Ugrás a fő tartalomra

Baja – Szent Miklós vizi és taposómalom - Gemenci Állami Erdei Vasút - Hajósi Pincesor

  

Néhány napra kiszakadtunk a monotonitásból, és mivel eddig Baján és környékén nem jártunk, elindultunk felfedezni a környéket. Kora délelőtt némi bevásárlás után elfoglaltunk a szállásunkat Baja belvárosában, a Szlavi Apartmanban, majd egy gyors ebéd után elgurultunk malmot nézni.

A malom

A Szent Miklós Vizi és Taposómalom, Mohács és Somberek közt pontosan félúton található, 7-7 kilométerre a két településtől. Az egykori Csele patak mellett számtalan kisebb-nagyobb malom létezett, azonban a törökök bevonulása után a települések elnéptelenedtek, ennek ellenére a malmokról még 1591-ből is származik írásos utalás.1721-ben már négy malomról írnak a krónikák, látogatásunk célpontja az évszázadok alatt többször gazdát cserélt, és több alkalommal bővítették is, egészen a szocializmus időszakáig, amikor is rettenetes állapotba került. A jelenlegi tulajdonos mindössze 19 500 forintért jutott hozzá a gazzal benőtt romos épülethez. Nem kevés anyagi ráfordítással és rengeteg külső segítséggel újjávarázsolta az egykori malmot, és annak környezetét.

Ilyen volt-ilyen lett

Miután odaértünk, először megnézhettük a vizi malmot működés közben, majd az épületben Norbi, a tulajdonos remekül felépített, interaktív bemutatóját hallgattuk végi. Azért interaktív, mert a jelenlévőket kérdésekkel is odafigyelésre készteti, illetve minden munkafázist be is mutatott. Beszélt az erdélyi magyarság által feltalált, és azóta is használt vonalkód rendszerről – ami évszázadokkal előzte meg a ma is használatos vonalkódos rendszert – illetve a malomkövek karbantartásától kezdve az őrlésig mindenről. Ezután megnéztük, sőt ki is próbáltuk a székely mesteremberek segítségével épített, Európában egyedülálló, emberi erővel hajtott taposómalmot is. A feladat nem túl bonyolult: bele kell állni a malomkerékbe és el kell indulni előre. Az embernek olyan érzése van, hogy folyamatosan felfelé lépked, pedig nem, szinte egyhelyben jár, és közben forgatja a malomkereket, ami a különböző tengelyeken át elindítja a malomköveket és mehet az őrlés. Aznap délután a kukoricát őröltünk a lábasjószágoknak :-)

Közel egy órát tartózkodtunk a malomban, és jó volt látni, hogy valaki a gyerekkori mániáját követve felnőttként el is éri az álmait.

A taposómalom
 

A malomlátogatás után visszamentünk a szállásunkra, majd kor este adta magát a kérdés, hogy hová is menjünk vacsorázni. A választás a Sugovica partján található Serrano Saloon-ra esett, pár perc könnyed séta volt csak a szállástól.

Baja főtere
A Sugovica 

 A mexikói jellegű étterem jó választás volt, azonban fogadjon el mindenki egy jó tanácsot: TÉNYLEG csak nagyon éhesen üljünk be, vagy akkor, ha mindent is meg tudunk enni. Hatalmas adagokat hoznak ki a konyháról, nagyon finom volt minden, és ha nem fogy el a kaja, a felszolgáló hölgyek kispályásnak nevezik a vendéget :-)

 

A szombat reggel egy közeli reggelizőben indítottuk, majd kis kitérő után már mentünk is az 55 –ös főúton Pörböly irányába, egészen pontosan a Pörbölyi Ökoturisztikai Központba. Innen indul ugyanis a Gemenci Erdei Állami Kisvasút szerelvénye, amely az ártéri erőben halad, az eredeti hossza 32 kilométer, azonban manapság jóval rövidebb szakaszon jár.

Indulásra várva

 A 1955-ben kezdték el építeni a vasutat, a 1963 óta járnak rajta a szerelvények, a sinhálózatot 1982-ig több alkalommal meghosszabbították. Eredetileg az erdőgazdaság munkáját hivatott megkönnyíteni, 1966 óta azonban már személyszállítás is történik a vonalon. Az 1970 –es évek óta elmaradt rendszeres karbantartás, valamint a Duna áradásai megviselték a sínhálózatot, ezért az eredeti sebesség felével járnak a vonatok, és a teljes táv helyett csak a 8 kilométerre lévő Malomtelelő megállóig jár a szerelvény.

Mikor megérkeztünk, a felhős idő ellenére elég sokan szerették volna rajtunk kívül itt eltölteni a délelőttjüket, ezért a vasutasok még egy kocsit csatasorba állítottak. Az állomás épülete korszerű, kulturáltak a mosdók, jegypénztár illetve büfé is van, és mint egy igazi vasútállomáson, működik az utastájékoztató rendszer is.

A szerelvény pontos időben indult, a 15 km/órás sebességet szigorúan betartva.  Az erdőben lehetett látni egy elkülönített helyen vaddisznókat illetve szarvasokat is. A korábba lehullott eső miatt a túraútvonal szinte járhatatlan volt, de visszafelé akadtak bátor vállalkozók, akik gyalog indultak el az állomás felé.

 


A környezet viszont pazar volt, zöldellő fák, madárcsicsergés, szinte idilli.  33 percet vett igénybe a 8 kilométer megtétele, és a Malomtelelő megállóhelyre értünk, innen kb. 200 méterre található egy kilátó. A szerkezeten fel vannak tüntetve a Duna rekord vízállásai, az 1956-ban mért  vízállás kicsit ijesztőnek tűnt…



Félóra nézelődés és sétálgatás után a szerelvény elindult visszafelé. A félórás zötyögés után az Ökoturisztikai központban megnéztük Frigyes Főherceg kiállítási pavilonját, ahol egy, a szarvasok életét szemléltető kiállítás van.

A vörösfenyőből készült épület Habsburg-Tescheni Albrecht főherceg megrendelésére készült 1894-ben Teschenben, és először a Lengyel Nemzeti Kiállításon építették fel Lembergben. Innen 1896-ban egyenesen Budapestre, a Városligetbe szállították az elemeire bontott pavilont az Ezredéves Országos Kiállításra. Miután Albrecht főherceg elhalálozott, Habsburg Frigyes Főherceg örökölte az uradalmat, akinek birtokai voltak a mai Gemenc Zrt területén. A pavilont ismételten szétszedték, majd ide Pörbölyre szállították, ahol az újbóli összeállítás után több funkciója is volt. 2020-ban teljes restauráción esett át, azóta várja a látogatókat. A kiállítás informatív, nagyon szép, viszont cserébe drága, a vonatozással együtt meg pláne…


Mivel kora délután volt már, kezdtük elég éhesek lenni,  visszakocsikáztunk Bajára, ahol a Petőfi szigeten található Sobri Halászcsárdában ebédeltünk. A  bajai halászlé elég jó adag volt, illetve a magvas bundában sült filézett süllőszeleteket is csak ajánlani tudom :-) A nap hátralévő részében a lazításé volt a főszerep, teli hassal már nem nagyon volt kedvünk mászkálni.

 

Vasárnap reggel szállásunkat elhagyva Hajós és a Hajósi Pincesor felé vettük az irányt. Hajós bajától kb.harminc kilométerre található, dimbes dombos tájakon visz el odáig a kevésbé jó minőségű országút.

A város igazából az 1300 pincéből álló pincesorról nevezetes, a Pincefalu szabályos utcákból áll, amelyeket a présházak és az alattuk elhelyezkedő, löszbe vájt pincék alkotnak. A fennmaradt írásos dokumentumok szerint Csáky Imre bíboros 1728. április 10-én kelt szerződésbe foglalta azokat a kötelmeket, amelyek a letelepülő svábok szőlőtelepítéssel kapcsolatos feladatairól és ebből eredő jogaikról szólnak. Valószínű, hogy az érsek kívánságára újratelepítették a török dúlás előtti szőlőskerteket. 1851-ben már  553 holdon termeltek szőlőt Hajóson és 363 pince volt. A századfordulóra a pincék száma 850-re gyarapodott, a szőlőültetvény pedig 1200 holdra. Jóllehet nagy terhek nehezedtek a hajósi gazdákra és időnként súlyos veszteségek érték a szőlőskerteket, mégis megélhetést biztosítottak a családok számára. Az 1800-as évek második felében a filoxéria járvány szinte az összes szőlőültetvényt elpusztította, ezek után ellenállóbb homoki szőlőfajtákat telepítettek, melynek eredményeképpen 1908-ban rekordtermést szüretelhettek. A második világháború pusztításainál is nagyobb kárt okoztak a háború utáni békés évek… Az 1960-as évektől beállt pozitív társadalmi változásai élesztették újra a Pincefalut, a fellendülés pedig a mai napig tart.

 

Ott járttunkor elég kihalt volt minden – zene se szólt - de így is nagyon hangulatos volt a pincesoron sétálni. Néhány pince nyitva volt, és nem maradhatott el a kötelező borkóstolás annak, aki nem vezetett, és persze, hogy borral a kezünkben távoztunk!

A kacskaringós utcák, apró présházak hangulata és a messze földön híres jó borok felejthetetlen élményt nyújtanak az ide látogatóknak. Az 1980-as évek óta egyre több pincét alakítanak át vendégfogadásra illetve direkt így építenek újakat. A borkultúra népszerűsítésére évente több kisebb nagyobb rendezvényt tartanak, ami rengeteg szomjas látogatót vonz.A pincesor után begurultunk

 Hajósra,  megcsodáltuk az érseki palota csodaszép kertjét,  ittunk egy kávét , majd indultunk is haza.




Jól sikerült hétvége volt, jó szállással, remek éttermekkel, látnivaló is akad errefelé, úgyhogy akinek kedve támad, ne habozzon, hanem induljon  el felfedezni Baját és környékét !

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is fe...

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csa...

Unikum helyett - Arzberger Kräuterlikör

Unikum Helyett..... Ugye az Unikum-ot és a Jägermeistert nem kell bemutatni senkinek sem, de van valami a sógorok tarsolyában , ami riválisa lehet a fenti két itókának, s ez nem más mint a krauterlikör. Hasonló  termékről van szó, mint a két nevesített vetélytárs, a különbség viszont az, hogy a legismertebb ilyen itóka  - és a többi, kevésbé ismert gyógynövénylikőr is -  kis magánvállalkozások által évszázados  és szigorúan titkos receptúrák alapján. A Cég ma... Mariazell gyönyörű főterének a tőszomszédságában a Wiener Strasse 2 szám alatt található az Arzberger Likőrmanufaktúra, ahol is az egyik leghíresebb gyógynövénylikőr készül. Egy osztrák földműves, bizonyos Johann Arzberger 1860-ban érkezett Mariazellbe, népes családjával együtt. 8 gyereke közül Cajetant szerette volna egyházi neveltetésben részesíteni, de valamilyen oknál fogva ez meghiúsult. A gyerkőc felcseperedett, és egy helyi kereskedőháznál kitanulta a szakma csínját -binj...