Egyéb Kategória : Eger - Felsőtárkány

Második nap : Túrázás és Szalonnasütés

Kissé hűs felsőtárkányi levegőre ébredtünk. A reggeli rutin után a brigád levonult reggelizni. Svédasztalos reggeli- állt a fogadó honlapján… Leérünk az étterembe, kaja sehol… Leülünk, jön a felszolgáló és megkérdezi, hogy mit szeretnénk reggelizni ? Mit lehet? - kérdeztük tétován… Bármit, jött a válasz…. De tényleg ? Tényleg…És tényleg! Amit csak kitaláltunk azt már készítették is, a mindent bele magyaros rántottát pedig nem sajnálták, hatalmas adagot kaptunk. Ilyen a felsőtárkányi svédasztal J

A felsőtárkányi park

A reggeli után összeszedelőzködtünk és körbesétáltuk a szemközti kis parkot, aminek a helyes kis tó van a közepén… Szépen rendben tartott kis zöldövezet, játszótérrel, padokkal, ami csak kell a túloldalán még egy kis nyári színpad és nézőtér is ki van alakítva. A felsőtárkányi kisvasút is a park mellet halad el, s mivel ki szerettük volna azt is próbálni, de túrázni is szerettünk volna,  és javában tervezgettük, hogy akkor mivel és hogyan menjük, amikor harsány mozdonyfütty jelezte, hogy a vonat nem vár….Ezzel a problémák is megoldódtak, irány a zöld túraútvonal!  Némi keresgélés után a térképen, majd a valóságban és már ballagtunk is felfelé. Alföldi emberkéknek hirtelen igen kevés lett a levegő, pedig csak az ösvény emelkedett, és az eddigi szép libasor fel is bomlott, nyúlt a sor, mint a rágógumi… Aztán szépen kiegyenesedett az út is, és az ösvényről szép kilátás tárult elénk. Sétálgattunk az erdőben, néha megállt a brigád egy kicsit szusszanni, enni, vagy csak úgy nézelődni.

Túra közben a Bükk

Egy magányos vadászles

Két órát meg egy kicsit sétáltunk, amikor egy elágazáshoz értünk, amiből kiderült, hogy még csak mindössze 3 kilométert tettünk meg, igen ám de a hirtelen jött meleg , meg a lassan a gyerkőcökre rátörő éhség miatt rövidítettünk, és el is indultunk egy csapáson visszafelé, de egyszer csak az ösvény egy magaslesnél véget is ért. Út az nincs tovább…de akkor hol a fenében vagyunk ?

Itt ért véget az út...

Visszasétáltunk az elágazáshoz, ott némi térképforgatás és tanakodás következett, majd kiderült, hogy egy másik csapáson kellett volna elindulni, csak valakik kivágták az a fát, amire a turistajelzés fel volt festve, de hogy egy másikra felfessék, az már nem fért bele….Na ez a mi utunk , és szépen indultunk is befelé az erdőbe és rövid séta után a Bujdosó kőnél találtuk magunkat. Ha hasonlítanom kellene, akkor ez a hely úgy néz ki, mint Görögországban a meteorák, csak kicsiben…de ezt egy fotó jobban visszaadja…

A Bujdosó Kő

Lefelé menet

A Bujdosó kőtől már lefelé vitt az út, és csakhamar az országút mellett találtuk magunkat. Itt kissé macerás az átjutás az egyik oldalról a másikra, mert ezek a hegyi utak a TB szimpatizáns és donorként funkcionáló, az eszüket ilyenkor valamiért nem használó motorosok paradicsoma….Egymás után, mellett, mögött, előzés közben legalább 120 kilométer /óra sebességgel száguldoznak az úton oda-vissza. Csak egyszer történik tragédia, akkor majd talán elgondolkoznak…..

Ez már a sárga ösvény

Miután átmentünk az úton, onnan már a sárga ösvényen haladtunk, egészen Felsőtárkány  széléig a Forrrás –kútig. Itt az első napi túra véget is ért, ki is nyúltunk rendesen. Erre a délutánra egy kis kerti party-t szerveztünk, szalonnasütés t egész pontosan. Késő délután a tűz fellobbant, előkerültek a szalonnák  (sózott ,füstölt, kolozsvári ), több rúd vastagkolbász , csipős és csemege („Te ezt kóstold ez nagyon jó”), valódi makói hagyma, paradicsom retek és minden földi jó, na és az elmaradhatatlan orosházi , eperfahordóban érlelt szőlőpálinka, azaz az „orosházi borzasztó”- pedig nem is az J… A szalonnasütési technikák egész repertoárját felvonultattuk, mert mindenki másképp csinálta J Ahogy telt az idő úgy lett egyre jóllakottabb a társaság,  és lett emelkedettebb hangulat az elfogyasztott itókák miatt. 

No komment:-)

Teli hassal jólesik a séta , igy hát átruccantunk ismét a parkba, csak most már sokkal lassabban mint reggel és ismét tettünk egy kört, persze volt akinek futkározni volt kedve…

A sétát a fogadó teraszán késő estig tartó nevetgélés követte, s mig mi a jó levegőn ücsörögtünk , a kisebbik lányom barátságot kötött a felszolgáló hölggyel, és a bárszéken ücsörögve szivószállal itta jeges teát és csacsogott...A gyerkőcök aztán még egy laza pizsipartit is szerveztek, pizsamában rohángasztak a szobák közt...majd lassan az álommanók is előjöttek, így mindannyian kellemesen kifáradva nyugovóra tértünk. Másnap ismét egy túra várt ránk….