Ugrás a fő tartalomra

2010 Svájc és Olaszország bűvöletében 3.nap


Milánó - Como - Melide - Lugano - Locarno - Andermatt

A felkelő nap bágyadt fényére ébredtünk Milánóban. Olyan semmilyen volt az idő, felhós- napos, és friss az előző napi eső miatt, de ez nem volt akadály, hogy a környéken kerüljünk egyet…. A Hotelből a Viale Cá Granda-ra jutottunk , ott sétáltunk egy darabig , majd a Viale Giovanni Suzzali utcán ballagtunk egy kicsit…Nem volt túl érdekes környék, tipikus nagyváros , villamossínek, forgalom bérházak, ennyi…

Milánó, kora reggel 1


Milánó, kora reggel 2

Reggeli után berámoltuk a motyónkat a buszba és észak felé indultunk, úti célunk Como volt. A város Milánótól 45 km-re-északra található, a Comoi-tó nyugati ágának déli csücskénél. Mire kora délelőtt odaértünk, a nap is kisütött és kellemes szellő lengedezett, minden adott volt tehát egy kellemes sétához. Como elragadó kisváros, a tavon nyüzsögnek a kisebb-nagyobb vitorlások, a parti sétányon gyönyörű házak sorakoznak. Szinte a tóparton található még a helyi futballcsapat „Estadio”-ja is….

Como

Hajók a comoi tavon

A tóparton kezdtük a sétát, majd tovább haladtunk a híres fizikus , Alessandro Volta emlékére emelt templom mellet is. Itt a tudós néhány dokumentuma és az első galvánelem tekinthető meg.

Volta Múzeum..

...kissé távolabról is

Továbbsétálva a kikötő mellett haladtunk el, majd a Piazza Cavour-on találtuk magunkat, ami nekem a gyönyörű virágjairól maradt igazán emlékezetes. A teret elhagyva a Via Caio Plino-n az árkádok alatt sétáltuk, és már szépen látszott a comoi Dóm is.

Már látszik a Dóm

Il Duomo, Como

  A Dóm stílszerűen a Piazza del Duomon áll, és Észak Olaszország egyik leghíresebb építészeti emlékműve. 1396-ban kezdték el építeni és századokon át alakítottak rajta. A székesegyház 87 méter hosszú, és 57 méter széles, háromhajós, fentről nézve latin kereszt alakú. Nagy hasonlóságot mutat a Milánói Dómmal, csak ez kisebb, és nincs annyi szobor rajta… A Dóm megtekintése után volt lehetőségünk egy kis szabad csavargásra, és egyénileg ballagtunk vissza a buszhoz…mivel néha olvas az ember bulvársajtót is, eszembe jutott, hogy itt, a Comoi-tó partján lakik valami „elhanyagolt lepukkant körülmények” közt George Clooney is. Nosza , mondtam a páromnak, itt az alkalom, keressük fel a jó öreg George-ot , hátha beinvitál minket egy kávéra :-) A dolog szépséghibája csak annyi, hogy halvány miniszteri segédfogalmunk sem volt , hogy merre és hol keressük , arról nem is beszélve, hogy a közelébe sem jutottunk volna, de egy poénnak elment :-) 

Olasz - svájci határ

Como-ból továbbindulva néhány perc után az olasz – svájci határon voltunk. Az átkelőhely a város közepén van…itt aztán könnyen előfordulhat, hogy a család egyik fele Svájcban a másik fele Olaszországban él, és egy vasárnapi ebédért át kell menni a másik országba…Viszont nyelvi problémáik aligha vannak :-)  Miután gyorsan túljutottunk a határon máris Ticino kantonban robogtunk tovább, első svájci úti célunk, Melide felé. A kisváros arról nevezetes, hogy itt található a Swiss Miniatur, azaz Svájc mini verziója . Itt a kedves turista gyakorlatilag két óra alatt kényelmesen végigjárhatja Svájcot – nekünk sajna erre egy óra jutott, így egy kicsit kapkodósra sikerült a mutatvány, de nagyon tetszett. Minden le van kicsinyítve ami csak egy jellemző Svájcra, Tell Vilmos szobrától a Matternhorn-on át egészen a zürichi nemzetközi repülőtérig. Szenzációs, ahogy a vonatok körbe futnak a síneken, az uszályok a vízen fel és leközlekednek, akárcsak a felvonók!!! Életképek egész hada fogadja a látogatót, esküvőtől kezdve a nudistákon át a hegymászókon keresztül a utcaseprő munkásokig minden látható, és akinek nincs kedve sétálni, azt egy kis vonat körbefuvarozza …

Swiss Miniatur bejárat

A Vöröskererszt székhelye kicsiben

A zürichi reptér

Melóznak kicsiben is

A bottmingeni kastély és minden ami Svájc

A felvonó itt is működik

Aki nem szeret gyalogolni, az vonatozhat is

Az egyetlen kakukktojás az a milánói Duomo makettja… A park 2009-ben ünnepelte 50.évfordulóját. 120 kézzel készített, 1:25 arányú modell mutatja be Svájc nevezetességeit, 3650 méter hosszú modellvasút van kiépítve, amin 18 szerelvény közlekedik. Természetesen van itt Shop és étterem, valamint egy gyermekjátszótér is. Miután kissé gyorsan de végigjártuk a parkot, buszra szálltunk, hogy elguruljunk Lugano-ba, ami Svájc olasz anyanyelvű részének legfontosabb települése.

Lugano

Lugano belváros

Piazza del Commune

A város a Luganoi tó partján fekszik a Monte Bré hegy oldalában. A buszról leszállva –engem legalábbis- teljesen magával ragadott a város hangulata. A város, ahogyan a tó partján elhelyezkedik a hegyek közt, mediterrán növényzet mindenhol… Pazar!!! A Riva Vincenzo Vela-n sétáltunk egy ideig, majd a út másik oldalán található szökőkút mellett elhaladva a Piazza del Commune-n nézelődtünk egy kicsit. Nyüzsgő, igazi olasz feeling jellemzi a helyet, a kávézók és éttermek teraszai zsúfolásig tele voltak… Néhány szűk kis utcán sétáltunk át, majd a Via Cattedrale Lugano – n, ami egy utcányi lépcső a végén egy visszafordító kanyarral (mint a Forma 1-ben :-)), majd néhány lépés és már fent is voltunk a Cattedrale di San Lorenzo előtt, ahonnan remek kilátás várja a turistákat. A templom megtekintése helyett inkább bámészkodtunk egy kicsit, bár a látványt kissé zavarta a közelben néhány toronydaru, de hát most ez jutott, bár azért így sem lehetett egy rossz szavunk sem… Lefelé szabadprogram , némi nézelődéssel, megkóstoltuk a luganói szendvicseket (amelyeket mindig átmelegítenek, nem forróra, csak úgy az íze kedvéért), betértem egy Swatch márkaboltba, ahol a kedves –és igen csinos- eladó hölgy az istenért sem akart sem németül sem angolul beszélni velem, csak olaszul… Na mindegy a Swatch katalógusokat így is megszereztem :-).

Lugano, Parco Civil

Lugano, Parco Civil

Sikerélményekkel telve elsétáltunk a parton található Parco Civil – be, ami egy hatalmas, gyönyörűen rendezett park( sétány) a tó partján… Jellemző a helyiek lazaságára, hogy délidőben néhányan a park zöld gyepén heverésztek, vagy csak a padokon ücsörögve újságot olvasgattak…éltek, csak úgy lazán, no stress…. Gyorsan alkalmazkodtunk, mondanom sem kell, ha nem kell visszaindulni a buszhoz, még most is ott bohóckodnék :-) Nekem nagyon tetszett Lugano, az egész úgy ahogy van…Száműzhetnének ide :-)

Buszra szálltunk és már indultunk is tovább Locarno-ba, ami a Lago Maggiore tó északi részén fekszik, és Svájc legmelegebb városaként ismert, valamin a minden évben megrendezendő locarnói nemzetközi filmfesztiválról. Az kell elképzelni, hogy amíg itt , Locarnoban január-február környékén +5-8 fok van gyengéden simogat a napsütés, addig a város mögött elhelyezkedő hegyek túloldalán tombol a tél, és síelnek az emberek….

Locarno

...éppen ezért a város telis tele van mediterrán növényekkel , pálmákkal és citromfákkal. Megérkezésünk után egy rövid sétával elértük a város-talán- legnagyobb turisztikai látványosságának tartott , a hegyoldalban található kegyhely, a Madonna Del Sasso-hoz induló fogaskerekű állomását. Pechünkre a szerelvény az orrunk előtt húzott el, a következő pedig 15 perc múlva indult, így jutott idő egy esspresso elfogyasztására – na nem úgy mint Olaszországban , hanem valamivel nyugodtabban. A hatás viszont ugyanaz volt  :-).

Jön a vonat :-)
Miután kivártuk a sorunk, bepréselődtünk a funikárisba, és néhány perc alatt felkúszott velünk a szerelvény Svájc olasz részének híres búcsújáró templomához. A legenda szerint egy Mária jelenés emlékére építettek itt kápolnát, ami aztán az idők folyamán többször átalakult. Ott jártunkkor is éppen a felújítás zajlott, a templom belsejéből nem sokat láttunk, viszont a kilátás … na az szenzációs volt!!! 


Madonna del Sasso

Kilátás a Lagio Maggiore-ra


Jó félórás bámészkodás és vad fotózás után elindultunk vissza a felvonóhoz. Jött is a szerelvény, de már tele volt…Mivel meg kellett volna várni amíg leér majd jött volna a következő, jeleztem az idegenvezetőnknek, hogy akkor talán gyalog lemennénk a párommal. Jó rendben, lent sem tudunk eltévedni, megbeszélt időpontban legyünk a busznál –kaptuk a választ. Elindultunk néhányan, de mikor pár perc múlva hátranéztem, az egész csoport idegenvezetőstől jött utánunk … Egy bolond százat csinál :-)  Laza negyedóra alatt leértünk, majd elsétáltunk a Lagio Maggiore partjára is.

Lagio Maggiore

Elhelyezkedése hasonlít, a Fertő tó- hoz, ugyanis nagyobb része Olaszországhoz tartozik, míg a kisebbik Svájchoz. Hossza 66km, és 10 km. széles. Legnagyobb mélysége 372 méter… a Navigazione Laghi cég 25 hajóból álló flottát üzemeltet a tavon. Rövid séta után visszaültünk a buszra, hogy szállásunk felé vegyük az irányt, ami Andermattba. volt. Az autópályán haladva néhány pillanatra Pazar rálátás nyílt Ticino kanton székhelyére, Bellinzona-ra, aminek várai az Unesco Világörökség részei. Észak felé haladtunk, óriási hegyek közt, lendületünket csak az a hatalmas sor fogta meg , ami a Gotthard alagút előtt kb. 10 kilométerre alakult ki.

Dugóban

Bent az Alagútban


Majd két órát araszoltunk a sorban, közben összeismerkedtünk egy német iskolásokat szállító busz összes gyerkőcével, és néhány mókás kedvű kamionossal is, mindezt a járművek ablakain keresztül, papírokra írogatott kis üzenetek segítségével :-) Aztán hirtelen elfogytak előlünk és teljes gázzal berobogtunk az alagútba, ami 17 kilométer hosszú, ez a világ második leghosszabb alagútja. Építését 1970-ben kezdték el és 1980 szeptemberében adták át forgalomnak. Mivel naponta megközelítőleg 3500 kamion haladt keresztül rajta, már építik a Gotthard bázisalagutat, ami a vasúti szállításra helyezi a fő hangsúlyt, és a kamionokat is ezeken a vonalakon fogják majd szállítani. Az alagútból kiérve felfelé vettük az irány , kanyargós hegyi szerpentin vezetett Andermattba, ami már évszázadokkal ezelőtt is fontos közlekedési csomópontnak számított. A sok felfelé kanyargó szerpentin után aztán egy kicsit lefelé is mentünk , majd megérkeztünk az Ursem völgybe, itt fekszik a falu. Mondanom sem kell , hogy elbűvölő mint minden ilyen kis svájci hegyi falu. Megtekintésére sok idő nem jutott már aznap, mert egyrészt sötétedett mire odaértünk, másrészt kegyetlen hideg volt: 4 fok !!!! Hanem majd másnap reggel, de erről majd később ….

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csak a négy

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is felhasználtak. A harmincéves háború

A MILKA - Story : A lila tehén nyomában

H a azt mondom, MILKA, mindenkinek beugrik a lila tehén  és a finom alpesi csoki. De mitől lett ilyen népszerű a márka ? Ime a MILKA story.... Kezdjük az elején : Phillip Suchard  - aki  eme csodát megalkotta - svájci cukrászmester, 17 éves korában kezdett el gyakornokként dolgozni testvére berni cukrászdájában . Mint abban az időben sokan , a fiatal ember híres és sikeres szeretett volna lenni, erre lehetőséget pedig abban látott, hogy Amerika felé vegye az irányt. Svájci órákkal és nagy becsvággyal felpakolva vágott bele a nagy kalandba, ami aztán nem úgy sikerült ahogyan ő tervezte. Hazatérve Svájcba,  1825 novemberében Neuenburgban megnyitotta saját cukrászdáját,  ahová egy újszerű édesség,  az "au chocolat fin de sa fabrique",  vagyis a „finom házi készítésű csokoládé"-val igyekezett becsábítani az embereket. A valódi kézműves termékek hamar népszerűek lettek, azonban a lassú gyártás miatt hamarosan modernizálni kellett az üzemet. 1826-ban a szoms