Ausztria Ősszel 2015 2.nap

Bécs-Arstetten - Melk-Hajózás a Dunán-Krems-Annaberg

Az előző napi tekergés megtette hatását: szinte abban a testhelyzetben ébredtem, ahogy elaludtam. Kellett is a pihenés, mert a második nap is elég sűrűnek ígérkezett.

A már -már szokásos , fullos, svédasztalos reggeli  után - mikor is gyakorlatilag mindenből ettünk, ami ki volt pakolva :-) - buszra szálltunk és  átrobogtunk a még ébredező Bécsen. Végig a Duna mellett, majd balról feltűnt a spittelaui hőerőmű...Hogy miért olyan nagy szám ez ? Mert a külső dizájn Hundertwasser műve! Így lett egy szemétégetőből turisztikai látványosság, egyébként az ötlet remek, és ráadásul piszok jól néz ki :-) Lefotózni sajnos nem sikerült.... 

Bécs, kora reggel

Közben persze lendületesen haladtunk a Gürtelen, ami a Nagykörútnak felel meg, Elhaladtunk a Westbanhhof előtt - ott épp rengeteg mentő és rendőrautó parkolt, a migrációs helyzetre tekintettel -  majd balról ismerősként üdvözölhettük  Schönbrunnt. Az egykori elővárosokon keresztül haladva lassacskán az A1-es autópályán robogtunk Sankt Pölten irányába, majd a Klein Pöchlarn-nál átkeltünk a Dunán és némi hegyre kapaszkodás után a buszunk az arstetteni kastély előtt fékezett.

Arstetten 

A kastély Ferenc Ferdinánd trónörökös és Zsófia főhercegnő otthonaként is funkcionált, és az ő életüknek igyekszik méltó emléket állítani. A "szerény hajlék" egy gyönyörű park közepén található, 1823-ban került a Habsburgok tulajdonába.1896-ban lett Ferenc Ferdinándé, aki nagyszabású átalakításokat végeztetett a kastélyon. A park Ausztria egyik legfontosabb történelmi kastélykertje, a védett parkban számos romantikus kis tavacskát, kutat, gyönyörű fasorokat találunk. Napjainkban az egyik leszármazott, Anita von Hohenberg hercegnő tulajdona. A bejárat mellet egy helyes kis shop található, melyen áthaladva egy állandó kiállítás tekinthető meg, ahol is rögtön az elején belecsapnak a közepébe:  egy kisebb udvaron annak az autónak a hiteles másolata található, amilyenben a főhercegi pár utolsó útjára indult azon a végzetes napon, 1914.június 28.-án Szarajevóban.

A kastélyban egyébként sok kis szoba van, nincsenek azok a hatalmas termek, mint más Habsburg birtokokon, olyan lakályosnak tűnik az egész. A kiállítás végigköveti Ferenc Ferdinánd  - hogy egész pontos legyek  Ferenc Ferdinánd Karl Ludwig Josef von Habsburg Lohringen, első birodalmi Nagyherceg életútját egész a haláláig, részletesen bemutatva nem csak a politikai karrierjét, hanem a magánéletét is .A Főherceg 1900.júlus elsején vette feleségül Chotek Zsófia grófnőt,és a házasság hatalmas vitát kavart a császári udvarban. Ferenc József császár soha nem ismerte el a grófnő nemesi származását, nem tekintette a Habsburgokéval egyenlőnek, ezért ha Ferenc Ferdinánd lett volna a következő uralkodó, nem is használhatta volna az Ausztria Császárnéje megszólítást.... A császár feltételül szabta azt is, hogy a házasságból születendő gyermekeknek a von Hohenberg családnevet kell viselniük, és ki lesznek zárva a trónöröklésből.

Miután a főhercegi pár Szarajevóban a Gavrilo Princip által elkövetett merényletben elhunyt , holttesteiket hazaszállították, és itt Arstettenben helyezték örök nyugalomra mivel a császári kriptába Zsófia származása miatt nem temethették el.

Etetőszék, anno...

A kiállításon nagyon sok személyes tárgy is megtekinthető, többek között a házaspár egyik gyermekének babakocsija is, illetve egy etetőszéket is láttam, itt-ott kicsit bearanyozva....

A főhercegi pár utolsó napjáról külön teremben emlékeznek meg, egy maketten látható az útvonal amit bejártak, korabeli újságcikkek másolatai illetve a merényletről készült fotók reprodukciói is láthatóak. Megtekinthető a gyilkos fegyver másolata valamint a főhercegi pár halotti bizonyítványa isi

A szarajevói merénylet 

Gavrilo Princip,

A főhercegi pár halotti bizonyítványa...

 

...és végső nyughelye

A kastélyból egy takaros kis parkba is ki lehet sétálni , megtekinthető a kápolna is. Külön bejáraton keresztül lehet eljutnia főhercegi pár és a család kriptájába . Másfél órát gond nélkül el lehet mászkálni a kastélyban, ahol az ember egy kicsit jobban képbe kerül a császári ház mindennapjaival is.

Miután visszaszálltunk a buszra , Melk felé vettük az irányt,  s menet közben megcsodálhattuk Weitenegg várának romjait is. A Duna túlpartján már feltűnt Melk , amikor  Hofamt-nál ismét áthaladtunk a folyó felett majd néhány lendületes kanyar után a melki apátság parkolójában szálltunk le. Mivel korábban már láttuk az apátság csodaszép épületét, ezért míg a csoport  bement , a rendelkezésre álló majd két órát egy kis melki sétával töltöttük, szerintem mi jártunk jobban :-)

Az apátság parkolójából egy lépcsőn lehet lemenni a városba, ahol is sétánkat a Wiener Strassén kezdtük, majd szépen  bandukoltunk lefelé az utcán, majd leértünk a Rathausplatz-ra. Szombat dél körül kisvárosi léptékben nagy nyüzsgés fogadott bennünket, , a kellemes őszi időben az éttermek és kávézók tele voltak, egyik biciklis túracsoport követte a másikat, egy idősebb utcazenész  egy szál gitárral szórakoztatta a nagyérdeműt...szóval olyan idillien nyugodt volt minden! Néhány percig csak üldögéltünk egy padon és hallgattuk a zenét....  

Melk óváros

Továbbsétálva láttunk egy komplett tűzoltózenekart egyhangúlag sörözni   az egyik helység teraszán,  majd lesétáltunk a Haupt Platz-ig, ahol is a szálloda előtti téren elhelyezett érdekes formájú ülőalkalmasságokat is kipróbáltuk. Melk óvárosa kicsi , de annál hangulatosabb a macskaköves utcáival, a Monarchia korabeli - vagy még régebbi házaival  kanyargós utcáival, a sok virággal... Mint említettem, dél körül járt az idő, valami kalóriát kellett a szervezetbe csempészni,  be is tértünk hát a Mistlbacher cukrászdába. Gusztusos torták , sütemények hada kínálta magát, a miközben tanakodtunk , melyiket is kellene közelebbről megismerni , az egyik kedves felszolgáló hölgy közölte velünk - széles mosoly kíséretében - hogy mindegyik nagyon finom, mindezt magyarul...:-)  Így sokkal egyszerűbb volt rendelni, néhány perc múlva már az asztalunkon  is volt  a  Wachauer torte  és a friss kávé...

Ahogy kell :-)

Némi lazítás után visszasiettünk a buszhoz, ugyanis délután kettő kör a hajón kellett lennie a csoportnak. Az apátságból a hajóállomásig néhány perc az út  busszal, a kikötő a Dunából kialakított "holtágon" található. Két , hatalmas hajó is állt a kikötőben, a miénk "stílszerűen" az Austria nevet viselte :-)

MS Austria

 Felszállás után néhány perccel már fel is húzták a horgonyt, majd lassan kitolattunk a nyílt vízre, majd folyásirányba álltunk és megkezdtük a majd kétórás utat Krems-ig. Alaposabban megnézve a körülményeket és a hajót, minden, folyami hajós élményemet azonnal felülírták a látottak : a hajó nagyon pöpec volt, tisztaság mindenhol, a személyzet kedves és gyors, mert ugye mondanom sem kell hogy a hajón étterem és egy komplett kiskocsma üzemel, valamint egy napozóterasz is van, itt sikerült leülnünk. Néhány hónappal korábban írtam Wachau-ról  egészen

 pontosan itt :

 http://korutazasok.blogspot.hu/2014/10/wachau-az-osztrak-dunakanyar.html ...

de....egész más volt ezt a saját szememmel is látni! A táj lenyűgöző, ez a szakasz talán a legszebb része az osztrák Dunakanyarnak! Kb. tíz perce hajózhattunk, amikor jobb oldalról feltűnt Schönbühel kastélya, az egykori passaui püspöki székhely. Impozáns ahogyan a folyó fölé emelkedik.... 

Schönbühel

Természetesen minden egyes látnivaló közeledtekor egy hangosbemondó rendszeren németül, angolul illetve kínai nyelven is elhangzott , hogy mit is látunk épp! Ránk , magyar turistákra is gondoltak ugyanis kaptunk egy kétoldalas kis ismertetőt a látnivalókról. 

Szóval alig kezdett elmaradozni mögöttünk a kastély,  baloldalról volt látható Willendorf, ahol azt a helyes kis Vénusz szobrot megtalálták :-), vele pedig szinte szemben a túloldali hegyen Aggstein vára, mely a Künringek sasfészke volt , innen figyelték a Dunán hajózókat akiket aztán kegyetlenül kifosztottak. Megelégelve a garázdálkodást először ll.Frigyes 1231-ben majd 1295-ben Albert herceg romboltatta porig a várat.  1429-ben újjáépítik, jó száz évvel később itt akadt meg a török előrenyomulás Bécs irányába, de a vár súlyosan megrongálódott. 1606-ban ismét helyrehozták, majd sokáig nem foglakoztak vele, napjainkban azonban már  - komoly restaurálások után - ismét látogatható.

Aggstein 

 Vadregényes tájon haladtunk,  ahol csak lehetett , szőlőtőkék voltak telepítve, körös - körül a,.történelem megannyi emléke , s amíg ezen elmélkedtünk, bal oldalon feltűnt a wachaui sárgabarack hazája, Spitz városa, a fölé tornyosuló várrommal. Minden év júliusában a helyiek hatalmas sárgabarack-ünnepet tartanak, ilyenkor az egész települést feldíszítik. 

Spitz

Egy gyors kikötés, ki és beszállás után már mentünk is tovább a festői tájon, mikor bal oldalon Weissenkirchen házai  tűntek fel. A helység nevét a falu fehér templomáról kapta, az alig 1400 fős település a turizmusból és borászatból él. 2002-ben a Duna áradása elég komoly károkat okozott, azóta egy mobilgát rendszerrel védik a falut. 

Weissenkirchen

Weissenkirchen után a Duna vesz egy éles kanyart, s lassan a távolban már látszik Dürnstein vára. 

 A település a z Unesco világörökség része,  első írásos emléke 1002-ből származik, 1192 decemberétől 1193 márciusáig a vár börtönében tartották fogva Oroszlánszívű Richárd angol király, akit aztán igen komoly váltságdíj ellenében engedtek csak szabadon. 

Dürstein vára fent....

Dürnstein panorámája

A templom

Ahogy közeledtünk úgy lett egyre jobban látható a várrom a hegyen - 1645 óta romos, felkeresni csak saját felelősségre lehet - és az alatta elterülő város. A kikötő szinte pontosan a dürnsteini  Apátság előtt van, melynek világoskék színű, gazdagon díszített tornya hálás fotótéma:-) A kikötés, ki -és beszállás  villámgyorsan megtörtént , s máris hajóztunk tovább. Dürnstein után a Duna ismét kanyarodik egyet, s lassan feltűnt a láthatáron  bal oldalon Krems, jobb oldalon pedig a távolban látható volt a göttweigi Apátság impozáns épülete is. 

A götweigi Apátság

Krems, kikötő

Átsiklottunk a Mauterner Brücke alatt és kikötöttünk Kremsben. Közel két órát hajóztunk, de még most is úgy tűnik nekem, mintha csak öt perc lett volna.... Bármikor  újrakezdeném, hihetetlen szép  az egész útvonal...

A kremsi kikötő melletti buszparkolóban már várt minket a járművünk , begurultunk hát egy kis városnézésre.  Krems a Wachau keleti részén található, tulajdonképp két kis település - Stein és Krems  - összeolvadásából jött létre. Első írásos említése 995-ből származik, Ausztria egyik legrégebbi városa, a Marillenschnaps - barackpálinka -hazájának is ismerik :-). Óvárosából teljesen ki van tiltva a gépjárműforgalom! A buszunkról a Steinertor előtt szálltunk le,  az impozáns kapun áthaladva az Obere Landestrassén sétáltunk tovább.

Krems , Steiner Tor

 Macskaköves utcák, remek állapotú régi épületek között diszkréten megbújó üzletek, kávéházak és éttermek : Krems óvárosa nagyon kellemes egy hely ! 

Krems óvárosa

Szinte minden épület műemlék, s ennek megfelelően gondoskodnak is róla. Jó egy óra hosszat sétálgattunk  az óvárosban, majd miután visszasétáltunk a Steinertor elé, a Südtiroler Platz-on egy padon még gyönyörködtünk is a városban.  Egyébként  innen néhány száz méterre van egy börtön is :-)

Miután a buszunk előállt , egy hosszabb utazás elé néztünk, szállásunk ugyani s Annabergben volt, ami innen kb. két órányi buszozásra található. Ismét átkeltünk a Duna felett, a buszból remek rálátás nyílt a Göttweigre, majd Sankt Pölten után az autópályát egy kanyargósabb, hegyi út váltotta fel. Kis falvakon haladtunk keresztül, sajnos az időjárás is a csúnyábbik arcát kezdte felölteni, csapkodott az eső, és komoly felhők gyülekeztek. Lilienfeld-en keresztülhajtva láttuk  az 1202-ban alapított cisztercita kolostort, amely a legnagyobb középkori kolostor Ausztriában. Az út egyre jobban emelkedett  s a kora este meg is érkeztünk Annaberg-be,. A település Mariazellhez közel található, 976 méterrel a tengerszint felett, elsősorban síterepeiről nevezetes. Szállásunk a Gasthof Meyer egy igazi, régimódi fogadó volt,  nyikorgó fapadlóval  kissé retró , de kényelmes berendezéssel. Az emeleti szobából szép lett volna a kilátás, de be is sötétedett, esett is...inkább mentünk vacsorázni.  Remek helyi sör és egy kiadós vacsora után nem maradt más hátra mint az alvás, a falucska feltérképezése reggelre maradt:-)

Annaberg-i csendélet : a vacsora :-)