1.nap Pozsony-Lednice-Brno-Prága
Eljött az ideje hogy körbenézzünk az igazi Pilsner, az
összes Skoda és Svejk szűkebb hazájában. Rövid cseh kitekintés következik :-)
A szokásos rutin szerint alakult az első reggel, miután
mindenki összeverődött Budapesten, az embervásár-mire mindenki megtalálja a
megfelelő csoportot és busz - után valahol Budaörs után kezdett éledezni a
társaság. Az autópálya monotóniáját csak
az törte meg, hogy lejöttünk róla, aztán Rajkánál átgurultunk Szlovákiába, s
hamarosan pazar rálátásunk volt az egykori magyar koronázó városra, Szlovákia
fővárosára Pozsonyra. A várost egyik oldalt a négytornyú vár uralja, a másik oldalon pedig a rengeteg
panel.....
 |
| Szlovák utakon |
 |
| Pozsony |
Sokat azonban nem láttunk belőlük, mert az autópálya alagútjában haladtunk tovább a kifejezetten jó minőségű autópályán. Hogy ezt miért írtam, arra majd később visszatérek.... Szlovákiai utunk mintegy 70 kilométert tartott, és néha olyan érzés volt, mintha mondjuk az M5-ös autópályán haladtunk volna... aztán persze a hagyományos , Uniós államhatárjelző táblát látva minden a helyére került, megérkeztünk Csehországba.
A mai Cseh Köztársaság területén az őskor óta éltek ,az 5.században
megjelennek az első szláv törzsek, majd 880 körül kezd kialakulni az első Cseh
Fejedelemség. A Nagy Morva Birodalom 907-es bukása után a hatalom központja
Prága lett, 1002-től pedig a Német-Római Birodalom része lett. 1198-ban I.
Ottokár (1198–1230) került hatalomra, aki 1212-ben szerezte meg az örökös
királyi rangot. Uralkodása idején Csehország komoly fejlődésnek indult,
unokája, II. Ottokár befolyása alá került Ausztria is. 1306-ban kihalt a
Přemysl-dinasztia, a helyét a Luxemburgi-ház vette át. Megkezdődött Csehország
aranykora. A csehek legjelentősebb uralkodójaként I. Károlyt , tartják, aki IV.
Károly néven német-római Császár is volt, akinek uralkodása idején hatalmas
fejlődésen ment keresztül az ország: újjászervezte a közigazgatást, földet
adott az egyháznak - lett is belőle baj, később a huszita háborúk során ezen
területek visszaadását követelték -és megalapította a Károly egyetemet, A
Német-Római Birodalom és Közép Európa első egyetemét. Az ország az 1526-os
mohácsi csata után Habsburg befolyás alá került, 1620 után addigi önállóságát
is elvesztette, s örökös Habsburg tartománnyá nyilvánították. Később ezeken a
területen alakították ki a birodalom ipari központjait, egészen 1918-ig a
Habsburgok uralma alá tartozott.
A független Cseh Köztársaságot 1918-ban alapították meg, s
1933 után Csehország volt az egyetlen demokratikus berendezkedésű állam
Európában. Azonban semmilyen autonómiát nem biztosítottak a területén élő
kisebbségeknek, el kezdődtek a hatalmi harcok, a szlovák jobboldal vezetésével.
1939-ben Szlovákia különvált, a maradék területeket pedig Cseh-Morva Protektorátus néven a Harmadik
Birodalomhoz csatolták. A háború alatt a cseh ellenállás leghíresebb
cselekedete a Protektorátus vezetőjének , Reinhard Heydrich-nek a meggyilkolása
volt, ezt azonban elképesztő brutális
megtorlás követte : június 10-én hat nappal Heydrich halála után az
Einsatzgruppen különleges képzettségű katonái betörtek a Lidice nevű
bányászfaluba, ahol a férfiakat agyonlőtték, a nőket és gyerekeket pedig
deportálták, a falut a földdel tették egyenlővé, megtorlásként a merényletre.
A második világháború után a még az országban lévő német- és
magyar kisebbséget kitelepítették, azt ezt lehetővé tevő Benes -dekrétumok máig
érvényesek, és terhelik egyfelől Csehország és Németország, másfelől Szlovákia
és Magyarország viszonyát. Az így
létrejött Csehszlovákia kommunista kormányai teljesen államosították az ipart
és a gazdaságot. a hatvanas években próbálta lazítani, ennek csúcspontja az 1968-as prágai tavas,
amikor is Alexander Dubcek vezetésével megpróbálták létrehozni az ún. "emberarcú
szocializmust" és lehetőséget adni a többpártrendszernek is, azonban ezt
Moszkva és a csatlós államok nem nézték jó szemmel. 1968.08.21-én a Varsói
Szerződés tagállamainak hadseregei -Románia kivételével - benyomultak
Csehszlovákiába és helyreállították a
"rendet". 1989-ig a szovjet csapatok ott is maradtak, mert ugye a sör jó, és a csülök is remek, meg olyan jó itt ......... 1989-ben egy békés rendszerváltás után Csehország visszatért
a demokrácia útjára, 1993-ban pedig különvált Szlovákiától is. Csehországba a
fejlődés folyamatos , 2006-ban a Világban a volt Kelet Európai országok közül
Csehországot nyilvánította először fejlett országnak.
Az országba belépve -
ellenőrzés sehol, csak egy tábla, ami a határt jelképezi - mintegy félórás utazás után érkeztünk meg Lednicébe. A Brno és Breclav közt található település
egy , az Unesco világörökségi listáján
szereplő kastéllyal büszkélkedhet.
 |
| A Lednicei kastély |
A buszparkolóból rövid sétával lehet eljutni a kastélyhoz, melynek területére érve először egy karbantartott, szép kis parkon kell átvágni, hogy néhány perc múlva egy igazi mesebeli kastély előtt álljunk. A parkon át megközelítve balról áll a kastély előtte egy kis , virágos tér, mellette pedig egy kastélykert található. A birtok 1249 óta a Lichtenstein család tulajdona volt, s amolyan nyári laknak használták....Eredetileg itt egy lovagvár állt, melyet lebontottak és 1846 és 1858 közt építették fel a ma is látható neoromantikus kastélyt. A család egészen 1945-ig birtokolta a helyet, majd jött az államosítás, a tulajdonosoknak költözni kellett, egészen a Lichtensteini Nagyhercegségig... Azt viszont meg kell jegyezni, hogy rendes gazda az állam, ugyanis patent rendben van minden, az egykori gazdák sem biztos, hogy bele tudnának kötni . A kastély látogatásához be kellett jelentkezni, s mivel hamarabb érkeztünk, ténferegtünk egy kicsit a kastélykertben.
A nézelődés
közben a Bohemia élelmiszeripari vállalat hostesseibe szaladtunk bele, -
legalább ötször :-) - akik lelkesen nyomták az emberek kezébe a chips-es
zacskókat. Akadt más attrakció is : a parkban bizonyos időközönként a kihoznak
egy baglyot, vagy egy sast és röptetik a bámészkodók között- felett- és ha
szerencsénk van még egy jó fotó is összejöhet.
 |
| A lednicei bagoly |
 |
| Chipset ? |
A parkban lett volna még mit nézni, azonban eljött a mi
időnk, indult a kastélytúra, amiből mindjárt három is van: az első a kastély
földszinti termeibe vezet, a második az
emeleti Lichtenstein lakosztályokba is elvisz, a harmadik pedig ezeken felül a
második emeleti képtárat is tartalmazza. Miénk az egyes túra volt, fotózni
pedig csak vaku nélkül lehetett, de azt sem nézték jó szemmel... Induláskor
végigsétáltunk egy szarvas agancsokkal
díszített folyóson, majd következett egy kisebb előcsarnok , ahol leesett
mindenkinek az álla : a nagy belmagasságú teremben az emeletre egy rendkívül
kimunkált, öntartó fa lépcső vezet fel, a termet pedig egy három világító részből álló, aranyozott
csillár világítja be.
 |
| A fogadó terem |
Kezdésnek nem rossz, innen kisebb termek és szobák következtek, van itt fürdőszoba vízöblítéses wc-vel és egy ezer literes kád is, majd megnéztük a fegyvertermet is. Innen egy szűkebb folyósón keresztül a hátsó termeket jártuk be, amelyek más kastélyokhoz képest kisebbek ugyan , de hihetetlen díszítésekkel és berendezési tárgyakkal bírnak. A kastélyra mellesleg annyira vigyáznak, hogy közlekedni csak a leterített , szürke szőnyegen szabad, a parkettára lépni tilos ! Aprólékos részletek mindenhol : a baldachinos ágy lábán lévő medvetalp, a családi étkező festményei, a kínai vázák és szekrények, a mennyezetet díszítő fa borítás , mind hihetetlenül kidolgozott és remek állapotban van.
 |
| 1000 literes kád |
 |
| Baldachinos ágy |
 |
| A családi étkező |
Időközben elértünk a Türkiz terembe, és
megint mindenkinek tátva maradt a szája: a színek, a bútorok tökéletes állapotú
összhangja tárult elénk. Igaz az rögtön kiderült, hogy a tapéta sajnos már nem
az eredeti, hanem annak tökéletes reprodukciója, de ez lényegtelen , ugyanis
úgy ahogy van gyönyörű.
 |
| A Türkiz terem |
Az innen nyíló könyvtárszobában aztán sikerült überelni az előbbi látványt: az ajtó mellett egy, egy darab fatörzsből kifaragott öntartó csigalépcső áll, amit szavakkal egyszerűen nem lehet leírni.... Íme :
A könyvtárszoba után
egy másik , nagyobb szalonba értünk, melyben a fiatal Benkő Dániel lantművészre
hajazó figura gitározott ( felöltözve
persze :-) ) némi apró reményében. Ezzel a túra véget is ért, kb .
háromnegyed órát vett igénybe, de minden egyes percét megérte. A kastélyból
kilépve egy tavacskát lehet látni, annak
túloldalán pedig egy minaret áll. Nem tévedés , egy minaret.
 |
| A helyi minaret |
Hogy miért és hogy kerül az oda ? Hát kérem szépen , a kastély építői egy kilátót álmodtak meg oda, azonban nem jött össze annyi pénz, hogy az elkészüljön, ezért úgy döntöttek, hogy azt építenek oda, amire a keret elegendő, és ez egy minaret lett, mely 1802 óta áll a parkban, jelenleg kilátóként üzemel :-)
A kastélyból szépen visszasétáltunk a buszhoz és hamarosan
Brno felé vettük az irányt ... a botrányosan rossz minőségű autópályán! Ha a
magyar autópályákra panaszkodik valaki, akkor
csapasson egy kisebb távot Prága-Brno közt, azonnal megváltozik a
véleménye! Az útburkolaton kb. 10 méterenként keresztbe egy dilatációs csík
húzódik, amin áthaladni egy idő után már minden kínnal jár, főleg a futóműnek.
Az utastérben a beszélgetés heveny kiabálássá alakul, mert akkora lesz a zaj, de egy biztos, a sofőr nem fog
belealudni a monotóniába. Ráadásul mos épp felújítás van, - a technológia ugyanaz, szóval nem lesz jobb
- így terelések, és sebesség korlátozás is van.... Azt pedig végképp nem
értettük, hogy az autópálya mellett nem hirdetések vannak, hanem a cseh nemzeti
zászló van kiplakátozva....Ha az országba belépve látom, azt értem, tudtára
adják az erre vetődőnek, hogy hol jár, de egész Prágáig kirakni, sőt láttuk más autópályákon is, az
ország belsejében is...
Délután három körül értünk Brno-ba, Csehország második
legnagyobb városába, ami az ország igazságügyi intézményeinek székhelye. Itt
van az Alkotmánybíróság, a Legfelső Bíróság, a Legfelső Közigazgatási Bírósága
és Legfelső Ügyészsége is, mindezek mellett itt van a legtöbb államigazgatási
intézmény székhelye is. Brno- látképét a város központjában a Petrov hegyen
álló Špilberk vár, valamint a Szent
Péter és Pál-katedrális uralja, ez utóbbihoz mentünk mi is.
 |
| Brno, Szent Péter és Pál Katedrális |
A buszok számára
kijelölt parkoló a vasútállomás környékén van kijelölve, nem egy
bizalomgerjesztő környéken. Innen el kell sétálni egy vasúti híd alatt, ami úgy
néz ki, hogy bármelyik pillanatban leszakadhat. Tovább haladva feltűnik a Posta
épülete és azt látva elgondolkodik az ember, hogy tuti jó helyen van -e ? Egy
szürke, koszos, szocreál épületet tessék elképzelni, ami minden történelmi és
időjárási esemény nyomát magán viseli...Szörnyű látvány! Ezzel szemben azonban
már az óváros utcái találhatóak, első látásra sem volt szimpatikus, mert majd
minden utcasarkon az előző esti (aznapi) buliból hazavonulók szemete és hányásnyoma
fogadja a gyanútlan turistát. Néhány sarokkal beljebb azért már konszolidálódik
a helyzet, a Kapucinusok Temploma előtt
azért már rend van. Ez az intézmény arról is nevezetes, hogy az itt örök
nyugalomra helyezettek mellet 153 múmia is található, közte a város egykori
elöljáróit is. Belépődíj ellenében látogatható és megtekinthető, akinek ez a
vágya.....
 |
| Az óváros egy kis szelete |
 |
| A Kapucinusok temploma |
Továbbhaladva egy rövidebb lépcsőn keresztül a város jelképének számító Szent Péter és Pál katedrálishoz jutottunk el. A lépcső mellett két oldalt látható a két névadó szent kőszobra, mondani sem kell mindegyik szentnek maga felé hajlik a keze :-)
 |
| A Szentek |
 |
| A katedrális |
A katedrális tornyai 84 méter magasak, templom pedig a 11-12. század óta áll itt, azóta persze
többször átépítették. A harmincéves háború alatt a várost svéd csapatok zárták
körbe, de bevenniük nem sikerült. A védők az utolsó roham előtt megtudták, hogyha a svédek déli harangszóig
nem foglalják el a várost, elvonulnak. Az utolsó roham során a hősiesen kitartó védők - végső
lehetőségként- délelőtt 11-kor megkongatták a harangokat, a svédek pedig lógó
orral vonultak el a város alól. Azóta harangoznak minden nap 11-kor Brno-ban.
A templom belső dizájnja a XIX.század
végén alakult ki, a külső jellegét pedig 1901-ben alakították ki. A katedrális
a cseh 10 eurós érmén is megtalálható...
A templom megtekintése után adódott némi szabadidőnk is, így
szétnéztünk a környéken. Tipikus, nyüzsgő belváros, vasárnap lévén majd minden
zárva, igazából az óváros gyönyörűen felújított főterén kívül más érdemleges
látnivalónk nem akadt.
 |
| Az óváros felújított főtere |
A csatangolás után visszamentünk a buszhoz és folytattuk a zötykölődést Prága felé. Az útburkolat továbbra is kriminális, azzal a különbséggel , hogy időnként van benne felújított rész is, az egy kicsit jobb , viszont nem tart sokáig és újra jön a tam-tam....
Kora este volt mire Prágába értünk, s rögtön feltűnt, hogy a házak, az utcák
milyen jó állapotban vannak. Nos itt a rendszerváltás után a hazatérő , egykori
gazdag családok, háztulajdonosak azzal a feltétellel kapták vissza az ingatlanokat,
hogy felújítják és rendszeresen karbantartják. Ezt komolyan vették és látszik
is az eredménye. Ahogy haladtunk beljebb hirtelen feltűnt jobbról az Eden Arena, a
Slavia Praha futballcsapat otthonául szolgáló stadion, illetve egy több lett a
felújított sorház és a panel is. Röviddel később megérkeztünk a külvárosban
található hotelünkhöz, ami nem egy
tüchtig , csili-vili alpesi szálloda volt, de a célnak tökéletesen megfelelt.
Becsekkolás, majd vacsora következett természetesen kaptunk káposztát is ( sört
is :-) ) , majd a jól megérdemelt alvás következett. Amennyit zötyögtünk Prága és Brno közt, ránk
is fért :-) ....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése