Ugrás a fő tartalomra

Ha Olaszország, akkor Pizza !!!

Mindenki szereti, de tulajdonképpen mitől pizza a pizza ?

Valaki egy szeletet ?


Gondolom, mindenik eszébe jutott már pizza evés közben ( vagy utána), hogy mekkora koponya is volt aki ezt a kaját kitalálta…Na igen, de azt nem árt tudni, hogy a pizza nem a ma divatos reformkonyha találmánya, története egészen régre nyúlik vissza az időben….
A pizza szó az olasz „picea” szóból ered, amit a rómaiak a kenyér kemencében sütésének leírására használtak. Feltűnése az első dél-itáliai görög kolóniák idejére tehető, sőt Pompei romjai közt is találtak olyan üzletek maradványait, amelyek a mai pizzériák elődeinek tekinthetők.
 
AZ „ős pizza” sokban különbözött a ma ismert változataitól: eredetileg kenyértésztából készült, zöldségekkel megrakott lángos volt. Paradicsom helyett akkor még sokszor mézet használtak, mert a paradicsom nem volt igazán elterjedt akkoriban, majd amikor már ismertebb lett, mérgezőnek hitték….Így aztán csak a 18.századtól lett általánosan elterjedt szokás, hogy a pizzát paradicsommal készítik.
Nápoly szegényebb részein már a 18.század elején is létezett néhány kisebb pizzakészitő bolt, ahonnan olyan ínycsiklandó illatok áradtak szét, hogy annak már az uralkodó osztály tagjai sem tudtak ellenállni. I. Bourbon Ferdinándot, Szicília és Nápoly királyát például annyira izgatta a titokzatos finomság, hogy felrúgva a szigorú protokoll szabályokat személyesen kereste fel Antonio Testa sütödéjét és megkóstolta a pizzát. Sajnos a királyné nem osztozott férje pizza szenvedélyében, ezért a király a későbbiekben kénytelen volt normál polgári öltözékbe bújva belopakodni a városi pizzériákba, amikor egy jó pizzára támadt kedve.
Raffaele Esposito  munka közben
Az első , modernkori pizza „feltalálását” Raffaele Espositónak, egy nápolyi péknek tulajdonítják, aki egy 1780-ban alapított és  Pizzeria Brandi néven még ma is működő  sütődében dolgozott. A legenda szerint 1899-ben, I. Umberto király és Margherita királynő látogatása alkalmából különleges pizzát készített, ami  az olasz trikolór színeiben pompázott : zöld (ez volt a bazsalikom), Fehér( azaz a mozzarella) és piros( a paradicsom). Készítője a királynő tiszteletér Margherita pizzának nevezte el , ez volt az első hivatalos pizza!!! A királynő  - állítólag – el volt ragadtatva az ételtől, készítőjének pedig volt egy kis PR érzéke, ugyanis felvette étterme  étlapjára a Margherita pizzát, ami rövid időn belül hatalmas népszerűségre tett szert, nem győzték sütni a annyi fogyott belőle!!!

Pizza Margherita

1830-ig a pizzát utcai árusoknál lehetett kapni, mivel a szegények eledelének számitott. Az első modernkori pizzéria szintén Nápolyban nyílt meg, amelynek   Antica Pizzeria volt a neve.


Antica Pizzeria, Nápoly
A 19.század elején az olasz bevándorlók magukkal vitték a pizza receptjét, és készítésének fortélyait Amerikába, ahonnan aztán az 1950-es években világhódító útjára indult. 1905-ben New Yorkban megnyílt az Államok első nápolyi pizzériája. Az újdonság erejével ható étel nagyon hamar gigantikus sikert aratott, ennek ellenére Észak-Európában csak az 1960-as években vetette meg a lábát, mindeközben Olaszországban a szerencsés nápolyiakat leszámítva továbbra sem ismerte senki. Újabb évtized múltán, az 1970-1980-as évek környékén végre Rómában és az ország északi részében is bemutatkozott, és onnantól fogva természetesen ott is lelkesen fogyasztották.
Lehet kerek vagy négyszögletes, kicsi vagy nagy, zöldségekkel, sonkával, szalámikkal vagy éppen tengeri herkentyűkkel megrakott, mindettől függetlenül szinte mindenki szereti, és óriási mennyiségekben fogyasztják világszerte. Minden bizonnyal még a legapróbb európai településeken is van legalább egy pizzéria, a zsúfolt nagyvárosokban pedig pizza futárok seregei szállítják házhoz a legtöbb ember által valódi „ős olasz” ételnek tartott ínyencséget.

No Comment :-)
Sokan elkövetik azonban azt a hibát, hogy mirelit pizzát melegítsenek maguknak: a valódi pizzakészitő mesterek szerint ennek a mirelit valaminek az élvezeti értéke vetekszik az alkoholmentes sörrel és a guminővel J

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csak a négy

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is felhasználtak. A harmincéves háború

A MILKA - Story : A lila tehén nyomában

H a azt mondom, MILKA, mindenkinek beugrik a lila tehén  és a finom alpesi csoki. De mitől lett ilyen népszerű a márka ? Ime a MILKA story.... Kezdjük az elején : Phillip Suchard  - aki  eme csodát megalkotta - svájci cukrászmester, 17 éves korában kezdett el gyakornokként dolgozni testvére berni cukrászdájában . Mint abban az időben sokan , a fiatal ember híres és sikeres szeretett volna lenni, erre lehetőséget pedig abban látott, hogy Amerika felé vegye az irányt. Svájci órákkal és nagy becsvággyal felpakolva vágott bele a nagy kalandba, ami aztán nem úgy sikerült ahogyan ő tervezte. Hazatérve Svájcba,  1825 novemberében Neuenburgban megnyitotta saját cukrászdáját,  ahová egy újszerű édesség,  az "au chocolat fin de sa fabrique",  vagyis a „finom házi készítésű csokoládé"-val igyekezett becsábítani az embereket. A valódi kézműves termékek hamar népszerűek lettek, azonban a lassú gyártás miatt hamarosan modernizálni kellett az üzemet. 1826-ban a szoms