A reggeli ébresztőt és az indulást nem kapkodtuk el... Előző
este kitaláltuk, hogy csak menni kellene egy keveset ha már itt vagyunk, csak
egy baráti , másfél órás sétát tehetnék az erdőben. Másnap az elhatározást tett
követte, valamikor háromnegyed 11 magasságában
neki is indultunk, azzal a közös elhatározással, hogy egy max. kétórás turnét
csinálunk. Na ahhoz képest....A faluból a Széchenyi utcán sétáltunk ki, majd
egy betonozott erdészeti úton mentünk egy ideig. Aztán előkerült a térkép és a
kék fehér csíkos jelzést követve, a Börzsöny patak mellett haladtunk tovább,
itt-ott láthatóak voltak a régi kisvasút maradványai is...
Az erdő és az időjárás is a szebbik arcát
mutatta, bár időnkét akadt egy természetes akadály, amit meg kellett mászni ,
de ballagtunk szépen előre...Jó egyórás menet után elértünk egy elágazáshoz,
ahol az ún. Mária úton haladtunk tovább, az eddigi viszonylag egyszerű terepet
felcseréltük egy meredeken emelkedő, csalánban gazdag , láthatólag hosszú ideje
nem használt útvonalra... a térkép szerint 800 méter volt mindössze az
emelkedő, de úgy tűnt egy örökkévalóság lesz mire felérünk , és egy kicsit sík
rész következik majd, s nem sokára a Pogány
rét szélén pihegtünk...
...a látvány persze kárpótolt a lihegésért, kis pihenő
után azonban mentünk is tovább. Szerencsére lefelé, így joggal hittük azt, hogy
innen kicsit lazább lesz a menet, de nem...egy újabb patakot átugorva ismét
csak felfelé vettük az irányt, innen már
sűrűbben álltunk meg , a lassan a víz is
fogyóban volt, ezzel arányosan csökkent a lelkesedés is, egyre inkább azon járt
az eszünk, hogy lassan csak visszajutunk a civilizációba :-) ... az út egy
darabon még emelkedett egy keveset, majd rövid ideig vízszintesen is mentünk,
majd jött a lejtmenet... Mentünk, rendíthetetlenül, bár egyre jobban kitikkadt
a brigád egyik része, csak mentünk előre lefelé át a kidőlt fákon, majd egy
kiterjedt "dzsungelt" is leküzdöttünk, s hirtelen a betonozott erdészeti úton
voltunk a falu határában . Igen, túléltük !!!! Egy pár perc séta után feltűntek
Nagybörzsöny házai is, és innen már
telefonáltunk is az otthon maradtaknak, hogy készítsék a hideg sört mert
érkezünk :-) A közösen kitalált , kétórás túrából, egy 12,44 km-es öt órás
menet lett...A haza érve csak leültünk az udvaron , és pihegtünk, még egy méter
és nem megyünk tovább :-) Ezek után az esti közös vacsora igen jól esett,
mondani sem kell, altadó dalt sem kellett énekelni senkinek :-)
 |
| Az esti kalóriapótló :-) |
Másnap valamivel
kényelmesebb program következett: Visegrád, s méltán híres fellegvára. A már
ismert szlovákiai kitérő után
Esztergomot elhagyva a Duna mellett autóztunk egész Visegrádig, majd a
fellegvártól nem messze található parkolóban sikerült is helyet találni.
 |
| Visegrád az autóból |
A vár
története a tatárjárásig nyúlik vissza, IV.Béla a lerombolt ispánsági vár
maradványaiból építtetett egy hatszögletű tornyot, ez a ma ismert Salamon
torony, míg felesége Mária királyné az eladott ékszerei árából a hegyormon
építetett egy erődöt. A XIV század után - mivel elkészült a kényelmesebb, Duna
part mellett található Palota - fent a várban már csak a helyőrség
állomásozott. Mátyás király uralkodása idején a fellegvárat megerősítették, itt
őrizték a Szent Koronát, amit egy alkalommal 1440-ben Erzsébet királyné
udvarhölgye, Kottaner Jánosné el is lopott
innen. 1529-ig volt koronaőrző hely a Fellegvár, majd 1544-ben a török
elfoglalta a várat. A harcok során többször is gazdát cserélt, s végül a szinte
teljesen lepusztult épületet sorsára hagyták. A felújítási törekvések 1870 óta
tartanak, az 1960-as évektől kiemelt figyelmet kapott a vár, s a
helyreállításoknak köszönhetően egyre szebbé vált.
 |
| A vár bejárata |
A parkolóból - mi
máson - mint egy túraútvonalon lehet eljutni a bejárathoz, ott egy lépcsősort
megmászva elértük, a vár bejáratát. Jegyváltás kötelező majd lehet is felfelé
sétálni. A vár tövében korabeli harci szekerek vannak kiállítva, de lehet itt
íjászkodni, beöltözni korabeli ruhákba
és lovagolni is. A legnagyobb látványosság azonban a várfalról elénk
táruló panoráma, szavakkal nehezen elmondható :
Jó néhány fotó után felmásztunk a vártoronyba, ahol kiállítások várják a
látogatókat: van itt fegyverterem de korabeli ruhákat is láthatunk, és a Szent
Korona egy másolata is megtekinthető.
 |
| Fel a lépcsőn a belső várba |
 |
| a Szent Korona mása |
 |
| a restaurált várbelső |
A kilátás azonban mindent visz, nincs
olyan kiállítás ami eszembe jutna,
inkább a panoráma az ami azonnal beugrik majd a későbbiekben Visegrád hallatán.
 |
| A Dunakanyar |
A nézelődés után kora délután lementük a
vár alatt található kajáldához, egy igazán autentikus hamburger-sült
krumpli-lángos hármas elfogyasztása után
a közelben található bob pályára mentünk. A korábbi helyekkel
ellentétben itt kétféle csúszási lehetőség is van: a hagyományos alpesi bob
mellett nyári bob pálya is van, ami egy teknőben való lecsúszást jelent. A
Mecsextrém park korlátlan bobozási
lehetőségeit ez a hely sem übereli, itt ugyanis vagy egy csúszás, vagy egy 6-os
tömb illetve 10-es jegy megvásárlására van lehetőség. A 700 méteres pályán 11
kanyar található, egész jól lehet
döngetni lefelé :-) Ami különleges még, hogy az alpesi bob télen is
használható, ilyenkor egy plexi tetőt szerelnek a bobokra és már lehet is
zúzni lefelé:-)
Látogatókban nem volt
hiány , késő délután lett, mire elfogyasztottuk a 10 alkalmas jegyeket,
majd szépen hazaindultunk Esztergom
illetve Szlovákia érintésével. Azonban most nem hagytuk ki a ziccert, hanem
megálltunk Párkányban, ugyanis a szlovák oldalról az esztergomi Bazilika szinte
kéri, hogy fotózzuk le :-)
 |
| Esztergom Szlovákiából |
Hasonló érzések kerítik hatalmába az embert, amikor
beérkezik Nagybörzsönybe, ugyanis a falu szélén álló Szent István Templom szintén hálás fotótéma :
 |
| Nagybörzsöny jelképe |
Utolsó napunk sem telt eseménytelenül, miután kora délelőtt búcsút vettünk
Nagybörzsönytől, a közeli Szendehely felé vettük az irányt, a falu határában
található ugyanis Katalinpuszta, vagyis hivatalosan a Katalinpusztai Kiránduló
központ és Erdei Iskola.
Egy remekül kiépített területen hangya vasút , játszótér és tanösvények
találhatók, ezek közül a Gyadai tanösvényt választottuk. 5,2 kilométer az
egész, egy ideig az erdőben a hegyoldalban vezet, majd egy tisztáson halad tovább az út. A séta során egy tekergő
palló-soron is végig kell menni, hogy aztán az Óriások pihenőjéhez érjünk.
Az nem más mint egy jól kiépített,
fedett pihenőhely bográcsozási lehetőséggel, és szebbnél szebb lepkékkel és
pillangókkal akik az ember kezén is képesek megpihenni.
 |
| Katalinpuszta |
 |
| Az erdőben |
 |
| A tisztásra kiérve |
 |
| A pallósor |
 |
| Az óriások pihenője |
 |
| Pillangó |
Innen továbbhaladva a
Naszály hegy leküzdése a feladat, s az emelkedő tetején egy függőhíd köti össze
a két oldalt. Remekül megépített a híd, és hálás fotótéma is.
 |
| A függőhíd |
Innen már lefelé
visz az út, többek közt látható egy szénaboksa helye is. Az ösvény mellett
rengeteg információs tábla van kihelyezve, amik az erdő élővilágáról és
növényzetéről adnak információt, illetve fel van tüntetve a 13 darab látványosság is.
A túra után nem maradt más hátra, mint a néhány kilométerre
található Szendehelyre begurulni és a főút mellett található Szepi Fogadóban
egy tartalmas vacsorát elfogyasztani. Bátran ajánlanám a helyet, egészen remek a konyhájuk, az adagok rendben vannak, a
kiszolgálás is nagyon színvonalas. Kora este aztán , teli hassal hazafelé
vettük az irányt. Ezalatt a néhány nap alatt ismét sikerült néhány szép helyet
megismerni, jövőre folyt.köv :-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése