Ugrás a fő tartalomra

Vonaton ,Vízen Levegőben Svájcban 5.nap

 


Thunersee – Interlaken – Innsbruck

 

Sajnos eljött az a nap, amikor elindultunk visszafelé. Ronda sötét reggel volt, szakadt az eső… Korai reggeli után sietősen buszra szálltunk, és lassan de biztosan elindultunk Ausztria irányába, előtte azonban tettünk egy kitérőt Thun felé, hogy ott hajóra szálljunk és áthajózzunk Spiezbe.

 

Ahogy világosodott úgy csendesedett az eső is, Gstaad-ot elhagyva a Simmenthal –on keresztül haladtunk Thun felé. A takaros falvak szinte kihaltak voltak, vasárnap reggel ugyan kinek van kedve esőben kint bóklászni?

 

Nem sokkal kilenc óra után értünk Thun-ba, szinte a hajóállomásnál szálltunk le. Itt azért már volt élet, a turistabuszok megállóhelye mellett az út túloldalán a vasútállomás található, illetve a mi csoportunkon kívül két másik csoport is felszállásra várt a kikötőben ringatózó két hajó egyikére.

Beszállásra várva
 

A Thunersee, vagy magyarosan Thuni-tó területe 48 négyzetkilométer, 17,5 kilométer hosszú, 3,5 kilométer széles átlagos (!!!) Mélysége 136 méter, a legnagyobb mélysége pedig 217 méter… Aki nem tud úszni, meg se próbáljon csak úgy pancsikolni benne…

 A tó a közel 2500 négyzetkilométeres vízgyűjtő területe miatt gyakorta okoz áradást, ugyanis a tóba ömlő Aare folyó lefolyása korlátozott, minden többlet víz a tóba ömlik, a megemelkedő vízszint pedig elönti a part menti településeket

A tavon 1835 óta személyszállító hajók közlekednek, és hogy könnyebb legyen az átszállás az vasútra, Interlakenben és Thun-ban egy –egy hajózható csatornát alakítottak ki. Itt a csatorna partján álldogáltunk tehát és vártuk, hogy végre beszállhassunk. Az eső elállt, de olyan felhős volt az ég, ami semmi jóval nem kecsegtetett. Miután a jegyeinket is kézbe kaptuk – emlékszünk még a kemény karton, sárga vonatjegyre, amit a vonaton lyukasztottak ki? Na, ez ugyanolyan - már mehettünk is fel a hajóra.  Úgysem lesz eső jelszóval kimentünk a hajó elejére, innen úgy is jó a kilátás. Néhány perccel később már felhúzták a horgonyt – csak úgy képletesen J - és elindultunk a nyílt víz felé. Ahogy haladtunk kifelé úgy erősödött a szél, a nyílt vízen pedig már viharossá fokozódott… nem egy turistabarát idő, de a kilátás az akkor is csodaszép volt: körbe magas hegyek, a tóparton látszottak a hegyoldalara felépített falvak, sőt még egy szörföst is láttunk , de szegény többet volt a vízben , mint a deszkán…


Félórányi hajókázás után baloldalon egy igen ismerős vár tűnt fel: ha azt mondom, hogy Schloss Oberhofen, lehet, hogy nem mindenki tudja, miről beszélek, de ha meglátja a képet, akkor rögtön beugrik:


 

Még ilyen ronda időben is remek látványt nyújt.  Egyébként az egész hajóút zökkenőmentes volt, percre pontos érkezés, indulás, a fel és leszállás olajozottan gyorsan megtörtént, az utas tájékoztatás angolul és németül folyamatos volt… bent a zárt fedélzeten ment a reggeliztetés – mert ugye itt ilyen is van – sürögtek a pincérek, szóval mindenki jól érezte magát…Halkan megjegyzem, a hajón  a mosdóhelységek patika tiszták voltak….

Oberhofen után a hajónk irányt váltott és a szemközti parton található Spiez felé vette az irányt. Az időjárás továbbra sem akart szelídülni, csak most a szél iránya változott meg…

 

Spiez látképe

Spiez a Thunersee déli partján egy kis öbölben helyezkedik el, középkori vára uralja a látképet, körülötte a hegyoldalakon szőlőültetvények láthatóak. Kb. egy órányi hajókázás után szálltunk le a hajóról, hogy rövid séta után felszálljunk a buszunkra. Spiez kikötője igen hangulatos, ugyanis tele van kisebb-nagyobb vitorlásokkal, és a mediterrán életérzést fokozandó, pálmákat helyeztek ki a terekre. Napos időben igen jól nézhet ki, bár abban a borongós időben is szépen mutatott…

 

Buszos utazásunk ezúttal nem tartott sokáig, Interlaken ugyanis elég közel van, kb. 20 perc az út és már szálltunk is le a külvárosban. Itt volt lehetőség egy kisebb sétára, aki akart ebédelhetett is. 

Az Aare folyó Interlakennél

Lindtner Grand Hotel

Őszi hangulat  vasárnap délután

Mivel az eső szépen rákezdett, nagy sétálást nem csináltunk, mentünk egy kisebb kanyart, majd bementünk a COOP áruház gyorséttermébe valami kajáért.  Itt aztán sikerült találkozni a svájci szigorral: egy határozott hölgy talpig népviseletben szinte a semmiből elém toppant és mosolyogva kérte a Covid igazolást… Mobil elő, igazolás megmutat, erre  Ő is előrántott egy kütyüt, leolvasta a QR kódot, kért egy személyit, majd szívélyes mosollyal beinvitált… Kb 30 másodperc volt az egész… Miután beszereztünk némi ennivalót, visszamentünk a buszhoz és egy igen hosszú és monoton etap következett Innsbruck-ig. Megálltunk egy kisebb pihenőre a Wallensee-nél, majd  szinte párhuzamosan haladva a Rajnával, beláttunk Lichtenstein-be  és most is a nekünk teljesen megfelelő és egyáltalán nem ellenőrzött Oberriet-i határátkelőt használva átértünk Ausztriába. Imst mellett a Trofana Tyrol nevű gyorsétteremlánc vendéglőjénél álltunk meg újra, az a hely arról is nevezetes, hogy belül úgy van kialakítva, mintha egy alpesi kisváros utcáján sétálnánk és az üzletek is eszerint vannak kialakítva.  Elképesztő, lent az alagsorban pedig meg lehet nézni, hogyan tárolják a sajtokat, illetve a füstöl húsárut…

Trofana Tyrol 
 

Kora este értünk Innsbruckba, ahol ugyanott szálltunk meg, mint első nap, a különbség csak annyi volt, hogy mindenki másik szobát kapott, bár én azzal a lendülettel elindultam az első éjszakai szoba felé :-) Majd miután sikeresen megtaláltam a szobánkat, lementünk vacsorázni. A már megszokott minőség és mennyiség volt, kiszolgálás elsőrangú… Kaja után egy kisebb sétát még megejtettünk a szálló körül, majd vissza mentünk a szobánkba, hogy rákészülünk a másnapi, elég hosszú útnak…


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sörözzünk !!! Az osztrák söripar remekei :-)

Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik :   teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb.     Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat,   aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csak a négy

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben

Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben  Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis   kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár   magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült   Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán   - büntetésből -   nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési   tapasztalatokat is felhasználtak. A harmincéves háború

A MILKA - Story : A lila tehén nyomában

H a azt mondom, MILKA, mindenkinek beugrik a lila tehén  és a finom alpesi csoki. De mitől lett ilyen népszerű a márka ? Ime a MILKA story.... Kezdjük az elején : Phillip Suchard  - aki  eme csodát megalkotta - svájci cukrászmester, 17 éves korában kezdett el gyakornokként dolgozni testvére berni cukrászdájában . Mint abban az időben sokan , a fiatal ember híres és sikeres szeretett volna lenni, erre lehetőséget pedig abban látott, hogy Amerika felé vegye az irányt. Svájci órákkal és nagy becsvággyal felpakolva vágott bele a nagy kalandba, ami aztán nem úgy sikerült ahogyan ő tervezte. Hazatérve Svájcba,  1825 novemberében Neuenburgban megnyitotta saját cukrászdáját,  ahová egy újszerű édesség,  az "au chocolat fin de sa fabrique",  vagyis a „finom házi készítésű csokoládé"-val igyekezett becsábítani az embereket. A valódi kézműves termékek hamar népszerűek lettek, azonban a lassú gyártás miatt hamarosan modernizálni kellett az üzemet. 1826-ban a szoms