Ugrás a fő tartalomra

A Cseh világörökségek és a száztornyú Prága 3. nap







Prága - hajózás a Moldván

A 3.nap reggelén végre némi napsütésre ébredtünk és igen csípős, hűvös reggelre, de ilyen időben jót lehet majd sétálni, ma ugyanis Prága belvárosának megtekintése volt a feladat... Az időjárás persze megint szórakozott velünk, de erről majd később...

Reggeli után ismét bebuszoztunk a belvárosig, egész pontosan a  főpályaudvarig ami a térképen Praha Hlavni Nadrazi jelöléssel található. Itt kezdődött a nagy menetelés, innen elsőnek a Washingtonova utcán sétáltunk egy darabig majd egy Mc'donalds mellett jobbra fordulva máris a Vencel téren találtuk magunkat.

A Vencel Tér



 A Václavské Námé nem egy klasszikus tér,  a hosszabbik oldala kb. 750 méter, a rövidebbik pedig kb. 60 méter, inkább egy széles sugárútnak néz ki. A korábbi lóvásár tér 1848 óta viseli Szent Vencel, Prága egyik patrónusának a nevét. A cseh történelem  számos eseménye zajlott itt,  ezen a téren gyújtotta fel magát a prágai tavasz leverése ellen tiltakozó két diák, Jan Palach és Jan Zajic ... A tér két oldalán egy ideig közúti forgalom is halad, majd a közepétől már csak a gyalogosoké, kivételes behajtási engedéllyel csak az itt található szállodákig lehet bejönni. Na igen a szállodák, : a tér két oldalán szinte csak hotelek és bevásárló centrumok találhatóak, mondanom sem kell a hotelek nem a két csillagos , fapados turistaszállók kategóriájába tartoznak :-)

Nem olcsó 

A tér  közepén egy igen avantgárd szoborkiállítás is megtekinthető illetve a kialakítottak egy hangulatos kávézót, egy régi villamos megállóból és két , jellegzetesen prágai villamoskocsiból, ez a Café Tramvaj .... 

Szobrok

Café Tramvaj

Mondanom sem kell óriási a nyüzsgés, itt lakó és turista keveredik, a biztonságra pedig a rengeteg , állig felfegyverzett katona és rendőr ügyel: a tér négy sarkában katonák  őrködnek, és szinte percenként tűnik fel valamelyik irányból egy rendőrjárőr....
A tér túlsó oldaláig 20 perc nagyon kényelmes  - amolyan mindent megbámulós - sétával lehet eljutni, innen folytattuk utunkat a régi prágai városfal helyén kialakított Ná Prikopé utcán. A széles bevásárló utcán a több száz éves, a remek állapotban lévő épületek  a mai igényeknek megfelelően világmárkáknak adnak otthont,  köztük egy-egy gyorsétteremmel vagy kávézóval. Az utca egyik érdekes színfoltja egy fatéglákból álló kis építmény: bárki megvehet megának egy  szabvány méretű kis fa téglát, amit ott a helyszínen kifesthet, rajzolhat rá bármit, majd ezt a téglát beillesztik ebbe a kis épületbe, az összeget pedig, amit a tégláért fizetünk, jótékonysági célokra fordítják . 

Fatéglák

Az utca véghez érve a Celetná utca találkozásánál áll Prága egyik jelképe a Lőportorony,csehül a Prasná Bráta. A torony Prága egyik legrégebbi épülete, a korabeli erődítési rendszer legszebb maradványa, s nem utolsó sorban ez egyetlen  megmaradt egykori városkapu a  tizenháromból.33 évig épült, 65 méter magas, a tetejére 165 lépcső lehet feljutni. Nevét onnan kapta, hogy a 17.században egy ideig lőpor tárolására használták.

A Lőportorony

A lőportorony mellett található a Reprezentációs ház, más néven az Obecni Dúm, a cseh főváros híres szecessziós műemléke, mely 1905 és 1912 közt épült. A cseh illetve csehszlovák történelem fontos eseményeinek volt a színtere: 1918-ban itt, a Setana-teremben kiáltották ki Csehszlovákia függetlenségét, míg 1989 őszén itt tartották a Vaclav Havel által vezetett Polgári Fórum és a kommunista hatalom közötti első megbeszélését.
 Az épület fantasztikusan néz ki, a homlokzata megér jó pár fényképet :-) ....

A Reprezentációs ház




 Innen már csak néhány lépést kellett megtenni  és ismét egy térre  értünk, egész pontosan a  Köztársaság térre. A tér közelében található a Kommunizmus Múzeuma, maga a hely pedig egy dologról maradt emlékezetes (nekem ) : a  téren álló, köztéri "valamiről" :

Minek Nevezzelek ?  

... ezt nem tudom minek nevezzem, az első gondolatom nem publikus, nevezzük inkább szobornak, bár ez is túlzás :-)

A Köztársaság térről  visszafelé haladva átsétáltunk a Lőportorony alatt,  majd egy kisebb téren megálltunk a város egyetlen kubista stílusú épülete előtt. A dallamos nevű Dom U Cerné Matky Bozi azaz  a Fekete Anya  háza  1911-1912 közt készült el Jozef Gocár építész tervei alapján,  napjainkban a cseh Kubizmus múzeumának ad otthont, a földszinten pedig egy hangulatos kávézó található.

A Fekete anya háza

A Celetná utcán sétáltunk tovább, itt egymást érik a szuvenír árusok,  aki itt nem találja meg a megfelelő prágai szuvenírt ( hűtőmágnest, korsót,ékszert  Kisvakondot vagy akár a cannabisz ízű  nyalókát) az magára vessen.... A hangulatos utca egy részen kiszélesedik, hogy jobb oldalról szépen becsatlakozzon Prága újabb nevezetességébe, a Staroméstské námesti-be azaz Óváros főterébe.


Az óváros főtere

 A téren áll Husz János szobra, amit 1915-ben, halálának 500. évfordulójára emeltek.  A szoborral szinte szemben a Nemzeti Galéria áll, mögötte pedig a Tyn templom nyolcvan méter magas tornyai láthatóak. 

Husz János szobra

A Tyn templom

Az egyre rosszabb idő ellenére - hol esett, hol csepergett majd abbahagyta és kezdte előröl -  hatalmas volt a tömeg . A tér szemközti oldalát teljesen elfoglalják a pecsenye és kolbászsütők,  sikerült is elkapni, ahogyan egy egész malacka sült szépen ropogósra ....

A tér túlsó oldalán pedig egy újabb templom a Szent Miklós templom áll illetve a másik  oldalán található a híres Orloj azaz a prágai városháza oldalán található óramű, mely évszázadok óta vonzza a látogatókat. A hatalmas időmérő szerkezet 1410 óta működik. A legenda szerint az óra készítőjét, Hanus mestert az óra elkészülte után megvakították, és hagyták elszegényedni, hogy másnak ne csinálhasson hasonló szerkezetet. Azonban a mester bosszút állt: a kezét beletette az érzékeny óraműbe, s olyan károkat okozott, hogy 100 évig senki sem bírta helyreállítani.... 1597 óta minden órában a felső részén elvonulnak az apostolok,látható még csontváz  és egy homokóra is . Ottlétünkkor a városháza szinte teljesen körbe volt állványozva, maga az óraszerkezet volt csak valamennyire látható, de akkora tömeg állt előtte , hogy látni nem sokat láttunk belőle, inkább csak a hangját hallottuk.



 A téren persze mindent elkövetnek, hogy a turista jól érezze magát : a már említett lacipecsenyéseken kívül fogatot lehet bérelni,  vagy esetleg segway-el  ( a kétkerekű elektromos eszköz) lehet a kijelölt útvonalon várost nézni, kiindulópontként pedig a tér szolgál, de vannak itt beöltözött pantomim művészek is, lehet például a Halált jelképező  kaszással is fényképezkedni ....   


A tér melletti sörözőben egy rövid technikai szünet megtartása után  folytattuk sétánkat, a Hard Rock Café előtt elhaladva egy szűk kis utcácskában megálltunk egy pillanatra az U zlatého tygra  nevű söröző előtt. A külsőre jellegtelen kricsmi arról nevezetes, hogy Václav Havel  ebben a  vendéglátóipari egységben sörözött Bill Clinton amerikai elnökkel, annak prágai látogatása során. Csak úgy elképzeltem, hogy a biztonságiak milyen riadt fejet vághattak, amikor a két politikus beugrott ide egy sörre...... 

Itt sörözött Hável és Clinton 

Nyüzsi

Utunkat folytatva a Karlová utcán  újabb ajándékboltok között az jutott eszembe, hogy így szeptember elején milyen nagy tömeg van, de az idegenvezetőnk, mintha megérezte volna, elmesélte, hogy főszezonban itt lépni nem lehet...Szó szerint...Akkora a tömeg úgy általában, hogy kicsi lépésekkel lehet araszolni, mert annyi a turista, ha egy valaki megáll, akkor mindenki megáll....Közben a Klementinum épületéhez értünk, amit a prágai kultúra és tudomány  központjaként tartanak számon. A  középkori domonkos kolostor mára egy hatalmas komplexummá nőtte ki magát, a neve pedig a Szent Kelemen pápának ajánlott kápolnára utal. Az épületben található a Nemzeti Könyvtár, gyűjteményében megtalálhatóak a cseh irodalom és történelem legszebb művei és Mozart több személyes tárgya is. Az épület mellett elhaladva pedig az utca túloldalán feltűnt a Károly híd híres tornya is.

A Károly híd tornya 

 Az elején emlegetett változatos időjárás pedig most érezte úgy, hogy a nap talán legjobban várt látnivalóját nem engedi csak úgy megnézni : ahogy kell, elkezdett cseperegni, majd egy kis szél is támadt mellé.....Esernyők elő, s ahogy felnéztem, ledöbbentem : az út másik oldalán egy kisebb dél-kínai falu lakossága várakozott , hírtelen szétnéztem, magam körül is csak apró, sárga embereket láttam, amerre csak néztem....Hol is vagyok ?  Mi lehet itt ha jó idő van ?! Gondolkodni azonban nem maradt idő a lámpa zöldre váltott és ha nem is akartam volna átmenni a túloldalra, akkor is oda jutottam volna, a tömeg ugyanis vitt magával..... 

A Károly híd Prága egyik - hanem a leghíresebb -  jelképe 516 méter hosszú, 10 méter széles, a két végén gótikus tornyok zárják le.  Építését 1357-ben kezdték el. A legendák szerint IV.Károly német-római császár  csillagászok és zsidó kabbala tudósok véleményét is kikérte az építkezés megkezdése előtt, a csillagok az Oroszlány jegyét és a 135797531 számsort jelölték meg,ezért a híd alapkövét 1357.7.havának kilencedik napján 5:31 órakor rakták le. Hogy a szerencse még inkább melléjük álljon a környező településekről tojást és tejet szereztek be, és ezt a cementbe keverték... Néhány falu azonban kissé túlbuzgó volt, és főtt tojást küldött, akadályozva ezzel az építkezést :-) A különféle mágiák ellenére a híd csak 1402-re készült el, sokáig csak Kőhídnak, illetve Prágai hídnak nevezték, 1870 óta viseli a Károly nevet. Az éppen szemerkélő eső a turistaáradatot persze nem zavarta, nem úgy a hídon árusítókat, akik mindenféle fóliával kezdték letakarnia a portékáikat. Mivel a Károly hídon csak gyalogosforgalom van, kiváló terep a helyi kézműveseknek ajándék árusításra illetve portrérajzolásra. A kilátás viszont a rossz idő ellenére is lenyűgöző: a Moldva folyón haladó kisebb -nagyobb hajók, szemben a Vár...megállásra és csendes nézelődésre csábítja az embert, mindenképp elő kell venni a fényképezőgépet :-)...

Rossz időben is szép

Mire a híd túlsó végére értünk az eső elállt a szél enyhült, itt-ott a felhők is felszakadoztak, így érkeztünk meg a Cíhelná utcáról nyíló Kafka múzeumhoz. Franz Kafka   német nyelven alkotó cseh születésű zsidó író, a 20. századi irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja.Írásaiban az irodalmi realizmus és a fantasztikum keveredik, műveinek tipikus szereplője az elszigetelt ember, aki bizarr vagy szürreális helyzetekbe jut, érinthetetlen bürokratikus hatalmakkal kerül szembe. Igen kiterjedten használta a német nyelvet, gyakran egy mondat egy teljes oldalon át tartott, szép feladat elé állítva a fordítót. A rá jellemző  - vagy ráakasztott - abszurdizmust jól jellemzi, hogy a múzeum épülete előtt egy Csehországot stilizáló medencében két férfialak ringó csípővel a vizelést imitálja.... Fura élmény így elsőre :-)

A Kafka múzeum előtt

 A múzeumba nem mentünk be, innen rövid sétával a Károly híddal párhuzamos Manesúv Most-on jutottunk vissza  majd röviden érintettük a Párizská utcát  , innen egy kisebb lépcsőn lejutva a Cervená és az Hrbitova utca sarkán álljunk meg. AZ itt található Zsinagóga átvészelte a második világháborút,  fennmaradását jórészt annak köszönhette, hogy Adolf Hitler itt akarta berendezni az elnyomott és kipusztított népek múzeumát.... Mint tudjuk ez a terve sem jött össze.....

Az épen maradt Zsidónegyed

 A kis hangulatos utca természetesen  ajándékárusokkal van tele, a bódésor azonban teljesen beleillik az utcaképbe. Mivel a kötelező programon túl voltunk, s sétahajó csak este hatkor indult,  élve a lehetőséggel , mindenki elindult a saját feje után. A Párizská utcán visszasétáltunk a városháza előtti térre onnan a Zelezná és a Havírská utcákon sétálva a Vencel térre mentünk vissza, azt mondanom sem kell hogy ez a két kis utca lényegesen csendesebb volt , de legalább olyan szép, mint a korábban bejártak. Szóval a Vencel tér sarkán  áll néhány kolbászsütő, itt letudtuk az ebédet,  - a Václav kolbász remek, de hogy miért ez a neve :-) -  mindezt egy remek barna sörrel lekísérve, indultunk tovább.  Igazából ekkor tűnt csak fel, hogy  mennyire leleményesek a csehek : a nálunk kürtőskalácsként ismert csemegét valami kimondhatatlan névvel látták el, tölcsér formájúra sütik és pudinggal töltik meg, majd a tetejére jó adag tejszínhabot nyomnak ! Nesze neked kalória ! Mi azért maradtunk az egyszerű alapváltozatnál, és két kávé kíséretében leültünk  a Ná Prikopé utca egyik padjára,  és senkitől sem zavarva  nassoltunk.  Közben persze zajlott az élet, óriási a nyüzsgés,  rengeteg volt a turista még így kora ősszel is. A desszert elfogyott, mi pedig szépen visszasétáltunk a Károly hídhoz, ezúttal azonban már az időjárás is kedvesebb volt, és már a nap is kisütött, így a legteljesebb nyugalomban lehetett gyönyörködni Prága látképében illetve a kézműves ajándékok közt válogatni. 

Még mindig szép....

Hajók 

 A hídról nézve elképesztő látvány , ahogy a folyón öt különböző méretű és nagyságú hajó forog körbe, csak azért hogy a turista minden szögből tökéletes látványt kapjon..... Lesétáltunk a Moldva partra is innen a Károly hí teljes pompájában látható.... 

A Károly híd

Egy kis lazítás után szépen visszasétáltunk a hídon a túlpartra majd a Rudolfinum ,Prága leghíresebb koncerttermének impozáns épülete mellett elhaladva egészen a Chehúv Most-ig sétáltunk, pontosabban a híd mellett található hajóállomásig, ugyanis a nap megkoronázásaként hajókáztunk egyet a Moldván.

Rudolfinum

A Hajóállomás

A két szintes turistahajóra lépve a mosolygós felszolgálók egy-egy Becherovkával fogadtak bennünket, majd  miután mindenki helyet foglalt, elindultunk. Hajónk Prága Kisoldal nevű városrésze felőli oldalon haladt át a hidak alatt, majd a Smichov hajóállomásnál zsilipeltünk egyet -  a folyó vízállása ugyanis nem teszi lehetővé a direktben való hajózást . Közben persze a parton ücsörgőkkel ment az integetés  és a sörökkel való virtuális koccintás :-).  A hajón svédasztalos vacsorára volt lehetőség,  kisebb sorban állás után a megpakolt tányérról fogyasztva a vacsoránkat Prága eddig nem ismert  részeiben gyönyörködhettünk. A hajó egészen Vysehrád-ig haladt, itt megfordultunk  és jó rálátásunk volt a meredek domboldalon álló várromra és a  mellette álló templomra is. A vacsora után felmentünk a nyitott felső szintre, innen néztük végi ahogyan hajónk ismét leküzdi a zsiliprendszert, majd  a Károly híd előtt tesz egy fordulókört. 

Smichov 

Innen egészen elbűvölő a látvány a város szinte minden nevezetessége látható, egyik oldalon a Hradzsin a Károly híd a másik oldalon pedig a Tyn templom tornyai is látszanak, egész egyszerűen óriási ! 

Pazar

Forgunk


A Károly híd után elhaladtunk a Manesúv híd, majd a Chehúv híd  és a Stéfánikúv híd alatt is. A közben  szépen elkezdett beesteledni, kigyúltak a város fényei, és Prága egy újabb arcát ismerhettük meg....A Stvanice szigetnél  az egyre erősödő szélben visszafordultunk és  szépen visszacsorogtunk a hajóállomásig.

Stvánive

Kigyúltak a fények

 A hajóról leszállva  többen is azt beszéltük, hogy egész nyugodtan mehettünk volna még egy kört :-)

Prága esti fényei


A Chehúv hídon átsétálva a kialakított buszváróban márt várt minket a buszunk, majd az esti fényárban  visszagurultunk a szállodába. Így utólag visszagondolva  ezt a napot nevezhetnénk akár Nagy Menetelésnek is, de minden egyes perce feledhetetlen és remek volt. Na jó azért egy kicsit lehetett volna jobb idő is  :-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csak a négy

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is felhasználtak. A harmincéves háború

A MILKA - Story : A lila tehén nyomában

H a azt mondom, MILKA, mindenkinek beugrik a lila tehén  és a finom alpesi csoki. De mitől lett ilyen népszerű a márka ? Ime a MILKA story.... Kezdjük az elején : Phillip Suchard  - aki  eme csodát megalkotta - svájci cukrászmester, 17 éves korában kezdett el gyakornokként dolgozni testvére berni cukrászdájában . Mint abban az időben sokan , a fiatal ember híres és sikeres szeretett volna lenni, erre lehetőséget pedig abban látott, hogy Amerika felé vegye az irányt. Svájci órákkal és nagy becsvággyal felpakolva vágott bele a nagy kalandba, ami aztán nem úgy sikerült ahogyan ő tervezte. Hazatérve Svájcba,  1825 novemberében Neuenburgban megnyitotta saját cukrászdáját,  ahová egy újszerű édesség,  az "au chocolat fin de sa fabrique",  vagyis a „finom házi készítésű csokoládé"-val igyekezett becsábítani az embereket. A valódi kézműves termékek hamar népszerűek lettek, azonban a lassú gyártás miatt hamarosan modernizálni kellett az üzemet. 1826-ban a szoms