Ugrás a fő tartalomra

2011 A Szomszéd Hegye Mindig Zöldebb 4.nap

Ebbs - Freistadt - Hazaút

Guten Morgen !!

Reggeli idill

Kora reggel, miután összerámoltunk, egy utolsó sétára indultunk. Ezúttal a szálloda utáni első utcán ballagtunk, a rendezett és pazar házak közt. Az egyik helyen, hatalmas és formás női hátsó formájú szabadtéri kemencét láttunk… de vajon ki volt a modell? 
A kemence :-)

Ballagtunk szépen a csendes, párás kora reggelben az úton, a házak elmaradoztak mögöttünk és egyszer csak egy mezőn találtuk magunkat, ballra Ebbs falucska temploma látszódott a párán keresztül, jobbra nézve a szállodánk és azt körülvevő néhány utca házai sejlettek fel, magunk előtt pedig egy hegy.  Az út pedig egy idő után visszafordult a falu felé, és mivel volt időnk, szépen végigsétáltuk … Elképesztő, hogy milyen nyugodt életük lehet a helyieknek: garázsajtók nyitva, kerítések csak éppen dísznek vannak, kismotor az udvaron hagyva. Persze valahol ez így a normális, de ezt nálunk itthon a „római szabadcsapatok”miatt még elképzelni is nehéz…
Pazar

Kora reggel a mezőröl
Elfogyasztottuk utolsó reggelinket, berámoltuk a csomagokat és elindultuk hazafelé. Mintha az időjárás is sajnálta volna, hogy megyünk, mert ködös, borongós idő volt, időnként bújt elő csak a nap. A harsogó zöld hegyoldalakon és mezőkön tehenek legelésztek békésen, az egész táj mintha még csak éledezett volna, pedig már nyolc óra is elmúlt. Az idillnek persze vége szakadt, ahogy felértünk az autópályára…  
 
Egy félórás megállót közbeiktatva körülbelül délelőtt fél tizenkettő magasságában értünk a felső ausztriai Freistadt városába. Itt rendhagyó módon még beengedik a turista buszokat az óvárosba, konkrétan a főtérre, gyalogolnunk tehát szinte semmit nem kellett.  
Freistadt

A város a történelem folyamán fontos szerepet töltött be, A babenbergi hercegek hamar felismerték a település gazdasági és stratégiai fontosságát, azért 1220 körül szabadkereskedelmi várost hoztak létre (Frienstatt, Freystad). Hogy életképes legyen a város, többféle privilégiumot adtak a város polgárainak. 1277-től a város árumegállító joggal és az árulerakásra kötelező joggal élhetett, így évszázadokra biztosítva a város virágzását. Minden kereskedőnek, aki áthaladt a városon, három napig kellett kínálnia áruját a város által megállapított áron. Azért a kereskedők kezdték elkerülni a várost, így újabb előjoggal ruházták fel a várost: az útkényszerrel. Ha Csehország felé tartottak a kereskedők, csakis a Freistadton át vezető utat használhatták. 1363-ban IV. Rudolf, babenbergi herceg továbbá a sörfőzési (mérföld) jogot ajándékozta a városnak, ami annyit tett, hogy a város egy mérföldnyi körzetében (kb. 7 km) csakis a freistadti polgárok főzhettek sört, és mérhettek ki bort és mézsört.
A harmincéves háború folyamán Csehország részévé vált a Habsburg-birodalomnak, azért Freistadt elveszítette határvárosi státuszát, a privilégiumai elveszítették értelmüket.
Freistadt főtere

A város főtére hatalmas, szépen helyreállított épületek veszik körbe, közepén pedig egy szökőkút található. Átsétáltunk a téren, megnéztük a korabeli városfalat, ami még ma is jó állapotban van, majd kis sikátorokon keresztül sétálhattunk a belvárosban. Ismét egy kis szabadidő következett, a dolog egyetlen szépséghibája, hogy délben szinte minden bezárt, így maradt a Billa áruház felfedezése J
A városfal egy része

Szépen rendbentartott utcák

Itt is van mit fotózni
Innen pár perc  séta a kitűnő állapotban lévő Linzi kapu , ami hálás fotótéma is…A Városfal tövében elterülő parkon keresztül sétáltunk vissza a buszhoz és már az eddig csodálatos időjárás is a csúnyábbik arcát mutatta és elkezdett esni az eső…
Linzer Tor
Séta a parkban

Szépen elindultunk hát a szomorú időjárás kíséretében  meg Linz érintésével St. Pöltenbe a Rosenbergerhez.  Útközben egy helységnévtáblára figyeltem fel: Mauthausen. Bizony ez az a hely…. Így keresztülbuszozva a településen semmi sem emlékeztet arra, hogy milyen borzalmakról is lett híres-hírhedt  a városka …Itt átkeltünk a Dunán egy hatalmas acélmonstrum hídon, majd hamarosan rátértünk ismét az autópályára és gurultunk a Rosenberger felé. Kora délután értünk oda, kis nyújtózkodás után egy gyors ebéd következett, majd vissza a járműre és irány haza. Miközben Ildikót hallgattuk, aki a jövő évi tervekről beszélt, egyre sűrűbb lett a forgalom, néha meg is álltunk egy – két percre… Aztán egyre hosszabb időre, majd legalább negyed órát araszoltunk a sorban, de addigra már az is kiderült miért. A túloldali forgalmi sávban először csak egy mentő tűnt fel, kisvártatva még egy, majd jöttek nagy szirénázással a tűzoltók és a rendőrök is… akik aztán a mellettünk a leállósávban húztak el… Egy lehajtónál aztán egy rendőr elkezdte a mögöttünk levő sort kiterelni a pályáról, nekünk szerencsénk volt, mert még fent maradtunk és láttunk egy egész komoly baleseti helyszínt. Egy ráfutásos baleset okozta a dugót két kamion csókolt össze, egész komolyan.
Baleset

A baleset után vad száguldás vette kezdetét és este fél hat körül meg is érkeztünk Magyarországra. Mosonmagyaróvárnál a szokásos tankolás és technikai szünet után továbbhaladva este fél nyolc körül értünk Budapestre.
 A transzferek szétválogatása után a nekiindultunk a nagy magyar Alföldnek és valamikor este 11 után szálltunk le a buszról Szegeden, ahol a mi transzferünk is ott volt már… Remek pár nap volt, ismét rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak. Soha rosszabb utunk ne legyen !

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is fe...

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csa...

Unikum helyett - Arzberger Kräuterlikör

Unikum Helyett..... Ugye az Unikum-ot és a Jägermeistert nem kell bemutatni senkinek sem, de van valami a sógorok tarsolyában , ami riválisa lehet a fenti két itókának, s ez nem más mint a krauterlikör. Hasonló  termékről van szó, mint a két nevesített vetélytárs, a különbség viszont az, hogy a legismertebb ilyen itóka  - és a többi, kevésbé ismert gyógynövénylikőr is -  kis magánvállalkozások által évszázados  és szigorúan titkos receptúrák alapján. A Cég ma... Mariazell gyönyörű főterének a tőszomszédságában a Wiener Strasse 2 szám alatt található az Arzberger Likőrmanufaktúra, ahol is az egyik leghíresebb gyógynövénylikőr készül. Egy osztrák földműves, bizonyos Johann Arzberger 1860-ban érkezett Mariazellbe, népes családjával együtt. 8 gyereke közül Cajetant szerette volna egyházi neveltetésben részesíteni, de valamilyen oknál fogva ez meghiúsult. A gyerkőc felcseperedett, és egy helyi kereskedőháznál kitanulta a szakma csínját -binj...