Jasna tó - Haunold - Toblacher See - Schluderbach
Szombat reggel Szlovéniában....az előző napi buszozás és
barlangtúra megtette hatását, sikerült egy jót aludni és kellemesen ébredni.
Gyors összerámolás és irány az étterem , ahol a szokásos színvonalú
svédasztalos reggeli elfogyasztása - és az italautomata kiakasztása - után nekivágtunk a mai távnak, melynek a
végállomása Süd Tirol egy kis falucskája volt.
 |
| Menet közben |
 |
| Triglav |
Menet közben a Dolomitok fantasztikus , csipkézet ormai közt
kanyarogtunk, majd néhány pillanatra látható volt a Triglav csúcs, Szlovénia
legmagasabb hegye is. Letérve az autópályáról Jesenice, a jégkorongcsapatáról
ismert kisváros közelében haladtunk el, majd rátérve a 201 számú autóútra,
Kranjska Gora érintésével a kora délelőtti órákban meg is érkeztünk az elbűvölő
szépségű Jasna tóhoz.
 |
| Jasna tó |
 |
| Ilyen a panoráma |
Igazából két tóról van szó, amit mesterségesen alakítottak ki,
kristálytiszta mindkettő, a türkizkék víz , körülötte a Dolomitokkal lenyűgöző
látvány. A tavacskák könnyűszerrel körbejárhatók, sőt egy egyik tavon egy nagy
móló áll a fotósok rendelkezésére a másik tavon pedig egy fa kilátó. Kattogtak
is a fényképezőgépek rendesen :-) ... A
tó partján egy sziklán áll a mitikus kecskebak, Zlatorog (Aranyszarv) szobra is
, mondanom sem kell hogy mindenki a kecskén ülve fotózkodott :-)
 |
| A mitikus kecskebak , Zlatorog |
Miután kigyönyörködtük és fotózkodtuk- magunkat
visszamásztunk a buszra és már mentünk is tovább Olaszország irányába.
Kanyargós hegyi úton , rendezett kis falvak között az ég felé törő hegyormok
között kanyargott az út, és szinte a semmiből felbukkant a kis tábla az út
szélén, mely jelezte, hogy Olaszországban vagyunk. Tarvisio irányába haladva,
egyre több lett az alagút, majd az E 55 -ös autópályán haladva Ausztriában
találtuk magunkat.
 |
| Valahol Ausztriában |
A Dráva völgyében Villach mellet elhaladva Lienz felé menet beiktattunk egy kisebb
pihenőt, majd Siliant elhagyva ismét
olasz területre értünk, majd dél körül
fel is tűnt előttünk San Candido - avagy német nevén Innichen.
 |
| Innichen/San Candido |
Hamár szóba került: Süd Tirol avagy Bolzano Autonóm megye Trentino-Alto
Adige régió egyik autonóm megyéje Olaszországban. Ez
az a terület, amit az első világháború után csatoltak Olaszországhoz.
Napjainkban a térségben az olasz és a német is hivatalos nyelv, a
helységnévtábláktól a közterületekig
illetve minden egyéb megnevezésig
mindkét nyelven szerepelnek a feliratok .Ausztriának vannak olyan elképzelései,
melyek szerint szeretné visszakapni ezt a kis területet, elnézve a környéket,
nem is csodálkozom rajta. Németes rend, mindenütt, özönlenek a turisták,
gazdaságilag minden rendben, na meg hát amúgy is az övék volt ez régen....
Mai első megállónk, Innichen a felső Puster-völgyben,
a Dráva felső folyásánál, a Sexteni-Dolomitok és
a Pragsi-Dolomitok találkozásánál, az osztrák államhatár közelében
fekszik. A település határában torkollik a Sexteni-patak a
Drávába. A helység első írásos említése I.e 4. századból származik,majd a rómaiak korában
fontos útvonal haladt itt, mely
Augsburgot és Aquileát kötötte össze. 769-ban III.
Tasziló bajor herceg földet adományozott Atto scharnitzi apátnak, egy
bencés kolostor alapítása céljából. Ez a templom lett Tirol első kolostora. A
település 1803-ig egyházi fennhatóság alatt ált, majd Tirol grófságához került
és az 1919-es elcsatolásig tartozott oda.
Az első világháborúban Innichenben a cs. és kir. haderő
helyőrségi városa volt. A világháború kitörésekor 1914-ben a császári-királyi
III. „Innichen” népfelkelő lövészezred
törzse és IV. zászlóalja állomásozott a községben. Olaszország hadba
lépése (1915) után a közeli Sexteni-völgyben közvetlen frontvonal alakult ki, a
völgy településeit az olasz tüzérség szétlőtte. 1919-től egész Dél-Tirol olasz
uralom alá került, az államhatár itteni szakaszát az alsó Puster-völgyben
húzták meg, az Innichenhez közeli Winnebach és az osztrák Arnbach között.
Napjainkban a turizmus a fő bevételi forrás, télen és nyáron
egyaránt sokan látogatják a várost, kiváló síterepei és csodálatos hegyei miatt
is. Buszunk a városka "szívében" található, Sextner Dolomiten egyik
felvonójának parkolójában állt meg,mai programunk ugyanis egy kis felvonózásból
majd lefelé túrázásból állt.
 |
| Irány a Haunold! |
A Városka fölé magasodó Haunold lábánál 1500 méter
magasságban található Haunoldhüttéhez felvonóval mentünk fel, kb. negyedóra
alatt fel is húzott bennünket. A látvány
elsőrangú, harsogó zöld környezet, melyből
az ég felé hasítanak a Dolomitok csúcsai....A hütte árnyékos teraszán
egész egyszerűen muszáj volt meginni egy hamísítatlan olasz eszpresszót, meg
enni egy szelet sütit, mert a látványhoz ez dukált :-)
 |
| Haunoldhütte 1500 méteren |
 |
| Így tökéletes :-) |
 |
| Ezt látva lehet lazulni.... |
Az épület környékén
egyébként egy kisebb játszótér is van, és két, óriási emberi talpat formázó kis
medence, ahol le lehet ülni akár kisgyerekekkel is.
Innen
fentről túraútvonalak vezetnek vissza a városkába, ezek egyikén indultunk vissza mi is. Az erdő
fenyői közt elő-elő bukkantak a Haunold vonulatai, a tiszta levegőn valóságos
felüdülés volt a séta.
 |
| Lefelé a túraúton |
Körülbelül félúton található egy helyre kis kápolna ,
mellette pedig az egykori Gyógyfürdő romos épülete. A kis források, amelyekre
épült anno, ma is karbantartott
itatókkal várják a szomjas turistákat, igazán hideg , valódi
ásványvízzel.
 |
| A kápolna kivülről.... |
 |
| ....és belülről |
 |
| A fürdő romjai |
 |
| Az "itató" :-) |
 |
| Idilli útvonal |
Lefelé haladva aztán elértünk egy kis patak mellé ,amely
folyamatosan duzzadt egyre nagyobbra. A patak mellett haladva vissza is
értünk egy majd két órás séta után a városkába,
ahol már várt a buszunk, indult ugyanis a szálláskeresés. A légkondis buszban
kifejezetten jól esett leülni, mert bár
ott is meleg volt, a kinti 32 fok össze sem hasonlítható az itthoni 40
fokkal....Innichent elhagyva Toblach
után hirtelen felindulásból
megálltunk a közeli Tobblacher See partján, egyrészt mert az idegenvezetőnk
szerint gyönyörű-tényleg az - meg azért is mert nagyon időben voltunk.
 |
| Toblacher See |
A tó mellett egy kemping is található, privát
horgászhelyek vannak kiépítve, teljesen korrekt, és tényleg gyönyörű a hely.
Visszaülve a buszra kanyarogtunk tovább szállásunk felé. Egy
helyen a GPS kijelzője mutatta is hogy ott vagyunk, de olyan keskeny kis út vezetett arra, hogy az
egyébként a buszt a keze
meghosszabbításaként kezelő sofőrünk inkább egy szélesebb utat nézett volna...hát az nem volt, úgyhogy egy pár kilométeres "jutalomtúra" következett,
majd egy alkalmas helyen fordulás és irány vissza. A Schluderbach-ban - olaszul
Carbonin - található Hotel Croda
Rossa a gyanútlan utazó számára elég jól
el van bújtatva, ugyanis maga a
település körülbelül abból a 3 hotelből áll ami ott van, a miénkhez pedig
egészen trükkösen lehet bejutni. A
"településre" beérve
Misurina felé kell fordulni és kb. 300 méter után van kint egy tábla
amely jelzi a hotelt. Igen ám de az erdőbe kell bemenni , ami busszal nem a
legegyszerűbb manőver... Mivel a mi pilótánk a legjobb, neki ez sem volt gond,
bár először nézett Ő is nagyokat, hogy oda kell bemenni :-) Mikor aztán
becsorogtunk, egészen rendkívüli látványban volt részünk, ugyanis a fenyves
kellős közepén állt a Hotel Croda Rossa, a piros ablaktábláival, , mögötte
pedig szinte kézzelfoghatóak voltak a csúcsok!
 |
| Hotel Croda Rossa |
Gyors kipakolás a buszból majd
mindenki kereste szépen a szobáját. Mi
hárman egy kétszobás, ötágyas lakrészt kaptunk a harmadik emeleten.
Lifttel fel, majd amikor a szobába
léptünk , tátottuk csak el igazán a szánkat : az ablakból pontosan a hegycsúcs
mosolygott vissza ránk! Mi alföldiek, csak álltunk és néztünk...
 |
| A kilátás az egyik irányba.... |
 |
| ...és a másik irányba! |
Szobáink
rendben voltak, a "vizesblokk" gyönyörű, jó volt belegondolni, hogy
itt lakunk majd néhány napig. Röpke felfrissülés után mentünk vacsorázni, ahol
kezdődtek a meglepetések! Először is , a 46 embernek úgy terítettek be, mint
nálunk a lakodalmakban szokás...kissé szűkös volt, de hát sok jó ember ... a menü
leírása az asztalon 4 fogás nem lehet rossz, de akkor nekem beugrott, hogy hogy
is néz ki a valódi olasz vacsora : sok fogás , kicsi adagok.! A második meglepi
akkor ért bennünket amikor a leadott italrendelés után kihoztak jó pár kancsó
bort, hogy ez ajándék...Cselesek voltak
1-0 oda!
 |
| A vacsorára várva |
Az első fogásként feltálalt lencsepaszta formában sütve
pesztóval beborítva nem aratott osztatlan sikert, bár nekem ízlett, sokan
egy-két falat után otthagyták. Jött a második, rizottó sült baconnel, sajtmártással
spárgával: Igazi olasz kaja, az enyém el is fogyott, ez már egyébként több utastársunk
ízlésének megfelelt....Majd jött a főétel: sertéssült karamellizált
narancsszósszal és spenóttal! Finom
volt, bár a spenótot ne tessék úgy elképzelni mint az itthon készíttetett:
simán megpárolták és jó napot! Az éhség biztos nagy úr, mert ez után a fogás
után sok volt az üres tányér:-) Desszertként pedig csokoládés sütemény
szerepelt az étlapon, a várt , megszokott szelet torta helyett pedig kaptunk
egy vékonyka szelet sütit, vaníliaszósszal, de ez is finom volt. A közelemben
ülök elég sokat fanyalogtak...Egyébként pedig
erre mondtam én azt, hogy aki volt katona és kollégista, az ha éhes
mindent jó étvággyal megeszik :-) Nekem személy szerint ízlett a kaja és jól is
laktam, de ez az egész kis műsor majd másfél óráig tartott !
Kaja után a fél csoport a Wi-fi beüzemelésével próbálkozott, érdekes módon a
szálloda előterében illetve az udvaron az egyik padon volt csak tökéletes
jelerősség, máshol nem ! Bár ezért a kis malőrért a környék. a kilátás bőven
kárpótolt bennünket.....Estére járt az idő kezdett hűlni a levegő, minket pedig
csalogatott az ágy, mivel ez a nap is elfárasztott bennünket!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése