Thunersee – Interlaken – Innsbruck
Sajnos eljött az a nap, amikor elindultunk visszafelé. Ronda
sötét reggel volt, szakadt az eső… Korai reggeli után sietősen buszra
szálltunk, és lassan de biztosan elindultunk Ausztria irányába, előtte azonban
tettünk egy kitérőt Thun felé, hogy ott hajóra szálljunk és áthajózzunk
Spiezbe.
Ahogy világosodott úgy csendesedett az eső is, Gstaad-ot
elhagyva a Simmenthal –on keresztül haladtunk Thun felé. A takaros falvak
szinte kihaltak voltak, vasárnap reggel ugyan kinek van kedve esőben kint bóklászni?
Nem sokkal kilenc óra után értünk Thun-ba, szinte a
hajóállomásnál szálltunk le. Itt azért már volt élet, a turistabuszok megállóhelye
mellett az út túloldalán a vasútállomás található, illetve a mi csoportunkon
kívül két másik csoport is felszállásra várt a kikötőben ringatózó két hajó
egyikére.
Beszállásra várva
A Thunersee, vagy magyarosan Thuni-tó területe 48
négyzetkilométer, 17,5 kilométer hosszú, 3,5 kilométer széles átlagos (!!!) Mélysége
136 méter, a legnagyobb mélysége pedig 217 méter… Aki nem tud úszni, meg se próbáljon
csak úgy pancsikolni benne…
A tó a közel 2500
négyzetkilométeres vízgyűjtő területe miatt gyakorta okoz áradást, ugyanis a
tóba ömlő Aare folyó lefolyása korlátozott, minden többlet víz a tóba ömlik, a
megemelkedő vízszint pedig elönti a part menti településeket
A tavon 1835 óta személyszállító hajók közlekednek, és hogy
könnyebb legyen az átszállás az vasútra, Interlakenben és Thun-ban egy –egy
hajózható csatornát alakítottak ki. Itt a csatorna partján álldogáltunk tehát
és vártuk, hogy végre beszállhassunk. Az eső elállt, de olyan felhős volt az
ég, ami semmi jóval nem kecsegtetett. Miután a jegyeinket is kézbe kaptuk –
emlékszünk még a kemény karton, sárga vonatjegyre, amit a vonaton lyukasztottak
ki? Na, ez ugyanolyan - már mehettünk is fel a hajóra. Úgysem lesz eső jelszóval kimentünk a hajó
elejére, innen úgy is jó a kilátás. Néhány perccel később már felhúzták a
horgonyt – csak úgy képletesen J
- és elindultunk a nyílt víz felé. Ahogy haladtunk kifelé úgy erősödött a szél,
a nyílt vízen pedig már viharossá fokozódott… nem egy turistabarát idő, de a
kilátás az akkor is csodaszép volt: körbe magas hegyek, a tóparton látszottak a
hegyoldalara felépített falvak, sőt még egy szörföst is láttunk , de szegény
többet volt a vízben , mint a deszkán…
Félórányi hajókázás után baloldalon egy igen ismerős vár
tűnt fel: ha azt mondom, hogy Schloss Oberhofen, lehet, hogy nem mindenki
tudja, miről beszélek, de ha meglátja a képet, akkor rögtön beugrik:
Még ilyen ronda időben is remek látványt nyújt. Egyébként az egész hajóút zökkenőmentes volt,
percre pontos érkezés, indulás, a fel és leszállás olajozottan gyorsan
megtörtént, az utas tájékoztatás angolul és németül folyamatos volt… bent a zárt
fedélzeten ment a reggeliztetés – mert ugye itt ilyen is van – sürögtek a
pincérek, szóval mindenki jól érezte magát…Halkan megjegyzem, a hajón a mosdóhelységek patika tiszták voltak….
Oberhofen után a hajónk irányt váltott és a szemközti parton
található Spiez felé vette az irányt. Az időjárás továbbra sem akart
szelídülni, csak most a szél iránya változott meg…
Spiez látképe
Spiez a Thunersee déli partján egy kis öbölben helyezkedik
el, középkori vára uralja a látképet, körülötte a hegyoldalakon
szőlőültetvények láthatóak. Kb. egy órányi hajókázás után szálltunk le a
hajóról, hogy rövid séta után felszálljunk a buszunkra. Spiez kikötője igen
hangulatos, ugyanis tele van kisebb-nagyobb vitorlásokkal, és a mediterrán
életérzést fokozandó, pálmákat helyeztek ki a terekre. Napos időben igen jól
nézhet ki, bár abban a borongós időben is szépen mutatott…
Buszos utazásunk ezúttal nem tartott sokáig, Interlaken ugyanis elég közel van, kb. 20 perc az út és már szálltunk is le a külvárosban. Itt volt lehetőség egy kisebb sétára, aki akart ebédelhetett is.
 |
| Az Aare folyó Interlakennél |
 |
| Lindtner Grand Hotel |
 |
| Őszi hangulat vasárnap délután |
Mivel az eső
szépen rákezdett, nagy sétálást nem csináltunk, mentünk egy kisebb kanyart,
majd bementünk a COOP áruház gyorséttermébe valami kajáért. Itt aztán sikerült találkozni a svájci
szigorral: egy határozott hölgy talpig népviseletben szinte a semmiből elém
toppant és mosolyogva kérte a Covid igazolást… Mobil elő, igazolás megmutat,
erre Ő is előrántott egy kütyüt, leolvasta a QR kódot,
kért egy személyit, majd szívélyes mosollyal beinvitált… Kb 30 másodperc volt
az egész… Miután beszereztünk némi ennivalót, visszamentünk a buszhoz és egy
igen hosszú és monoton etap következett Innsbruck-ig. Megálltunk egy kisebb
pihenőre a Wallensee-nél, majd szinte
párhuzamosan haladva a Rajnával, beláttunk Lichtenstein-be és most is a nekünk teljesen megfelelő és
egyáltalán nem ellenőrzött Oberriet-i határátkelőt használva átértünk
Ausztriába. Imst mellett a Trofana Tyrol nevű gyorsétteremlánc vendéglőjénél
álltunk meg újra, az a hely arról is nevezetes, hogy belül úgy van kialakítva,
mintha egy alpesi kisváros utcáján sétálnánk és az üzletek is eszerint vannak
kialakítva. Elképesztő, lent az
alagsorban pedig meg lehet nézni, hogyan tárolják a sajtokat, illetve a füstöl
húsárut…
Trofana Tyrol
Kora este értünk Innsbruckba, ahol ugyanott szálltunk meg,
mint első nap, a különbség csak annyi volt, hogy mindenki másik szobát kapott,
bár én azzal a lendülettel elindultam az első éjszakai szoba felé :-) Majd miután sikeresen
megtaláltam a szobánkat, lementünk vacsorázni. A már megszokott minőség és
mennyiség volt, kiszolgálás elsőrangú… Kaja után egy kisebb sétát még
megejtettünk a szálló körül, majd vissza mentünk a szobánkba, hogy rákészülünk
a másnapi, elég hosszú útnak…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése