Adventi Csillogás

Pozsony-Mariazell-Bécs

Három város,  két ország, egy ünnep : adventi beszámoló következik Pozsonyból, Mariazellből és Bécsből :-)

Egy hosszú hétvégét sikerült eltölteni az advent jegyében Szlovákiában és Ausztriában. A reggeli zötykölődés és csoportszervezés után kora délelőtt érkeztünk meg Pozsonyba , az egykori magyar koronázó városba.

A mai Szlovákia fővárosának neve a magyar Poson személynévből  -aki az itt álló vár első ispánja volt-ered. A szlovák név előzménye  a 907-ből származó t Braslavespruch illetve Brezalauspruch alak. Ez a szláv Braslav személynév és a német burg (= vár) főnév összetétele. Érdekesség, hogy a mai hivatalos neve 1837-ben keletkezett úgy, hogy P.J Safarik szlovák régész tévesen rekonstruálta a város régi nevét: szerinte nem a Braslav, hanem a Bratislav névből származik…

Pozsony  történelme szinte egybeforrt Magyarországéval. Területén már az újkőkorban éltek emberek. A Várhegyen már a honfoglalás előtt római, majd morva erődítmény állott. Vratislav morva fejedelem erős favárat építtetett ide. Itt létesült az első magyar várispánság. A 11. századtól Pozsony vármegye székhelye és káptalani székhely lett. 1146-ban rövid időre német kézre került. A 13. században bajor hospesek telepedtek itt le, ezzel elkezdődött a város polgárosodása és német jellege dominált 1918-ig. 1405-ben szabad királyi város,  egyetemét 1467-ben Mátyás király alapította. 1526 után az ország fővárosa lett, itt őrizték a Szent Koronát, itt koronázták a királyokat, többször volt országgyűlés színhelye. 1780-tól a vár hanyatlásnak indult, előbb a bútorokat szállították el, majd papnevelde és kaszárnya lett. 1806-ban és 1809. június 26-án elfoglalták a franciák. Az 1809-es ágyúzásból eredő károkat az 1811. május 28-i tűzvész tetőzte be. A vár helyreállítása csak 1953-ban kezdődött meg. 1918. december 30-án a Csehszlovák Légió olasz önkéntesekkel kiegészült 33. gyalogezrede Riccardo Barecca ezredes vezetésével először bekerítette Pozsonyt január 2-án pedig megszállta a város fontosabb középületeit, harcok nélkül. 1919. február 4-én Pozsony lett Csehszlovákián belül Szlovákia fővárosa, és a Szlovákia igazgatásával megbízott teljhatalmú minisztériumnak a székhelye. 1919. február 12-én a város magyar és német lakosságának a megszállás elleni békés tiltakozását a Csehszlovák Légió vérbe fojtotta. Az 1919-től 1938-ig terjedő első csehszlovák időszakban megkezdődik a város magyar jellegének fokozatos felszámolása: megváltoztatják a város nevét és az utcaneveket; csaknem teljesen megszüntetik a magyar és német nyelvű oktatást; eltüntetik vagy szétverik a magyar vonatkozású szobrokat; tömegesen épülnek lakások a városban megtelepedni akaró szlovákoknak, akiknek a lakhatás mellett új munkahelyekre is szükségük volt. 1945. április 4-én szovjet és román csapatok foglalják el a várost, amely ismét Csehszlovákia része lesz. 1993. január 1-je óta az önálló Szlovákia fővárosa.

   

A Szlovák –Magyar határt átlépve  remek minőségű autópályán lehet megközelíteni a várost, amely a panelrengetegről már messziről felismerhető. Éles kontraszt. ahogy az autópályáról az újépítésű lakóparkok láthatóak, előttük egy árokszélen pedig a putrik sorakoznak….A várost kettészelő Dunán öt hídon lehet átkelni : A legnyugatibb és egyben a leghosszabb a Lafranconi híd, amely a D2-es autópálya hídja. Tőle keletre az óvárosban található a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja, Pozsony egyik jelképe. A folyón lejjebb az Öreg híd következik, amelynek elődjét legelső állandó hídként Ferenc József hídra keresztelték. A sorban a kecses Apollo híd következik, mint legifjabb átkelője a városnak. A legkeletibb a Kikötői híd, amelynek alsó szintjén vasút, míg felül a D1-es autópálya vezet. Buszunk a legismertebb hídon, a Szlovák Nemzeti Felkelés hídján haladt át a Duna felett, ez az a híd, amit szerintem mindenki ismer: a hídfő úgy néz ki, mint egy UFO, aminek három nyúlványa tartja a hidat...

A Pozsonyi UFO

Pozsony vára

A buszról leszállva néhány perces sétával a Szentháromság szobor előtt álltunk, a szobor 1713 óta áll itt és a városban pusztító pestisjárványnak állít emléket. 

A Szentháromság szobor

Innen egyenesen továbbhaladva az egykori koronázó templomhoz, a Szent Márton dómhoz értünk. 1563-1830 között a magyar királyok koronázási a helye volt, 11 király és 8 királyné volt itt megkoronázva. Szerencsére a késő délelőtti mise előtt bejutottunk, és megnézhettük a templom belsejét is, remek állapotban van, de sajnos egy magyar nyelvű tájékoztató sincs benne….

A Koronázó Dóm

Belül sem csúnya

A templom előtt egy szabadtéri kiállítás mutatja be hogy a múlt század közepén hogy is nézett ki a környék, itt állt ugyanis a régi zsidó templom, amíg az 1970-es években a szocialista dizájnerek meg nem álmodták a hidat, aminek a hídfőjénél útban volt a zsidó templom ezért a környékről még a nyomát is eltüntették…

Ilyen volt-ilyen lett...

Rövid séta következett a Panská utcán, majd egy balra fordultunk és a Ventúrska utcán sétáltunk tovább. Ez már az óváros, a monarchia idején épített épületeket remekül helyrehozták, nagyon hangulatos az egész utca. Az utca elején áll a Pálfy palota, ami jelenleg a pozsonyi városi galéria épülete.

Pálfy Palota

 Valahol középtájon áll az egykori Magyar Királyi Kamara épülete, ami ma az Palác Uhorskej kráľovskej komory névre hallgat. Itt láttam egy, magyar nyelvű táblát, miszerint itt ülésezett 1802-és 1848 közt a magyar országgyűlés.

A Magyar Királyi Kamara és a felirata

 Tovább haladva már feltűnik a Mihály kapu, mely alatt található a pozsonyi 0 kilométerkő. A kapun áthaladva aztán nyakon vágja az ember a látvány, ugyanis a monarchia korát a szocialista építészet „remekművei” váltják fel, panelek és modern épületek mindenfelé.

Mihály kapu

 Visszafelé haladva szintén balra tartva a Sedlárska utcán hamarosan a Fő térre értünk, itt tartják hagyományosan a pozsonyi adventi vásárt. A jellegzetes piros-fehér kis kunyhók U alakban helyezkednek el a téren, a Roland szökőkúttal szemben pedig, a tér közepén, fedett talponálló jellegű étkező rész van kialakítva. 

Fő tér, adventi vásár

Az U alak belső fele a lacikonyhások területe, a külső része pedig az árusoké. Kissé már átfáztunk, ezért senkit sem kellett biztatni arra, hogy forralt borért és ennivalóért álljon sorba. A kaja remek volt, az itóka szintén és simán rendelhettünk magyarul is.

Pozsonyi gasztro :-)

Viszont ami rendkívül pozitív volt: ahogy az átfagyott turista befejezet a kajálást, azonnal feltűnt egy ember, aki a szemetet az asztalról elvitte, és azzal a lendülettel tisztára is törölte! A tér két végén egy-egy szelektív hulladékgyűjtő hely áll, ahol két ember csak a szemétgyűjtők tetejét nyitogatja….

A főtér túlsó oldala melletti kis utcán áthaladva a Primaciálne námestie-re lehet eljutni ahol iskolák által feldíszített fenyőfákat lehetett megvenni. Maga a tér is gyönyörű, de ezzel a rengeteg, feldíszített fával a közepén még hangulatosabb volt. 

Fenyők a téren

Rövid nézelődés után elsétáltunk a Szlovák Nemzeti Színház elé, közben láttunk a méltán híres Men at Work szobrot :-)….

Man at Work

A színház épülete

 A színházzal szemben a Hviezdoslavovo Námestie-n szintén van egy kisebb adventi vásár, kajáldák illetve egy valódi jégpálya van kialakítva. Pozsonyi sétánk ezzel a végére is ért, a belváros nagyon hangulatos, az adventi vásár pénztárcabarát,  a kaja nagyon rendben volt és olyan emberközeli az egész, nagyon hangulatos!

Buszra szálltunk és mintegy tíz perc múlva már Ausztriában voltunk… következő megállónk a turisztikailag nem túl jelentős, történelmi emlékekben sem túl gazdag Parndorf azaz Pándorfalu illetve annak határában álló Designer Outlet Center volt.

Maga a falucska kelta gyökerekkel bír, első írásos emléke 1268-ból származik. Határában ma is láthatóak az egykori osztrák védrendszer maradványai. 1921-óta Ausztria része.

Szóval a Designer Outlet Center… Máskor is sokan vannak, de már parkolót találni is kihívás volt… Ez a hely a boltkórosok Mekkája: egy – vagy több havi fizetést semmi perc alatt el lehet tapsolni.. Az árak – a szakértők szerint – kedvezőek, az osztrák fizetéshez képest… A felhozatal óriási, vannak olyan divatmárkák, amiről egy szót nem hallottam, ennek ellenére jókora üzlettel képviseltették magukat.  A boltba be-boltból ki játékot időnként megtöri egy kávézó, vagy gyorsétterem illetve olyan ritkaságnak számító üzletek, mint a Manner  .  Igen egy nápolyi márkának saját shopja van, nem is akármilyen: az öngyújtótól a fél asztal méretű nápolyin át a fürdőköpenyig mindent lehet kapni, természetesen a Manner színeiben :-) Itt azért muszáj volt vásárolni:-)   A sok mászkálás után aztán buszra szálltunk és szállásunkra gurultunk, ami a jó órányira lévő Sopronban, a Lővérekben volt. Az egykori szocialista stílusban épült szállót folyamatosan újítják, ennek ellenére panaszunk nem lehetett… A vacsora büfé jellegű, mindenki azt evett és annyiszor, amennyi csak belefért… Ringatni aztán persze senkit sem kellett…

Másnap a bőséges reggeli után házhoz mentünk a nassolnivalóért :-) Első megállónk ugyanis Gloggnitz-ban volt, a Lindt csokoládégyár mintaboltjánál. Sopronból mindössze egy órányi útra található kis faluban (városban?) van a svájci csoki gyár egyik üzeme és mellette egy mintabolt, amely főleg adventkor felettébb látogatott. A gyár egészen novemberig termel, majd leállás következik, illetve érkezik a vásárlói roham…

Gloggnitz felé

 Szerencsénk volt, amikor odaértünk, mert a mi buszunk volt aznap a harmadik, de mire leszálltunk jött még kettő. Nem lenne ezzel igazán semmi gond, csak az, hogy a mintabolt nem túl nagy… El lehet képzelni, milyen az, amikor 3-5 busznyi, felajzott, csokira éhes turista egy lendülettel bezúdul a boltba… Konkrétan mozdulni is alig lehet. Az üzlet sajátossága, hogy kis műanyag ládikókban kóstolásra szánt csokik vannak kihelyezve, tehát mindenki - aki hozzáfér – majszolgat valami édességet, és pánikszerűen pakol a kosárba. Tervszerű vásárlást csak nagy szerencsével vagy erős könyökléssel csinálhatunk, de azért nincs lehetetlen :-) 

A meséből jól ismert Gombóc Artúr el sem akarna innen jönni: van itt kerek csokoládé, kocka csokoládé, lyukas csokoládé, tejcsokoládé, étcsokoládé, fehér csokoládé, kis csokoládé, nagy csokoládé, dobozos csokoládé. zacskós csokoládé, ládás csokoládé…és így tovább :-)  Az  üzlet közepén hatalmas plexi kádakban az apró bon-bon-ok és kis csokik vannak kirakva , egy árban, aztán lehet teli marokkal a zacskóba pakolni. Bámulatos módon egy félóra alatt letudtuk a hazaiaknak szán boldogsághormon beszerzését (-55 euró…) Miután kijöttünk, akkor láttunk, hogy a bejárati ajtóra a dolgozók kihelyeztek egy táblát, miszerint 10 perc múlva nyitnak, addig, aki bent van, talán kijön, a parkolóba pedig jött még három busz, az ajtó előtt pedig hosszú sorokban várakoztak a népek…

Miután mindenki kiszabadult a mintaboltból egy kicsit hosszabb buszozás következett, egészen Mariazellig. A domboldalakon itt már volt hó, de nem komoly mennyiség csak olyan ízelítő… Az autópályáról letérve egy kanyargós hegyi úton jutottunk el Mariazellig.

Hó bemutató

Isten hozta Mariazellben

A zarándokok egyik kedvenc városa nem csak nyáron, hanem télen kedvelt turistacélpont. Az itteni adventi vásár arról is nevezetes, hogy Ausztria legnagyobb adventi koszorúját itt állítják fel minden évben, illetve itt csak és kizárólag kézműves termékek árusíthatóak! A parkolóból néhány perc alatt el lehet sétálni a település központjában álló Bazilikáig, itt már takaros kis feldíszített bódék közt lehet sétálni. A főtéren körös körül egyforma bódék állnak, a vallási jellegű kegytárgyaktól egészen az adventi asztaldíszekig minden kapható.  

Ausztria legnagyobb adventi koszorúja

A Bazilika megtekintése után volt lehetőség megtekinteni a Pirker mézeskalácsüzem mintaboltját, aki akart viszont csellenghetett az adventi forgatagban. Jelentem, a forralt bor itt is kitűnő, a bögre pedig örök emlék marad :-) Csoportunknak volt még egy közös programja: az Arzberger likőrüzem meglátogatása. Egy csinos, fiatal magyar hölgy vezetésével megnézhettük azt a helyiséget, ahol Cajetan Arzberger 1871-ben az első gyógynövénylikőrt előállította… és itt állítják elő a mai napig is! A recept titkos, mondani sem kell, csak a mindenkori tulajdonos Arzberger ismeri, ő állítja össze ugyanebben a helyiségben a gyógynövénykeveréket, amit először 60 fokos szilvapálinkába áztatnak, majd leszűrik, felöntik alkohollal, recept szerint –illetve a készülő likőr szerint - adnak hozzá cukrot, majd amikor a nedű elkészül, a csomagoló és palackozó üzembe kerül a likőr.

Itt készül az itóka

Gyógynövény mix

 Itt – kapaszkodjunk csak meg – két (!!!) női alkalmazott palackozza és csomagolja manuálisan a likőröket, évente mintegy 100.000 litert! Az italok csak itt, Mariazellben vásárolhatóak meg, illetve a webshopban, nagyüzemi termelés illetve más országokban történő előállításnak még a gondolatban sem merül fel, ez ugyanis családi vállalkozás volt és valószínű az is marad. A vezetés után egy kis kóstoló is volt (repetázni szinte kötelező volt :-) ) a kedvezményes vásárlásra is nyílt lehetőség. Jó kis csapat volt a miénk, mert vásároltunk rendesen :-)

Ezután vissza lehetett menni a vásárba enni- inni-nézelődni. Az egyik sajtárus hölgynél olyan finom sajt gombócot sikerült enni, hogy muszáj volt rá még egy kis forralt bort inni… Volt aki helyi Speck sonkát árult,  az egyik bódénál Marillen ( barack) snapsztól a lekvárig minden kapható volt, természetesen lehetett kóstolni is. Találtunk viszont egy helyet ahol egy idős házaspár gyönyörű adventi díszeket árult, és kedvesen még a magyar nyelvvel is megpróbálkoztak J, egy másik üzlet pedig szebbnél –szebb kristály és üvegtermékekkel csalogatta a vevőket. A teljes idilli hangulathoz már csak a hó hiányzott, de az időjárás inkább késő őszi arcát miatta… Ahogy sötétedett , egyre-másra gyúltak ki a fények,  és lett egyre bájosabb az amúgy sem csúnya kis település. Azonban az eső is rákezdett,  és nem maradt más hátra, szépen visszamentünk a buszhoz,  majd mintegy kétórás buszozás után visszaértünk Sopronba.

Vasárnap reggel  már bőröndöket rángattuk a buszhoz, utolsó napi programunk következett.  Először, mintegy bemelegítésképpen csaptunk egy kanyart Sopronban, ami meglehetősen mutatós város, majd irány Bécs ! Ha már odaértünk, akkor itt is kerültünk egyet, majd a Természettudományi Múzeum előtt kiszálltunk, és majdhogynem tavaszi időben sétálni indultunk. Átsétáltunk A Burg Tor-on ( Hősök Kapuja) megcsodáltuk a Hofburg impozáns épületét, amely előtt Savoyai Jenő lovas szobra áll, majd a Burg egy újabb udvarán megállva megnéztük I Ferenc császár szobrát amivel szemben található a svájci kapu.

Burg Tor

Hofburg

 A Burgból kisétálva a Michaelerplatz-on álltunk , itt gyülekeznek a fiákeresek, akik némi euróért körbevisznek Bécs belvárosában, bemutatva a nevezetességeket.

Már itt is volt egy kisebb adventi forgatag, mi azonban sétáltunk tovább a Kohlmarkt-on,  ahol a világmárkák üzletei sorakoznak, de a rengeteg reklám sem tudja elrejteni a Monarcia nyomát, az épületek ugyanis gyönyörűen néznek ki. Ahogy a GPS mondaná, az első lehetőségnél jobbra fordulva máris a Graben-en voltunk, ami tulajdonképpen Bécs egyik elegáns sétálóutcája, rengeteg emberrel természetesen, így vasárnap kora délelőtt … 

Graben

 Bécs ezen része elképesztő hangulatos a nyüzsgés ellenére is, a keresztutcákból időnként feltűnik néhány konflis,  az épületek pedig ha mesélni tudnának… Néhány perc séta után már látszott a Stephansdom, Bécs egyik jelképe,  természetesen egy kisebb adventi vásár itt is van. Ide inkább a helyiek járnak, a családias hangulat a jellemző,  …Mivel Bécsben tíznél több adventi vásár van,  a helyieknek van lehetőségük olyan helyre menni, ami a turisták előtt kevésbé ismert. Ez a hely is ilyen , kb. 12 gyönyörűen feldíszített bódé, kaja–pia, minden van ami kell :-) Ja és mindegyik vásárban másmilyen bögrében mérik a Glühwein –t ( Forralt bor) ezért ha a teljes kollekciót szeretnénk összeszedni, akkor mindegyik vásárt meg kell látogatni :-) Persze a mariazell-i vásárral ellentétben itt már vannak kommersz termékek is…  

Advent a Stephansdom mellett

Egy falat nasi :-)

Itt sikerült megkóstolni a német nyelvterület egyik kedvenc kajáját is, a Laberkässemmelnt, ami szabad fordításban májas zsemlét jelent. De ne ilyen magyaros kenőmájasra tessék gondolni : ez inkább  pástétom szerű, majdnem felvágott állagú, melegen teszik a zsemlébe, jó adag mustárral megnyomatják, és jó étvágyat! Isteni finom :-) A közelben található Aida Café & Conditorei egy valódi olasz kávézó, ülőhelyet itt csak kihalásos alapon lehet szerezni, de ha elvitelre kérjük a kávét, akkor viszonylag hamar lehet szabadulni, igy vasárnap délben a Stephansdom mellett ittuk papírpohárból az eszpresszót :-)

Innen aztán továbbmentünk a Kärtner Strassén ami szintén egy elég jól szituált környék, amolyan Váci utca…Az épületek karácsonyra fel vannak öltöztetve, , van ahol egy hatalmas masni díszíti a homlokzatot… 

Egészen a Philharmoniker Strasséig mentünk, itt áll a Sacher Hotel és Cukrászda, és ez a hely ahol tömött sorokban állnak az emberek, hogy bejuthassanak és egyenek egy valódi Sacher tortát. Ezt úgy kell elképzelni, hogy aki hosszabb-rövidebb idő után bejut, annak a felszolgáló szinte azonnal viszi is az asztalhoz a süteményt ( Natürlich, eine Sachertorte ! ), majd a számlát rendezzük és már lehet is enni, amit kívülről, több depresszióba hajló szempár követ, „hogy ugyan , barátom egyed már azt a pitét, mert én is bemennék „:-)

Rövid séta a Hofgartenen át, ahol I.Ferenc József  szobra is megtalálható, azonban Mozart szobra mindent visz, főleg nyáron, amikor is virágokból egy violinkulcs van elhelyezve a szobor elé, most csak a violinkulcs látszik…

Mozart szobra a Hofgartenben

 Innen elsétáltunk a Minoriten Platzra, onnan a Bankgasse érintésével a Burgtheater oldala mellett jöttünk ki, és máris a Rathausplatz-on álltunk, itt van ugyanis Bécs legnagyobb adventi vására, a Wiener Christkindlmarkt.

A látványos díszekkel megpakolt kis „kapu „alatt elhaladva máris a forgatag kellős közepén találtuk magunkat. Hamisítatlan adventi vásár, a kézműves ékszerektől a díszeken át az egyesével becsomagolt szerszámokon át a kézműves kajákig minden van, természetesen bécsi árakon. A forralt bor itt is kötelező, ettünk valódi Bauerntoast-ot teljes kiőrlésű kenyér vastagon megpakolva, meleg szendvicsként –majd igyekeztünk szinte mindent megnézni. A tömeg azonban egyre nagyobb lett, hogy honnan került elő ennyi ember nem tudom, de a végén már tényleg figyelni kellett, hogy nehogy rálépjek valakinek a lábára. 

Közel százötven, gyönyörűen feldíszített bódé, Óriáskerék, jégpálya, fotópont, Bécs legnagyobb adventi kalendáriuma...- itt minden adva van az adventi hangulathoz!  A helyiek inkább a hangulat miatt jönnek, a turisták, azok, akik vásárolnak is, itt már rengeteg magyar szót lehetett hallani. Ahogy esteledett úgy lett egyre szebb a Rathausplatz és vele arányosan nőtt a tömeg is, nekünk viszont indulni kellett hazafelé. 

Remek hétvége volt, ha jellemeznem kellene, akkor Pozsony az emberi, Mariazell az idilli, Bécs pedig a látványos… Külön –külön is nagy élmény volt mindhárom, együtt azonban  még különlegesebb volt.