Ugrás a fő tartalomra

Egyéb Kategória - Nagybörzsöny és környéke 1.- 2. nap




A Börzsöny eddig valahogy mindig kimaradt a túratervből, idén végre összejött. Hogy milyen volt ?  Szóval...



...Vasárnap reggel, lassan sivatagi melegbe átforduló időjárás, felhő sehol...Ideális idő az indulásra. Az út monoton, Kecskeméttől autópálya, a klíma duruzsol a kocsiban, majd az M0-ra fordulva egy idő után gyanús lesz az égbolt, s valahol Vecsés magasságában az első feltűnő villám kétséget sem hagy arról, amit hamarosan megtapasztaltunk: hatalmas zuhé kerekedett, az egyetlen  támpont a felfestett útburkolati jelzés. Vác után  Magyarország egyik leggyönyörűbb táján , a Dunakanyarban autózunk, de ebből sok nem látszik, az időjárás elintézte, hogy ne sokat bámészkodjunk. Nagymaroson a kereszteződésben egy tócsából megfürdettük a várakozó Audit, majd átgurultunk az elhagyatottnak tüdő Dömösön és Zebegényen, az égi áldás pedig nem csitul, sőt.....A lányok hátul  már esőcsitító danolászásba kezdtek  s hogy nem eredménytelenül, azt a Letkés után szakadozó felhőzet és az egyre csendesebb eső jelezte, majd a Nagybörzsöny jobbra 4 km táblánál mintha elvágták volna a zuhét.  A faluba vezető útról remek a kilátás, az út viszont annál rosszabb, majd néhány komolyabb kanyar után  feltűnik a falu talán leghíresebb műemléke, a lenyűgöző Szent István plébániatemplom . Még néhány kanyar, sokkal több kátyú és megérkeztünk: Malomkert Hotel,Étterem és Panzió, végállomás.....


Megkíséreltünk együtt csapatostól megebédelni, de nem sikerült ugyanis kissé mostohagyerekként kezeltek bennünket, a felszolgálónál erősen vasárnap délután volt : az még hagyján hogy  20 perc kellett kihozni az italokat, egyikünk ebédjét csak a számlán sikerült prezentálni, a gyerkőcöknek kért ketchupot meg még most is keresik..... Na mindegy megoldottuk,  ez a kis malőr nem szegte kedvünk, hogy az Ifjúsági tábor mellől induló kisvasutat ki ne próbáljuk. A fejlesztéseknek hála a kis szerelvény egészen Szob-ig döcög, s ez az ország egyetlen csúcsfordítós vasútvonala. 

Indul a vonat 
A  vonal története elég kalandos, többször is a végleges pusztulás szélén táncolt, de végül néhány ember néha kilátástalannak tűnő harca eredményeként ismét a turizmus szolgálatába állították a szerelvényeket. Mi csak Nagyírtáspusztáig mentünk,  de ez a 8 kilométer is nagy élmény volt.

Kisírtás
Az erdőben
 Először Kisírtásig mentünk, onnan a szerelvény feldöcögött a hegyoldalban , majd a váltót átállítva még egy meredekebb rész következett. Újabb pár perces zötyögés után megint váltóállítás és újabb emelkedő az erdőben és rövidesen megérkeztünk Nagyírtáspusztára. Na ott esett le először az állunk: az erdőben  , gyakorlatilag mindentől távol olyan vasútállomást húztak fel, hogy néhány magyar kis-és nagyváros egy egész tendert bundázna meg érte:-)


A vasútállomás 
 A csupa fa és üveg épület minden igénynek megfelel egy kisebb büfé és egy hatalmas térkép is található itt, az állomás egyik fala gyakorlatilag üveg és  erre szépen felpingálták rá a kisvasút teljes hálózatát....

Innen néhány perces sétával elérhető a közigazgatásilag Kóspallaghoz tartozó Szent Orbán Erdei Wellness Hotel - a névtől most vonatkoztassunk el ....A 4 csillagos, egy rönk és egy kőépületből álló komplexum  pazar kilátást, csendet és nyugalmat kínál.

A Szent Orbán Wellneshotel

Kávé... 
...és limonádé
 A teraszon helyet foglalva , néhány perc ücsörgés után az embert teljesen hatalmába keríti a környék és a csend...A Limonádé isteni, a kávé szintén és a legújabb őrületnek hála a Pokémonokat is lehetett találni , így tényleg mindenki megkapta amire vágyott :-)... Az árak viszont tényleg exkluzívak....

Némi ücsörgés után visszasétáltuk a vasútállomáshoz és az utolsó lefelé tartó szerelvénnyel ledöcögtünk, az erdő  most is ugyanolyan szép volt mint felfelé menet. A faluban megkerestük a Malomkert Vendégházat - mi ugyanis nem a hotelben szálltunk meg - hanem a Kossuth utcán lévő ingatlant foglaltuk le.  1 apartman, 3 szoba , mindegyik külön fürdővel, udvari parkoló, szalonnasütőhely, fedett terasz, szóval minden ami kell. A szalonna sütőt még aznap este fel is avattuk,  s közben kiötleteltük a másnapi úti célt, Esztergomot.



Kora reggel csak a közeli patak csobogása hallatszott, egyébként az egész faluban csend honolt.  Kellemes hűvös  idő volt, még nyoma sem volt a szokásos kánikulának,  a strandolásnak viszont ez az idő kell, ma ugyanis vizes napot terveztünk :-) .....Reggeli után jött a dilemma: kompozzunk  Visegrád felé, onnan Esztergom, vagy Letkésnél át Szlovákiába, majd a párkányi hídon keresztül Esztergom...Az utóbbi variáció győzött, ugyanis az egész 25 kilométer , nem kell horror áron kompozni oda - vissza... Az elgondolást tett követte,  hamarosan úton voltunk,  majd Letkésnél egy kis fékezés után átrobogtunk az elég rozsdás határhídon és már Szlovákiában  voltunk...Salka tükörképe lehetne a magyar oldali falvaknak,  az út viszont egészen kiváló volt, úthibák szinte nincsenek...Volt egy kis emelkedős - szerpentines rész, majd hosszú egyenes,  s amikor Garamkövesden  hirtelen feltűnt az esztergomi Bazilika épülete  szinte egyszerre kiáltottunk fel, olyan remek a látvány ... 

A Bazilika Garamkövesdről
Párkányon keresztül csorogtunk, a Mária -Valéria hídról pedig szinte beestünk az esztergomi Aquasziget parkolójába. A belépésnél ért az első meglepetés :  - illetékesek figyelem  - a wellness részlegre kell csak külön belépő, az összes többi szolgáltatás egy (!!!) belépővel elérhető, nem kell medencénként külön fizetgetni...Megkaptuk a szekrényt nyitó csodaórákat, majd negyedórába telt mire rájöttünk, hogy a viharba kell használni :-)... Maga a komplexum közepes méretű, kinti-benti rész is van (a benti medencéből simán ki lehet úszni a kintibe) csúszdából kettő is akadt, jakuzzi, gyerekmedence, kajálda, kávézó szóval minden ami kell... Érdekes módon helyet simán találtunk, nem volt a máshol megszokott tömeg...Kora délutánra mindenki kellően kiázott,  ezért egy rövid séta után megnéztük a Bazilikát kívül és belül...

A Bazilika közelről
A hivatalosan Nagyboldogasszony és- Szent Adalbert Főszékesegyház 1822- 1869 közözz épült, külső méretei alapján Magyarország legnagyobb egyházi épülete. Az eredeti épület az esztergomi váron belül állt, története során 1180-ban leégett, az 1543-as török ostrom alatt megrongálódott, 1594-ben a vár visszafoglalásakor a benne tárolt lőpor felrobbant, Az eredeti székesegyház romjait véglegesen Barkóczy Ferenc és Rudnay Sándor hercegprímások érseksége idején távolították el, hogy helyet adjanak az új templom, a mai bazilika építésének.
A Bazilika építését a bécsi Udvar nem nézte jó szemmel, hiszen olyan templom épült itt amekkora még Bécsben sem volt, az 1848-49-es  szabadságharc nem befolyásolta az építés menetét ... Az 1856.augusztus 31.-én megtartott felszentelési ceremónián Ferenc József császár is részt vett,  Liszt Ferencz erre az alkalomra írta az Esztergomi Misét, melyet ő maga vezényelt e jeles napon.
A II. világháború során az épület jelentős károkat szenvedett, a keletkezett károkat azonban gyorsan helyreállították. 2005 óta esténként díszkivilágításban pompázik az épület.


Belépve a templomba Michelangelo Grigoletti velencei művész 1856-ban készített főoltárképe látható, mely Mária mennybevitelét ábrázolja, s mint ilyen a világ legnagyobb, egyetlen vászonra festett főoltárképe. A kupola ma is látható díszítését Antonio Detoma készítette 1855-56 között. Az orgona  Ludwig Mooser munkája, mely 1856 óta áll itt. Érdekes módon a templom belsejét szabadon be lehet járni, fényképezni is lehet -  legalábbis nem szólt érte senkii -  nincsenek elzárt részek (az oltárokon kívül) és természetesen tiszteletben kell tartani az itt tartózkodók vallásos elmélyülését....

A Főoltárkép 
Az orgona
Lenyűgöző a templom belső,  az ember kicsinek érzi magát odabent. Néhány perccel később aztán kisétáltunk, elkészültek a már-már kötelező fényképek a háttérben a Mária Valéria híddal, majd visszasétáltunk a parkolóba és Szlovákián keresztül hazagurultunk. 



Egy laza vacsora és némi borozgatás után  ki-ki nyugovóra tért, kellett is a pihenés, hisz másnap túra volt betervezve.....

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csak a négy

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is felhasználtak. A harmincéves háború

A MILKA - Story : A lila tehén nyomában

H a azt mondom, MILKA, mindenkinek beugrik a lila tehén  és a finom alpesi csoki. De mitől lett ilyen népszerű a márka ? Ime a MILKA story.... Kezdjük az elején : Phillip Suchard  - aki  eme csodát megalkotta - svájci cukrászmester, 17 éves korában kezdett el gyakornokként dolgozni testvére berni cukrászdájában . Mint abban az időben sokan , a fiatal ember híres és sikeres szeretett volna lenni, erre lehetőséget pedig abban látott, hogy Amerika felé vegye az irányt. Svájci órákkal és nagy becsvággyal felpakolva vágott bele a nagy kalandba, ami aztán nem úgy sikerült ahogyan ő tervezte. Hazatérve Svájcba,  1825 novemberében Neuenburgban megnyitotta saját cukrászdáját,  ahová egy újszerű édesség,  az "au chocolat fin de sa fabrique",  vagyis a „finom házi készítésű csokoládé"-val igyekezett becsábítani az embereket. A valódi kézműves termékek hamar népszerűek lettek, azonban a lassú gyártás miatt hamarosan modernizálni kellett az üzemet. 1826-ban a szoms