A hegyi doktor újra rendel 3.nap

Kitzbüheler Horn - Ötztal - Stuibenfall

A harmadik nap reggel az erkélyen nézelődve  egy kis meglepetésben volt részem : néhány hőlégballon  volt látható az égen, ami azt is jelentette, hogy ha ők fel mertek szállni, akkor ma tuti jó idő lesz... Be is jött, de erről majd később...

Hőlégballonok

A mai napi program egy kis bőröndcipeléssel indult, ugyanis szállodát váltottunk, Tirol nyugati felébe költöztünk át a nap végére. A bőséges reggeli után néhány perc alatt Kitzbühelbe gurultunk, hogy a város szélén található felvonóállomásról indulva felmenjünk a Kitzbüheler Hornra. 

A Kitzbüheler Horn csúcsa - ide mentünk fel 

 A messziről is látható csúcsot könnyű felismerni, a tetején álló adóállomás ugyanis egyedi jelleget ad ,amivel ki lehet tűnni a többi csúcs közül. Az ún. állandóan közlekedő nyolcszemélyes,kabinos felvonóval elég hamar feljutottunk a Pletzeralm-ig, ami 1272 méteren található. A tiszta időben remek kilátásban volt részünk, de mint kiderült ezt még lehet fokozni ... Innen kétféleképpen lehet tovább menni : a Horn-Gipfelbahn 30 személyes panorámás felvonóval a Kitzbüheler Horna, vagy a Hornbahn II-vel egy megállóval feljebb menni, onnan pedig gyalog.... 

Felfelé menet

Mi az első variációt választottuk, lefelé pedig gyalog jöttünk. A Felvonó egész gyorsan felrepít 2000 méterre , ilyen magas ugyanis a Kitzbüheler Horn.A kabinból kiszállva aztán mindenkinek tátva maradt a szája: lenyűgöző látványban volt részünk, körös-körül hegyek a ragyogó tiszta időben, a Wilder Kaiser innen is egészen gyönyörű, sőt.... Fent éppen építkezés zajlott, bővítik a felvonóállomást, de úgy alakították ki a terepet, hogy a turisták nyugodtan kóricálhatnak. Jó néhány fotózásra is alkalmas hely van kialakítva, aki akar leül és gyönyörködik a látványban, aki meg fotózni szeretne az is megtalálja a számítását....

A kilátás....

... 2000 méteren

Kitzbühel a magasból

 A csend az ami ilyenkor a hegyek látványa mellett  megfogja az embert, gyorsan hozzá is lehet szokni, ilyen helyen néhány perc után  szinte minden bosszúság törlődik a fejekből... Miután mindenki kinézelődte magát, elindultunk lefelé, a hol sziklás, hol betonozott időnként pedig egy csapásnyi úton. Néha figyelni kellett hogy hova is lépünk, ugyanis a hegyoldalban tehenek legelésztek békésen,rázzák a kolompjaikat, időnként megjelent a kabinos felvonó, hamisítatlan alpesi idillt teremtve.

Alpesi Idill

 A lefelé vezető úton kb. féltávnál egy alpesi virágkert van kialakítva, ahol a hegyekben található virágok és gyógynövények  láthatóak, természetes környezetükben, a virágok mellett kis táblákon lehet némi információt is kapni. 

A turistaútvonal ezen a kerten megy keresztül, sőt néhány méterre egy, gyereknek szánt mászó park is ki van építve, ahol a kicsik - természetesen felügyelet mellett - a sziklamászás alapjait sajátíthatják el. Lefelé menet aztán láttuk a Milka helyi fejlesztő üzemét is :-)  : 

Nem egész másfél óra alatt lehet lesétálni az 1670 méteren található Alpenhaus am Kitzbüheler Horn-hoz, itt egy takaros szuvenírshop várja a kifáradt vándorokat és néhány mosdó és egy étterem is  van természetesen. Itt lehet beszállni a lefelé tartó Hornbahn II-re majd 1272 méteren pedig azzal a felvonóval lehet lemenni amivel feljöttünk. Miután mindenki leért egy hosszabb, jó kétórás buszozás következett következő úti célunkig, az Ötztal-ban található Stuibenfall - ig. Áthaladtunk Oetz falun is,  a híres  jégembert , Ötzi-t  a környékbeli hegyek egyikén találták meg 1991-ben.

Oetz

A kis falvak, amiken áthaladtunk, képeslapra illő helyek, patent rend van mindenhol,  és persze a falvak közti táj sem megvetendő. A Stuibenfall Tirol legnagyobb vízesése, Umhausentől délre található, a falut elhagyva rögtön az út bal oldalán van a parkoló. A buszból kiszállva eszembe jutottak a reggel látott hőlégballonok : nem hogy rossz idő nem volt, már-már kánikulai meleg  volt, és nem ígérkezett könnyűnek a vízeséshez vezető út sem. 

A parkolóból az út egy erdőbe vezet,  itt van kialakítva az Ötzi-falu, melyben megtekinthető, hogyan is élhetett az ember mintegy 5000 évvel ezelőtt.  A falu mellett pedig egy strand található, némileg irigykedve néztem a vízben hűsölőket... Az út aztán persze emelkedni kezd, majd egy fahídon áthaladva válik komollyá. Itt már lihegős egy kicsit felfelé, de a mellettünk zubogó patak hűsít egy kicsit, és azért itt még lehet haladni. 

A patak itt még hűsít egy kicsit

Jó félórás kaptatás után értünk el egy pihenő pontra, innen már gyönyörűen látható a vízesés és a mellette található függőhíd is, ide azonban még fel kellett jutni.

Stuibenfall

A pihenőhelytől kezd igazán emelkedni és az úton kialakított lépcsőket tuti, hogy egy rosszindulatú, túrázni nem szerető építész ötölte ki: a lépcsők úgy vannak kialakítva, hogy folyamatosan ugyanazzal a lábbal kell a következőre fellépni, váltott lábbal véletlenül sem lehet haladni... Szenvedj barátom - gondolhatta a mester, miközben az utat építette, de ez sem jelentett akadályt, igaz lihegve de csak elértük a függőhidat :-)

A hídon átkelés sem egyszerű, mert itt is lépcsőzni kell...majd ahogy a vízesés közelébe érünk , úgy lehet enyhíteni a melegen , a kiépített pihenőhelyekről remek fényképeket lehet lőni, és egészen közelről lehet gyönyörködni a 159 métert  zuhanó víztömegben :-)

A zuhatag közelről...

...és a függőhíd

A visszafelé vezető út már nem ilyen megerőltető, bár azok a fránya lépcsők... Felfelé - ha tempósan megy az ember akkor -  jó háromnegyed óra az út, nekem kb. egy óra alatt megvolt, lefelé fél óra alatt le lehet jutni. A busznál vert seregként gyülekezett a csoport , a meleg és a lépcsőzés megtette hatását, mindenki a jéghideg sört -vagy üdítőt -  kortyolgatta.... Miután összejött a létszám, a kis falvakon keresztül elbuszoztunk Wenns-be itt volt ugyanis a szállásunk. Mondani sem kell egyenes útszakasz nem nagyon volt a környéken :-) A jóleső zuhany után  a szabadszedéses vacsora igen jól esett, a helyi Fohrenburg is csúszott, ezért aztán - mintha nem mentem volna ma eleget -  még tekeregtem egyet a faluban, aztán este az álommanók egész egyszerűen agyoncsaptak.....