Körutazások

    Rögtön év elején körülnézünk a szénsavas üdítőklasszikusok piacán: iszunk egy kis Almdudlert, megkóstoljuk a svájci Rivellát, majd szétcsapatjuk egy kis Kofolával :-)   Az osztrákok talán leghíresebb üdítőitala az Almdudler. Története 1957-ben kezdődik, mikor is egy bécsi szódavíz és limonádékészítő mester, Erwin Klein leendő feleségének, Ingridnek szeretett volna valami egyedi meglepetéssel előállni.    Nem a hagyományos ékszer-autó-utazás hármasból választott, hanem összeállított egy, 32 féle alpesi gyógynövényből, répacukorból és szódavízből álló nedűt és palackozta. Így az ital már megvolt, de nem akarta egy snassz palackban átnyújtani ezért egy egyedi üvegbe töltötte a nedűt, ami a kezdetek óta változatlan: egy tradicionális népviseletbe öltözött osztrák párt, Mariannét és Jakobot ábrázolja.  A dizájn időnként frissült, de a mai napig ugyanaz. Mondani sem kell az itóka nagyon ízlett az asszonykának, így hamarosan piacra került. Erwin Klein ...

  Thunersee – Interlaken – Innsbruck   Sajnos eljött az a nap, amikor elindultunk visszafelé. Ronda sötét reggel volt, szakadt az eső… Korai reggeli után sietősen buszra szálltunk, és lassan de biztosan elindultunk Ausztria irányába, előtte azonban tettünk egy kitérőt Thun felé, hogy ott hajóra szálljunk és áthajózzunk Spiezbe.   Ahogy világosodott úgy csendesedett az eső is, Gstaad-ot elhagyva a Simmenthal –on keresztül haladtunk Thun felé. A takaros falvak szinte kihaltak voltak, vasárnap reggel ugyan kinek van kedve esőben kint bóklászni?   Nem sokkal kilenc óra után értünk Thun-ba, szinte a hajóállomásnál szálltunk le. Itt azért már volt élet, a turistabuszok megállóhelye mellett az út túloldalán a vasútállomás található, illetve a mi csoportunkon kívül két másik csoport is felszállásra várt a kikötőben ringatózó két hajó egyikére. Beszállásra várva   A Thunersee, vagy magyarosan Thuni-tó területe 48 négyzetkilométer, 17,5 kilométer hosszú, 3...

  Col de Croix - Villars - Col de Bretay - Les Diablerets   Ez a napunk is a bőséges reggeli eltüntetésével indult, bár azt megjegyzem, hogy a bevált tartalmon nem változtattak, ugyanazok a fogások voltak minden reggel, ettől függetlenül senki nem maradt éhes. Reggeli után buszra pattantunk és elindultunk Villars-ba, egész pontosan Villars-sur-Ollon-ba. Ezúttal a falut a másik irányba hagytuk el, és így gyönyörűen látszódott a hegyoldal, telis tele házakkal. Az út egészen meredek volt, és egy 20 perces hegymenet után máris megálltunk, felértünk ugyanis a közeli Col de Croix csúcsára, 1775 méterrel a tengerszint felett. Ez a magasság svájci léptékkel nem komoly, csak egy kis domb a többi 3-4000 méteres csúcshoz képest…   A parkolóban kényelmesen, akár keresztben is negálhatott volna a busz, rajtunk kívül sehol senki nem volt… Van itt fent egy kis takaros büfé, ami épp zárva volt és néhány, farkast formázó szobor, szó se róla elég riasztóra sikerültek... Viszont a k...

  Glacier 3000- L’ Etivaz - Gstaad  Reggel Les Diableretsben  Kora reggel a szokásoknak megfelelően sétálni indultunk… volna. Ugyanis fél hétkor még tök sötét volt odakint, és mozgásnak,életnek halvány nyoma sem volt Les Diableretsben… Persze nem bírtuk ki, és ahogy kicsit világosodni kezdett, mentünk egy kört, amolyan terepfelmérés címen. Coop áruház öt háznyira,  a másik irányban vasútállomás, üzletsor, feljebb az úton pedig éttermek pékség…és 4 fok! Csípős hideg volt az otthoni majd húsz fok után, de mit ne mondjak, jól esett…  A séta után vissza mentünk, várt a reggeli. Semmi extra, a szokásos, rántotta felvágottak, sajt , eszméletlen finom friss kenyér (fehér és barna) két kávéautomata  állt bevetésre készen , illetve édes péksütemények, lekvár, és ami ilyenkor szokás. Viszont a korábbi rossz tapasztalatok miatt ki írták a tálalók mellé, hogy „no picnic”…  Reggeli után bőven volt időnk, hogy egy helyi nevezetességet is megnézzünk, ez p...