Ugrás a fő tartalomra

2011 - A Szomszéd hegy mindig zöldebb - 1.nap




 Utazás - St.Gilgen - Ebbs

Kis csapatunk 2011. augusztus 29.-én reggelt állt össze, mint sok kicsi legó J. Buszra szálltunk, „vad száguldásunk” első megállója egy budaörsi parkoló volt, rögtön kötelező mosdólátogatással. Félóra helybe topi után elindultunk, a buszon meghallgattuk a már hagyományos idegenvezetői tájékoztatót, buszrendről és még sok másról. Mosonmagyaróvárig - ahol újabb pihenő következett - még mindenki igyekezett észhez térni, és legalább szemrevételezéssel megjegyezni a csoporttársakat. Nekünk ez valamelyest könnyebben ment, már egy-egy poén is elhangzott. Hegyeshalom után elhaladtunk a bécsi körgyűrűn – némi rálátással a császárvárosra – majd egészen a már jól ismert St.pölteni Rosenberger vendéglőig meg sem álltunk. Technikai szünet következett embernek és gépnek egyaránt. Az étterem parkolójából már a hegyek is feltüntek a távolban. Itt sikeresen túlestünk az ismerkedési ebéden ( nem ette le magát senki) :-),  - jelentem a gulasch még mindig tökéletes :-), -  majd elindultunk első napi egyik célállomása , St.Gilgen felé. Útközben a táj egyre szépült, néhány kilométer után jobb kéz felé még mindig pazar rálátás nyílt a melki apátság hatalmas épültére, és bár néha egy-egy autópálya szakasz felújítása folytán terelgetésekbe keveredtünk, jó ütemben haladtunk.
A melki apátság

Útközben

Az autópályáról letérve a Traunsee partján haladtunk tovább, mondanom sem kellfestői környezetben ...Az út közvetlenül a tó partja mellett halad, a túloldali hegyekre remek a rálátás - már amikor nem takarja ki valami! Megpróbáltuk többen is a túloldalt mozgó buszból megörökiteni, mit ne mondjak, egész érdekes , absztrakt és mókás képek is készültek, de néhány azért sikerült...
A Traunsee - menet közben ...

A Traunsee-t elhagyva  érintettük Bad Ischlt is, a falu Sissi és Ferenc József emlékfaluként is említhető J De nem csak róluk nevezetes ez a hely, hanem  Ferenc József és „barátnője” Schratt Katalin színésznő románcáról– állítólag az uralkodó minden reggel 6-kor megjelent a színésznő Bad Ischl mellett található kulipintyójánál egy forró kakaóra :-) ( akkor így hívták a randizást :-) ), már amikor itt tartózkodott.  Olyan titokban randevúztak, hogy arról a Ferenc József őrzésével megbízott titkosrendőrség sem tudott. A viszonyról 1886-tól a királynénak is tudomása volt, sőt a legenda szerint Sissi hercegnő volt, aki férje figyelmébe ajánlotta a színésznőt, aztán olyan jól sikerült a bemutatás, hogy mindennapos „kakaózás” lett belőle!  A többit a történelem jótékony homálya fedi… :-)  Viszont a császár  rokonságának nem igazán tetszett ez a kis affér,  és amikor 1916-ban Ferenc József meghalt, Schratt Katalint a császár koporsójának a közelébe sem engedték….Bad Ischlt elhagyva hamarosan feltünt a Wolfgangsee, ami mellett szintén végig fut az út...A tó túloldalán láttuk St. Wolfgang házait és templomtornyát, majd a nagy nézelődés közepette , olyan négy óra körül - egyszer azért volt egy kis technikai szünet – megérkeztünk St Gilgenbe.
St Gilgen

Néhány éve már jártunk itt, és ez a kis település már akkor belopta magát a szívembe, és az eltelt néhány év alatt csak még szebb lett….Ez a tündéri kis falu a Wolfgangsee partján helyezkedik el, itt született Mozart, minden osztrákok egyik leghíresebb zeneszerzőjének édesanyja. Maga a falu (vagy városka) tipikus tiroli, rengeteg gyönyörű muskátli minden házon, a falakon életképek felfestve a postakocsi érkezésétől a mezőgazdasági munkákig minden, hihetetlen gyönyörűen. Az utcákon patika rend és tisztaság, a főtér pedig mintha egy mese díszlete lenne. A Rathaus előtt egy szökőkút közepén egy kisebb Mozart szobor található, jó néhány virág társaságában. 
Tipikus Tirol

Mozart és a Rathaus

 A városházával szemben egy patinás régi fogadó a Gasthof zum Post áll, homlokzatára hatalmas festmény található, korabeli életképekkel, na meg rengeteg virággal. 
Gasthof zum Post

 Itt lehetőség adódott egy kis felvonózásra is a város mellett található Zwölferhorn-ra. A kilátó 1500 méteren található, oda a kis felvonó kb. 15 perc alatt ér fel.  Mivel a csoport színe-java kívánta ezt a programot,  négyes csoportokban beszálltunk szépen ezekbe a kis libegő fülkékbe. Már első ránézésre is réginek tűntek, de amikor beültünk, akkor azért látszott rajta, hogy retró  a szerkezet…
Innen indul a felvonó

Megmondom őszintén, én még soha az életben nem ültem felvonóban, kíváncsian vártam, hogy milyen is lesz. Nem csalódtam, szenzációs volt…. A látvány is. Még amikor csak a városka házai fölött emelkedtünk, ár az lenyűgöző volt, hát, még amikor feljebb mentünk. A fényképező gépek dolgoztak a kezünkben rendesen, időnként pedig hangosan vihorásztunk egy –egy jó sikerült beszóláson. Viszont ahogy feljebb mentünk egyre inkább csak csendben nézelődtünk, igyekeztünk befogadni azt a pazar látványt, ami elénk tárult…  A Wolfgangsee a maga teljes valójában, mögötte feltűnt a Traunsee és a Mondsee, a távolban pedig a Fuschlsee és hegyek, amerre csak a szem ellát…
Útban felefelé

A Wolfgangsee fentről


Ott lent van St.Gilgen

Amikor a felvonó végállomásán kiszálltunk, hűvös szél fogadott bennünket, de ez senkit sem érdekelt igazán, annál inkább a kilátás! Hol a tájat fotóztuk, hol egymást, csoportkép ezzel a géppel, majd a másikkal balról és jobbról, hogy aztán néhány lépcsőfokot megmászva kezdjük, előröl  :-)
A kilátás pazar...

...minden irányban

A Zwölferhorn keresztje

Szenzációs volt, ahogyan bármerre néztünk, hegyek mindenfelé – és még az időjárás is kegyes volt, mert szépen látni lehetett mindent. Elsétáltunk egészen a csúcsot jelképező kereszthez, ahol a lenyügöző körpanoráma valamennyi kézben tartott fényképezőgépre  és kamerára hatással volt :-) Szemtanúi lehettünk néhány paplanernyős kissé nehezen induló, de annál szebb felszállásának is, de sok idő nem volt a bámészkodásra, mert idegenvezetőnk karcsúra szabta a programot, így körülbelül 20 perc eltelte után már mentünk is lefelé. A látvánnyal ismét nem bírtunk betelni, de magunk között azért dohogtunk egy kicsit, hogy ugyan miért nem maradhattunk még egy kicsit…
A paplanernyősök nagy nehezen felszálltak

Újabb hosszú buszozás vette kezdetét, elhaladtunk Salzburg mellett,  az autópályáról néhány pillanatig remekül lehet látni a várost majd kanyargós hegyi utakon keresztül – és egy kis németországi kitérő után –megérkeztünk Ebbs - be, ahol a szállásunk volt.  A szálloda, mely a következő néhány napban otthonunkként szolgált Oberndorfban volt, ami térkép szerint egy másik kis település, de minden tekintetben Ebbs-hez tartozik, a két falu távolsága kb 2 km. A Hotel Sammerwirtl is a hagyományos tiroli elemeket vonultatta fel a festett falaival, muskátlijaival együtt.
Hotel Sattlerwirtl, Ebbs

A szobák gyors elfoglalása után már mentünk is vacsorázni. Első fogásként jött a leves: Palacsintatészta spagetti vékonyságú csíkokban, mindez húslevesben. Soha nem kóstoltam az osztrák konyha eme remekét, de finom volt. A másodikként kapott szelet hús tésztával és zöldségekkel is rendben volt, sőt a desszert is – amire már nem igazán figyeltem, ugyanis ékes(?!) némettudásomnak köszönhetően egy korsó , frissen csapolt Kaiser is elém került, és igyekeztem vele szorosabb kapcsolatba kerülni... Vacsora után pedig kisebb afterparty-t tartottunk a társalgóban. Piszok jól nézett ki, kényelmes székkel és padokkal, , hatalma csempekályha az egyik falon,  különböző vadásztrófeák  az egész helységben…
Kellemes társalgó



Nagyon rendben volt. Este tíz magasságában ki-ki nyugovóra tért. Az első nap kezdetnek nem is volt rossz, de a java még csak ezután következett!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csak a négy

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is felhasználtak. A harmincéves háború

A MILKA - Story : A lila tehén nyomában

H a azt mondom, MILKA, mindenkinek beugrik a lila tehén  és a finom alpesi csoki. De mitől lett ilyen népszerű a márka ? Ime a MILKA story.... Kezdjük az elején : Phillip Suchard  - aki  eme csodát megalkotta - svájci cukrászmester, 17 éves korában kezdett el gyakornokként dolgozni testvére berni cukrászdájában . Mint abban az időben sokan , a fiatal ember híres és sikeres szeretett volna lenni, erre lehetőséget pedig abban látott, hogy Amerika felé vegye az irányt. Svájci órákkal és nagy becsvággyal felpakolva vágott bele a nagy kalandba, ami aztán nem úgy sikerült ahogyan ő tervezte. Hazatérve Svájcba,  1825 novemberében Neuenburgban megnyitotta saját cukrászdáját,  ahová egy újszerű édesség,  az "au chocolat fin de sa fabrique",  vagyis a „finom házi készítésű csokoládé"-val igyekezett becsábítani az embereket. A valódi kézműves termékek hamar népszerűek lettek, azonban a lassú gyártás miatt hamarosan modernizálni kellett az üzemet. 1826-ban a szoms