Ebbs - Freistadt - Hazaút
 |
| Guten Morgen !! |
 |
| Reggeli idill |
Kora reggel, miután összerámoltunk, egy utolsó sétára indultunk. Ezúttal a szálloda utáni első utcán ballagtunk, a rendezett és pazar házak közt. Az egyik helyen, hatalmas és formás női hátsó formájú szabadtéri kemencét láttunk… de vajon ki volt a modell?
 |
| A kemence :-) |
Ballagtunk szépen a csendes, párás kora reggelben az úton, a házak elmaradoztak mögöttünk és egyszer csak egy mezőn találtuk magunkat, ballra Ebbs falucska temploma látszódott a párán keresztül, jobbra nézve a szállodánk és azt körülvevő néhány utca házai sejlettek fel, magunk előtt pedig egy hegy. Az út pedig egy idő után visszafordult a falu felé, és mivel volt időnk, szépen végigsétáltuk … Elképesztő, hogy milyen nyugodt életük lehet a helyieknek: garázsajtók nyitva, kerítések csak éppen dísznek vannak, kismotor az udvaron hagyva. Persze valahol ez így a normális, de ezt nálunk itthon a „római szabadcsapatok”miatt még elképzelni is nehéz…
 |
| Pazar |
 |
| Kora reggel a mezőröl |
Elfogyasztottuk utolsó reggelinket, berámoltuk a csomagokat és elindultuk hazafelé. Mintha az időjárás is sajnálta volna, hogy megyünk, mert ködös, borongós idő volt, időnként bújt elő csak a nap. A harsogó zöld hegyoldalakon és mezőkön tehenek legelésztek békésen, az egész táj mintha még csak éledezett volna, pedig már nyolc óra is elmúlt. Az idillnek persze vége szakadt, ahogy felértünk az autópályára…
Egy félórás megállót közbeiktatva körülbelül délelőtt fél tizenkettő magasságában értünk a felső ausztriai Freistadt városába. Itt rendhagyó módon még beengedik a turista buszokat az óvárosba, konkrétan a főtérre, gyalogolnunk tehát szinte semmit nem kellett.
 |
| Freistadt |
A város a történelem folyamán fontos szerepet töltött be, A babenbergi hercegek hamar felismerték a település gazdasági és stratégiai fontosságát, azért 1220 körül szabadkereskedelmi várost hoztak létre (Frienstatt, Freystad). Hogy életképes legyen a város, többféle privilégiumot adtak a város polgárainak. 1277-től a város árumegállító joggal és az árulerakásra kötelező joggal élhetett, így évszázadokra biztosítva a város virágzását. Minden kereskedőnek, aki áthaladt a városon, három napig kellett kínálnia áruját a város által megállapított áron. Azért a kereskedők kezdték elkerülni a várost, így újabb előjoggal ruházták fel a várost: az útkényszerrel. Ha Csehország felé tartottak a kereskedők, csakis a Freistadton át vezető utat használhatták. 1363-ban IV. Rudolf, babenbergi herceg továbbá a sörfőzési (mérföld) jogot ajándékozta a városnak, ami annyit tett, hogy a város egy mérföldnyi körzetében (kb. 7 km) csakis a freistadti polgárok főzhettek sört, és mérhettek ki bort és mézsört.
A harmincéves háború folyamán Csehország részévé vált a Habsburg-birodalomnak, azért Freistadt elveszítette határvárosi státuszát, a privilégiumai elveszítették értelmüket.
 |
| Freistadt főtere |
A város főtére hatalmas, szépen helyreállított épületek veszik körbe, közepén pedig egy szökőkút található. Átsétáltunk a téren, megnéztük a korabeli városfalat, ami még ma is jó állapotban van, majd kis sikátorokon keresztül sétálhattunk a belvárosban. Ismét egy kis szabadidő következett, a dolog egyetlen szépséghibája, hogy délben szinte minden bezárt, így maradt a Billa áruház felfedezése J
 |
| A városfal egy része |
 |
| Szépen rendbentartott utcák |
 |
| Itt is van mit fotózni |
Innen pár perc séta a kitűnő állapotban lévő Linzi kapu , ami hálás fotótéma is…A Városfal tövében elterülő parkon keresztül sétáltunk vissza a buszhoz és már az eddig csodálatos időjárás is a csúnyábbik arcát mutatta és elkezdett esni az eső…
 |
| Linzer Tor |
 |
| Séta a parkban |
Szépen elindultunk hát a szomorú időjárás kíséretében meg Linz érintésével St. Pöltenbe a Rosenbergerhez. Útközben egy helységnévtáblára figyeltem fel: Mauthausen. Bizony ez az a hely…. Így keresztülbuszozva a településen semmi sem emlékeztet arra, hogy milyen borzalmakról is lett híres-hírhedt a városka …Itt átkeltünk a Dunán egy hatalmas acélmonstrum hídon, majd hamarosan rátértünk ismét az autópályára és gurultunk a Rosenberger felé. Kora délután értünk oda, kis nyújtózkodás után egy gyors ebéd következett, majd vissza a járműre és irány haza. Miközben Ildikót hallgattuk, aki a jövő évi tervekről beszélt, egyre sűrűbb lett a forgalom, néha meg is álltunk egy – két percre… Aztán egyre hosszabb időre, majd legalább negyed órát araszoltunk a sorban, de addigra már az is kiderült miért. A túloldali forgalmi sávban először csak egy mentő tűnt fel, kisvártatva még egy, majd jöttek nagy szirénázással a tűzoltók és a rendőrök is… akik aztán a mellettünk a leállósávban húztak el… Egy lehajtónál aztán egy rendőr elkezdte a mögöttünk levő sort kiterelni a pályáról, nekünk szerencsénk volt, mert még fent maradtunk és láttunk egy egész komoly baleseti helyszínt. Egy ráfutásos baleset okozta a dugót két kamion csókolt össze, egész komolyan.
 |
| Baleset |
A baleset után vad száguldás vette kezdetét és este fél hat körül meg is érkeztünk Magyarországra. Mosonmagyaróvárnál a szokásos tankolás és technikai szünet után továbbhaladva este fél nyolc körül értünk Budapestre.
A transzferek szétválogatása után a nekiindultunk a nagy magyar Alföldnek és valamikor este 11 után szálltunk le a buszról Szegeden, ahol a mi transzferünk is ott volt már… Remek pár nap volt, ismét rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak. Soha rosszabb utunk ne legyen !
Megjegyzések
Megjegyzés küldése