Utazás - St.Gilgen - Ebbs
Kis csapatunk 2011. augusztus 29.-én reggelt állt össze, mint sok kicsi legó J. Buszra szálltunk, „vad száguldásunk” első megállója egy budaörsi parkoló volt, rögtön kötelező mosdólátogatással. Félóra helybe topi után elindultunk, a buszon meghallgattuk a már hagyományos idegenvezetői tájékoztatót, buszrendről és még sok másról. Mosonmagyaróvárig - ahol újabb pihenő következett - még mindenki igyekezett észhez térni, és legalább szemrevételezéssel megjegyezni a csoporttársakat. Nekünk ez valamelyest könnyebben ment, már egy-egy poén is elhangzott. Hegyeshalom után elhaladtunk a bécsi körgyűrűn – némi rálátással a császárvárosra – majd egészen a már jól ismert St.pölteni Rosenberger vendéglőig meg sem álltunk. Technikai szünet következett embernek és gépnek egyaránt. Az étterem parkolójából már a hegyek is feltüntek a távolban. Itt sikeresen túlestünk az ismerkedési ebéden ( nem ette le magát senki) :-), - jelentem a gulasch még mindig tökéletes :-), - majd elindultunk első napi egyik célállomása , St.Gilgen felé. Útközben a táj egyre szépült, néhány kilométer után jobb kéz felé még mindig pazar rálátás nyílt a melki apátság hatalmas épültére, és bár néha egy-egy autópálya szakasz felújítása folytán terelgetésekbe keveredtünk, jó ütemben haladtunk.
A melki apátság |
Útközben |
Az autópályáról letérve a Traunsee partján haladtunk tovább, mondanom sem kellfestői környezetben ...Az út közvetlenül a tó partja mellett halad, a túloldali hegyekre remek a rálátás - már amikor nem takarja ki valami! Megpróbáltuk többen is a túloldalt mozgó buszból megörökiteni, mit ne mondjak, egész érdekes , absztrakt és mókás képek is készültek, de néhány azért sikerült...
A Traunsee - menet közben ... |
A Traunsee-t elhagyva érintettük Bad Ischlt is, a falu Sissi és Ferenc József emlékfaluként is említhető J De nem csak róluk nevezetes ez a hely, hanem Ferenc József és „barátnője” Schratt Katalin színésznő románcáról– állítólag az uralkodó minden reggel 6-kor megjelent a színésznő Bad Ischl mellett található kulipintyójánál egy forró kakaóra :-) ( akkor így hívták a randizást :-) ), már amikor itt tartózkodott. Olyan titokban randevúztak, hogy arról a Ferenc József őrzésével megbízott titkosrendőrség sem tudott. A viszonyról 1886-tól a királynénak is tudomása volt, sőt a legenda szerint Sissi hercegnő volt, aki férje figyelmébe ajánlotta a színésznőt, aztán olyan jól sikerült a bemutatás, hogy mindennapos „kakaózás” lett belőle! A többit a történelem jótékony homálya fedi… :-) Viszont a császár rokonságának nem igazán tetszett ez a kis affér, és amikor 1916-ban Ferenc József meghalt, Schratt Katalint a császár koporsójának a közelébe sem engedték….Bad Ischlt elhagyva hamarosan feltünt a Wolfgangsee, ami mellett szintén végig fut az út...A tó túloldalán láttuk St. Wolfgang házait és templomtornyát, majd a nagy nézelődés közepette , olyan négy óra körül - egyszer azért volt egy kis technikai szünet – megérkeztünk St Gilgenbe.
St Gilgen |
Néhány éve már jártunk itt, és ez a kis település már akkor belopta magát a szívembe, és az eltelt néhány év alatt csak még szebb lett….Ez a tündéri kis falu a Wolfgangsee partján helyezkedik el, itt született Mozart, minden osztrákok egyik leghíresebb zeneszerzőjének édesanyja. Maga a falu (vagy városka) tipikus tiroli, rengeteg gyönyörű muskátli minden házon, a falakon életképek felfestve a postakocsi érkezésétől a mezőgazdasági munkákig minden, hihetetlen gyönyörűen. Az utcákon patika rend és tisztaság, a főtér pedig mintha egy mese díszlete lenne. A Rathaus előtt egy szökőkút közepén egy kisebb Mozart szobor található, jó néhány virág társaságában.
Tipikus Tirol |
Mozart és a Rathaus |
A városházával szemben egy patinás régi fogadó a Gasthof zum Post áll, homlokzatára hatalmas festmény található, korabeli életképekkel, na meg rengeteg virággal.
Gasthof zum Post |
Itt lehetőség adódott egy kis felvonózásra is a város mellett található Zwölferhorn-ra. A kilátó 1500 méteren található, oda a kis felvonó kb. 15 perc alatt ér fel. Mivel a csoport színe-java kívánta ezt a programot, négyes csoportokban beszálltunk szépen ezekbe a kis libegő fülkékbe. Már első ránézésre is réginek tűntek, de amikor beültünk, akkor azért látszott rajta, hogy retró a szerkezet…
Innen indul a felvonó |
Megmondom őszintén, én még soha az életben nem ültem felvonóban, kíváncsian vártam, hogy milyen is lesz. Nem csalódtam, szenzációs volt…. A látvány is. Még amikor csak a városka házai fölött emelkedtünk, ár az lenyűgöző volt, hát, még amikor feljebb mentünk. A fényképező gépek dolgoztak a kezünkben rendesen, időnként pedig hangosan vihorásztunk egy –egy jó sikerült beszóláson. Viszont ahogy feljebb mentünk egyre inkább csak csendben nézelődtünk, igyekeztünk befogadni azt a pazar látványt, ami elénk tárult… A Wolfgangsee a maga teljes valójában, mögötte feltűnt a Traunsee és a Mondsee, a távolban pedig a Fuschlsee és hegyek, amerre csak a szem ellát…
Útban felefelé |
A Wolfgangsee fentről |
Ott lent van St.Gilgen |
Amikor a felvonó végállomásán kiszálltunk, hűvös szél fogadott bennünket, de ez senkit sem érdekelt igazán, annál inkább a kilátás! Hol a tájat fotóztuk, hol egymást, csoportkép ezzel a géppel, majd a másikkal balról és jobbról, hogy aztán néhány lépcsőfokot megmászva kezdjük, előröl :-) …
Szenzációs volt, ahogyan bármerre néztünk, hegyek mindenfelé – és még az időjárás is kegyes volt, mert szépen látni lehetett mindent. Elsétáltunk egészen a csúcsot jelképező kereszthez, ahol a lenyügöző körpanoráma valamennyi kézben tartott fényképezőgépre és kamerára hatással volt :-) Szemtanúi lehettünk néhány paplanernyős kissé nehezen induló, de annál szebb felszállásának is, de sok idő nem volt a bámészkodásra, mert idegenvezetőnk karcsúra szabta a programot, így körülbelül 20 perc eltelte után már mentünk is lefelé. A látvánnyal ismét nem bírtunk betelni, de magunk között azért dohogtunk egy kicsit, hogy ugyan miért nem maradhattunk még egy kicsit…
Újabb hosszú buszozás vette kezdetét, elhaladtunk Salzburg mellett, az autópályáról néhány pillanatig remekül lehet látni a várost majd kanyargós hegyi utakon keresztül – és egy kis németországi kitérő után –megérkeztünk Ebbs - be, ahol a szállásunk volt. A szálloda, mely a következő néhány napban otthonunkként szolgált Oberndorfban volt, ami térkép szerint egy másik kis település, de minden tekintetben Ebbs-hez tartozik, a két falu távolsága kb 2 km. A Hotel Sammerwirtl is a hagyományos tiroli elemeket vonultatta fel a festett falaival, muskátlijaival együtt.
A szobák gyors elfoglalása után már mentünk is vacsorázni. Első fogásként jött a leves: Palacsintatészta spagetti vékonyságú csíkokban, mindez húslevesben. Soha nem kóstoltam az osztrák konyha eme remekét, de finom volt. A másodikként kapott szelet hús tésztával és zöldségekkel is rendben volt, sőt a desszert is – amire már nem igazán figyeltem, ugyanis ékes(?!) némettudásomnak köszönhetően egy korsó , frissen csapolt Kaiser is elém került, és igyekeztem vele szorosabb kapcsolatba kerülni... Vacsora után pedig kisebb afterparty-t tartottunk a társalgóban. Piszok jól nézett ki, kényelmes székkel és padokkal, , hatalma csempekályha az egyik falon, különböző vadásztrófeák az egész helységben…
Nagyon rendben volt. Este tíz magasságában ki-ki nyugovóra tért. Az első nap kezdetnek nem is volt rossz, de a java még csak ezután következett!
Kellemes társalgó |
Nagyon rendben volt. Este tíz magasságában ki-ki nyugovóra tért. Az első nap kezdetnek nem is volt rossz, de a java még csak ezután következett!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése