kilátópontra lehet eljutni ahonnan a következő látványorgia látható :
Nehéz betelni vele és szavakkal nem nagyon lehet leírni a
látványt. A kilátóponton körben egy fényképes útmutató segít eligazodni a
hegyek közt, illetve van egy speciális látcső is, ami közeli hegycsúcsok bármelyikére irányítva
kiírja annak nevét és magasságát is .
 |
| A Wildspitze |
 |
| Nem lehet megunni |
Itt már azért kellett a felső, sőt a szél
is feltámad egy kicsit, így muszáj volt bemenni a kávézóba egy kávéra és sütire
:-) Ahogy Ferenc József császár mondta
anno "minden nagyon szép, minden nagyon jó ", ilyen környezetben sem
kávéztam még :-) . A benti rész nem túl nagy , a teraszon azonban van jó pár asztal,
amelyek mellett pokrócokba burkolózva lehet kikapcsolódni egy kicsit. Napokig
tudtam volna itt ücsörögni és kávézni azonban indultunk visszafelé, s ahogy a
kabinos felvonóból kiszálltunk beleszaladtunk egy lakodalmas menetbe... A
népviseletbe öltözött ifjú párt egy zenekar és néhány rokon kísérte fel a
csúcsra, hogy aztán kimondják egymásnak a boldogító igent, előtte azonban egy
teljes csoport fotózta őket és kívánt nekik sok boldogságot :-)
 |
| Éljen az ifjú Pár ! |
A hegyi metróval gyorsan lejutottunk a parkolóban található
buszunkhoz, és igazából itt döbbentünk rá, hogy három óra úgy elröppent , hogy
észre sem vettük... A szállásukra visszaérve mindenki elfogyasztotta az
ebédjét, gyűjtött egy kis erőt, ugyanis egy elég komolynak ígérkező túra
következett , elutaztunk Imstbe, hogy megmásszuk a Rosengartenschlucht-ot, azaz
a Rózsakert szurdokot. A városba beérve a buszparkolóból néhány lépés után a Volksbank épületénél balra fordultunk majd a Kramergassén egyenesen haladva egészen a katolikus templomig
kell menni, innen indul a szurdok. A helyiek mókás kedvűek lehetnek, ugyanis az
utca egy részét kidíszítették különböző
színű esernyőkkel - a két házsor közt magasan kifeszítve - kis vidámságot csempészve a szürke
hétköznapokba.
 |
| Imst |
 |
| Johanniskirche |
 |
| Innen indul a túra |
A Johanneskirche mellől indul a túraútvonal, az első pár száz
méteren a betonút emelkedik, majd egy kisebb lépcsősor után egy hídon kell átkelni,
jobbra fordulni, onnantól aztán csak előre:-)
 |
| Át a hídon és csak egyenesen :-) |
Kezdetben könnyűnek tűnik,
azonban feljebb haladva helyenként keményebb lesz a helyzet: nagyokat kell
lépegetni a lépcsők közt és vannak olyan helyek ahol össze kell görnyedni ugyanis
a sziklafal alatt van az út kiépítve, aki nem figyel egyszer kétszer beüti a
fejét... A nehezebb és a könnyedebb részek váltogatják egymást, a szurdokban
hol csak csordogáló, hol pedig vadul zúgó patak
csodálatos alakzatokat vájt ki magának.... Mászás közben egy barlangon
is át kell haladni, belül semmi kapaszkodó, és ha esik akkor ez csúszik
rendesen... A szurdok teljes hossza - a túratérkép szerint - kb. 3 kilométer, azonban mintegy 200 méteres
szintkülönbséget kell leküzdeni....
Időnként megállva azonban az egyre szebb
panoráma kárpótolja az embert, egyébként maga a terep nem túl nehéz, akinek a lépcsőkkel nem jó a viszonya annak
valamivel nehezebb a túra mint a többieknek
:-) A szurdok végére érve
ugyanezen az úton vissza is lehet menni a templomhoz, mi azonban elmentünk a
Kék Barlangig, ott egy hídon átkelve a szurdokkal ellentétes oldalon az erdei
úton mentünk vissza. A Kék Barlang - vagy más néven Blaue Grotte - valószínűleg
a rómaiak korában keletkezett, ásványi anyagokat és ércet próbáltak bányászni
benne, nevét a kékes árnyalatú faláról kapta.
 |
| A Kék Barlang |
A másik oldal egy erdei túraösvény ahol egészen kellemes
tempóban lehetett haladni, amíg a reggelre beígért eső meg nem érkezett. Rossz
idő nincs, csak rosszul öltözött turista - tartja a mondás, és mivel a mi
csapatunk mindenre felkészült, hamar előkerültek az esőkabátok, és a séta
utolsó harmadát egész jó esőben tettük
meg.
 |
| Jön az eső... |
Miután mindenki eljutott a buszig, majd hazaindultunk a szállásra,
rövidell később az eső is elállt... Bírhatta volna még egy kicsit, de mindegy ,
így alakult. Visszaérve a hotelba a kellemesen kifáradt brigádnak igen jó esett
a vacsora, bár a hangulaton azért lehetett érezni, hogy holnap indulunk
haza.....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése