2011 A Szomszéd Hegye Mindig Zöldebb 2. nap

Ebbs - Ellmau - Kundler Klamm - Reith am Alpbachtal - Rattenberg 

Reggel 6 óra után már lent sertepertéltünk a szálló előtt addig a többiek pajkos fél mosollyal az arcukon fordultak a másik oldalukra…de ha már így lent voltunk nekiindultunk feltérképezni a környéket. A szálloda utcáján pazar házak állnak, azt mondani sem kell, hogy muskátli virít minden házon,de láttunk olyat is amikor a tűzifát az utcafonton a ház teljes magasságában felpakolták , kihagyva az ajtó és ablak helyét rögzítették, hogy ne boruljon le és kész a homlokzat. Fene sem fog vesződni a vakolással J

 Kora reggel

A Fal :-)

Az utcácska végére érve remek látvány tárult elénk: balra Ebbs falucska látszott a másik irányban pedig elszórva tipikus alpesi házak, és néhány tehén illetve háttérnek a hegyek, mindez tiszta levegővel – na meg némi trágya illattal megfűszerezve. Ahogy indultunk vissza szembejött egy tehén…meg még egy…vagyis egy kisebb gulya…papa biciklin elől adta az ütemet és az irányt, mögötte a jószágok egyes oszlopban, - az út jobb oldalán szigorúan – és mindegyikük végigdörzsölte az út szélén álló fákat és bokrokat…a gulya végén egy hölgy noszogatta a lemaradókat, na és persze hangos „Morgen”-nel köszönt, ahogy mi is.

Ebbs - i látkép 

Jönnek a tehenek

Visszaérve a szállóhoz, már megkezdődött a reggeli csata… vagyis aki lemarad, annak nem marad! Néhány kedves utastárs mindig úgy érzi, kötelessége az idei évben eddig meg nem evett zsemlét felvágottat , sajtot és egyebet ilyenkor egyszerre megennie… a többi meg eszik amit talál L Láttuk , hogy van zsemle, - mások tányérján –illetve tapasztaltuk, hogy biztos jók a sajtok és a felvágottak – mert azok is rekordgyorsasággal fogytak…. De ezt is megoldottuk, ugyanis  volt hirtelen háromféle , frissen sütött vekni , aztán csak szedtünk össze – hála személyzetnek – felvágottat, sajtot,vajat és ezt –azt. Remek volt a májkrém, viszont a szokás szerint hosszúkávét kaptunk. Onnan tudtam teljes bizonyossággal, hogy nem tea, hogy külön volt forró víz és filter… Ebből a „kávéból” kb. 4-5 csészével kell meginni, hogy némi hatása is legyen!!!

Szóval a reggeli közelharc és kajálás után buszra pattantunk, és mai elsőállomásunk, Ellmau felé indultunk. Menetközben szépen ráláttunk az Inn túlpartján levő Kufsteinre, és a híres várra is, persze aki csak tudott fényképezett, aki meg nem tudott, az megkérte a túloldalon ülőt, hogy ugyan nem lenne e szíves…

Kufstein vára a buszból

Ahogy haladtunk előre, úgy lett egyre komorabb és felhősebb, és a környező hegyek szépen ködbe burkolóztak…. Nesze neked látvány! Így érkeztünk meg Ellmauba. Kis falu, de annál szebb, itt egy kis séta következett, megtekintettük a temetőt - morbidul hangzik, de az ilyen kis falvakban és városokban turistalátványosság a temető – olyan eszméletlen rend és tisztaság van , hogy az leírni nehéz. Az egész falu néhány utca csak, eltévedni nem nagyon lehet, szuvenírt venni annál inkább, van itt minden a Nordic Walking bottól a kakukkos órán át a bőrnadrágig ! Nem mellékesen pedig a Hegyi doktor cimű sorozat helyszine, mert itt forgatták(forgatják)...

Elmau

No comment :-)

Elmau - temető

Faluközpont

Rövid nézelődés után visszaültünk a buszra és néhány perc múlva már a Hartkaiserbahn állomásánál voltunk. Ez egy fogaskerekű felvonó, ami az 1533 méteren levő csúcsra húz fel, itt egy hatalmas élménypark várja a látogatót, na meg remek kilátás….

A Hartkaiserbahn állomása

Kb. 10 perc az út felfelé, amit láttunk azért nagyon szép volt viszont akkora köd ereszkedett a vidékre, hogy néha az orrunkig sem láttunk, aztán egy kicsit tisztult, majd hirtelen megint sürü köd vett körül minket.

Ködbe veszve

A felvonóból kilépve egy hatalmas, kalapos varázspálcás béka fogadott bennünket, végre valaki, aki hasonlít rám – gondoltam, első találkozásunkról fotó is készült.

Mint két tojás :-)

Az Elmi's Zauberwelt főépülete

Játszótér a hegyen

Fent a hegyen szabadprogram következett. Rögtön a kijáratnál egy remek játszótér csábított bennünket. A párom késztetést érzett arra , hogy az óriási trambulinon bemutasson egy olimpiai kvalifikációt érő talajgyakorlatot, de az első lendületvétel után rögtön hanyatt vágta magát a sporteszközön, osztatlan sikert aratva azok között, akik látták ezt a fényes produkciót. A nagy ködben kis csoportunk kettészakadt és szétszéledt a túraútvonalon. Az út elején egy kisebb kilátónál két faragott sas volt a kilátó tetején… Néhány lépés után két, hatalmas hallókészülék tűnt fel, amik közé állva vidám tehénbőgést, kolompolást és pajkos jódlizást lehetett hallani.

Hallja ? Nem Hallja? Na hallja !

A sikeres hallásvizsgálat után egy kisebb tisztáson a pad mellé kihelyezett éneket és mesék tanulmányozása után értünk el a Kobold Hütté-hez, azaz a Kobold házához. Lakályosnak éppen nem mondható kulipintyót, de tábla figyelmezteti a batévedő turistát, hogy ne vigyen el semmit, mert a ház gazdája mindjárt jön vissza :-)

Néhány fotó elkészülte után ismét egy hídon mentünk át, és közben éktelen – bocs a szóért – ordenáré röhögésre lettünk figyelmesek. Ahogy leértünk a hídról a hangoskodás egy pillanatra abbamaradt….majd egy mély hang szólalt meg a föld alól : „Itt vagyok, és be vagyok zárva” –hallatszott valahonnan mélyről majd hírtelen egy kötekedő madárhangon valaki elkezdett rikácsolni : „El ne hidd”Nem azt mondta” …. Hirtelen egy másik hang jobbról kezdett belecsipogni , majd egy újabb hang a hátunk mögött…. Mi csak kapkodtuk a fejünket , hogy ugyan ki és miért szórakozik velünk, mire kitört a már korábban hallott vihorászás.!! Minden, az erdőben élőjószág, kobold és egyéb lény egyszerre kezdett el rajtunk nevetni!!! Aztán hirtelen csend lett, és amikor valaki megmozdult, az egész előadás kezdődött elölről, némileg más sorrendben és szöveggel! Közben Ildikó, az idegenvezetőnk is odaért néhány csoporttárssal és megerősített abban, hogy mit is hallunk: az erdő élőlényei rajtunk nevetgélnek, és azt halljuk, amit körülbelül gondolhatnak rólunk! Mindenestre jól szórakoztak a z embereken J

Rajtunk röhög az erdő :-)

 Egyébként meg óriási élmény volt, ahogyan álltunk ott az úton, kissé megilletődve és hallgattuk, ahogy rajtunk röhög az erdő JTovábbsétálva találkoztunk a beszélő bagollyal is, aki a saját életét kezdet el mondogatni egy 70 éves tiroli öreganyó hangján J

Miután kiértünk ebből a bolond erdőből a Kobold mezőn találtuk magunkat: hatalmas fából készült szitakötők, óriási pipák, egy hajó és egy képkeretként is szolgáló dobogó állt a mezőn. Ja és volt még egy kisebb tó is, meg óriási gombák!!! Csak úgy rohangáltunk egyik helyről a másikra, hogy mindent lefotózzunk – itt sikerült egy remek csoportképet is csinálni, hála egy kedves helyi leányzónak - mindenki mindenhová felmászott, kimászott, amibe lehetett beleült…..

Koboldmező

Kezdő óvódás csoport nem rohant volna át így a mezőn J. Miután mindenki mindent kipróbált az ösvényen haladtunk tovább, útba ejtettük a Gyógynövénykonyhát, majd lehetett enciánt és kamillát szagolgatni is. Aztán szépen előtűnt a ködből az Hartkeiserbahn állomásépülete, - sikeresen bejártuk a hegy nagy részét. Még elmentünk megnézni egy kis tavat, amibe festett békák voltak, azonban ezek olyan kis alattomos brekkencsek voltak: amikor a gyanútlan turista nem is számolt rá, hirtelen lespriccelték a vízzel J

Az egyik alattomos brekkencs

Kellemesen kitikkadva visszamentük az állomás épületébe és nagyüzemben elkezdtük elpréselni az emlékérméket – meglepően jó minőségben sikerült is néhányat készíteni. Fél egy magasságában indult vissza a szerelvény, és körülbelül ekkor kezdett rendesen kitisztulni az égbolt, és csak akkor láttuk, hogy igazából miről is maradtunk le. Szenzációs a kilátás Ellmau-ra és környékére, a hegyekre és a zöldellő rétekre…. na ebből most kb 5 percnyi jutott.…

Valami ilyesmit kellett volna látni...

Találtam egy, az enyémnél profibb videót, érdemes megnézni :

Kötelező technikai szünet után buszunk Kundl falucska felé vette az irányt, hogy sétáljunk egyet a Kundler Klamm-ban. Ez a szurdok többek közt arról is nevezetes, hogy több százmillió éves kövek fogadják a látogatót a bejáratnál, illetve bár szurdokról van szó, semmiféle erőkifejtést nem igényel végigsétálni rajta ugyanis a túraútvonal olyan, mint egy alföldi kerékpárút! Még egy kósza emelkedő sincs rajta… Maga a szurdok egy fahídon át közelíthető meg, ahonnan le lehet menni a patakmederbe köveket gyűjteni és kőszobrokat építeni is. Idővel a kristálytiszta patak kiszélesedik, és erőteljesebb lesz, a díszletet pedig meredek, ég betörő hegyek adják… Nagyon kellemes hangulatú, igazi kikapcsolós hely! Egy –két helyen van a sziklába vésve néhány kapaszkodó, ahol kisebb kitaposott helyre lehet felmászni és remek fotókat lehet készíteni. A szurdok végigjárása kb. másfél-két órát vesz igénybe kényelmes tempóban. Aki követ szeretne gyűjtögetni és végig is szeretne menni, nos annak kissé igyekezni kell…

Kundlerklamm

Lehet követ gyűjteni

Miután a teljes csoport visszabattyogott a buszhoz, ismét elindultunk…ekkor Ildikó váratlanul útirányt módosított, mivel a Nap, a Hold a csillagok valamint valamennyi horoszkóp együttállása szerint is igen időben voltunk, és Reith am Alpbachtal felé irányította a járművet.. A falucskáról tudni kell , hogy Európa legvirágosabb falujaként tartják számon, - erről hivatalos címmel is büszkélkedik – bár ezt gyakorlatilag minden osztrák falunak oda lehetne ítélni. Szóval keresztülbuszoztunk a kis falun, hogy a sífelvonó előtti parkolóhelyen megálljunk. Itt néhányan megpendítettük Ildikónak, hogy nem e lehetne egy jót felvonózni, ha már itt vagyunk, mert szép ez a kis falu, de fentről azért még szebb lehet… A csoportból tizenegy emberke vállalta az utat így hát mi felvonóztunk, a többiek virágot mustrálgattak.  Már a felfelé menet sem volt egyszerű, mert a legjobb fotós helyet kereste mindenki, bár az egész kabin panorámás...Menet közben vagy háromszor cseréltünk helyet, mert mindenki máshonnan szeretett volna fotózni. A magaslati levegő valahogy pozitivan hat a humorérzékre és mire felértünk a csúcsra már a könnyünk folyt a röhögéstől, de ami ott fent történt…A felvonóból kiszállva egyből az épület előtt álló csúszdára vetettük magunkat, és ovodások módjára sikongások és kurjongatások közepette csúszkáltunk lefelé. Felnőtt emberek ... :-) . Az én csúszásomba annyi technikai malőr csúszott be, hogy némileg szűknek bizonyult a csúszda, így kézzel kellett magam tolni, hogy haladjak is, de szerencsésen leértem. A következő alkalmatosság , amit birtokba vettünk, az egy hatalmas függőágy, amibe négyen másztunk bele és elkezdtünk benne hintázni, az egészből a videón csak annyi látszik, a lábak fel és le mozognak az alpesi tájjal a háttérben J

Mikor már kezdtük rendezni a sorokat és úgy nézett ki, hogy konszolidálódik a helyzet, a párom észrevette, hogy hatalmas eperföld van a felvonó épülete mellett . Nem birtuk kiállni és 3-4 szem epret gyorsan lecsentünk, vittünk kostolóba a buszsofőrnek is :-) Miután kitomboltuk magunkat, néhány percig még sétálgattunk odafent...Pazar kilátásban volt részünk, fotóztunk is rendesen...és csak nagy nehezen szántuk rá magunkat arra, hogy visszaüljünk a felvonóba és lefelé induljunk.Mire leértünk , a felvonó és a hegyi levegő hatására igen emelkedett hangulatban volt a csapat, na meg még elmeséltük a fenti ámokfutást a többieknek...

Rattenberg

Na, ezek után indultunk az Inn folyó partján álló város, Rattenberg felé, amit az üvegfúvók városaként is emlegetnek. Nem véletlenül, hiszen itt szinte mindenki az üvegfúvásból, üvegmegmunkálásból él, aki meg nem az a vendéglátásból J Az Inn partján sétáltunk be a városba, - már ez a rész is hálás fotótéma - ahol aztán olyan dolgokat láttam, amire nem számítottam!!! Vázát és egyéb üvegtárgyakat már mindannyian láttunk, de üvegből készített szebbnél szebb virágokat, tököket, pazarul megmunkált dugóhúzót és mesefigurákat még nem… meresztettük is a szemünket rendesen! Mivel nem sok időt hagyott nekünk a program (és annak szervezője) némi közös séta után a brigád szétszéledt és lerohantuk a szuvenír árusokat! Itt sikerült szert tennem egy pazar söröskorsóra, és a családi vagyont gyarapítja egy gyönyörűen gravírozott váza is.

Rattenberg és az Inn

Üveg csecsebecsék....

...díszek...

...és virágok

Miután este hatkor szinte egyszerre minden bezárt, mi is visszamentünk a buszunkhoz, hogy kb fél óra alatt visszaérjünk szállásunkra. Megint lehetett bámészkodni, - Kufstein vára jobbra fent a hegyen - és máris fékezett a busz a szálloda előtt.

Egy jó félóra múlva mentünk vacsorázni és ismét betekintést kaptunk az osztrák konyha remekeiből... Az első fogásként feltálalt burgonya krémleves rendkívül jól nézett ki és legalább olyan finom is volt, de persze vacsora közben felemlegettük a napot ... Ez annyira jól sikerült, hogy vidám hangulatunk eredményeképpen mi kaptunk meg utoljára a másodikat . Ami egyébként némi törtburgonya tiroli húsgombóccal valamilyen szószban, plusz némi zöldség. Teljesen rendben volt,de a hangulatra sem lehetett panasz így nem meglepő, hogy a desszertünk is utoljára érkezett meg, két gombóc fagyi ezzel-azzal díszítve. De legalább nagyon finom volt....

Vacsora után aztán szépen kiültünk az előző este felfedezett helyünkre, hangos jókedvünkkel tovább emeltük az est fényét...Soha rosszabb napot !