Hamarosan itt a Húsvét, amit Ausztriában és
Németországban is megünnepelnek, nem is akárhogy … Amíg nálunk a gyengébbik nem
mindenféle folyadékkal történő „legyőzése” a hagyomány, ez tőlünk nyugatabbra kissé
másképpen van….
Az ünnep német elnevezése, az Ostern szó egy ősi germán
istennő, Ostara nevéből származik, kinek ünnepe éppen a tavaszi napéjegyenlőség
idejére esett.
Az egyik legismertebb német húsvéti szokás a húsvéti tüzek
gyújtása, mely már az ősi germán tavaszünnep egyik fő látványossága is volt. Ma
ezzel a tűzzel a keresztények Jézus feltámadását, az örök életet ünneplik, míg
mások az élet éltetőjét, a napot köszöntik vele.
Nagyszombaton vagy húsvét vasárnapján fadarabokból magas kupacot építenek a mezőn, a dombtetőn, vagy éppenséggel a templom előtt, majd lángba borítják. Korábban a máglyarakás és -gyújtás csak a férfiak kiváltsága volt, ma már ez egy igazi népünnepély, melyet talán a gyerekek élveznek a legjobban, mikor a kialvó tűz parazsában krumplit süthetnek. A fakupac tetejére néhol öreg méhkast vagy tojásokkal és szalagokkal feldíszített fenyőfát is állítanak, hogy a tüzet, mely az életet szimbolizálja, még jobban felszítsa.
A tűz fényének szerencsehozó szerepet tulajdonítanak, így aki látja, szerencsefiává válik. Sőt azokat a házakat, amelyeket a húsvéti tűz fénye bevilágít, a tűzvésztől és minden betegségtől megóvja. A tűz átugrása is szerencsét jelent, fiatal szerelmespárok kéz a kézben ugranak át felette, hogy hosszú, szép jövőjük lehessen. A termelő gazdák pedig egy gazdag termés reményében ugornak át a nem veszélytelen tűz lángjai felett. Ám kinek a merész mutatvány nem sikerül, nagy bajt hoz magára, a néphit szerint még abban az évben meghal, hacsak nem kormozza be arcát a tűz hamvával.
Nagyszombaton vagy húsvét vasárnapján fadarabokból magas kupacot építenek a mezőn, a dombtetőn, vagy éppenséggel a templom előtt, majd lángba borítják. Korábban a máglyarakás és -gyújtás csak a férfiak kiváltsága volt, ma már ez egy igazi népünnepély, melyet talán a gyerekek élveznek a legjobban, mikor a kialvó tűz parazsában krumplit süthetnek. A fakupac tetejére néhol öreg méhkast vagy tojásokkal és szalagokkal feldíszített fenyőfát is állítanak, hogy a tüzet, mely az életet szimbolizálja, még jobban felszítsa.
A tűz fényének szerencsehozó szerepet tulajdonítanak, így aki látja, szerencsefiává válik. Sőt azokat a házakat, amelyeket a húsvéti tűz fénye bevilágít, a tűzvésztől és minden betegségtől megóvja. A tűz átugrása is szerencsét jelent, fiatal szerelmespárok kéz a kézben ugranak át felette, hogy hosszú, szép jövőjük lehessen. A termelő gazdák pedig egy gazdag termés reményében ugornak át a nem veszélytelen tűz lángjai felett. Ám kinek a merész mutatvány nem sikerül, nagy bajt hoz magára, a néphit szerint még abban az évben meghal, hacsak nem kormozza be arcát a tűz hamvával.
Egyes településeken nagy hagyománya van a húsvéti lángoló kerekek (Osterräder) gurításának. Lüdge (Ostwestfalen) és Günsterode (Nordhessen) városában húsvét vasárnapjának estéjén nagy tömeg gyűlik össze, hogy a hatalmas lángoló kerekeket legurítsák a dombról a völgybe. Csak halkan jegyzem meg, hogy ilyen tüzes kerekes mutatványunk nekünk, magyaroknak is volt, 1552 –ben a megtépázott oszmán haderő végleges demoralizálására és egész Isztambulig kergetésében játszott nagy szerepet Eger vára alatt
J
Egy másik igen szép szokás a húsvéti tűz hordása. St. Peter-ben (Schwarzwald) nagyszombaton, a korai istentisztelet előtt a templomtéren lévő máglyát meggyújtják, majd miután a pap megszentelte a tüzet, meggyújtják vele a húsvéti gyertyát és a hívők bevonulnak a templomba. Míg tart az istentisztelet, fiatal férfiak házról házra járnak a szentelt tűzzel, hogy a háziasszonyok új tüzet szíthassanak otthonukba. Anno az is előfordult, hogy a nagy tűzhordozgatásban bizony jó néhány ház leégett...
A germán nyelvterületen nagy hagyománya van még az
úgynevezett Húsvéti kutak –nak is.A forrásból merített húsvéti víz
szempanaszok, kiütések és más egyéb betegségek orvoslására is szolgált. Úgy
tartotta a néphit, hogy aki húsvét reggelén a patak vizében megmosdik, örökké
fiatal marad. Sőt az állatokat is beterelték reggel a patakba, hogy
egészségesek maradjanak. A víz az élet és a termékenység szimbóluma volt, így a
tavasz és a termékenység istennője, Ostara emlékére nagy tiszteletben
tartották. A keresztény hit elterjedésével sem csökkentek a húsvéti vízhez
kapcsolódó hiedelmek: a víz egész évben megvédte a család tagjait a
betegségektől és a szerencsétlenségektől. A vizet nagyszombat éjszakáján húsvét
vasárnapjának pirkadatáig meríthették a lányok a kútból szigorú némaságban,
nehogy a víz áldó és gyógyító hatása a csend megtörésével elszálljon.
Németországban és Svájcban több helyen is szokás az életet adó víz tiszteletére
a kutakat és forrásokat ünnepi pompába öltöztetni. Díszként többnyire kifújt
egyszínű tojásokat és kötegekbe font papírszalagokat, "Pensala"-t
használnak, de gyakran erősítenek a kútvályúra, vagy a kút fölé épített
állványokra, illetve koronára girlandokat, fenyőágakat és szép tavaszi
virágokat.
Természetesen a húsvéti tojás sem maradhat el, Ausztriában
és Németországban is fogyasztják rendesen …
A tojás ősidők óta a termékenység, az élet
megújulásának jelképe. Egyes népek úgy tartják, hogy a világ is egy tojásból,
egy hatalmas világtojásból származik. Mivel a tojásnak mindig is különleges
életerőt tulajdonítottak, a sírok elmaradhatatlan halotti ajándékai voltak,
ezzel kívántak elhunyt hozzátartozóik újjászületéséhez természetfeletti erőt
útravalóul adni. A tojás kívülről kemény, élettelennek tűnő tárgy, de benne
élet rejlik. Mint ahogy a csibe a tojáshéjból, úgy jön ki sírjából a feltámadt
Jézus, megtörve a halál hatalmát. A 10. századból való keresztény sírokban is
találtak tojásokat, mégpedig pirosakat. Ez bizonyítja, hogy már ezer évvel
ezelőtt is festették a tojásokat. Sokáig kizárólag csak pirosat használtak a
húsvéti tojások festésére, a piros szín Jézus kiontott vérét szimbolizálta. Úgy
háromszáz évvel ezelőtt jelentek meg más színek is a festésben. A zöld tojás festéséhez
a spenót, a sárgához a hagyma, a kékhez a mályva, a piroshoz a cékla levét
használták. Kezdetben a húsvéti tojások egyszínűek voltak, majd egyre
népszerűbbé váltak a színes mintákkal és képekkel díszítettek. Ma már számtalan
tojásdíszítési technikát ismerünk, így mindenki az ízlésének, kézügyességének
megfelelő tojáscsodával lepheti meg szeretteit.
Végül de nem utolsósorban itt van a legnagyobb talány, a Húsvéti nyúl , németül Osterhase…
Senki sem tudja pontosan, hogyan keveredett a nyúl
húsvéti hagyományaink közé. Korábban, mikor még a germánok különböző istenekben
és istennőkben hittek, a nyulat a tavasz istennője, Ostara hírnökeként
tartották számon. Mikor a szántóföldeken és a mezőkön nyulak ugrándoztak, és
sok-sok kicsi nyuszit hoztak a világra, tudták az emberek, hogy vége a télnek,
eljött a tavasz. A nyúl a keresztény hit elterjedése után is megtartotta
kiemelkedő szerepét, az igencsak szapora állat az új élet keletkezésének
jelképévé vált.
Jó háromszáz évvel ezelőtt vált általánossá a húsvéti tojás ajándékozásának szokása. Szinte ezzel egyidejűleg kezdett el terjedni a tojástojó nyúl legendája is. Kora tavasszal a házak kertjeiben gyakrabban tűnnek fel a nyulak, hogy élelemhez jussanak. Mivel a tyúkok nem tudnak festett- vagy csokoládétojásokat tojni, egyszerűbb volt a gyerekekkel elhitetni, hogy a szerencsehozó tojásokat a kertekbe beszökő húsvéti nyúl tojja. Sőt a hihetőséget az is erősítette, hogy a tojások széthordására a nyúl sokkal inkább alkalmas, hisz ügyesebb és gyorsabb is, mint a tyúk.
A legkorábbi emlék, mely a húsvéti nyúl létezését igazolja 1678-ból, Georg Franck heidelbergi orvosprofesszor egy írásából származik. A 16. századig a húsvéti tojásokat régiónként más-más állatok hozták és rejtették el a kertben. Volt, ahol a róka vagy a kakas, másutt a gólya, a kakukk, a daru vagy a fajdkakas.
Egy másik legenda szerint a nyúl a germán tavaszistennő, Ostara egyik galambját jelképezi, akit az istennő büntetésből nyúllá változtatott. Ezen ismeret függvényében, már nem kérdéses, hogyan tud a nyúl tojást tojni. Végül is…Mindenre van megoldás….
Jó háromszáz évvel ezelőtt vált általánossá a húsvéti tojás ajándékozásának szokása. Szinte ezzel egyidejűleg kezdett el terjedni a tojástojó nyúl legendája is. Kora tavasszal a házak kertjeiben gyakrabban tűnnek fel a nyulak, hogy élelemhez jussanak. Mivel a tyúkok nem tudnak festett- vagy csokoládétojásokat tojni, egyszerűbb volt a gyerekekkel elhitetni, hogy a szerencsehozó tojásokat a kertekbe beszökő húsvéti nyúl tojja. Sőt a hihetőséget az is erősítette, hogy a tojások széthordására a nyúl sokkal inkább alkalmas, hisz ügyesebb és gyorsabb is, mint a tyúk.
A legkorábbi emlék, mely a húsvéti nyúl létezését igazolja 1678-ból, Georg Franck heidelbergi orvosprofesszor egy írásából származik. A 16. századig a húsvéti tojásokat régiónként más-más állatok hozták és rejtették el a kertben. Volt, ahol a róka vagy a kakas, másutt a gólya, a kakukk, a daru vagy a fajdkakas.
Egy másik legenda szerint a nyúl a germán tavaszistennő, Ostara egyik galambját jelképezi, akit az istennő büntetésből nyúllá változtatott. Ezen ismeret függvényében, már nem kérdéses, hogyan tud a nyúl tojást tojni. Végül is…Mindenre van megoldás….
Nincs sok különbség az ünneplés módjában Ausztriában
sem, a helyi hagyományok azonban itt is élénken élnek a köztudatban…
A Húsvétot megelőző 40 napban, a böjt idején, általában nem tartanak táncos rendezvényeket és egyéb szórakoztató összejöveteleket. Persze….De ettől még tény, hogy a szerzetesek ekkor már javában készítették a híres böjti sört, mert ugye mindennek vége van egyszer…. Erre való tekintettel a világiak is hódolhatnak ínyenc élvezeteknek. A böjt végét a Húsvét ünnepe jelenti. Ehhez is ősi népszokások fűződnek. A Krisztus előtti időkben a fény sötétség feletti győzelmét ünnepelték ekkor, a kereszténység idején az életet a halállal szemben. Ausztria szerte hatalmas húsvéti vásárokat tartanak, ahol minden megtalálható, ami szem-szájnak ingere… Gyönyörű, kézzel festett tojások, kicsitől az óriásig, a létező összes színben, mellé pedig ínyencfogásokat és hagyományos italokat is kóstolhatunk. Bárki kipróbálhatja a hagyományos osztrák kézműves mesterségeket, a tojásfestést és patkolást is. Az egyik ilyen a Schönnbrunn-i kastély előtti húsvéti vásár, ahol idén 60 kiállító lesz jelen, a dekoratív húsvéti díszek elkészítésétől a gyerekjátékokon keresztül a gasztronómia csodáki lesz minden, esténként pedig jazz koncertekkel várják az érdeklődőket.
A húsvéthoz Karintiában szorosan kapcsolódnak a
népszokások, a hagyományőrzés és az életöröm. A húsvét Karintiában legendás,
csodálatos és élettel teli: a zarándokok hegyeket győznek le, a gyermekek
elkergetik a halált és a vaj műtárggyá válik.
A húsvétot követő második pénteken évről évre zarándokok ezrei indulnak útra Közép-Karintiában, hogy részt vegyenek a hagyományőrző „Négy hegy zarándoklat”-on.
A mintegy 16 órás séta alatt négy hegycsúcsot, 50 kilométert és 2500 méternyi szintkülönbséget küzdenek le a résztvevők – teszik mindezt azért, hogy megszabaduljanak a bűneiktől. A zarándoklat éjfélkor veszi kezdetét a Magdalensbergen. Az összegyűltek harangzúgás közepette, fáklyákkal a kezükben indulnak útnak és követik a szervezőket az éjszakába. „Minden négy hegy-zarándokló tudja, hogy ez egy rendkívül fáradságos hagyomány, de legalább annyira szép is” – meséli a zarándoklat egyik résztvevője. „Amikor az első emelkedőket leküzdjük, a felkelő nap az Ulrischsbergen lélegzetelállító panorámával kárpótol bennünket”.
A zarándoklat záróakkordja a Lorenziberg. A séta közben sokan gyűjtenek örökzöld ágakat, amelyeket felszentelnek és később vallási szertartásokhoz használnak. A gabonamagokat is szívesen cserélik el egy maréknyi felszentelt magra, amelyet aztán a vetőmag közé kevernek, hogy bőséges termést hozzon. Azoknak a szorgalmas zarándokoknak, akik három alkalommal részt vesznek a „Négy hegy zarándoklat”-on, a legenda szerint biztos a helyük a paradicsomban. Évről évre rengeteg zarándok húz túracipőt, hiszen a monda szerint a „Négy hegy zarándoklat”-nak soha nem szabad abbamaradnia, különben eljön a világvége.
Nagycsütörtökön és nagypénteken fülsüketítő lárma tölti meg a Lieser folyó egyébként oly csendes völgyét. A gyermekek ezen a két napon kereplőkkel vonulnak végig a parányi alpesi falucskán, Pleßnitzen. A különc „hangszer” nem más, mint egy deszkalap, amelynek egyik oldalára parányi fakalapácsokat erősítenek.
A gyermekek ezzel felszerelkezve kerülik meg háromszor a Keresztelő Szent János templomot. A faluban lakók csodatévő erőt tulajdonítottak egy a templomban található Szent János szobornak és ennek a varázserőnek a megőrzése céljából gyakorolják a különleges szokást. Már a legkisebbek is részt vesznek a kerepelésben.
A húsvéti vaj különleges ízvilágát a mák, a mazsola, a dió, a cukor, a citromfű vagy fahéj és egy kupica rum keverékéből előállított töltelék teremti meg. A finom íz mellett a húsvéti töltött vajat előszeretettel díszítik húsvéti motívumokkal is, így végeredményként valóságos műremek kerül az asztalra. Aprólékos munkával, kézzel faragott vajformák gondoskodnak a művészi megvalósításról
A karintiaiak a legszívesebben egy klasszikus reindlinget (édes kuglóf) esznek hozzá. Ezt a süteményt kelt tésztából készítik és cukorral, fahéjjal, mazsolával, vajjal, valamint alkalmanként mogyoróval ízesítik. A hagyományok szerint a reindlinget a húsvéti uzsonnához fogyasztják, sonkával, tojással és friss tormával.
Az ünnepségek már húsvét hétvégéje előtt kezdetüket veszik a hagyományos barkaszenteléssel. Különösen látványos módon elevenítik fel ezt a szokást Rennwegben, ahol 14 méter magas fenyőpóznák tetejére tűzik a barkaágakat. Nagypénteken elhallgatnak a templomi harangok, a népi hagyomány ugyanis úgy tartja, hogy a harangok ezen a napon Rómába repülnek. A dermesztő csendtől azonban egyáltalán nem kell tartanunk. A helybéliek és az üdülővendégek gyermekei ugyanis kereplőkkel futkosnak a településeken. Ezzel a fából készült hangszerrel komoly lármát lehet csapni, ami segít elűzni a tél szellemeit és a hiányzó harangzúgást is helyettesíti. Az ételek felszentelését nagyszombaton és a hagyományos húsvéti uzsonnát követően húsvét vasárnapján egész Karintiában látványos húsvéti tüzek gyúlnak
Igazán különleges módon őrzik ezt a szokást a Hochosterwitz vár lábánál található falucskában, Gösselingben: a húsvéti tűz meggyújtása után a fáklyahordók keresztet formálnak, majd meglengetik a fáklyáikat – így kérve Isten áldását.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése