Szlovákia, Magas-Tátra

 

Alsóerdőfalva-Csorba-tó-Szoliszkó-Bélai-barlang-Bachleda lombkorona sétány

Augusztus elején majdnem egy hetet sikerült eltölteni a szomszédos Szlovákia talán legfelkapottabb részén, a Magas-Tátra közvetlen környezetében, ennek a néhány napnak a leírása következik.

Előttünk a Magas-Tátra

Nyolcan, három irányból indultunk a szállásunk irányába, ami Poprádtól néhány kilométerre, Alsóerdőfalván, szlovákul Nova Lesna-n volt. A közel öt órás autóút első fele a kalandé volt, ugyanis mire normális minőségű útszakaszra jut el az ember innen a világ végéről, az nagyjából 130 kilométer. Berettyóújfalu után viszont a monotonitás vette át a szerepet, az autópálya nem sok érdekességet adott, egészen a határ átlépése utánig, ugyanis a Kassát elkerülő autópályaszakaszt egyik napról a másikra lezárták, így be kellett bumlizni Kassára, majd az eredetileg kijelölt autópályára visszajutva lehetett tovább hasítani. A jó minőségű szlovák autópályára érvényes 10 napos matrica valamivel több mint 3000 forintba került…

Alsőerdőfalva

Ahogy közeledtünk úticélunk felé, egyre jobban kirajzolódott előttünk a Magas-Tátra gyönyörű vonulata, a tiszta, napfényes időben remekül látszottak a csúcsok. Délután kettő előtt egy kicsivel parkoltunk le Alsóerdőfalván, a Tatra Kolyba nevű étterem mellett, ahonnan egészen jó kis panoráma nyílt a hegyekre. A kaja az közepes volt, a sör remek, egynek elment a hely. Edéd után aztán elfoglaltuk a szállásunkként szolgáló Relax Tatry vendégházat. A szálláson egyébként 5 szoba állt rendelkezésre, a hirdetésben jelzett négy fürdőszoba helyett csak kettő volt, de ezt egy kis szervezéssel megoldottuk, jól felszerelt konyha, wi-fi, több hűtő, mosógép szóval minden volt, ami csak kellhet. Kipakolás, és egy gyors welcome drink legurítása után már csak a hagyományos, esti szalonnasütést maradt hátra.

A falu kora reggel

 

Hétfő reggel felderítettem a falut, - a Coop üzlet nagyjából öt perc sétára volt a szállástól, - majd miután összeszedtük magunkat, elgurultunk a Csorba-tó-hoz, ami nagyjából félórányi autózásra volt a szállástól. A tavat néhány éve télen már körbejártuk, itt volt tehát az ideje, hogy nyáron is megnézzük. Mivel elég felkapott turistacélpontról beszélünk, emiatt rengeteg fizetős parkoló van kialakítva, némelyik elég borsos áron vehető igénybe. Nekünk sikerült viszonylag jó helyet találni, majd indulhattunk is sétálni.

Csorba-tó

 

A Csorba-tó, szlovákul Štrbské pleso egy gleccser eredetű morénató, 20 méter mély, 640 méter széles, 600 méter hosszú, méreteivel a második legnagyobb tó a Magas-Tátra keleti oldalán, 1346 méter magasan, nevét az alatta fekvő Csorba falutól kapta. A tó körüli út hossza 2 km, ha rendesen sétál az ember elég gyorsan körbe lehet járni. Már ha siet… és nem áll meg folyton fotózni, esetleg meginni egy kávét, vagy a kihelyezett információs táblákat nézegetni, mert így sokkal tovább tart. Rögön a sétaút elején látható Szentiványi József szobra, aki az 1870-es évek második felében földbirtokokkal rendelkezett a környéken és 1872-ben ő építette a tó partján az első vadászházat, ami vendégfogadóként is funkcionált. Az emberek eljöttek ide, meglátták a gyönyörű környezetet, felkapott kirándulóhely lett a környék, a többi pedig már történelem… Gyönyörű napos időnk volt, és ilyenkor igazán jó képeket lehet lőni a tóról és a környező hegyekről is. Ha nincs kedvünk sétálni, akkor lehet csónakázni is, illetve a tó körül elhelyezkedő wellness hotelekből, vagy esetleg az éttermek teraszáról nézelődni.

Miután körbejártuk a tavat, a tótól kicsit távolabb található Bufet Horecben csillapítottuk az éhségünket. Nem kell Michelin csillagos konyhára gondolni, tipikus büfékaja, de a célnak pont megfelelt. Kaja után még ténferegtünk a shopok közt, majd átgurultunk a nagyjából 3 kilométerre levő felső parkolóba, onnan nem messze indul a kicsit nagyképűen hangzó Solisko Expres felvonó. Utólag rájöttünk, hogy a parkoló váltást meg kellett volna fontolni, mert ez a parkolás 20 euróba került, ugyanis csak napijegyet ad az automata, és azt a 3 kilométert lazán le tudtuk volna sétálni…Mindegy, ott voltunk, kényelmesen, majd megvettük a jegyeket a felvonóra. Ez sem volt sima menet, ugyanis, ha napokkal korábban megvesszük, akkor jóval olcsóbb, ha az odaérkezéskor, Gopass alkalmazáson keresztül, akkor is ad 2 euró kedvezményt, de ha csak simán a helyszínen vesszük meg a jegyeket, akkor semmi kedvezmény nincs.

Ezek után szépen elsétáltunk a felvonó alsó állomásához, és 10 perc alatt feljutottunk 1814 méter magasra a Szoliszkó, szlovákul Predné Solisko megállójához. A hegy csúcsa 2093 méteren található, elviekben nem nagy a távolság, de a sziklás, meredek útvonal nem mindenkinek ajánlott: néhányan a csapatból neki is ugrottak a távnak, hárman igen magasra fel is jutottak, de megfelelő cipő, víz és erőnlét hiányában inkább visszatértek a hüttéhez :-D

a Szoliszkón

 

Kihivás felmenni a csúcsra

A kilátás egyébként pazar, gyönyörűen látható a Csorba-tó és a környező hegyek. Amíg a csúcshódítóinkat vártuk, a hüttében ittunk egy kávét, majd a sziklás teraszról nézelődtünk, a látvány igencsak kikapcsolja az embert.

A sikertelen csúcstámadás után kissé feltöltődve a felvonó levitt minket az alsó állomásra, majd a parkolás kifizetése után célba vettük a Poprádi Tesco-t. Ja, fizetés: a beolvasott vonalkód ellenére képes hülyeségeket írogatni a gép, természetesen szlovákul, az érvényes jegy ellenére rögtön 150 euró pótdíjat akart behajtani. Látva a szerencsétlenkedést, a személyzet egyik kevésbé lelkes tagja segített, mert a probléma nem csak nálunk jelentkezett, hanem minden második embernél, aki fizetni akart…Végül a megfelelő összeg kifizetése után kijutottunk, irány tehát a nagyjából negyven percre lévő Poprád nem igazán turisztikai látványossága, a Tesco.

A bevásárlás sikeresen megvolt, az árak pedig… ami akciós az nagyon olcsó, az alapélelmiszerek olcsók, és persze van, ami itt is drága, de amikor három-négy napra elegendő húst, zöldséget, nasit és minden mást megvettünk, a számla végösszegét látva nem éreztük magunkat átvágva, sőt…

Visszatérve a szállásra aztán nekiláttunk szakirányítás mellett az esti grillparty előkészítésének, na meg persze elkezdtük tesztelni a szlovák nagyüzemi söripar termékeit is 😊

Következő nap reggel elindultunk a Bélai-barlanghoz, azaz a Belianska jaskyna-hoz. Szlovákia leglátogatottabb cseppkőbarlangja mintegy 20 kilométerre található a szállásunktól, autóval könnyen megközelíthető, a Tatranski Kolina, magyarul Barlangliget nevű kis település mellett. A parkolással nincs gond, ha időben érkezünk, ugyanis a megkülönböztető mellényt viselő diákok messziről jelzik, hogy hova is forduljunk be, majd lehet is fizetni a parkolódíjat. A barlanghoz egy meredek, mintegy egy kilométeres emelkedőn kell felsétálni, majd a belépők megvásárlása után nagyjából fél-háromnegyed órát kell várni a bejutáshoz. A csoportokat negyedóránként indítják, a túra hossza egy kilométer, emellett pedig 874 lépcsőt kell leküzdeni.

A Bélai-barlanghoz vezető út

 

A barlangot a 18.században kincskeresők fedezték fel, a bejáratát pedig szigorúan titkolták a többiek elől. A kutatók és a turisták figyelmét 1881.augusztus 5-én a szepesbélai Husz Gyula és Britz János felfedező útja hívta fel. A Bélai-barlang hivatalosan 1882-ben nyílt meg a nagyközönség előtt, 1896-ban pedig a világon elsők közt itt alkalmaztak villanyvilágítást. Termeit ezután folyamatosan tárták fel, a barlangrendszer teljes hossza egyébként 3829 méter, ebből van kialakítva a látogatható rész. Odabent kellemes 5-6 fok van, a séta során több tavat, vízesést és érdekes formájú cseppköveket lehet látni.

 

A barlang bejárása után kellően éhesen a barlanghoz vezető úttal szemben található Penzion e Rastaurant Koliba-ba ültünk be ebédelni. Sikerült helyet találni a meglehetősen nagy forgalom ellenére, majd a rendelésnél kellemes meglepetés volt, hogy a pincér néhány szót beszélt magyarul, segítve ezzel nekünk is, mert ugye a szlovák nyelv nem az erőssége egyikünknek sem, bár angolul azért lehet boldogulni. Piszok gyorsan kihoztak mindent, amit rendeltünk, az adagok is rendben voltak, nagyon finom volt minden, a hagyományos szlovák káposztalevesen át a sztrapacskán keresztül egészen a szlovák gulyásig, ami egy édes (!!!) marhapörkölt gőzgombóccal…Szavunk nem lehetett a kiszolgálásra, bár a fizetés egy kicsit sokáig tartott, de ez nem von le semmit a kaja élvezeti értékéből.  

Igy teli hassal autókáztunk még néhány percet, a közeli Bachleda völgyi lombkorona sétányhoz! Nem, ez nem olyan huncut NER-es lombkoronasétány, ez igazi, magas….

Alombkorona sétány kilátója

A szokásos, fizetős parkolás után itt is egy gyors jegyvásárlás következett, majd a kabinos felvonó néhány perc alatt felvitt a hegygerincre, ahonnan pár perc sétával elérhető a lombkoronasétány bejárata. A lombkorona tanösvény teljes hossza 1234 méter, 120 tartóoszlopon mintegy két méter széles, fapallókból álló emelkedő nélküli sima úton, 24 méter magasan a fák közt lehet sétálni. Mindenfelé információs táblák vannak, gondoltak a gyerekekre is, több helyen interaktív kirakók, és kisebb-nagyobb játszóelemek vannak kialakítva, a kilátás pedig egészen lenyűgöző!

 Az út végén áll a 32 méter magas kilátó, ahová gyakorlatilag erőlködés nélkül fel lehet sétálni, a tetőn pedig egy járható háló van kifeszítve, amin lehet a 32 méteres mélység felett sétálgatni. Lefelé nézni tényleg nem tanácsos 😊Lefelé egyébként 3 euróért egy zárt csúszdát is igénybe lehet venni, 67 méter csúszás egy csőben :-)

32 méter mélység, meg a csúszda

A kitartó, erős szél ellenére napos időnk volt, csak az egyik közeli hegy borult egy kisebb felhőbe, így mindenfelé remekül lehetett nézelődni, a tetőn ráadásul minden környező hegy neve ki van írva, és egy nyíllal jelölik is, hogy éppen melyiket nézzük. Mászkáltunk a hálón is, teljesen rendben van, az élmény remek, de akinek kisebb a lába, annak nem árt néznie, hogy hová is lép…

Miután kinézelődtük magunkat, lesétáltunk a felvonóhoz, visszamentünk a parkolóba - bár előtte még a Tatratea shop-ba csak be kellett menni 😊- majd szépen visszaautókáztunk a szállásra. Hazaérve kora este már kellően éhes volt a társaság, így tüzet csiholtunk, beizzítottuk a grillt, és csaptunk egy laza estét, megint … 😊

Folyt.köv...