Ebbs - Jenbach - Achensee - Wolfsklamm - Hall in Tirol - Ebbs
Ezen a reggelen végkép egyedül maradtam a sétámmal, meg is néztem hát magamnak a helyi focicsapat, az FC Ebbs „estadio’-ját, ami néhány perc sétányira volt csak a szállótól. Az egész létesítmény egy takaros kis faépületből áll, aminek szerves tartozéka a sörcsap, illetve a pályaként funkcionáló mező, háttérben pedig a hegyek! Miután kigyönyörködtem magam, visszabattyogtam reggelizni, de most is úgy jártam – jártunk, mint előz ő nap, de azért éhen nem maradtunk.
 |
| Az ebbsi Estadio :-) |
 |
| Pazar környék |
Reggeli után Jenbachba indultunk, - elhaladtunk Kufstein mellett , vár balra fent J - hogy az Achenseebahn több mint százéves nosztalgia gőzösével utazzunk, majd az Achenseen hajókázzunk egyet. A jenbachi pályaudvar előtt leszálltunk, és elsétáltuk az indulásra kész nosztalgia vonathoz, ami két kocsiból – egy nyitott és egy hagyományos – állt, illetve az 2-es számot és a Hermann nevet viselte. Felcihelődtünk és már indult is hangos pöfögéssel a szerelvény J .
 |
| Hermann a jenbachi pályaudvaron |
A kis vonat zakatolt felfelé a meredek hegyoldalon, hol könnyebben, hol nehezebben , de rendületlenül ment előre mint a munkásmozgalom annak idején J . Miután felkúszott Burgeck-ig, a masiniszta és a fűtő - akik együtt nem voltak ötven év esek J -feltöltötték vízzel a mozdonyt, és a szerelvény elejére álltak majd továbbindultunk.
 |
| A látvány menet közben... |
 |
| Hol fenyvesek... |
 |
| Hol mesés... |
 |
| ...vagy csak egyszerüen szép ! |
Hamarosan feltűnt mellettünk a kristálytiszta, kék Achensee, a másik oldalon is hasonló csodaszép panorámát láthattunk, hegyeket, és szebbnél szebb házakat.
 |
| Az Achensee |
A vonat közvetlen a hajóállomás mellett állt meg, mi pedig szépen kényelmesen átsétáltunk az éppen odaérkező hajóra.Alig léptünk a fedélzetre, máris mindenki a fényképezőt kereste és vad fotózásba kezdett, mondjuk volt is mit. Képeslapnak be illő környezetben nem lehet eleget fényképezni i J.
 |
| Kilátás |
 |
| Pertisau |
 |
| Kristálytiszta viz és hegyek |
Ahogy haladt velünk a hajó, egyre többször emlegettük, hogy ilyen környezetben akár szegényen is eléldegélnénk.. hatalmas élmény volt a kristálytiszta kék vizű tavon, égbe szökő hegyek közt hajókázni – és persze nem egy lepukkant uszályt kell elképzelni! Hajónk igazán rendben volt, még a motor hangját sem lehetett igazán hallani szinte hangtalanul szelte a tó vizét…
 |
| Scholastika |
 |
| Tiszta udvar , rendes ház :-) |
Jó egyórás hajókázás után Scholastikánál szálltunk le, ahol márt minket a
buszunk. Itt tartottunk egy kis fotó-kávé és technikai szünetet, majd a tóval
párhuzamos úton indultunk tovább.
Következő megállónk a Stans mellett található Farkas szurdok volt, ahová jó
egyórás buszozás után érkeztünk meg. Némi séta után egy kis bódénál
leperkáltuk a fejenként 3 eurós belépőt, majd mindenki a maga tempójában
elindult szépen felfelé
 |
| A Wolsklamm bejárata |
Az elején még egyáltalán nem tűnt nehéznek a séta, még gondoltam is, hogy mi ebben a kemény túra. Itt még kisebb csoportokban mentünk, majd én egy pillanatra megálltam egy-két fotó kedvéért, és akkor bevártam egy ismerős útitársam, viszont így a párom tűnt el a szemem elől. Aztán szépen lassan többszöri fotószünetet beiktatva indultunk tovább, az egyre meredekebb, egyre keskenyebb és egyre nagyobb erőkifejtést igénylő úton felfelé.
 |
| Kezdetben egyszerü... |
 |
| ...és szép. |
Persze a szurdok látványa sok mindenért kárpótolta az embert, de a vége felé már igen lihegtem én is, sőt a túratársam is leszakadt mellőlem. Az út kezdett elég meredeken emelkedni, helyenként a benyúló sziláktól egyemberes lett a csapás, a szurdokban a víz egyre hangosabban zúgott és egyre komolyabb méretűvé vált a kezdetben még szelíd patak.
 |
| Később egyre meredekebb... |
 |
| ...és egyre hangosabb |
Aztán az egyik lépcsősor tetején egy néhány méteres alagút elé értem, ahol csak lehajolva lehetett átmenni, ahogy ezen átértem egy hatalmas fal tűnt fel, ahonnan három kisebb nyíláson át folyt a viz, előtte pedig egy fahíd állt. Átmentem a hídon, ott még egy kisebb emelkedő várt rám és hirtelen egy kisebb tisztáson találtam magam a fák közt. Szerintem célba értem…
 |
| Az alagút |
 |
| A túra végpontja |
Ahogy ideértem értem, már szakadt rólam a víz, de akik előttem felértek, nos az ő arcukon is elég kényszeredett mosoly ült J Mivel a páromnak nyoma sem volt, megvártam hát a leszakadt túrapartnert és elindultunk tovább előre. Itt már sokkal könnyebb volt a séta, majd egy templomot pillantottunk meg fent a hegyoldalban. Még mondtam is , hogy a párom vagy felrohant oda, vagy elvitte a medve, de akkor sincs baj, ha az utóbbi történik, mert húsz perc alatt a medve is rájön, hogy melléfogott és egy csupor méz kíséretében visszahozza J .
 |
| A temlom a hegyen, a párom idáig mászott fel |
Néhány perc után egy hídhoz értünk ahol ki volt táblázva, hogy itt kezdődik a Farkas szurdok, illetve egy elég meredek út vezetett felfelé . Mivel nem tudtuk még megtippelni sem, hogy felfelé mennyi lehet az út, inkább visszaindultunk. Megálltunk egy helyen és a kristálytiszta pataknál egy kicsit lihegtünk… A patakmederben gyerekes családok játszottak, egy-két hobbifestő éppen tájképet festett, néhányan köveket gyűjtögettek szóval békésen idilli volt minden.
 |
| Idill |
Jó félórás séta után értünk le a kiinduló helyre. Lefelé sokkal könnyebb volt, mint felfelé, de nagyon kár lett volna kihagyni ezt a túrát. Persze ahogy kapaszkodtunk felfelé, megfordult a fejemben, hogy akkor most meg kellene állni egy kicsit lihegni, de csak mentem tovább, és nem bántam meg. Maga a környék is csodás volt, meg különben is , nehogy már ne menjek el a végéig J Lent aztán az elveszettnek hitt "sárkányom" :-) is előkerült, aki alig félóra alatt feltrappolt a túra végpontjáig majd ment is tovább fel a templomhoz. Fel a meredek hegyoldalon, át egy fahídon, majd a templom parkjában ledőlt egy padra és húsz percig csak pihent. Aztán kapcsolt, hogy idő van és jött is vissza, a meredek hegyoldalon kissé nehezebben a többi részen meg már gyorsabban.
Miután szépen összegyűltünk felkászálódtunk a buszra és Hall in Tirol felé gurultunk tovább. A város a környék leggazdagabbjának számított, ugyanis itt verték a pénzérméket. Hát így nem nehéz…
 |
| Hall in Tirol |
Megnéztük a pénzverdének otthont adó kastélyt, aminek az udvarán az egyik fal pénzérmékkel van kirakva, hogy mikor és milyet készítettek. Egy árkádsoron lehetett kijutni a város utcáira majd egy kisebb, grafittikkel kipingált alagúton mentünk át az utca másik oldalára, majd a főtéren bámészkodtunk egy kicsit, aztán szabadprogram következett…
 |
| Utcakép |
 |
| Grafittik az út alatt |
 |
| Rathaus |
 |
| Körforgalom némi háttérrel :-) |
Mondjuk érdekesség, amit úgy istenigazából megnéztünk volna, az nem volt, de elmászkáltunk erre is meg arra is ... A legérdekesebb egy kirakat volt, ahol kisebb nagyobb csavarokból és egyéb fémipari cuccokból elképesztő figurákat raktak össze : volt jégkorongozótól a motoros emberkén keresztül a félig felnyitott konzervdobozba bújtatott óráig mindenJ
 |
| Utcanév tábla |
 |
| Délutáni csendélet |
 |
| Na ez nem semmi... |
Miután időre visszabattyogtunk a buszhoz, menetet hajtottunk vissza a szállásra – Kufstein mellett a vár,még mindig a helyén J - majd a szálloda következett.
Az esti vacsoránkat ismét a kosarasnak is simán beillő pincér szervírozta, de tuti, hogy beszélt magyarul, ugyanis megint mi voltunk az utolsók, akik enni kaptak! Viszont a kaja, az rendben volt: a rétestésztába göngyölt májgombóc, húsleves alappal az remek volt, a másodikként feltálalt hús Sztroganoff-módra is finom volt.A desszertként ezúttal tiroli almás rétest kaptunk, de hogy - hogy nem keveredett bele két túrós is,az egyik nálam landolt :-) … Jól osztotta a srác, még ha nem is figyelte ki elé mit rak le J. A vacsora után rendhagyó afterparty vette kezdetét, először is volt „szerencsénk” a társaság két hölgytagjából alakított alkalmi dalos formáció előadásában meghallgatni az Egy szál harangvirág című Dobos Attila klasszikus acapella verzióját! A párom ugyani aznap ünnepelte a névnapját, és reggel megköszöntötték a szobában, de hát a produkció megérett a nagyobb nyilvánosság előtti bemutatásra, igaz van még rajta mit csiszolni… legalább egy koreográfia készülhetne hozzá J J Este tíz után ki-ki nyugovóra tért, szomorúan konstatálva a tényt, hogy másnap már indulunk is haza!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése