Egyéb Kategória : Rám Szakadék - Prédikálószék

Rám Szakadék- Prédikálószék

 Egy ideje már emlegettük, hogy olyan nincs, hogy a Rám szakadékot ne járjuk végig, és ha már ott vagyunk, akkor küzdjük le a Prédikálószéket is. Augusztus végén aztán eljött az idő….

Szállásunk Dömösön volt, a Malom Vendégház gyakorlatilag a túraösvényen található. Az egykori malomból vendégházzá átalakított épület főúri kényelmet kínál, annak is, aki elvonultan akar olvasni egész nap, illetve azoknak is, akik a közös programokban gondolkodnak. Óriási, modern konyha, közösségi tér, gyönyörű kert, szalonnasütő, szóval minden van, de szó szerint MINDEN….

Malom vendégház

A kapun kilépve máris a túraösvényen álltunk, a Rám szakadék a háztól nem egész két kilométerre található, addig egy kis bemelegítésnek is felfogható séta után lehet eljutni.  A séta során érinti az útvonal a Szentfa-kápolnát, ahová egy kis lépcsősoron lehet lejutni. 

Szentfa-kápolna

A Szentfa-kápolna egy csodafa emlékét őrzi, a hagyomány szerint 1885-ben két helyi kislány az itt álló bükkfán Szűz Mária képét látta megjelenni, ezek után kisebb fajta búcsújáró hellyé vált a terület A turisták által kedvelt szurdok Dobogókő és Dömös közt található, az összeszűkülő sziklafalak helyenként 35 méter magasak és a két oldal közti távolság néhol 3 méternél is kevesebb…

A Rám Szakadék kezdetét jelző tábla után egy kaptatósabb rész következik, majd beérünk magába a valódi szurdokba… Egyre jobban szűkül az út, időnként már figyelni is kell, hogy hová lépjünk, de ez még egészen könnyen megy.. Majd ahogy haladunk beljebb, egyre többet kell sziklákon és köveken átlépegetni egyik oldalról a másikra, majd el kell kezdeni kapaszkodni a sziklafalba vájt drótkapaszkodóba. A 2006-os felújítás után a legnehezebben járható részekre az addigi kapaszkodó láncok helyett létrákat helyeztek el, könnyítve egy kicsit a túrázáson.

 Ahogy megyünk előre, egyre több a kapaszkodó, előkerülnek a létrák, itt már komolyan meg kell gondolni hogy hová is lépjen az ember… Az ég felé törő sziklafalak közt, keskeny létrákon kell mászni, majd van olyan rész ahol a patak vizét egy kapaszkodót fogva sziklákon fellépkedve kell leküzdeni, de igazából kellő odafigyeléssel mindenki végigment… 

Tessék kapaszkodni !

 Ezután még egy meredek kaptató jön, aminek a végén egy fahíd található, ez a végpontja a Rám szakadéknak…  Az itt található pihenőhelyen jól esett egy kicsit ücsörögni, innen az útvonal kettéágazik: felfelé Dobogókőre lehet eljutni, lefelé pedig a Lukács Árok mentén vissza Dömösre. És a legfontosabb: a szurdokban nincs szembe forgalom, egyirányú a közlekedés: Dömös felől lehet felmenni, és a Lukács árok felől lemenni... Kis csapatunk kényelmesen, kapkodás nélkül másfél óra alatt leküzdötte a szurdokot, a lefelé vezető út gyakori megállással, nézelődéssel szintén volt ennyi…

Két nappal későbbre maradt a nagyobb kihívás, a Prédikálószék. A szállásról elindulva - a táblák szerint mindössze 3,2 km az út – akárcsak előző nap, a Szentfa-kápolnáig viszonylag könnyű, majd  tovább haladva balra mutatott a nyíl, alatta egy kis táblán a felirat, „ Prédikálószék – Csak gyakorlott túrázóknak !!!- már gyanakvásra adhatott volna okot… De ugyan már, biztos azért van kiírva, hogy ne csámborogjanak erre és a többi és a többi…. Nem is olyan soká rájöttünk, miért is volt ez kiírva!

Már az eleje is meredeken emelkedett,  az addigi laza sétának vége lett és jött az igazi kihívás…továbbmenni! Ahogy mentünk előre először csak egy szűk ösvény volt, majd kiszélesedett, de a meredekségéből nem veszített, sőt !!! Minden lehetséges, a vízszintre hasonlító talpalatnyi részen megálltunk lihegni… 

Az igazi gyilkos rész viszont ezután jött: egy fás terepen még úgy –ahogy felkaptattunk, a következő résznél már semmilyen lábkitámasztás nem volt elég, szó szerint a fák kiálló gyökerébe kellett kapaszkodni, és piszkosul kellett figyelni, hogy hová is lépjen az ember, mert elég lett volna csak egy rossz lépés és egész Dömösig gurul vissza az illető! Miután ezt a részt is letudtuk az első nagyjából vízszintes részen fáradtan rogyott össze a társaság, a GPS szerint egy óra alatt picivel több mint két kilométert tettünk meg, a 113 méteren levő kiindulópontról  417 méterre küzdöttük fel magunkat…

Meredek, nem kicsit...

Durva terep

És még a java csak ezután jött: egy jó negyedórás erőgyűjtés után elindultunk és a keskeny ösvényen haladva a Vadálló kövekhez értünk.  A hat különleges alakú szikla: a Nagytuskó, a Széles-torony, a Bunkó, a Függőkő, a Felkiáltó jel és az Árpád trónja a 20 század elején a hegymászók által szívesen látogatott hely volt, mászó iskolaként működött, ha lehet ezt így mondani… A sziklákra kis odafigyeléssel fel lehet menni, a kilátás elsőrangú...

Fotó a  Vadálló kövekről

Tovább haladva egy rendkívül keskeny ösvényen szinte oldalazva lehet menni, gyakorlatilag fától-fáig, majd egy masszív emelkedőt leküzdve, egy sík szakaszra jutunk fel. Innen kb. 300 méter és voilá , már fent is vagyunk a Prédikálószék tetején, előttünk pedig a csodaszép Dunakanyar, a Börzsöny Nagymaros és Visegrád!  2 óra 13 perc, háromszori meghalás és feltámadás után végre itt vagyunk 682 méteren!!! 2016-ban átadták az új kilátót, ami 12 méter magas, innen még jobb szögben lehet nézelődni…

Kilátás a Prédikálószékről

Kilátó

Az árnyékban elhelyezett padoknál aztán gyorsan előkerültek a szendvicsek és a kulacsok,a kellemes hűvösből nem nagyon akarózott tovább menni.. Jó pár fotó elkészülte után aztán csak elindultunk lefelé, a nem régen megnyitott, piros kereszt jelzésű úton.. 

Lefelé menet látszik Visegrád vára

Lefelé persze könnyebb, az út helyenként az erdőben vezet keresztül, egyes részei kaviccsal vannak felszórva. Hol egyenes, hol kanyargós, és mintegy 6,5 kilométer megtétele után meglehetősen kitikkadva értünk vissza a szállásra, kis túlzással azt mondhatnám, Napóleon Oroszországból hazavánszorgó serege díszszázadként vonult hozzánk képest J.. De minden egyes izzadságcseppet megért, hiszen erre a túrára jó sokáig emlékezni fogunk, mi „gyakorlott túrázók „:-D