Ugrás a fő tartalomra

Adria-Postojna és a Plitvicei tavak 1.nap




Lendva-Ptuj-Zalec–Naklo



Hosszú kihagyás után ismét nekivágtunk, a nagyvilágnak :-)  Ezúttal azonban ismeretlen terepre merészkedtünk, a bevált hűvös –hegyes utazás helyett némileg melegebb, mediterránabb tájegység felé mentünk, Szlovénia és Horvátország volt az idei célpont.



 Kora hajnalban indulás, Budapesten újabb csoportalakítás után már gurultunk is délnyugati szomszédunk, Szlovénia irányába. A körülbelül négy magyarországnyi megye területén elhelyezkedő állam első, hiteles írásos emlékei 1000-körül keletkeztek. A középkortól kezdve a szlovének a Habsburg birodalom tagjaiként éltek Magyarországon, majd az Osztrák-Magyar Monarchia tagjaiként. A Monarchia szétesése után a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz csatlakoztak, ami 1929-től Jugoszláv Királyság néven szerepelt. A második világháború alatt német megszállás alatt volt az ország, majd a háború után Jugoszlávia része lett. 1991.június 25.-én kikiáltották a független Szlovén Köztársaságot, a bejelentés után órákon belül megjelentek a Jugoszláv Néphadsereg egységei a frissen létrejött állam területén. A harcok nem tartottak sokáig, mivel szerb nemzetiség nem nagyon élt ezen a területen, plusz Ausztria és Olaszország meglehetősen határozottan lépett fel Szlovénia védelmében, így 10 nap után véget is értek a harcok, és megszületett az önálló Szlovénia. 2004 óta tagja a NATO-nak és az Európai Uniónak, a fizetőeszköz az euro. A területén élő kisebbségek - a régióban ahol élnek - hivatalosan használhatják a nyelvüket…


A Vinarium távolról...

... és közelről

Első megállónk a gyakorlatilag magyar városka, Lendva volt, egész pontosan a város határában a Lendva-hegyen található Vinarium torony. Az 53,5 méter magas kilátótorony 2015 óta várja a látogatókat, eredetileg a lendvai borvidék népszerűsítésére szántám, egyébként erősen hasonlít a Wörthersee mellett álló Pyramidenkogelre… A toronyba gyalogosan illetve lifttel is fel lehet jutni, van egy üvegezett zárt terasz is, felette pedig a nyitott körpanorámás rész, innen pedig három országra - Szlovénia, Horvátország és Magyarország - is remek kilátás nyílik. A földszinten egy kicsi, de hangulatos shop is van illetve egy kávézó. A torony előtti kis bódékban még lángost is lehet kapni J

A kilátás

Rövid nézelődés után továbbindultunk Ptuj városa felé. A szlovén autópályák kiváló minőségűek, azonban elég drága a használatuk, bár erre mondta a fenntartó, hogy nekik ennyibe kerül, tehát tessék szépen fizetni :-)




Ptuj Maribortól délre, a Dráva folyó partján fekszik. A kisváros a római idők óta létezik, 69-ben itt választották császárrá Vespasianust.  A jelentősége akkor nőtt meg igazán, amikor a Gemina légió szálláshelyévé tették. A történelem során többször gazdát cserélt a város, egy ideig Mátyás király seregei is állomásoztak itt. A városba a parkolóból egy gyalogosoknak kialakított hídon sétáltunk be. Az látszik, hogy a szlovén állam igyekszik mindent megtenni a turizmus fejlesztésért, renoválnak is mindent, amit csak lehet, ez a Ptuj-i váron is látszik, ami egy kisebb dombon magasodik a város fölé. 

Ptuj vára

Ptuj 

Ptuj főtere

Római oszlop

Városháza

Van azonban még mit csinálni, mert néhány szép épület és hangulatos utca után szinte rögtön egy omladozó, vagy már összedőlt ház következik. A főtéren álló templom előtt egy római időkből hátramaradt oszlop is megtekinthető, majd az utcákon sétálgatva feltűnt, hogy kisváros kicsi óvárosában mennyi kiülős hely, étterem és kávéház van. A mediterrán feeling érvényesül már itt is :-) A turizmus még nem nagyon fedezte fel ezt a helyet, bár történelmileg gazdag a város, a marketing és a körülmények nem a legjobbak, még…

Rövid séta után buszra szálltunk és gurultunk Zalec irányába. Nekem eddig a kisváros neve semmit nem mondott, de ezek után az emlékezetembe égett az biztos :-) Bármilyen hihetetlen, a sörivók egyik mennyországa valóban létezik! Zalec ugyanis a komlótermesztésről híres, a szlovén söripar egyik alapanyaga innen származik. 2014-ben az akkori polgármester kitalálta, hogy híressé teszi a kisvárost, nem is akárhogyan: sörszökőkutat épített a városban. Az ellenzék persze hőbörgött, a lakosság nagy része azonban magáénak érzete az ötletet, sőt két eurojackpot nyertes is megszponzorálta a projektet -  a költségek nagy része magánadományokból jött össze – majd  2016 .szeptember 6.-án adták át a nagyérdeműnek, a siker pedig minden elképzelést felülmúlt: napi 900 korsót adnak el… 

Zalec, "sörszökőkút"

A helyi attrakció :-)

Szökőkútnak persze nem nevezném, inkább egy  szabadtéri sörcsapnak, de az ötlet bevált. A működés pofonegyszerű: 8 euróért megvesszük a két decis kis üveg korsót, melynek az alján egy chip található, odavisszük a hat sörkút egyikéhez, az érzékelő a korsót észlelve kb. egy decit tölt a nedűből. 6 lehetősége van a szomjas utazónak, azt úgy osztja, ahogy neki tetszik. A cél a kulturált sörfogyasztás népszerűsítése… Ha a hat lehetőség elfogy, a kis fabódéban üveges kiszerelésben megvehetjük a nekünk legjobban bejövő sört. A hat csap közül 2 állandó - egy világos, és egy barna - a másik négy kúton kéthavonta más helyi sörfőzde söreit kóstolhatjuk meg. A kis tér közepén egy hatalmas  kör alakú  platform található, rajtuk azoknak  a neveivel, akik 1000 vagy több eurót adományoztak. Azt ugye mondanom sem kell, hogy az egész csoport nagy beleéléssel támadta le a csapokat és lelkesen kóstolta a söröket :-)

A támogatók

Mint minden jónak, ennek is hamar vége lett, az idegenvezetőnk ellentmondást nem tűrően terelte fel a buszra a társaságot, majd elindultunk a szállásunk, Naklo irányába.És itt jött egy kis meglepi : a bledi krémes mellet a szlovénok kedvenc csemegéje a fánk. Zalectől nem messze található Trojane, ahol egy cukrászat a fánk és más édességek árusítására rendezkedett be. 

Trojane

Nem is akárhogyan: hatalmas parkoló, de akkor sem kell 2 percnél többet várni a fánkokra, ha két turista busz esik be egyszerre... Maga a fánk hatalmas, az eredeti lekváros mellett csokis vaníliás is kapható illetve más édességek is. És finom :-) Ja és az eladó hölgy a világnyelvek mellett magyarul is tud, úgyhogy nem gond összeválogatni a nassolni valót... A fánkok bespájzolása után  az autópályán elhagytuk Ljubljanát a főváros, majd kora este érkeztünk meg a hotelhez. Gyors sminkelés, majd lehetett menni, vacsorázni. Háromfogásos kaja, leves-saláta (hatalmas adag) majd a főfogás és egy jó hideg Lasko elfogyasztása után a mai program végére értünk. Kaja után kell a mozgás, ezért sétáltunk egyet, felderítettük, hol is van a Mercator üzletlánc helyi boltja, majd vissza mentünk a szállóba, jöhetett az alvás, korán volt ugyanis az ébresztő :-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csak a négy

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is felhasználtak. A harmincéves háború

A MILKA - Story : A lila tehén nyomában

H a azt mondom, MILKA, mindenkinek beugrik a lila tehén  és a finom alpesi csoki. De mitől lett ilyen népszerű a márka ? Ime a MILKA story.... Kezdjük az elején : Phillip Suchard  - aki  eme csodát megalkotta - svájci cukrászmester, 17 éves korában kezdett el gyakornokként dolgozni testvére berni cukrászdájában . Mint abban az időben sokan , a fiatal ember híres és sikeres szeretett volna lenni, erre lehetőséget pedig abban látott, hogy Amerika felé vegye az irányt. Svájci órákkal és nagy becsvággyal felpakolva vágott bele a nagy kalandba, ami aztán nem úgy sikerült ahogyan ő tervezte. Hazatérve Svájcba,  1825 novemberében Neuenburgban megnyitotta saját cukrászdáját,  ahová egy újszerű édesség,  az "au chocolat fin de sa fabrique",  vagyis a „finom házi készítésű csokoládé"-val igyekezett becsábítani az embereket. A valódi kézműves termékek hamar népszerűek lettek, azonban a lassú gyártás miatt hamarosan modernizálni kellett az üzemet. 1826-ban a szoms