Andermatt – Via Mala - Davos – Flüelapass – Bad Häring,Tirol
Kegyetlen hideg reggelre ébredtünk. Bár ezt a szállodában csak abból éreztük, hogy ment a fűtés – augusztus elején! Kint éppen világosodott, mi pedig lelkesen - de kissé meggondolatlanul - sétálni indultunk. A kinti hőmérőn 4 – azaz négy – fok volt, térdnadrágban és egy szál hosszú ujjúban nem ígérkezett kellemes sétának, de ha már felkeltünk, akkor hajrá.
 |
| Andermatt, kora reggel |
 |
| Andermatt , a patak |
Andermatti szállásunk a Hotel Kronen, a városka központjában van, ezt az utcát szinte minden andermatti fotón látni lehet. Az utca elején egy kanyarban van egy kisebb híd, amellett található egy faun szobor. Szegény ördög csak fújná a furulyáját egy szál semmiben, - a kedves nőnemű turisták legnagyobb örömére. J Itt a párom úgy gondolta, hogy inkább visszamegy a hotelba valami melegebb cuccért, én pedig dacolva az elemekkel mászkáltam tovább. Elmentem egy körforgalomig, aminek a közepébe a kanton jelképét , egy medvét raktak ki mozaikkövekből, majd egy kis utcán kolbászoltam , egészen a patak partig.
 |
| Andermatt, medve a körforgalomban |
Visszafelé menet azonban találtam egy kis ösvényt, ami egy hegyoldalba vezetett a házak közt… hideg ide vagy oda – elindultam felfelé. Ötperces emelkedő után egy templomnál találtam magam, ahonnét már egész jó kilátás volt a környékre, de az út csak kanyargott felfelé, én pedig engedve a csábításnak mentem tovább felfelé. Újabb néhány perces mászás után kissé magasabban, egy másik útra értem, innen már sokkal szebben látszott Andermatt és a környező hegyek, a gép a kezemben megállás nélkül dolgozott J…
 |
| Andermatt, napfelkelte a hegyoldalból |
 |
| Még mehettem volna egy darabig... |
Mehettem volna tovább is , de már kezdetem eléggé fázni, így hát elindultam visszafelé. Lefelé könnyebben ment J Lent a faluban még tekeregtem egy pár percet , és feltűnt hogy szinte mindenhol medvék vannak. Nagy , szerintem műanyag medvék, különféle színben, különféle helyeken, volt olyan amelyik népviseletbe volt öltöztetve. A házakon pedig a svájci és a kantoni zászló lebegtette a szél, és a szinte néptelen utcákat járva egészen kellemes hangulat kapja el az embert: a haza se akarok innen menni érzés J
 |
| Andermatt |
 |
| Egy medve a sok közül |
 |
| Szökőkút medvével, természetesen |
Reggeli után mindenki fogta a motyóját, visszarámoltunk a buszba és elindultunk egy úton felfelé. Kanyargós hegyi úton mentünk, a kilátás egyre pazarabb lett , a felkelő nap egészen különleges hangulatba varázsolta a tájat. Egy helyen tartottunk is egy kis megállót , amolyan fotószünetet, majd indultunk tovább.
 |
| Andermatt a magasból |
 |
| Majdnem itt maradtam :-) |
Kanyargós úton, egyre feljebb kapaszkodott a buszunk, egyenes szakasz nem sok volt az úton, majd egyszer csak , Kata az idegenvezetőnk közölte , hogy most értük el az Oberalp Pass legmagasabb pontját! És lám a buszunk szépen lassan elgurult egy tó melletti kis település mellett és egy táblán ki is volt írva, hogy momentán 2046 méterrel a tengerszint felett vagyunk ! A hágó Graubünden és Uri kantonokat köti össze. November és május között többnyire zárva van, csak a vasúti közlekedés folyamatos, illetve csak speciális járművekkel lehet rajta közlekedni.Innen aztán kezdetét vette a korántsem egyszerű lejtmenet. Meredek úton éles kanyarok a korlátokat pedig időnként két-három deszka jelentette! Ez most komoly… aki nem akar lezúzni a szakadékba, az óvatosan vezet, ez is egyfajta Kresz J Miután a szerpentineket sikeresen leküzdöttük, a völgyeken átbuszozva jó egy óra múlva értünk Svájc egyik leghiresebb nevezetességéhez, a Via Mala szurdokhoz.
 |
| Menet közben a táj |
 |
| Ettől kész voltam :-) |
 |
| A Via Mala bejárata |
A környék megihlette John Knittel-t is, aki egy regényének cselekményét helyezte erre a környékre. A Via Mala, vagy másképpen Schlehte Weg azaz rossz út, vagy gonosz út egy hegyszoros Graubünden kantonban, a Schams és Domleschg-völgyek közt, amelyen a Hátsó-Rajna 4-500 méter magas szaggatott sziklái közt tör át. A római út, melyet a középkorban is használtak, Almweidenen vezetett át a folyó bal partjára. Ezt nevezték jó útnak; ellenben a sziklák közti utat gonosz útnak. 1470-ben gyalogutat készítettek a Via Mala-n át, 1738 és 1739 közt két kőhidat építettek, melyhez járult 1834-ben a harmadik kőhíd. Ennél végződik a völgy. Főhelye Andeer-Splügen (979 m.), 581 lakossal. Thusistól Splügenig az út hossza 26 km. Maga a szurdok gyakorlatilag egy buszmegálló. Egy kissé szocreál épület a bejárat, itt természetesen a szuvenírektől kezdve mindent lehet kapni. A belépőjegy megválása után egy meredek lépcső visz lefelé, hogy aztán egészen a szurdok aljáig le lehessen menni. Éles kiugró sziklák mindenfelől, haragosan zúgó patak a lábunk alatt… tényleg nem egy barátságos környék, pláne ha itt még esténként kellene egyet sétálni. Viszont, amikor felfelé néz az ember a szurdok felett átívelő hídra pazar a rálátás, míg odalent hideg van és egyre hangosabban zúg a víz, és egyre kevesebb fény szűrődik le. Némi borzongás és egy két fotó után el is indultunk felfelé… Az egyik fordulóban vettem észre egy feluratot a sziklába vésve: Hochwasserstand, azaz a legmagasabb vízállás… Lenéztem arra amerre jöttem, hát mit mondjak , borzongató volt, mert elég sok víz lehetett itt…
 |
| A Szurdokban |
 |
| Szép, de nem barátságos vidék |
 |
| Itt vot a víz |
 |
| Tényleg Schlechte Weg |
 |
| Igy lehet lejutni |
A szurdokból kijőve még a buszunk körül ténferegtünk, amikor a távolból egy dallamkürt hangjára figyeltünk fel. Először csak a dallam egyik foszlányát lehetett hallani, majd egyre erősebben és egyre közelebbről! Majd amikor a kanyarban megjelent a sárga postabusz, mindenki elcsodálkozott, ugyanis a busz dallamkürttel jelzi, hogy közeledik, tessék vigyázni a szembejövőknek is! Kis idő múlva szépen továbbindultunk Davos felé, ahová a déli órákban érkeztünk meg.
 |
| Davos |
 |
| Ez is |
Én kissé csalódtam ebben a városban, mert semmi extrát nem nyújtott… jó tiszta, rendezett, gyönyörűek a környező hegyek, de persze amikor a világ elitjének egy jó része itt síel , akkor más e helyzet…de most nyáron egy álmos kisváros semmi több. Sétáltunk egy keveset, majd nekivágtunk a felfelé vezető útnak a Flüelapass felé. A hágó 2838 méteres csúcsára kanyargós út vezet fel, ami a lavinaveszély miatt télen többnyire le van zárva. Amikor mi is araszoltunk felfelé, rengeteg bicajos volt az úton – tisztára mint valami hegyikerékpár versenyen, tekertek keményen felfelé. Ez az útszakasz a túramotorosok egyik kedvence, ennek megfelelően elég sokan húztak el a buszunk mellett…. Mivel a buszon elől ültünk így remek lehetőség nyílt fotókat készíteni a busz első szélvédőjén keresztül…Itt is fotóztam, és csak itthon vettem észre , hogy az egyik képre „bepofátlankodott” egy FerrariJ Még ilyet J De ha már igy alakult, megtartottam a képet. Ime:
 |
| Hopp, ott egy Ferrari |
Az út felfelé csodás volt… Mentünk fel, egyre gyérebb lett a környéken a növényzet, sziklás hegyoldalak nyúltak az ég felé, és a hegyek csúcsain már látható volt a hó, mivel előző este havazott errefelé… Augusztusban …. Amikor aztán egy jó háromnegyed órás kanyargós utazás után felértünk a Flüelapass csúcsára, hihetetlen látvány fogadott bennünket: amerre csak néztünk, hófedte hegycsúcsok, kristálytiszta levegő , és rengeteg motoros és biciklis.
 |
| Flüelapass |
 |
| Augusztusi havas idill |
 |
| Sajtot vegyenek !!! |
Buszról le, fényképező elő és vég nélküli fotózás kezdődött, mert mindent meg szerettünk volna örökíteni, hazavinni ennek a remek kilátásnak egy kis darabját valahogy. Aztán persze a tipikus svájci mentalitással is sikerült találkozni: a parkoló ahol megálltunk a hágón levő egyetlen étterem mellett van. Mivel mi nem szándékoztunk bemenni, a tulaj rögvest kiküldte a magyar alkalmazottat, hogy ha nem megyünk be fogyasztani, akkor legyünk szívesek a másik, kisebb és majdnem tele lévő parkolóba átállni… köszi, aranyos vagy, gondolták a sofőrök, és ottmaradtak a busszal, mivel semmilyen tiltó tábla nem volt kihelyezve, tehát nyilvános parkolóról beszélünk! J Az út másik oldalán egy sátor alatt valódi sajtkülönlegességeket lehetett venni és itt is volt szuvenír árus, vettem is mindjárt egy kis kolompot, Flüelapass felirattal J Egy félórás pihenő után fájó szívvel , de tovább kellett mennünk… A lefelé út sem volt egyszerű, az átlag 10 %-os lejtőn oda kellett figyelni a pilótának …de azt halkan megjegyezném, hogy Svájcban – és Ausztriában is – a hegyi utakon a buszt MINDIG elengedik az autósok…. Ott valahogy ez természetes!
Ahogyan az ég felé nyúló magas hegyek közt csorogtunk Ausztria felé, az egyik oldalon egy közepes , hegyi patak tűnt fel. Az idegenvezetői felvilágosításból tudtuk meg, hogy ez az Inn, ami Ausztriába érve kiszélesedik, és sebes folyóvá változik. Itt még csak egy jobb patak, amit a raftingosok látogatnak előszeretettel…
 |
| Az Inn |
 |
| Ausztria felé |
Miközben a pazar kilátásban gyönyörködtünk, szinte észrevétlenül megérkeztünk Ausztriába. Az Inntal Autobahn-on haladtunk Innsbruck felé, beiktatva a szokásos pihenőket. Innsbruck mellett az autópályáról szépen ráláttunk a városra, nekem speciel ez az egyik kedvenc városom Ausztriában. Wörgl-nél letértünk a pályáról és este hat körül értünk Bad Häring-be , ahol amai szállásunk volt. A Hotel Thaler családi vállalkozás, remek kis hotel. Vacsoránkat ezúttal a hely éttermében fogyasztottuk el, az étlapról rendeltünk és nem is csalódtunk… Piszokul jóllaktunk, és Kaiser még mindig nagyon jó J
 |
| Bad Häring, Hotel Thaler |
 |
| Bad Häring kora este |
Vacsora után sétálni indultunk, amiből aztán néhány utastárssal összeállva , egy kis útra hozott bor kóstolgatása mellett nagy nevetésbe torkollott. Mivel aznap este a faluban valamilyen fesztivál volt, elmentünk hát oda is. Volt aki táncolt is közülünk, a helyi zenészek legnagyobb örömére J
 |
| A helyi fesztivál |
Este 10 után mentünk vissza a hotelbe, bár még maradtunk volna szivesen, de másnap várt ránk a hazaút….
Megjegyzések
Megjegyzés küldése