Ugrás a fő tartalomra

Az osztrák Alpok virágoskertje 5.nap




Enns-Hazaút




Egy ilyen környékről, mint See ,hazautazni sosem jó... Villámgyorsan akklimatizálódik az ember, megszokja a hegyeket, a nyugodt környezetet, és mindazt ami ezzel jár, aztán hirtelen azon kapja  magát, hogy pakol vissza a bőröndbe, mert megyünk haza....

Mintha az időjárás is érezte ezt, mert kissé borúsra sikerült a reggel. A csomagok bekerültek a buszba, és már neki is indultunk  a mintegy 4 órás útnak, hogy legközelebb a  Felső-Ausztriai Ennsben sétáljunk egyet. Az út olyan volt mint bármelyik autópályás utazás...monoton, talán az osztrák-német határon lassítottunk egy kicsit, mert ellenőriztek a szervek, bár minket olyan simán belegyeztek az országba, ahogy kell :-)  Mondjuk nem is úgy néztünk ki mint egy öngyilkos osztag :-)


A St. Laurenz Basilika

Kora délután érkeztünk meg Ennsbe, ami Ausztria legrégibb városa, az Enns és a Duna találkozásánál fekszik, és 1212 óta rendelkezik városi ranggal. A kőkorszak óta lakott település  a rómaiak idején  fontos támaszpont volt,  illetve arról is nevezetes a, hogy itt halt mártírhalált Szent Flórián -  isz. 304 május 4.-én - keresztény vértanú, a tűzoltók védőszentje.  Buszunk először a város külső területén lévő St.Laurenz  Basilika melletti parkolóban állt meg. A bazilika  környékén és magában a templomban római kori falmaradványok találhatóak, amelyek igen jó állapotban maradtak meg. A városka egyébként még számos római kori emlékkel rendelkezik, van egy helyes kastélya is , a Schloss Ennsegg, melynek parkja is remek alkalmat kínál a kikapcsolódásra.

Római kori falmaradvány a templomban



A bazilika megtekintése után sétáltunk egyet a város barokk épületekből álló főterén és  körbejártuk a Stadturm-ot, ami a város jelképe, és az autópályáról is remekül látszik. Enns épp a kora délutáni nyugodt arcát mutatta nekünk, egyébként jó volt egyet sétálni a kisváros utcáin. Maga a főtér kb 10 perc alatt körbesétálható, a Stadturm pedig gyönyörű állapotban van. Az üzletek, kávézók nyitva , gyorsan el lehetett tapsolni a maradék eurót, mert a tervek szerint nem álltunk volna meg .

Stadtturm

A főtér

Kora délutáni nyugalom....

....mindenhol



A városnézés után vissza a buszra és megint  jött egy hosszabb etap, majd késő délután a jól ismert Mosoni pihenőhelyen ( szemétdombon) álltunk meg hosszabb időre. Innen   a már jól megszokott Budapest -Szeged  útvonal következett....


Nagyon -nagyon jó út volt, és nagyon nem akarózott hazajönni. Minden volt ami szem-szájnak -turistának ingere : hegyek, túrák, felvonózás országokon át.... Nem kellene sokat nyaggatni,  hogy visszamenjek, s ezt az utat mindenkinek csak ajánlani tudom!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csak a négy

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is felhasználtak. A harmincéves háború

A MILKA - Story : A lila tehén nyomában

H a azt mondom, MILKA, mindenkinek beugrik a lila tehén  és a finom alpesi csoki. De mitől lett ilyen népszerű a márka ? Ime a MILKA story.... Kezdjük az elején : Phillip Suchard  - aki  eme csodát megalkotta - svájci cukrászmester, 17 éves korában kezdett el gyakornokként dolgozni testvére berni cukrászdájában . Mint abban az időben sokan , a fiatal ember híres és sikeres szeretett volna lenni, erre lehetőséget pedig abban látott, hogy Amerika felé vegye az irányt. Svájci órákkal és nagy becsvággyal felpakolva vágott bele a nagy kalandba, ami aztán nem úgy sikerült ahogyan ő tervezte. Hazatérve Svájcba,  1825 novemberében Neuenburgban megnyitotta saját cukrászdáját,  ahová egy újszerű édesség,  az "au chocolat fin de sa fabrique",  vagyis a „finom házi készítésű csokoládé"-val igyekezett becsábítani az embereket. A valódi kézműves termékek hamar népszerűek lettek, azonban a lassú gyártás miatt hamarosan modernizálni kellett az üzemet. 1826-ban a szoms