Prága - hajózás a Moldván
A 3.nap reggelén végre némi napsütésre ébredtünk és igen
csípős, hűvös reggelre, de ilyen időben jót lehet majd sétálni, ma ugyanis
Prága belvárosának megtekintése volt a feladat... Az időjárás persze megint
szórakozott velünk, de erről majd később...
Reggeli után ismét bebuszoztunk a belvárosig, egész pontosan
a főpályaudvarig ami a térképen Praha
Hlavni Nadrazi jelöléssel található. Itt kezdődött a nagy menetelés, innen
elsőnek a Washingtonova utcán sétáltunk egy darabig majd egy Mc'donalds mellett
jobbra fordulva máris a Vencel téren találtuk magunkat.
A Vencel Tér |
A Václavské Námé nem
egy klasszikus tér, a hosszabbik oldala
kb. 750 méter, a rövidebbik pedig kb. 60 méter, inkább egy széles sugárútnak
néz ki. A korábbi lóvásár tér 1848 óta viseli Szent Vencel, Prága egyik
patrónusának a nevét. A cseh történelem
számos eseménye zajlott itt, ezen
a téren gyújtotta fel magát a prágai tavasz leverése ellen tiltakozó két diák,
Jan Palach és Jan Zajic ... A tér két oldalán egy ideig közúti forgalom is
halad, majd a közepétől már csak a gyalogosoké, kivételes behajtási engedéllyel
csak az itt található szállodákig lehet bejönni. Na igen a szállodák, : a tér
két oldalán szinte csak hotelek és bevásárló centrumok találhatóak, mondanom
sem kell a hotelek nem a két csillagos , fapados turistaszállók kategóriájába
tartoznak :-)
Nem olcsó |
A tér közepén egy igen avantgárd szoborkiállítás is megtekinthető illetve a kialakítottak egy hangulatos kávézót, egy régi villamos megállóból és két , jellegzetesen prágai villamoskocsiból, ez a Café Tramvaj ....
Szobrok |
Café Tramvaj |
Mondanom sem kell óriási a nyüzsgés,
itt lakó és turista keveredik, a biztonságra pedig a rengeteg , állig
felfegyverzett katona és rendőr ügyel: a tér négy sarkában katonák őrködnek, és szinte percenként tűnik fel
valamelyik irányból egy rendőrjárőr....
A tér túlsó oldaláig 20 perc nagyon kényelmes - amolyan mindent megbámulós - sétával lehet
eljutni, innen folytattuk utunkat a régi prágai városfal helyén kialakított Ná
Prikopé utcán. A széles bevásárló utcán a több száz éves, a remek állapotban
lévő épületek a mai igényeknek
megfelelően világmárkáknak adnak otthont,
köztük egy-egy gyorsétteremmel vagy kávézóval. Az utca egyik érdekes színfoltja
egy fatéglákból álló kis építmény: bárki megvehet megának egy szabvány méretű kis fa téglát, amit ott a
helyszínen kifesthet, rajzolhat rá bármit, majd ezt a téglát beillesztik ebbe a
kis épületbe, az összeget pedig, amit a tégláért fizetünk, jótékonysági célokra
fordítják .
Fatéglák |
Az utca véghez érve a Celetná utca találkozásánál áll Prága
egyik jelképe a Lőportorony,csehül a Prasná Bráta. A torony Prága egyik
legrégebbi épülete, a korabeli erődítési rendszer legszebb maradványa, s nem
utolsó sorban ez egyetlen megmaradt egykori
városkapu a tizenháromból.33 évig épült,
65 méter magas, a tetejére 165 lépcső lehet feljutni. Nevét onnan kapta, hogy a
17.században egy ideig lőpor tárolására használták.
A Lőportorony |
A lőportorony mellett található a Reprezentációs ház, más
néven az Obecni Dúm, a cseh főváros híres szecessziós műemléke, mely 1905 és
1912 közt épült. A cseh illetve csehszlovák történelem fontos eseményeinek volt
a színtere: 1918-ban itt, a Setana-teremben kiáltották ki Csehszlovákia
függetlenségét, míg 1989 őszén itt tartották a Vaclav Havel által vezetett
Polgári Fórum és a kommunista hatalom közötti első megbeszélését.
A Reprezentációs ház |
Innen már csak néhány lépést kellett megtenni és ismét egy térre értünk, egész pontosan a Köztársaság térre. A tér közelében található
a Kommunizmus Múzeuma, maga a hely pedig egy dologról maradt emlékezetes (nekem
) : a téren álló, köztéri "valamiről"
:
Minek Nevezzelek ? |
... ezt nem tudom minek nevezzem, az első gondolatom nem publikus, nevezzük inkább szobornak, bár ez is túlzás :-)
A Köztársaság térről
visszafelé haladva átsétáltunk a Lőportorony alatt, majd egy kisebb téren megálltunk a város
egyetlen kubista stílusú épülete előtt. A dallamos nevű Dom U Cerné Matky Bozi
azaz a Fekete Anya háza
1911-1912 közt készült el Jozef Gocár építész tervei alapján, napjainkban a cseh Kubizmus múzeumának ad
otthont, a földszinten pedig egy hangulatos kávézó található.
A Fekete anya háza |
A Celetná utcán sétáltunk tovább, itt egymást érik a szuvenír árusok, aki itt nem találja meg a megfelelő prágai szuvenírt ( hűtőmágnest, korsót,ékszert Kisvakondot vagy akár a cannabisz ízű nyalókát) az magára vessen.... A hangulatos utca egy részen kiszélesedik, hogy jobb oldalról szépen becsatlakozzon Prága újabb nevezetességébe, a Staroméstské námesti-be azaz Óváros főterébe.
Az óváros főtere |
A téren áll Husz János szobra, amit 1915-ben, halálának 500. évfordulójára emeltek. A szoborral szinte szemben a Nemzeti Galéria áll, mögötte pedig a Tyn templom nyolcvan méter magas tornyai láthatóak.
Husz János szobra |
A Tyn templom |
Az egyre rosszabb idő ellenére - hol esett, hol csepergett majd
abbahagyta és kezdte előröl - hatalmas
volt a tömeg . A tér szemközti oldalát teljesen elfoglalják a pecsenye és
kolbászsütők, sikerült is elkapni,
ahogyan egy egész malacka sült szépen ropogósra ....
A tér túlsó oldalán pedig egy újabb templom a Szent Miklós
templom áll illetve a másik oldalán
található a híres Orloj azaz a prágai városháza oldalán található óramű, mely
évszázadok óta vonzza a látogatókat. A hatalmas időmérő szerkezet 1410 óta
működik. A legenda szerint az óra készítőjét, Hanus mestert az óra elkészülte
után megvakították, és hagyták elszegényedni, hogy másnak ne csinálhasson
hasonló szerkezetet. Azonban a mester bosszút állt: a kezét beletette az
érzékeny óraműbe, s olyan károkat okozott, hogy 100 évig senki sem bírta
helyreállítani.... 1597 óta minden órában a felső részén elvonulnak az
apostolok,látható még csontváz és egy
homokóra is . Ottlétünkkor a városháza szinte teljesen körbe volt állványozva,
maga az óraszerkezet volt csak valamennyire látható, de akkora tömeg állt
előtte , hogy látni nem sokat láttunk belőle, inkább csak a hangját hallottuk.
A téren persze mindent elkövetnek, hogy a turista jól érezze magát : a már
említett lacipecsenyéseken kívül fogatot lehet bérelni, vagy esetleg segway-el ( a kétkerekű elektromos eszköz) lehet a
kijelölt útvonalon várost nézni, kiindulópontként pedig a tér szolgál, de
vannak itt beöltözött pantomim művészek is, lehet például a Halált jelképező kaszással is fényképezkedni ....
A tér melletti sörözőben egy rövid
technikai szünet megtartása után
folytattuk sétánkat, a Hard Rock Café előtt elhaladva egy szűk kis
utcácskában megálltunk egy pillanatra az U zlatého tygra nevű söröző előtt. A külsőre jellegtelen
kricsmi arról nevezetes, hogy Václav Havel
ebben a vendéglátóipari egységben
sörözött Bill Clinton amerikai elnökkel, annak prágai látogatása során. Csak
úgy elképzeltem, hogy a biztonságiak milyen riadt fejet vághattak, amikor a két
politikus beugrott ide egy sörre......
Itt sörözött Hável és Clinton |
Nyüzsi |
Utunkat folytatva a Karlová utcán újabb ajándékboltok között az jutott eszembe, hogy így szeptember elején milyen nagy tömeg van, de az idegenvezetőnk, mintha megérezte volna, elmesélte, hogy főszezonban itt lépni nem lehet...Szó szerint...Akkora a tömeg úgy általában, hogy kicsi lépésekkel lehet araszolni, mert annyi a turista, ha egy valaki megáll, akkor mindenki megáll....Közben a Klementinum épületéhez értünk, amit a prágai kultúra és tudomány központjaként tartanak számon. A középkori domonkos kolostor mára egy hatalmas komplexummá nőtte ki magát, a neve pedig a Szent Kelemen pápának ajánlott kápolnára utal. Az épületben található a Nemzeti Könyvtár, gyűjteményében megtalálhatóak a cseh irodalom és történelem legszebb művei és Mozart több személyes tárgya is. Az épület mellett elhaladva pedig az utca túloldalán feltűnt a Károly híd híres tornya is.
A Károly híd tornya |
Az elején emlegetett változatos időjárás pedig most érezte úgy, hogy a nap talán legjobban várt látnivalóját nem engedi csak úgy megnézni : ahogy kell, elkezdett cseperegni, majd egy kis szél is támadt mellé.....Esernyők elő, s ahogy felnéztem, ledöbbentem : az út másik oldalán egy kisebb dél-kínai falu lakossága várakozott , hírtelen szétnéztem, magam körül is csak apró, sárga embereket láttam, amerre csak néztem....Hol is vagyok ? Mi lehet itt ha jó idő van ?! Gondolkodni azonban nem maradt idő a lámpa zöldre váltott és ha nem is akartam volna átmenni a túloldalra, akkor is oda jutottam volna, a tömeg ugyanis vitt magával.....
A Károly híd Prága egyik - hanem a leghíresebb - jelképe 516 méter hosszú, 10 méter széles, a
két végén gótikus tornyok zárják le.
Építését 1357-ben kezdték el. A legendák szerint IV.Károly német-római
császár csillagászok és zsidó kabbala
tudósok véleményét is kikérte az építkezés megkezdése előtt, a csillagok az
Oroszlány jegyét és a 135797531 számsort jelölték meg,ezért a híd alapkövét
1357.7.havának kilencedik napján 5:31 órakor rakták le. Hogy a szerencse még
inkább melléjük álljon a környező településekről tojást és tejet szereztek be,
és ezt a cementbe keverték... Néhány falu azonban kissé túlbuzgó volt, és főtt
tojást küldött, akadályozva ezzel az építkezést :-) A különféle mágiák ellenére
a híd csak 1402-re készült el, sokáig csak Kőhídnak, illetve Prágai hídnak
nevezték, 1870 óta viseli a Károly nevet. Az éppen szemerkélő eső a
turistaáradatot persze nem zavarta, nem úgy a hídon árusítókat, akik mindenféle
fóliával kezdték letakarnia a portékáikat. Mivel a Károly hídon csak
gyalogosforgalom van, kiváló terep a helyi kézműveseknek ajándék árusításra
illetve portrérajzolásra. A kilátás viszont a rossz idő ellenére is lenyűgöző:
a Moldva folyón haladó kisebb -nagyobb hajók, szemben a Vár...megállásra és
csendes nézelődésre csábítja az embert, mindenképp elő kell venni a
fényképezőgépet :-)...
Rossz időben is szép |
Mire a híd túlsó végére értünk az eső elállt a szél
enyhült, itt-ott a felhők is felszakadoztak, így érkeztünk meg a Cíhelná
utcáról nyíló Kafka múzeumhoz. Franz Kafka
német nyelven alkotó cseh
születésű zsidó író, a 20. századi irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja.Írásaiban
az irodalmi realizmus és a fantasztikum keveredik, műveinek tipikus szereplője
az elszigetelt ember, aki bizarr vagy szürreális helyzetekbe jut, érinthetetlen
bürokratikus hatalmakkal kerül szembe. Igen kiterjedten használta a német
nyelvet, gyakran egy mondat egy teljes oldalon át tartott, szép feladat elé
állítva a fordítót. A rá jellemző - vagy
ráakasztott - abszurdizmust jól jellemzi, hogy a múzeum épülete előtt egy
Csehországot stilizáló medencében két férfialak ringó csípővel a vizelést
imitálja.... Fura élmény így elsőre :-)
A Kafka múzeum előtt |
A múzeumba nem mentünk be, innen rövid sétával a Károly híddal párhuzamos Manesúv Most-on jutottunk vissza majd röviden érintettük a Párizská utcát , innen egy kisebb lépcsőn lejutva a Cervená és az Hrbitova utca sarkán álljunk meg. AZ itt található Zsinagóga átvészelte a második világháborút, fennmaradását jórészt annak köszönhette, hogy Adolf Hitler itt akarta berendezni az elnyomott és kipusztított népek múzeumát.... Mint tudjuk ez a terve sem jött össze.....
Az épen maradt Zsidónegyed |
A kis hangulatos utca természetesen ajándékárusokkal van tele, a bódésor azonban
teljesen beleillik az utcaképbe. Mivel a kötelező programon túl voltunk, s
sétahajó csak este hatkor indult, élve a
lehetőséggel , mindenki elindult a saját feje után. A Párizská utcán
visszasétáltunk a városháza előtti térre onnan a Zelezná és a Havírská utcákon
sétálva a Vencel térre mentünk vissza, azt mondanom sem kell hogy ez a két kis
utca lényegesen csendesebb volt , de legalább olyan szép, mint a korábban
bejártak. Szóval a Vencel tér sarkán áll
néhány kolbászsütő, itt letudtuk az ebédet,
- a Václav kolbász remek, de hogy miért ez a neve :-) - mindezt egy remek barna sörrel lekísérve,
indultunk tovább. Igazából ekkor tűnt
csak fel, hogy mennyire leleményesek a
csehek : a nálunk kürtőskalácsként ismert csemegét valami kimondhatatlan névvel
látták el, tölcsér formájúra sütik és pudinggal töltik meg, majd a tetejére jó
adag tejszínhabot nyomnak ! Nesze neked kalória ! Mi azért maradtunk az
egyszerű alapváltozatnál, és két kávé kíséretében leültünk a Ná Prikopé utca egyik padjára, és senkitől sem zavarva nassoltunk.
Közben persze zajlott az élet, óriási a nyüzsgés, rengeteg volt a turista még így kora ősszel
is. A desszert elfogyott, mi pedig szépen visszasétáltunk a Károly hídhoz,
ezúttal azonban már az időjárás is kedvesebb volt, és már a nap is kisütött,
így a legteljesebb nyugalomban lehetett gyönyörködni Prága látképében illetve a
kézműves ajándékok közt válogatni.
Még mindig szép.... |
Hajók |
A
hídról nézve elképesztő látvány , ahogy a folyón öt különböző méretű és
nagyságú hajó forog körbe, csak azért hogy a turista minden szögből tökéletes
látványt kapjon..... Lesétáltunk a Moldva partra is innen a Károly hí teljes
pompájában látható....
A Károly híd |
Egy kis lazítás után szépen visszasétáltunk a hídon a túlpartra majd a Rudolfinum ,Prága leghíresebb koncerttermének impozáns épülete mellett elhaladva egészen a Chehúv Most-ig sétáltunk, pontosabban a híd mellett található hajóállomásig, ugyanis a nap megkoronázásaként hajókáztunk egyet a Moldván.
Rudolfinum |
A Hajóállomás |
A két szintes turistahajóra lépve a mosolygós felszolgálók egy-egy Becherovkával fogadtak bennünket, majd miután mindenki helyet foglalt, elindultunk. Hajónk Prága Kisoldal nevű városrésze felőli oldalon haladt át a hidak alatt, majd a Smichov hajóállomásnál zsilipeltünk egyet - a folyó vízállása ugyanis nem teszi lehetővé a direktben való hajózást . Közben persze a parton ücsörgőkkel ment az integetés és a sörökkel való virtuális koccintás :-). A hajón svédasztalos vacsorára volt lehetőség, kisebb sorban állás után a megpakolt tányérról fogyasztva a vacsoránkat Prága eddig nem ismert részeiben gyönyörködhettünk. A hajó egészen Vysehrád-ig haladt, itt megfordultunk és jó rálátásunk volt a meredek domboldalon álló várromra és a mellette álló templomra is. A vacsora után felmentünk a nyitott felső szintre, innen néztük végi ahogyan hajónk ismét leküzdi a zsiliprendszert, majd a Károly híd előtt tesz egy fordulókört.
Smichov |
Innen egészen elbűvölő a látvány a város szinte minden nevezetessége látható, egyik oldalon a Hradzsin a Károly híd a másik oldalon pedig a Tyn templom tornyai is látszanak, egész egyszerűen óriási !
Pazar |
Forgunk |
A
Károly híd után elhaladtunk a Manesúv híd, majd a Chehúv híd és a Stéfánikúv híd alatt is. A közben szépen elkezdett beesteledni, kigyúltak a
város fényei, és Prága egy újabb arcát ismerhettük meg....A Stvanice
szigetnél az egyre erősödő szélben
visszafordultunk és szépen
visszacsorogtunk a hajóállomásig.
Stvánive |
Kigyúltak a fények |
A hajóról leszállva többen is azt beszéltük, hogy egész nyugodtan mehettünk volna még egy kört :-)
Prága esti fényei |
A Chehúv hídon átsétálva a kialakított buszváróban márt várt
minket a buszunk, majd az esti fényárban
visszagurultunk a szállodába. Így utólag visszagondolva ezt a napot nevezhetnénk akár Nagy
Menetelésnek is, de minden egyes perce feledhetetlen és remek volt. Na jó azért
egy kicsit lehetett volna jobb idő is
:-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése