Ugrás a fő tartalomra

Kiskunsági villámtúra

 


Kiskőrös – Kecel – Soltvadkert

 

2023 Petőfi emlékév, január elsején volt ugyanis Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója, emiatt és sok más miatt is tettünk egy kis kirándulást Kiskőrösön és környékén.

 

Mintegy kétórás utazás a vadregényes magyar utakon, és szombat kora délelőtt érkeztünk meg Kiskőrösre. A járási székhely a Budapest –Belgrád vasútvonal mentén fekszik, az 53-as főúton könnyen megközelíthető. Történelme egészen a szarmaták koráig nyúlik vissza, azonban a város a török hódoltság idején teljesen elnéptelenedett, 1718-ban a Wattay család Nyitra, Nógrád, Hont vármegyékből evangélikus szlovákokat telepített be.

A 19. század elejére a szőlő- és gyümölcskultúra terjedésével a térségben is megnövekedett a paraszti árutermelés aránya, fellendült a szőlészet és a borászat. A fejlődést jelzi, hogy a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan átalakult a település arculata is. 1882. december 5-én adták át a forgalomnak a Budapest–Szabadka vasútvonalat, mely Kiskőröst is bekapcsolta az ország közlekedési hálózatába. Igaz, hogy az út Budapesttől Kiskőrösig ekkor még négy és fél óráig tartott… 1868-ban a mezővárosi rangját elvesztette, községi státuszba került a település.

A huszadik század elejére Kiskőrösnek csaknem 13 ezer lakosa volt, gazdasági és pénzintézeti, kulturális létesítményei, egyesületei a környéken fontos szerepet töltöttek be. Ekkor már közel 4 ezer hold szőlővel és gyümölcsössel rendelkezett a lakosság, a jövedelem legnagyobb részét ez adta. Az első világháború, majd az azt követő kommunista uralom sok áldozatot követelt az itt lakóktól, majd a második világháborút viszonylag könnyen átvészelte a település. 1956-ban a városban is megmozdultak az emberek, a felkelőket a város határában álló laktanyától két vadászrepülő gépfegyvereinek segítségével űzték el. 1973. december 30.-a óta ismét városi címet visel Kiskőrös.

 

Első látnivalóként a város szélén álló Old Car Múzeumot néztük ki. A rendkívül dizájnos épület előtt rengeteg a parkoló, érkezésünkkor azonban alig volt látogató. Bent az épületben aztán néztünk nagyokat: igényes a belépőjegy, színvonalas és kulturált kávézó van, a kiállító térben bár nincs sok autó, de ami van, az remekül néz ki. Van itt jármű 1886-ból és 2002-ből is, gyerekkorunk kis lábbal hajtós autójától kezdve a 80-as, 90-es évek európai és amerikai kultikus autóin át egészen egy 2002-es Ferrari-ig minden.

 Az emeleten jó néhány motorkerékpár látható, többnyire a 70-es, 80-as évekből, az egyik sarokban egy restauráló műhely van kialakítva, ott egy Jaguár áll, az emelet másik oldalán pedig a szocialista autóipar csodája, a négy keréken guruló duroplaszt doboz, egy Trabant 601 látható.


Egy igazi Messerschmitt

Jó másfél órát elnézelődtünk, és mivel delet harangoztak a hirtelen fellépő éhséget csillapítani kellett. Megtaláltuk a térképen és az ajánlások alapján a Kurta Éttermet – Kiskőrös, Csokonai utca 51 - de a parkolóba érve elbizonytalanodtunk. Turistabusz, láthatóan sok vendég, lehet, hogy nem fogunk enni… 

Ahogy beléptünk, szinte azonnal kaptunk asztalt, a felszolgáló villámgyorsan étlapot rakott elénk, majd a megrendelt italok is hamar megérkeztek.  A levesre illetve az azt követő második fogásra sem kellett sokat várni. Hogy milyen volt a kaja? Szenzációs! Hatalmas adagok, de ne a már megszokott ilyen-olyan töltött húsokra, rántott szeletre tessék gondolni: itt más az irány, és eszméletlen jól csinálják! Nem mellékesen Békésszentandrási csapolt sörük van, ami szintén egy jó pont :-) 

Jóllakott kis napközis csoportunknak ezután egy kis kultúrában volt része: következett Kiskőrös fő attrakciója, Petőfi Sándor szülőháza. Az 1780-as évek végén épült vert falú nádtetős épület a mai napig eredeti állapotában igyekszik bemutatni a 19. századi életkörülményeket. 

Petőfi szülőháza

A költő szülei, Petrovics István és Hrúz Mária 1821. november elsején költöztek ebbe a házba Szabadszállásról, itt született a költő, és az ágy ahol megszületett, az ma is itt áll a tisztaszobában. A falon látható az eredeti anyakönyvi kivonat reprodukciója, és olvasható Petőfi –vagyis akkor még Petrovics – Sándor 1823.január elsején történt anyakönyvezése. Maga a költő is ezt a dátumot jelölte meg születési dátumaként élete során. A házikóban egy kisebb kiállítás is látható a családról, illetve a konyhában használatos dolgokról.

A tisztaszoba, eredeti bútorokkal
Az anyakönyv másolata

A házra először 1857-ben helyeztek ki egy emléktáblát, mely ma is látható.1878. május 24-én a Magyar Írók és Művészek Társasága megvásárolta a házat, majd 1880 októberében nyitották meg a nagyközönség előtt, ekkor készült Jókai Mór híres rajza a házról, ami ma is látható. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc centenáriumára  felújították a házat, majd 1951-ben a Petőfi család eredeti bútorai is visszakerültek.2021 májusában a magyar kormány Történelmi Emlékhellyé nyilvánította a házat és a múzeumot.

A szülőház megtekintése után átsétáltunk a Fő tértől nem messze található János Vitéz Látogatóközpontba. 2016-ban nyílt meg a központ, melynek fő attrakciója a János Vitéz című népmese interaktív bemutatója. Kis csoportokban, egy tablet segítségével egy labirintuson kell keresztülmenni, az egyedi audió-vizuális megoldás mindenki számára szórakoztató. De tényleg!  Miközben ment a történet és haladtunk a labirintusban, le kellett győzni az óriások vezérét - dobálni kellett labdával -, le kellett küzdeni a sárkányt – összetörni a szívét - és még a boszorkányokkal is meg kellet vívni.  De mint tudjuk, minden jó, ha jó a vége, kb. 40 perc kalandozás után elég jókedvűen jöttünk ki a labirintusból, majd aztán gyorsan meg is vettük az 1845-ben kiadott János Vitéz az eredetivel megegyező, újranyomott kiadását.

 

A kis kulturális élmények után elfoglaltuk szállásunkat, a Bettina vendégház közvetlenül a fürdővel szemben található, a ház minden igényt kielégít, tiszta és rendezett. Vacsoránkat a helyi Pizzaphone –tól rendeltük meg – ők  jelentkeztek március 15.-e alkalmából egy, a jelenlegi magyar miniszterelnökről elnevezett, több mint bizarr ízesítésű pizzával – és bár a rendeléssel volt egy kis gubanc, a kaja finom volt.

Vasárnap reggel a szakadó eső sem tántorított el bennünket, hogy a kb . 10 kilométerre lévő Kecelre átguruljunk, ott található ugyanis Magyarország legnagyobb magánkézben lévő haditechnikai parkja.

A Pintér Művek Haditechnikai Park több kiállításból áll: van ugye a szabadtéri park, van egy makett kiállítás és van egy fegyvermúzeum is. Az alapító, Pintér József 2000-ben nyitotta meg a parkot, ahol zömében a Magyar Honvédség által eddig használt harci eszközök tanulmányozhatók. A főként szovjet gyártmányú harci repülőgépek mellett külön sorokba láthatóak a tüzérségi lövegek, a szállító járművek és a harckocsik.

 A T–34-es, T-54-es, T55-ös és a T-62-es tank, a SZU–22-es repülőgép, a Mi-24 –es helikopter vagy a SCUD-rakéta mellett különleges a 2005-ben a parkba került hidegháborús csúcsfegyver, az SS24-es (24 méter hosszú és 3 méter átmérőjű) interkontinentális ballisztikus rakéta, amely 12 000 kilométeres hatótávolságú, s akár hat nukleáris töltetet is magával vihetett. Hogy ezt hogy szerezték az a mai napig rejtély :-) … A lokátorokat, vasúti szállítókocsikat tartalmazó kiállításhoz egy szoborpark kapcsolódik.

Ballisztikus rakéta,  hogy kerül ide ? 

Bat M lánctalpas árokásó

Még így, esőben is remek program volt, közelről látni ennyi, mára már elavult haditechnikát. Annak a korosztálynak, aki még volt sorkatona, és látta, használta az eszközök egy részét, fura kiállítási tárgyként látni a gépeket. Ahogy a portán elmondták, az állagmegóvás folyamatos, illetve új eszközök is érkeznek, ezek is a restaurálás után szintén kiállításra kerülnek majd.

Az egyre erősödő eső elől a makett kiállítás épületébe húzódtunk be. A kisebb szobányi, vitrines teremben országok szerint vannak kiállítva a makettek, a Bismarck hadihajótól a középkori tüzérségig van itt minden. Az egyik oldalsó vitrinben egy teljes dioráma mutatja a Dolomitokban kialakított Osztrák-magyar monarchia katonái által védett erődöt. Miután egy kicsit száradtunk átsétáltunk a fegyvermúzeumba, ami egy különálló épületben található. Pintér József szenvedélyes vadász volt, a gyűjtemény alapját ez képezi, illetve láthatóak Kádár János az „ideiglenesen” Magyarországon állomásozó szovjet csapatok parancsnokától kapott egyedi vadászfegyverei, valamint a Magyar Honvédségnél illetve Rendőrségnél rendszeresített kézifegyverek is. De van itt második világháborús német fegyverszekrény, külön vitrinben vannak a cseh és orosz, valamint a török fegyverek is. De van itt Kossuth kard is, egyedi vadászkések és tőrök, illetve néhány egzotikus állat kipreparálva.

 

Miután körbejártuk a komplexumot nekiindultunk éttermet keresni, vasárnap dél lévén, már éhesek voltunk. Egy fontos tanulsága volt ennek a keresgélésnek: asztalfoglalás nélkül esélytelen, hogy a környékbeli éttermekben leüljünk enni! Végső megoldásként kerestük egy gyros-ost Soltvadkerten, és ott ebédeltünk, ami egész jó adag volt és még jól is esett.  

Hátra volt még a desszert: ha valaki nem tudná az ország egyik legjobb cukrászdája Soltvadkerten található. A Szent Korona cukrászda a város központjában van, 1971-óta várja az édesszájúakat a családi vállalkozás. Hamisítatlan kávéházi miliő, a választék pedig óriási. Ezen az esős, hűvös vasárnapon 64 féle fagyi volt a kínálatban, csak a fagyispult majd 15 méter hosszú!! Ha jól számoltuk, kb. 90 féle süteményből lehetett választani, ami nem volt egyszerű feladat. A sütik pedig nem azok a kis kóstoltató méretűek, hanem igazi házias adagok, a szelet sütemények lelógnak a tányérról! A cukrászdának saját kávéja van, amit ők pörkölnek, és elvitelre is kapható. Mindemellett megfizethető áron van minden, nincsenek elszállva az árak.

Házi francia krémes, gigászi méretű :-)

 


A süti elfogyasztása után szinte azonnal jelentkezik a kaja kóma, az ember legszívesebben ledőlne a hangulatos épület egyik sarkába szunyókálni egyet :-) Ehelyett szépen hazaindultunk, élményekkel feltöltődve. Csak ajánlani tudom Kisköröst és környékét, annak ellenére, hogy nem az a klasszikus, látványosságban bővelkedő környék, de amit találtunk az rendben volt, a kulináris élmények pedig szinte húzzák vissza az embert!

 




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csak a négy

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is felhasználtak. A harmincéves háború

A MILKA - Story : A lila tehén nyomában

H a azt mondom, MILKA, mindenkinek beugrik a lila tehén  és a finom alpesi csoki. De mitől lett ilyen népszerű a márka ? Ime a MILKA story.... Kezdjük az elején : Phillip Suchard  - aki  eme csodát megalkotta - svájci cukrászmester, 17 éves korában kezdett el gyakornokként dolgozni testvére berni cukrászdájában . Mint abban az időben sokan , a fiatal ember híres és sikeres szeretett volna lenni, erre lehetőséget pedig abban látott, hogy Amerika felé vegye az irányt. Svájci órákkal és nagy becsvággyal felpakolva vágott bele a nagy kalandba, ami aztán nem úgy sikerült ahogyan ő tervezte. Hazatérve Svájcba,  1825 novemberében Neuenburgban megnyitotta saját cukrászdáját,  ahová egy újszerű édesség,  az "au chocolat fin de sa fabrique",  vagyis a „finom házi készítésű csokoládé"-val igyekezett becsábítani az embereket. A valódi kézműves termékek hamar népszerűek lettek, azonban a lassú gyártás miatt hamarosan modernizálni kellett az üzemet. 1826-ban a szoms