A hétvégén a Túrázz Velem Turista Egyesület szervezésében egy remek kirándulást tettünk Szlovákiába, a magyar határhoz közeli Szádelői völgy, illetve a tőle nem messze álló tornai vár volt az úti cél.
Igen korán keltünk és indultunk, a napfelkelte már az országúton ért bennünket, úgy is mondhatnánk, hogy innentől kezdve láttuk is az úton a kátyúkat, mert addig csak éreztük J… mivel nekünk Szlovákiában volt dolgunk, maradt a kellemetlen zötykölődés, egészen az első autóútig illetve autópályáig. Egy rövid pihenő beiktatása után villámgyorsan átértünk Szlovákiába, fél tíz körül szálltunk ki Zádiel - magyarul Szádelő- falu határában , a völgy bejáratánál kialakított parkolóban, majd a kis csapat gyorsan összekapta magát, és nekivágtunk a sétának.
 |
| A parkoló, innen indul a séta |
A falut 1317-ben „Zadeley" néven említik először.
Mára elfogadottá vált az a tény, hogy a falu a gyepűrendszer korából származik,
elnevezése a szád és elő szavak összevonásából alakult ki. A szádelői völgy barlangok
beszakadásából keletkezett, a 300-400 m magas sziklafalak között a Szár-patak
(szlovákul Blatnica) rohan, a völgy napjainkban a Gömör-Tornai-karszt legszebb
és legnépszerűbb kirándulóhelye.
A parkolóból egy betonos-kavicsos úton indultunk el, az út mellett mindkét oldalon az ég felé meredező fák és sziklafalak közt. Az út a tanösvény vonalát követi, összesen hét megállót jelöl. Még kellemesen hűvös is volt, a kissé emelkedő út mellett jobbra-balra láthatóak voltak egy korábbi vihar maradványai, ugyanis rengeteg kettétört fa, illetve leszakadt ág jelezte a természet erejét. Rövid séta után jobb oldalon fel is tűnt a Cukorsüveg csúcs, a maga 105 méteres magasságával, nevét természetesen az alakjáról kapta J …
 |
| A Cukorsüveg |
Pár perc séta után elértük a völgy legszűkebb pontját, innen gyakorlatilag sík úton sétáltunk tovább, azonban figyelni kell, mert az út helyenként folytonossági hibákkal tarkított, és ha nagyon elmerülünk a természet szépségében, könnyen pofára esés lesz a vége J... Az út mellett hol jobbról, hol balról kanyarog a patak, helyenként haragosan zúdul alá, máshol meg csak éppen csörgedezik.
Kb.
egy órányi séta után jobb kéz felől feltűnt egy fahíd, itt indul a túra másik része
fel a karszt tetejére, előtte azonban elsétáltunk a 250 méterre levő pihenő házig,
kicsit szusszanni. Itt lehet enni és innivalót vásárolni, van mosdó is, de csak
készpénzes fizetésre van lehetőség, ezért néhány euró legyen a zsebben. A
házikó egy harsogó zöld füves réten áll, előtte pedig egy jópofa információs
tábla található.
Kis pihenő és egy szendvics elfogyasztása után neki is ugrottunk a túra nehezebbik részének, visszamentünk a fahídig és már kapaszkodtunk is felfelé.
A bükkfák között
kanyargó út nem volt vészesen kemény, van benne egy kicsit meredekebb rész, azt
leküzdve egy kilátóhelyhez érkeztünk meg. A Na Skále- azaz a Sziklánál – nevű kilátópontról
pazar látvány tárul elénk, egyedül a távolban látható üzem rondít bele az
összhatásba, de igazából senkit nem zavart. A fotók elkészítésekor figyelni
kell, mert korlát, kapaszkodó az nincs, tehát nagy odafigyeléssel kell kiállni
a szikla szélére!
 |
| Nem semmi kilátás |
A fotózkodás után a környéken jobban szétnézve rengeteg gombát találtunk, kisebb-nagyobb változatos formájú és alakú gomba található itt, egy képzett gombász nagyobb mennyiséget is össze tud szedni.
Tovább haladva egy hatalmas réten sétáltunk
át, utána ismét egy erdősebb rész következett, majd elértük az őskori földsánc
maradványait. Az évezredekkel ezelőtt itt élt törzsek jól felismerték a helykedvező
adottságait: a fennsík rendkívül meredek peremei miatt jól védhető volt a
település, az erdő jó építő- és tüzelőanyag, egyben vadban gazdag, és a víz
sincs messze. A sáncból napjainkra kb. egy kilométeres rész maradt meg, a
magassága néhol 3 méter, szélessége 8 méter is lehet. A sáncon kicsit szusszantunk, bevártuk az
utóvédet - mármint a lassabban sétáló társainkat - majd hamarosan egy újabb
kilátóhoz értünk, ahonnan megint csak fantasztikus látvány tárult elénk. Persze
egy alföldi embernek minden, nála magasabb részről szép a látvány, de ezen a
helyen nem elcsépelt kijelentés a szép kilátás… Az alulról még hatalmas Cukorsüveg is csak apró szikladarabnak tűnik!
Jó néhány fotó és videó elkészülte után nekivágtunk a lefelé vezető szerpentinnek. A meredek, keskeny, kavicsos, sziklás út nagy odafigyelést igényel, ugyanis sok helyen a hegy oldalában halad, alattunk a messzeség és más semmi. Időnkén nagyokat kellett lépni, majd ahogy lejjebb haladtunk szépen megszelídült és kényelmesen lesétáltunk a falu szélére. Néhány percre innen található egy kisebb étterem, amit egy határozott rohammal be is vettünk, fellendítve a szombat délutáni forgalmat. Kellemes meleg volt, a csapolt Pilsner ilyenkor igazán jól esik J
A túra egyébként - a leírások szerint 4,5 km hosszú, kb. 5 óra
alatt jártuk meg, pihenővel fotózkodással, mindennel együtt.
A kis
pihenő után átgurultunk a tényleg csak néhány száz méterre található tornai vár parkolójába – szlovákul Turniansky hrad -, maga a vár 366 méterrel magasodik a tengerszint fölé. Még így
romos állapotában is impozáns várhoz a leírások szerint 30 perc alatt fel lehet
menni…
 |
| Torna vára a parkolóból |
A kővár
építéséről egy 1387-es keltezésű oklevél emlékezett meg először, mely szerint
ekkor adott engedélyt Zsigmond király a Tekus nemzetséghez tartozó Egyednek és
testvéreinek, hogy a tulajdonukat képező Torna település feletti kopár hegyen
maguknak várat építsenek majd a vár a Tornai családé lett. A család azonban fiú utód hiányában kihalt,
Berencsi Istváné lett a vár, aki szinté utód nélkül halt meg. A következő
tulaj, Bebek Imre az 1448-as rigómezei csatában esett el, nem tűnt tehát jó
ómennek birtokolni ezt a várat. 1451-ben Hunyadi János visszafoglalta a
huszitáktól a várat, majd Mátyás király a Bebek családnak adományozta. Jó pár
évtizednyi nyugalom után ismét egymásnak adták a várkapu kilincsét a különböző hadurak:
császári generálisok, kuruc vezérek, törökök uralták hosszabb rövidebb ideig a
várat, majd 1683-ban Schultz császári generális harc nélkül foglalta el, felsőbb
parancsra megpakoltatta lőporral és felrobbantatta a várat. Nem végeztek valami
jó munkát a labancok, mert két helyiség valamennyire épen maradt, ezt
1848-49-ben nemzetőrök birtokolták, az álltaluk okozott tűzvész azonban a
maradék, lakható részeket is elpusztította. A II.világháború során a Wermacht egy
védekező állást épített ki a romok közt, de olyan ágyútüzet kaptak a nyakukba,
hogy a vár még magmaradt déli fala is ledőlt… Azóta nem volt igazi
gazdája a várnak, mely közösségi összefogással 2019-óta folyamatosan felújítás
alatt áll.
 |
| Így nézhetett ki... |
A
parkolóból egy murvás, kavicsos út vezet fel a várhoz. Az első néhány méter viszonylag kellemes,
aztán a bedurvul a hegy: ha fel akarsz mászni, szenvedj! A kavicsos, sziklás utat
telibe sütötte a nap, útközben több helyen jól látható a szekérnyom, amely a
mészkőbe vágott feljáró két szélén fut, ezzel is jelezve a hajdani út
szélességét. Körülbelül féltávnál egy
építési lerakatot hoztak létre: aki akar, hozzájárulhat a vár felújításához
azzal, hogy felcipel magával egy kis vödörnyi kavicsot, egy-két kisebb, vagy
egy nagyobb szikladarabot, amit egy rácsos tartóban hagytak kint. Innen újabb
tüdőtágító rész jön, egyre sűrűbben nézegettünk felfelé, hogy ugyan hol van már
a vár, aztán kissé csapzottan, levegőt kapkodva, de csak felértünk. 30 perc alatt…
Az épületek
maradványai még így romosan is lenyűgözőek, a kilátás minden irányban remek. Az
összefogásnak hála, építések zajlanak a várban, igyekeznek megmenteni, amit még
lehet. A rondella egész jól néz ki, a falak megóvásán és helyreállításán is
dolgoznak, néhány év múlva kíváncsi lennék rá, hogy hol is fognak tartani.
 |
| A háttérben Áj falu, szlovákul Háj |
 |
| ...és így néz ki most |
Fotóztunk
nem is keveset, majd ugyanazon az úton ahol jöttünk visszasétáltunk, mondani
sem kell, feleannyira sem volt megerőltető, mint a felfelé menetJ
Hosszú út állt még előttünk, egy gyors létszámellenőrzés után
elindultunk, és kellemesen elfáradva, késő éjjel értünk haza.
Fantasztikus
programot sikerült összehozni, remek volt az idő is, csodaszép helyeken jártunk, ez
így megint egy tökéletes nap volt. Sok ilyen legyen még !
Megjegyzések
Megjegyzés küldése