A cseh világörökségek és a száztornyú Prága 2.nap

Prága-Krusovice-Karlovy Vary

A prágai ébredés nem olyan , mint amikor az Alpokban ébred az ember... kora reggel már hallatszik a munkába induló buszok, autók zaja, de hát egy főváros  mégiscsak jobban lüktet mint egy kis alpesi falu...

A reggeli a már szokásos svédasztalos, majd  annak elfogyasztása után az indulási  hátralévő időt hasznosan kitöltve elsétáltunk a közelben levő Billába. Igen, oda...Tudom nem egy világörökség, és nem is egy híres turistanevezetesség, de ezt is fel kell fedezni :-) A kínálat bőséges, az árak hellyel -közzel hazai szinten vannak,azonban sok -sok olyan termék van ami minőségben és árban is veri az itthonit. A sör ugye .... többfajta Kozel vigyorgott rám a rekeszekből, plusz olyan márkák amiket itthon nehéz beszerezni, nem is voltam rest , a kóstolónak valót pakoltam is szorgalmasan a kosárba. A cseh édességipar sem feltétlen világhírű, de amiket találomra vettünk, az mind telitalálatnak bizonyult. Jól felpakolva mentünk vissza a hotelba, cucc a szobába fel, majd vissza a buszhoz, és indultunk is Prága belvárosába.  

Prága reggel

Az utcák tiszták, az épületek remek állapotban  vannak - igaz kevés olyat látni, amit ne graffitiztek volna össze... A Szabad Európa Rádió impozáns épületét elhagyva a busznak meg kellett küzdeni a szűk utcákon az egyre erősödő csúcsforgalommal,  néha a mellettünk elhasító villamos és a busz közé nem mertem volna berakni a tenyerem . Apropó villamos: itt a piros színű , Prága egyik jelképének számító közlekedési eszköznek van elsőbbsége, elé vágni, lelépni  elé nagyon nem tanácsos, mert  a villamosvezetők nem szeretnek fékezni.....

...közben feltűnt a prágai tv torony - egész pontosan a Zizkovi Tv torony -   216 méteres épülete is jobbról, amit az 1970-es években  a nyugat-német tv adások zavarása céljából emeltek, de teljesen csak 1990-ben lett kész. David Cerny építész  alkotása építésekor a közeli, több száz éves zsidó temetőt is feláldozták...Napjainkban  a fizetőképes kereslethez igazítva turistalátványosság a toronyban kialakított 6 szobás , fullos apartman ára  csekély 10.000 euró per éjszaka...

Közben egyre beljebb jutottunk a belváros forgatagában, majd jobbról feltűnt a prágai főpályaudvar jellegzetes épülete is,  majd előtte elhaladva átkeltünk a Morva felett és a folyó túlsó partján haladtunk a Vár felé.

A főpályaudvar

 Egy rövidebb , kanyargós panorámaút után egy buszmegállóban leszálltunk, és egy néhány méteres séta után  Prága egyik nevezetessége a Hradzsin , vagyis a prágai Vár előtt álltunk bebocsájtásra várva. Nem ígérkezett egyszerűnek, ugyanis a nagyvilágban mostanság zajló őrület miatt fémdetektorokon és biztonsági ellenőrzésen átesve lehet csak bejutni  és előttünk már egy kisebb kínai tartomány lakossága dúródott....Az utca két oldalán  zajlik az ellenőrzés, gépfegyveres rendőrök és katonák vannak  mindkét ellenőrzési ponton. Valamiért szimpatikusak lehettünk, mert egyszer csak átirányítottak minket az utca túloldalán egyre rövidülő sorhoz, a távol-keleti népek meg csak csodálkoztak, mert őket valamiért nem invitálták :-)

Bejutásra várva

A várfallal kerített, 570 méter hosszú, 130 méter széles térség Európa legnagyobb várkomplexuma, ami a Guinness Rekordok Könyve szerint „a világ legnagyobb ősi vára”. Első írásos emléke 928-ból származik. A mai épületegyüttes ősének a 12. században, immár téglából és kőből épült vár tekinthető . 1420 májusában, amikor a husziták elfoglalták egész Prágát, a királyhű zsoldosok meg tudták tartani a várat, azonban  állapota sokat romlott, és bár a királyokat továbbra is itt koronázták, udvartartásukat a Moldva jobb partjára, az Óvárosba helyezték át. A királyság székhelyét Jagelló Ulászló helyezte vissza a várba. Ide költöztette a legfőbb állami hivatalokat, itt tartották az országgyűléseket.  Az 1541. június 2-án kitört tűzvész a várra is átterjedt; utána szinte az egészet újjá kellett építeni. A harmincéves háborút épségben megúszta a város és a vár is, azonban az osztrák örökösödési háborúban  1741. november 26-án a franciák, szászok és bajorok megrohanták és elfoglalták Prágát. A francia tüzérség komoly károkat okozott a Hradzsinban. A vár 1918-ban vált ismét a cseh függetlenség szimbólumává: azóta itt van a csehszlovák, illetve cseh köztársasági elnök hivatala.

A bejutás egy jó negyed órát vett igénybe, majd a jobb oldalon álló egykori lovas iskola épületét elhagyva - itt ma kávézó és egy shop található -  a Lőpor hídon sétáltunk át. A híd túloldalán már  két díszőr strázsál, ezzel  is jelezve, hogy nem csak kulturális szempontból fontos az épület.

Díszőr

 Egy kis alagúton áthaladva a 2. udvarba értünk  a hatalmas teret körbevevő épületek köz  szinte elveszik az ember. A tér közepén egy szökőkút áll, a 16.-17 századba épült épületekben található a vár képtára is. 

A 2. udvar

A díszkút előtt állva , onnan balra fordulva egy újabb kis alagút következett, majd onnan kilépve azonnal földbe gyökerezik az ember lába:  előttünk állt a Szent Vitus Székesegyház a tekintélyt parancsoló méreteivel, az ég felé meredeken törő tornyaival... Hihetetlen, a katedrális méretei lélegzetelállítóak, kell egy kis idő, mire befogadja az emberfia a látványt....

A Szt.Vitus Székesegyház első látásra

A méretek impozánsak

A terméskőből épült  székesegyház 1344 és 1929 között épült, az épület teljes hossza 124 m, a kereszthajó szélessége 60 m, magassága 34,24 m. A déli torony 96,6 méter magas....Néhány perc várakozás után - míg  a guide-unk a belépőket beszerezte - beléphettünk végre a Székesegyházba. Előre szóltak, hogy fotózni csak vaku nélkül, és akkor se túl lelkesen, ugyanis a benti személyzet huszita ősökkel büszkélkedhet és hipp-hopp kihajítják a renitens turistát...A templomba belépve aztán tényleg  kicsinek érzi magát az ember: óriási a belmagasság... Az itt eltöltött idő alatt  csak ámultunk és bámultunk ( na jó fotóztunk is ),  ugyanis olyan gazdag tárgyi emlékekben és  műalkotásokban, hogy hosszasan sorolhatnám. Talán az egyik legszebb Nepomuki Szent János szarkofágja, azonban megnézni csak sétálva lehet, megállni előtte nem nagyon, mert a marcona nyugdíjas "szekuriti" máris tereli tovább a népet.....

Impozáns belső

Nepomuki Szent János szarkofágja

Mintha elveszne az ember

A Szent Vitus székesegyház megtekintése után  a harmadik udvaron is akadt néznivaló : itt van mindjárt  az ide egyáltalán nem illő 18 méter magas obeliszk, amit 1928-ban állítottak, a köztársaság kikiáltásának 10. évfordulójára.  Vele szemben kapott helyet az elnöki kancellária épülete, és itt van az a híres erkély, ahol Vaclav Hável  üdvözölte a prágaiakat elnökké választásakor, felettébb érdekes öltözetben :-)

A Székesegyház és a Köztársasági Obeliszk

A híres erkély

 Az obeliszktől néhány méterre áll Sárkányölő Szent György szobra, azaz annak a másolata, eredetije nem messze, a Szent György téri művészeti galériában áll. Tovább sétálva máris az udvar keleti oldalán a régi királyi palota előtt álltunk,  majd szépen lassan be is jutottunk, sok-sok kínaival együtt. Belépve a csodálatos Ulászló terem  fogadja a látogatót, ahol fotózni tilos! Komolyan kell ezt venni, ugyanis több  teremőr van itt, mint máshol egy egész városban, és nem restek azonnal, hangosan fenyegetve a fotózás abbahagyására figyelmeztetni, de ha kell akkor rendőrt is hívnak.  Persze aki ügyes az lopva készíthet egy-két képet, de az olyan is lesz... 

Az Ulászló terem sunyiban fotózva....

A királyi trón

A teremben a széles , szürke szőnyeget nem tanácsos elhagyni, mert azért is rögtön figyelmeztetnek, ugyanis a padlózat az eredeti ... A terem méretei nagyok, ebből kifolyólag  lovagi tornákat rendeztek benne, de volt trónterem, gyűlésterem és koronázó terem is, játszottak itt labdajátékokat, tartottak bálokat és fogadásokat. A teremből balra nyílik egy kisebb helység , itt van kiállítva a cseh királyok trónja is, ez egy amolyan fogadó helység lehetett...Innen kisétálva  lementünk a  Lovagok Lépcsőjén, amit IV.Károly uralkodása alatt építettek. Az egész úgy lett kialakítva, hogy a nemesek és a lovagok lóháton , teljes fegyverzetben felkocoghassanak rajta.....

A  lépcsőházból kilépve a  az udvar túloldalán a Szent György Székesegyház épületével találtuk magunkat szembe,bal oldalra nézve pedig az Új Préposti Hivatal épülete áll. A Szent György-bazilika a várnegyed legrégibb, Prága 2. legrégibb és egyben legjobb állapotú román stílusú temploma; 920-ban alapította Vratiszláv fejedelem. Fehér ikertornyai egész Prágából látszanak. Szépen besoroltunk távol -keleti turistatársaink után, ugyanis olyan pofátlanul tudnak dúródni....  

A Szent György bazilika

A templom belseje sokkal egyszerűbb és puritánabb, mint a Szent Vitus székesegyházé. s azt  is megtudhattuk, hogy a templom Szent kereszt oltárát a 15. század elejétől a 19. század közepéig egy 1410 és 1420 között faragott, a keresztre feszített Krisztust ábrázoló faszobor díszítette. A 19. század közepén a bazilikát felújították, a szobrot pedig máshová helyezték, majd 1989-től elveszettnek tekintették. 2009-ben a Mindenszentek kápolnájának villanyvezetékeit javító munkások találták meg egy halom öreg szék mögött. A kriptába egy kőlépcsőn lehet lejutni az itt lévő 4 sírból kettőt biztosan azonosítottak, az egyik I.Vratiszlávé a másik II. (Jámbor) Boleszlávé, a fennmaradó két sír gazdáin még a tudósok egyeztetnek....

A Szent György bazilikából kijőve pár perc múlva egy újabb jegyleolvasó kapu leküzdése után  az Aranyművesek utcájába ( azaz Zlatá ulička)  értünk. Megmondom őszintén, én egy  széles utcára gondoltam, mindenféle ékszerész műhellyel, ezzel szemben  Aprajafalvát tessék ideképzelni.... 

Az Aranyművesek utcája....

kicsi....

Szűk, macskaköves utca, apró kicsi házak, s az az ember érzése hogy az egyikből mindjárt kivágódik Törppapa és Okoska....Az elnevezése a várban élő alkimistákra utal, akik a 16.században állítólag itt próbáltak aranyat csinálni, a valóságban az alkimisták a Mihulka-toronyban dolgoztak, az utcát az itt jóval később élő aranyművesekről nevezték el. De mielőtt az aranyműveseké lett volna , a király íjászai éltek itt,  egész pontosan 24 család, de mivel ide nem tudtak 24 normális méretű házat építeni, így ilyen kicsikkel kellett beérniük, sőt a király megtiltotta hogy a várárok felé ablakokat építsenek be ... A helyhiány persze nem zavarja az ideözönlő rengeteg embert, annyian bezsúfolódtunk ide, hogy percekig mozdulni sem lehet, mert ha néhányan megállnak fotózni, akkor az egész utcácskában mindenki megáll :-): A 22-es számú házikóban élt egy ideig Franz Kafka, akinek a testvére bérelte a házat. Erről egy emléktábla tájékoztatja a népeket.  A ma is álló 16 házikó némelyikében  kiállítások vannak, a korabeli viszonyokat és életkörülményeket igyekeznek bemutatni, a többibe szuvenír boltokat alakítottak ki. Ezek belül is egészen kicsik, az eladón kívül még maximum 3-an fértünk be. Az egyik legnagyobb Kisvakond portfóliót is itt láttuk :  a kulcstartótól a társasjátékig van itt minden...    A 14.számú ház a híres-nevezetes prágai jósnő, Matylda Průšová háza, Márai Sándor regényében élethűen le van írva a ház és berendezése is ...A házikók kívülről is remek állapotban vannak, ha sikerül kifogni egy nyugodt pillanatot,  amikor épp nem sétál bele senki a képbe, akkor remek fotótéma a  kis utcácska....

A kis utcácskából a Daliborka torony alatti lépcsőn lehet kijutni egy kisebb térre, ahonnan pazar rálátás nyílik Prágára, innen egy udvaron keresztül lehet visszajutni a Lobkowitz palota elé. Miután a teljes csoport összeállt , elsétáltunk  a Szent Vitus székesegyház mellett, vissza a Lőporhídon át a buszunkhoz, majd elindultunk Karlovy Vary, vagy ahogyan régen nevezték a híres Monarchia korabeli üdülőhelyet, Karlsbad felé.

Prágából nyugatra tartva egy ideig autópályán haladtunk - a szokásos , embert és gépet  nem kímélő úton - majd átalakult az út egy egészen kiváló minőségű autóúttá, melyhez a dimbes-dombos cseh táj adat a hátteret. 

Kora ősszel valahol Csehországban

A kellemes utazást egy hirtelen felbukkanó településtábla "zavarta" meg : Krusovice. Nekem , sörivónak  rögtön beugrott hogy egy remek cseh sört is így hívnak, majd a következő pillanatban balról fel is tűnt a királyi Sörgyár épülete , és az idegenvezetőnk határozott jelzésére buszunk csikorgó gumikkal vágódott be a parkolóban kialakított szuvenírshop-és kocsma elé :-) Ha jól emlékszem ez egyszer sikerült elsőnek lejutni a buszról, gyakorlatilag az ajtónyitással egy időben  :-)

:-)

A sörgyár első írásos emléke 1581-ből származik, amikor az alapító és tulajdonos Jiri Birka felajánlja az II.Rudolf császárnak, aki két évvel később meg is vette, innen ered a címkében használt Královsky Pivovár azaz királyi sörfőzde elnevezés is.

 A gyár mellett kialakított parkolóban több busz és autó is kényelmesen elfér, a három részből - két fekvő hordó közt egy álló hordó - kialakított kis üzletben kapható minden mi szem-szájnak , sörivónak ingere : frissen készült hamburger , hot-dog , sült kolbászok mellé csapolt sör, illetve üveges, dobozos malátaszörpök és szuvenírek is választhatók. Egy korsó barna rögtön le is csúszott,  közvetlenül a gyár mellett :-) E kis feltöltődés után indultunk tovább Karlovy Vary felé, ahová délután három körül érkeztünk meg. A város mellett kialakított buszparkolóban ott kell hagyni a járművet, majd át kell szállni egy  városi buszra amely beviszi a turistákat egészen a belvárosig. A helyi sofőr kinézetre  egy igazi rockernek néz ki, az idegenvezetőnk elmondása szerint időnként - ha elgurul a gyógyszere -  akkor kihangosítja a rockot a buszban, majd olyan tempóban hajt be a városba, hogy a kanyarokban dől -borul mindenki :-) A fuvar a belváros széléig tartott, közvetlenül az első , Monarchia idején épült közfürdő épülete mellett van a megállóhely...

Karlovy Vary,az első fürdő 

A város nevét  IV.Károly német -római császárról kapta, aki az 1370-es években alapította. 1508-ban lett Európa első gyógyhelye de igazán híres európai gyógyfürdővé a 18.században vált.1992 óta az egész város műemlékvédelem alatt áll...

Karlovy Vary híres még az 1964 óta minden évben megrendezett Nemzetközi Filmfesztiválról is , melynek fontos helyszíne a Grand Hotel Pupp, melynek épületétől nem messzire szálltunk le a helyi buszról.  Elsőre is ismerős volt valahonnan, majd rögtön "besegített" a hatalmas Daniel Craig  plakát a hotel mellett: a Casino Royale című James Bond mozi helyszíne volt a hely!  

Grand Hotel Pupp

A város ezen része tetszhalotti állapotban volt: a nagy nyári turistaroham már lecsengett, a karácsonyi hangulat meg még nagyon messze van...Szép csendesen csordogált az élet az utcákon. De milyen utcákon : a Monarchia korabeli épületek gyönyörű állapotban vannak, a Teplá folyócska- mely meleg vizű - békésen csordogált, szóval idilli volt majd minden, kivéve az időjárást, mert elég rendesen beborult... Karlovy Vary nem a nyugdíjasok és a nagycsaládosok kedvenc bevásárló helye, ez hamar világossá vált: ezen a részen, az exkluzív világmárkák üzletei sorakoznak,  igen magas színvonalú kínálattal és persze az ezzel járó árral...Persze a helyiek  nem ide járnak bevásárolni a hétvégére, ez inkább amolyan turistafogó...  Mindemellett ha csak sétálgat az ember az is felér egy laza kikapcsolódással, szinte visszarepül az időben,  az utcazenészek a, a környezet mind-mind  gondoskodik a lazításról 

Karlovy Vary, Stará Louka

Pazar :-)

Trizni Kolonáda

A Szentháromság szobor

....Karlovy Vary a világ egyik leghíresebb és legnagyobb hagyományokkal rendelkező gyógyfürdővárosa, 13 nagyobb és 300 kisebb gyógyvíz-forrása van. Az egyes források hőmérséklete 34–73 °C között alakul; vizüket ivásra, fürdésre és speciális gyógy kúrákra használják az emésztőszervek és az anyagcsere zavarainak gyógyítására. A forró vizecskét pedig egy kicsi, csőrös porcelán bögréből szürcsölgetik a bátrabbak .....

A 4.számú kút, 64 fokos a víz

Idegenvezetőnk fel is hívta a figyelmünket, hogy ne igyunk össze-vissza mindenféle vizet, mert  nincs annyi mosdó útközben, amennyire szükség lehet, szóval óvatosan a vízzel ! Így tehát marad a sör és a Becherovka! Ez utóbbi  - korábban Karlsbader Becherbitter – „karlsbadi Becher-keserű”  - története 1805-ig nyúlik vissza, mikor is a városban megszállt Plettenberg Mietingen gróf, aki magával hozta angol orvosát, Dr. Frobriget is. Hamar kiderült ,hogy a vendéglátó helyi patikus , Josef Becher és az angol orvos közös szenvedélye a gyógynövényekből különféle alkoholos italok készítése. Távozásakor az angol orvos egy cetlin csak ennyit üzent vendéglátójának az utolsó főzet mellett : "ez egész jó lesz " Becher persze tovább kísérletezett és 1807-ben meg is jelent a piacon a Carlsbader English Bitter (karlsbadi angol keserű), majd Karlsbader Becherbitter (karlsbadi Becher-keserű) nevű likőrjével. 1841-ben átadta a céget fiának, Jan Becher-nek ( az Ő neve szerepel az üvegeken) akinek vezetésével lett ismert az ital és indult meg a nagyüzemi termelés. Az összetétel egyébként szigorúan titkos, állítólag az italt előállító gyárban is csak ketten ismerik.....Ezen felbuzdulva  egy KV14 feliratú Becherovkával a táskában sétáltam vissza a buszhoz :-)

A helyi járattal  az őrült metálmókus visszarobogott a buszparkolóba, majd átkászálódtunk a saját járművünkre és szépen visszacsorogtunk Prágába... Visszaúton csak integettem a Krusovice sörgyárnak, majd a kora esti prágai csúcsforgalmat leküzdve  megérkeztünk szállásunkhoz. A vacsorához természetesen járt egy kis káposzta meg egy sör is , majd  szépen nyugovóra tértünk, volt ugyanis néhány kilométer a lábakban, és a következő nap sem ígérkezett unalmasnak......