Ausztria Ősszel 2015 1.nap

1 . nap - Bécs-Schönbrunn-Grinzing-Klosterneuburg

Szokatlan időpontban , így kora ősszel lehetőségünk nyílt kiruccanni a sógorokhoz,  igaz csak egy hétvégére, ami elég tartalmasra sikerült. Szóval...

....péntek kora hajnalban Szegedről Budapestre, a megszokott úton,különbség csak annyi, hogy ezt most egy 15 személyes kisbuszban tudtuk le, nem volt a legideálisabb, de egynek elment. A Planetárium előtt  egy laza tolódás- mindenki a saját csoportját szállító busz irányába  - majd nekivágtunk. Leküzdöttük a budapesti csúcsforgalmat, majd Tatabánya mellett szusszantunk egyet. A kialakult migráns invázió miatt bizonytalan volt, hol is megyünk át a határon, de mivel sehol nem tapasztatunk semmilyen fennakadást, maradt Hegyeshalom, ahol a magyar átkelőn szinte átsuhantunk, az osztrák részen pedig kb. kettő és fél percet vett igénybe az ellenőrzés: felugrott egy osztrák határőr, s miután látta hogy nem vagyunk lázongó szír tömeg, "Gute Reise" felkiáltással már ugrott is le. Az átkelőhely is szinte üres volt, szemét sehol, nyugodt és békés volt minden, nem úgy mint visszafelé jövet....

Mi pedig már zötyögtünk is tovább a császárváros irányába, ahová késő délelőtt érkeztünk meg. Az autópályáról letérve a Donaukanal mellet  haladtunk befelé, az út másik oldalán a Práter zöldövezeti részét láttuk, s ahogy haladtunk beljebb úgy váltották fel a zöld területet a házak. A Franzensbrückén átkeltünk a csatorna másik oldalára, majd a Weißgerberlände Straßén egy ideiglenes buszmegállóban szálltunk le, ahonnan pár perc sétára található a Hundertwasser Village, egész pontosan a Kegelgasse 34-38 alatt áll a Hundertwasser által dizájnolt lakóépület, vele szemben van a Hundertwasser Village.

Hunderwasser Haus

Friedensreich Regentag Dunkelbunt Hundertwasser ( született Friedrich Stowasser, Bécs ,1928.12.15-2000.02.19) osztrák építész festő és filozófus, aki az organikus építészet  világhírű alakja. Művészetére jellemző, hogy az embereket vissza akarta vezetni a természethez. Ha ránézünk egy Hundertwasser képre , házra, bármire, azonnal feltűnik egy két dolog: szinte nincs  benne egyenes vonal és rendkívül gazdag a színvilága. Jó példa erre a fenti címen található ház is, melynek megtervezéséért Hundertwasser egy fillért sem fogadott el, mert szerinte már az megérte, hogy nem épül a helyére valami csúfság. A házban egyenetlen, hullámzó a padló, a tetőt fűvel és földdel fedték be, és hatalmas fák nőttek ki a szobákból. A mű 1983-és 1986 közt épült, Ausztria kulturális örökségének része. A vele szemben található Village igyekszik mindet megadni a mi turistáknak való: szuvenír shop, kávézó is van, de még a mosdó előtere is Hundertwasser kézjegyét viseli magán: a kávézó pultja a helyiség közepén helyezkedik el, azon pedig  - a pult közepén- egy kis mederben víz csörgedezik, mint egy kis patak! A shop az emeleten van és kisebbfajta labirintus , beugrókkal, szóval igazi Hundertwasseres :-).

A shop :-)

Miután szétnéztünk, visszasétáltunk a buszmegállóhoz, ahol az utca teljes frontját elfoglalják az árusok, jellemző , hogy a kis csecsebecséktől a nagyobb dolgokig olcsóbb itt megvenni a családnak szánt madárlátta bécsi "szuvenyírt", mint más frekventált helyen :-)

Busz közben megjött gyors felszállás, majd araszolgatás a bécsi csúcsforgalomban, közben pedig buszos városnézés...Na ez az , ami nem jött be! Annyi minden látnivaló van, közben pedig mint egy teniszmeccsen, az ember csak kapkodja a fejét balra -jobbra...csak reméltem, hogy gyalogosan is lehetőség megnézni  ezeket a helyeket...Schubertring...Kärtnerring ...Operning és a híres bécsi operaház...majd  ráfordultunk a Museumplatz-ra, megkerültük a  a  Kunsthistorisches Museum-ot (Szépművészeti Múzeum) és a Naturhistorisches Museum-ot (Természettudományi Múzeum), ami két egymással szemben álló, egyforma épület, különbség csak az épületek színében és a beltartalomban van. Ez utóbbit  sokan a londoni természettudományi múzeumnál is jobbnak tartják. Gyermekek számára (is) hatalmas élményt nyújthat. Az 1889-ben nyílt múzeum 8700 km²-en mutat be 30 millió kiállítási tárgyat. A látogatók megismerhetik az ősember életét, valamint rengeteg állatfajt: hüllőket, halakat, madarakat, emlősöket, rovarokat, akár a T-Rexet is - több óriás dinoszaurusz csontváz került kiállításra. A múzeum ásvány- ,és meteoritgyűjteménye is különösen jelentős és látványos, meteoritokból egyenesen a világ legnagyobb gyűjteménye található itt!  Na persze az sem utolsó dolog, hogy a két múzeum közti téren áll Mária Terézia impozáns szobra, mely a Heldenplatz irányába néz.

Mária Terézia szobra

A Hősök Kapuja

 A Burgringen átkelve a Heldentor-on ( Hősök kapuja) áthaladva a Hofburg udvarára értünk, ez volt a Habsburgok mindenkori otthona. Az épület magját alkotó középkori várat Xlll. században építették, aztán szinte minden uralkodó építtetett hozzá valamit,  így napjainkban 240.000 négyzetméteren terül, város a városban. Hogy milyen fontos szerepet tölt be mai , arra jó példa, hogy az osztrák államfő hivatala is itt, a Lipót szárnyban található.

A kastély udvarát ott jártunkkor egy hatalmas sátortábor foglalta el, a 15. nemzeti sportnapra készülődtek, így az udvaron csak fehér sátrakat lehetett látni , illetve Savoyai Jenő pazar lovas szobrát. 

Savoyaí Jenő szobra

Innen egy kisebb kapun-alagúton áthaladva az Innenhof udvarára mentünk, ez a belső udvar. Itt jobbra nézve  található a Svájci kapu, nevét az itt szolgáló svájci gárdistákról kapta. Ebben az épületben lakott anno Hunyadi Mátyás is, "mikor nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára"  Ma a Schatzkammer - bocsánat, a Kincstár -  található itt, melyben  a Habsburgok egyedülálló kincseit  lehet megnézni. 

A Svájci Kapu

Továbbhaladva az újabb kapu -alagút felé, jobb oldalon van a Spanische Hofreitschule, a Spanyol lovas iskola épülete, Joseph  Emanuel Fischer  von Erlach munkája. Itt tanították az arisztokrata csemetéket lovagolni a híres lipicai lovakon. Az oktatás a mai napig tart, de ma már inkább a bemutatókra és előadásokra való felkészülésen van a hangsúly.

A Spanyol lovasiskola bejárata

 A kapun  kilépve a Michaeler Patz-on találtuk magunkat, a Hofburg bejáratánál fiákeresek várakoztak a  korabeli nyitott kocsikkal,  előttük pedig a tér közepén ásatás során előkerült , római kori épület maradványait lehet megnézni.

A térről balra haladtunk tovább a Herrengassén, elsétáltunk az osztrák belügyminisztérium impozáns, Monarchiabeli épülete előtt, majd jobbra a Fahnengassén átvágva  , majd ismét jobbra fordulva az egykori Eszterházy Palota  előtt álltunk meg. 

Az Eszterházy kastély Bécsben 

Az  utca végén balra fordulva néhány lépés után a főváros egyik leghíresebb utcája a Graben található,  és az első impozáns épület a mi szembeötlik az Erste Österreichihse Spar Casse , vagyis az Erste bankcsoport székháza.  Hihetetlen atmoszférája van  Bécs belvárosának,  s azonnal magával ragadja az embert. A régi és új épületek összhangban vannak  - na jó , ezért van elrettentő példa is  -  üzletek, kávéházak, múzeumok, templomok, mind-mind olyan hangulatot árasztanak, hogy  önkéntelenül is megálltam , és csak néztem, mi is van körülöttem. Ha ezek a több száz éves épületek mesélni tudnának....

Erste

Graben

A bámészkodás közben persze haladtunk tovább, rögtön balra található a Peterskirche, A bécsi barokk építészet egyik legszebb példája. A mai templom helyén, a kora középkorban épített templomból jelenleg már semmi sem látható. A  mondák szerint  800-ban épült, de erre nincs bizonyíték. Első említése írásos dokumentumokban 1137-ből származik. A régi templom 1661-ben leégett. Az új templom építését 1701-ben kezdték meg, Gabriel Montani, majd Johann Lukas von Hildenbrandt vezetésével. A tervek a római Szent Péter-bazilika alapján készültek. 1722-re a templom nagy része elkészült, és 1733-ban szentelték fel. Ezzel ma a Peterskirche Bécs 2. legrégibb templomának számít. Belépve csodás freskókat és , szobrokat és oltárt lehet látni, na meg a szigorú tekintetű apácát, aki a templom gondnokaként ügyel a rendre odabent :-)

A Peterskirche kivül...

...és belül

A Peterskirche mellett elhaladva kisebb utcákon sétálva néhány perc múlva Bécs egy másik, mindenki által ismert épülete a Stephansdom (Szt. István székesegyház) előtt álltunk. Lenyűgöző...még úgyis, hogy a kívül egy része fel van állványozva. 1147-ben épült, 101 méter hosszú, déli tornya 137, még északi tornya 68 méter magas. A kisebbik toronyban található a város legnagyobb harangja, a Pummerin, aminek eredetijét 180 török ágyúból öntötték. Mivel a tornyok látogathatók, laza 343 lépcső megmászása után pazar kilátásban lehet részünk, ...ami nekünk nem adatott meg, ellenben bementünk szétnézni. Számos oltár, művészi, arany és drágakő díszítésű ereklyék láthatók, sőt több híresség is nyugszik itt, többek közt lll.Frigyes császár, akit  gyönyörű márvány szarkofágban helyeztek örök nyugalomra, melynek fedőlapja nyolc ( !) tonnát nyom... 

Stephansdom

A székesegyház megcsodálása után a Kärtnerstrasséra sétáltunk át, ami a Váczi utcának felel meg...Tényleg, itt  érződik igazán, hogy mennyire más az életszínvonal, mert egymást érik a világmárkák - nem is kicsi - üzletei, és van forgalmuk bőven. 

Kärtner strasse

A helyiek és a turisták  simán keverednek egymással, ez utóbbiakat több utcazenész, vagy zenekar szórakoztatja...Mi is láttunk egy fiatalokból álló gruppét, akik, klasszikus hangszereken épp az a-ha "Take On Me" című megaslágerét nyomták:-) Ime :

A Kärtner strassén tovább sétálva  egy jobbos forduló után elsétáltunk a Kaisergruft  (Kapucinusok temploma) mellett, ami nem más mint a Habsburgok temetkezési helye, itt nyugszik többek közt Sissi és Habsburg Ottó is.

A Kapuczinusok temploma

 Mivel mászkáltunk eleget, itt volt az ideje egy igazi bécsi sör és süti elfogyasztásának is. A kis pihenő után átsétáltunk Burggarten-en, fotózkodtunk Mozart szobrával, majd a közben megérkező buszra visszakászálódtunk, és irány Schönbrunn!

A Ring-ről jobbra fordulva   hamarosan a Linke Wienzeilén hasítottunk amikor is balról a Naschmarkt jellegzetes bódéi tűntek fel. A Naschmarkt  tulajdonképpen egy zöldségpiac, némi extrával: itt ugyanis a világ minden tájáról megtalálhatóak a fűszerek, zöldségek , és egyáltalán minden ami a kulináris élményekhez kell, sőt extraként kisebb-nagyobb éttermek is vannak, itt aztán jókat lehet enni-inni, szombatonként pedig bolhapiac van . Közben robogtunk tovább  követve a metró és a Bécs folyócska vonalát. Jó negyedórás gurulás után jobbról feltűnt a Technisches Muesum kertje, balról pedig a schönbrunni kastély épületei, szép lassan begurultunk a bejárata mellett található ideiglenes buszmegállóba, lekászálódtunk, és nekiindultunk hogy megnézzük az egykori nyári lakot.  Már a kapujában megáll az ember és csak csodálkozik...a kastély a maga valójában , a grandiózus méreteivel, a hatalmas térrel előtte lélegzetelállító....

Schönbrunn

 A gazdagság és a fényűzés már az épület előtt állva meggyőzi a látogatót, hogy nem akármilyen helyre érkezett . Amíg az idegenvezetőnk a jegyvásárlást intézte, elsétáltunk az épület mögé, hogy rácsodálkozzunk a parkra....Egy szóval lehetne jellemezni, bár nem biztos hogy visszaadja, azt amit láttam : óriási !  

A fehér kaviccsal felszórt sétáló utak sugárirányban indulnak az épülettől, velünk szemben egy kisebb dombon áll a Gloriette, melyet 1775-ben emeltek  és egy időben Ferenc József császár reggeliző szobájaként funkcionált, jelenleg kávézó. Mindennek megvan a helye , oldalt szobrok és virágkompozíciók, szóval elbűvölő, na. 

A Gloriette

Néhány fotót lőttünk, és mentünk vissza a kastély bejáratához, mert indult a belső túra...de előtte néhány szó magáról Schönbrunn-ról : a terület 1569-ben került a Habsburgok kezére, ll. Miksa császár vásárolta meg és állatkertet álmodott ide. 1605-ben a Habsburg abszolutizmus ellen küzdő magyar szabadcsapatok teljesen lerombolták a kertet.....  A monda szerint a Schönbrunn elnevezés 1612-ből származik, amikor Mátyás császár (II. Mátyás néven magyar király) egy vadászat közben rátalált a Szép Kútra (azaz a Schöne Brunére). A felújítás lassan haladt , az épületet 1683-ban a törökök  Bécs második ostromakor megint elpusztították. 1696-ban ismét építkezni kezdtek itt , majd 1724-ben IV. Károly megvásárolta és lányának Mária Teréziának adta . Mária Terézia uralkodásának kezdetével, 1740-ben a Schönbrunn az udvari élet központjává vált.1744 és 1765 közt rokokó stílusban bővítették , majd 1752-ben létrehozták az állatkertet is. 1780-ra, Mária Terézia  halálának évére nyerte el a mai látható formáját. A19. században apró belső átalakításokra került sor, főleg Erzsébet császárné- Sissi- beköltözése okán. 1916. November  21.-én itt hunyt el Ferenc József császár .A Monarchia bukása után múzeummá alakították át, 1945-ban bombatalálat érte a Gloriettet és az épületet is., majd a brit megszálló haderő vetette be magát a kastélyba. A megsérült részeket akkor majd a későbbiekben restaurálták.

Napjainkban  évente kb. másfél millióan keresik fel Schönbrunnt, köztük mi is. A bejáraton áthaladva jobbra fordulva egy tágas teremben a Habsburg uralkodók  tekinthetők meg kronológiai sorrendben egy táblán, majd végre beléphettünk a kastélyba. A kezünkbe nyomott audioguide-on magyarul hallgathattuk az ismertetőket.....A kék szőnyeggel borított lépcsőházban már figyelmeztettek , hogy se fotó , se videó....Az első terem ahová megérkeztünk a Testörségi szoba, ahol a őrző-védő szolgálatot ellátók tartózkodtak, néhány díszegyenruha ki is van állítva. Innen  a biliárdszobába lehet átmenni, ahol a császári audienciára várakozók tartózkodhattak, s ha már várakozni kellett ,ott volt a billiárd.

A billiárdszoba

 A következő a Diófa szoba, ahol Ferenc József a látogatókat fogadta, s a császárnak olyan remek arc-és névmemóriája volt, hogy soha egy nevet és arcot nem felejtett el,akit látott. Következik a dolgozószoba, majd Ferenc József hálószobája, utána pedig a Ferenc József és Sissi közös hálószobája. Mondhatnánk egyszerűnek is, az ágy mindenesetre elég kicsinek tűnt.

Az Imperial Tour-ban 40 szoba megtekintésére van lehetőség, mindet nem sorolnám fel...Engem személy szerint nagyon megfogott a 28.terem, a Kínai szoba, ami a XVlll.századból származó, kézzel festett rizspapírral van borítva. Ebben a szalonban történelmileg egyedülállóan jelentős helyen álltunk: itt került sor a tárgyalásokra, amelyek 1918. november 11-én I. Károly császár uralkodásról való lemondó-nyilatkozatához vezettek. Egy nappal később kikiáltották az Osztrák Köztársaságot, és ezzel véget ért a Habsburgok 600 éven át tartó uralkodása. A másik terem, ami nagyon emlékezetes maradt az a 21.számmal jelölt Nagy Galéria:  több mint 40 méter hosszú, 10 méter széles, ideális "party" helyszín,  kristálytükrök, aranyozott stukkódekorációk és gyönyörű színekkel megfestett freskók borítják. A két hatalmas , fából faragott csilláron 70-70 darab gyertya biztosította a fényt, egészen 1901-ig, amikor bevezették az elektromos áramot.

A Nagy Galéria

A túra kb. egy órát vesz igénybe, kifelé jövet természetesen a mindennel ellátott shop-on kell átjönni, olyan nincs, hogy itt nem veszünk valamit :-) Sajnos bent fotózni nem lehet... de azért kicsit ügyeskedtem:-)

Az Adjutáns szobája

Ahogy kisétáltunk az épületből, egész érdekes, sötét viharfellegek tornyosultak az égen, de akkor még szerencsére nem esett, így sikerült néhány kinti képet is készíteni. Buszunk közben megérkezett, indultunk is tovább Grinzing-be. Bécs 19.kerülete, úti célunk, valaha önálló kis település volt, ami aztán szépen egybeépült a várossal. Amiért érdekes, hogy  a császárvároshoz tartozik ezáltal egy kisebb borvidék is, ugyanis itt óriási hagyománya van a szőlőtermesztésnek és borkészítésnek,  bár ha megkérdeznénk az itteni itókákról egy villányi borászt... :-) Kb. húsz percet buszoztunk, közben pedig az eső is rákezdett, sőt szakadt, bár biztató jelnek vettük, hogy  egyre inkább szakadozott szét a felhőzet, és lám, mire kiértünk Grinzingbe, az eső elállt, sőt a nap  itt-ott át is ütötte sugaraival a szakadozó felhőket. 

Grinzing

Volt egy óránk hogy szétnézzünk és együnk/igyunk valahol valamit... A szervezés ezen a ponton kicsit gyengének bizonyult, de mi rutinos  - és éhes- turisták lévén nekiálltunk keresni egy minden szempontból megfelelőt, ugyanis az egyik Heuriger (borozó) csak italokat kínált, a másikban a hidegbüfé előtt hosszú sor volt, végül egy helybeli taxis útmutatása alapján a templom tőszomszédságában ráakadtunk egy helyes kis kocsmára. Bent egy harmonikás-hegedűs duó zenélt nem volt telt ház, gyorsan leültünk,  és uram bocsá' sört kértünk....Rendeltünk vacsorát, majd kis idő múlva tudatosult bennünk, hogy nem fogjuk tudni a helyszínen elfogyasztani, ugyanis  a keresgéléssel elment az idő...Egyébként  nem a kapkodás volt a jellemző a helyiekre ugyanis a szomszédos asztaloknál ülők is nyugodtan ücsörögtek az asztaluknál , iszogattak , s vártak a vacsorájukra...Miután egyeztettünk a felszolgáló hölggyel, aki nagyon segítőkész és megértő volt, a buszindulás előtt öt perccel becsomagolva hozta is a kajánkat, majd siettünk is vissza a buszhoz , s ahogy felszálltunk olyan isteni kaja illat lett a jármű hátsó részében, hogy az utastársak nyálelválasztása is beindult.

Közben pedig a buszunk gurult velünk a szállásunk felé, ami Bécs túlsó felén volt. Végiggurultunk Grinzinger Strassén , majd  egyszer csak feltűnt mellettünk jobbról a Duna és a Nemzetközi hajókikötő, ami Nußdorf-ban található. Még mentünk tovább , amikor Bécs egy külvárosának nevezetessége, a Klosterneuburg-i apátság impozáns tornyait láttunk magunk előtt. Egy vasúti átjáró útán egy kisebb erdős részen található Camping mellett  hatalmas területen világítással rendelkező focipályák láttunk, ahol este fél 8 utáni időben még tartott az edzés a srácoknak, majd néhány pillanat múlva megérkeztünk szállásunkhoz, a Klosterneuburgban található HB1 Design és Parkhotelhez. Négyszintes, 130 szobás  épület, a mi szobák a 2 .emeleten volt, ahonnan kilesve egyik irányban a pályák, másik irányban az apátság tornyai látszódtak. A leírás szerint a hotel két csillagos besorolású, de szinte vadonatúj volt minden, rendkívül dizájnosan berendezve.  A szoba átvétele után ,kicsit rendbe szedtük magunkat és neki estünk a vacsoránknak. 

A vacsi :-)

Mondanom sem kell piszok jól esett, az egész napos mászkálásban igencsak megéheztünk, majd leöblítettük egy kis villányi borocskával  és nyugovóra tértünk, bár azt is mondhatnám, hogy bezuhantunk arccal az ágyba. Hosszú , élményekkel teli nap volt, és még két hasonló várt ránk.