Glacier 3000- L’ Etivaz - Gstaad
Reggel Les Diableretsben
Kora reggel a szokásoknak megfelelően sétálni indultunk… volna. Ugyanis fél hétkor még tök sötét volt odakint, és mozgásnak,életnek halvány nyoma sem volt Les Diableretsben… Persze nem bírtuk ki, és ahogy kicsit világosodni kezdett, mentünk egy kört, amolyan terepfelmérés címen. Coop áruház öt háznyira, a másik irányban vasútállomás, üzletsor, feljebb az úton pedig éttermek pékség…és 4 fok! Csípős hideg volt az otthoni majd húsz fok után, de mit ne mondjak, jól esett…
A séta után vissza mentünk, várt a reggeli.
Semmi extra, a szokásos, rántotta felvágottak, sajt , eszméletlen finom friss
kenyér (fehér és barna) két kávéautomata állt bevetésre készen , illetve
édes péksütemények, lekvár, és ami ilyenkor szokás. Viszont a korábbi rossz
tapasztalatok miatt ki írták a tálalók mellé, hogy „no picnic”… Reggeli
után bőven volt időnk, hogy egy helyi nevezetességet is megnézzünk, ez pedig a
Coop áruház :-) Hülyén
hangzik, de be kell menni ilyen helyekre is, mert ilyenkor is megtapasztalja az
ember a különbséget! Szóval a szokásos patika rend, minőségű árukkal megrakott
polc, nem kell kerülgetni az épp árufeltöltő dolgozókat, valamint sajt és csoki
minden mennyiségben, tehát a hazaiknak szánt csoki adagért nem kell messzire
menni.
A terepszemle után buszra szálltunk és elindultunk a talán legjobban vártprogramunkra, a Glacier 3000 meghódítására. Míg évtizedekkel ezelőtt (sőt még korábban is ) alapos tervezés, illetve a megfelelő felszerelés nélkül a hegy lábáig sem jutott el senki, mi szépen odagurultuk a busszal és leszálltunk az országút mellé épített Col du Pillon hegyi felvonó megállójánál, ami 1546 méteren található. Korábban itt – az idegenvezető elmondása szerint- egymás lábát taposták a turisták, most rajtunk kívül néhány autó állt a parkolóban és egy kisebb olasz csoport gyülekezett a jegypénztárnál.
 |
| Col du Pillon - innen indul a felvonó |
Rövid várakozás után megkaptuk a jegyeket és beszálltunk a 125 fő szállítására alkalmas panorámakabinba. A felvonók meghatározott időnként indulnak felfelé illetve lefelé. Elindulás után egy rövid átlagos emelkedés után elképesztő meredeken kezd el felfelé haladni a kabin, a hegyoldal mellett. A fák hamar eltűnnek, marad a kopár sziklás hegyoldal és a tiszta időben pazar a látvány a környező 3000 méteres hegycsúcsokra.
Mintegy 8 percnyi utazás után értünk fel a Cabane de Diablerets 2525 méteren lévő megállójához. Itt egyik felvonóról átsétáltunk a másikhoz, ami a 2971 méteren található Scex Rouge csúcshoz közlekedik. A hegyoldal már itt-ott havas volt, és a tiszta, napos időben nem mindennapi látvány tárult a szemünk elé : ameddig csak a szem ellát, égbetörő hegycsúcsok…. A felvonóból kilépve az is egyből megmondta volna, hogy hol vagyunk, akit bekötött szemmel vittek oda: Egy hatalmas Tissot felirat fogadja a látogatót, és az ajándékbolton keresztül lehet továbbmenni…Majd a shop után egy kis lépcsőn felcaplatva egy padokkal berendezett placcon álltunk,szájtátva! Egyik oldalon a havas hegyek, másik irányba előttünk Svájc, hirtelen azt sem tudja az átlag turista, hogy merre nézzen.
A placcról néhány lépcső leküzdése után lehet megtekinteni a tulajdonképpeni fő attrakciót : a Tissot Peak Walk -ot , ami egy 107 méteres híd két, 3000 méteres csúcs között . A séta végén, a másik oldalon áll egy kisebb emelvényen Svájc lobogója, ami szélcsend lévén most nem lobogott büszkén. A függőhídon mindenféle aggodalom nélkül nyugodtan végiglehet menni, a közepén szinte mindenki megállt, hogy szelfit és fotókat csináljon.
A túloldalra átérve az egyik hegycsúcs mögül pedig diszkréten előbújt Európa legmagasabb hegye, a Mont Blanc havas csúcsa. Szédületes ahogy tisztán lehetett látni a Matternhorn-t, Svájc legmagasabb csúcsát a Doufurspitz-ét , és több más 3000-es csúcsot is…Ha rajtam múlna, még most is ott állnék, de, volt még más látnivaló is.
A lépcsőkön visszajutva a beülős sílifttel le lehet menni a gleccserre, ahonnan egy kb. egy órás sétával el lehet jutni egy kávézóhoz, mondanom se kell a kilátás onnan sem rossz. A séta után volt még időnk, benéztem az étterembe, mert az is van :-) Az ajtóban azonnal maszkot fel és kérték a Covid igazolást is, majd az ajtónálló úriember a dokumentum ellenőrzése után „Mon Ami! Pfizer „felkiáltással szinte a keblére ölelt, majd széles mosollyal beinvitált az étterembe. Ahogy elterveztem, egy igazi helyi sörrel kiültem a napos, - és ekkor már benépesült – placcra és csak néztem ki a fejemből.
 |
| Mert megérdemlem :-) |
A sör gyorsan
lecsúszott, és mivel egy elég jó kis bob pálya van fent, egészpontosan „A világ
legmagasabban található bob pályája , - csak így szerényen :-) -,
így kipróbáltuk azt is. Csak képzeljük el, ahogy azon a fémsínen , elég
tempósan halad az ember a semmi - konkrétan a semmi – felé, majd egy
hirtelen kanyarral halad tovább, hogy a következő fordító ismét a
szakadék felé vigye… és ez így megy jó pár kanyaron keresztül, óriási
adrenalin löketet ad , sajnos nagyon hamar vége a pályának - mindez 9
svájci frankért :-) Amit nem sikerült kipróbálni, az a kutyaszán,
mert itt fent arra is van lehetőség,de gondolom ezt majd a téli síszezonban
lehet csak.
Nagyon gyorsan elszaladt a közel három és fél óra, amit fent
töltöttünk, a kora délután indultunk lefelé a köztes állomásra,
majd a Col du Pillonhoz, ahol a buszunk parkolt. Lefelé haladva lehet
igazán látni, hogy milyen elképesztő meredek a hegyoldal, plusz még egy kicsit
a kabin is belengett, volt kapaszkodás rendesen:-)
Miután a csoport szépen leért, délután elbuszoztunk
L’Etivaz-ba, ahol egy sajtkészítő üzem meglátogatása helyett – mert Covid van
ugye – a mintabolt felkeresésére volt lehetőség. 10 fős kis csoportokban
lehetett bemenni, bent lehetett sajtot kóstolni, mindenféle csokit, ezt-azt és
svájci szuvenírt is venni. De a sajt, na, az minden pénzt megért. Eszméletlen
finom, telt ízű, kemény sajtokat készítenek, mi egy kilenc hónapig és egy 14
hónapig érlelt sajtot kóstoltunk, a minőségről mindent elmond, hogy vagy
háromszor mentem vissza megízlelni :-).
A 14 hónapig érlelt sajt szinte könyörgött, hogy hozzuk el, nem is tudtunk neki
ellenállni, takarosan leszelt és vákuumozott kivitelben árulják…
Aki végzett, az kijött a boltból, akkor amennyien kijöttek, annyian mehettek be. Egy jó félórát töltöttünk el itt, majd továbbindultunk a „milliomosok városaként” ismert Gstaad felé. Menet közben érintettük Chatoux de Oax-ot, a hőlégballonozásról híre s kis várost,ahol a körforgalomban egy hőlégballont formázó tárgy látható.
Nem sokkal ezután
megérkeztünk Gstaad-ba , buszról
leszállva besétáltunk a település központjába. Gstaad sokáig az állattenyésztésből
és a mezőgazdaságból élt, majd az 1898-as tűzvész után, az újraépítést követően
a turizmus irányába fordultak a helyiek. Egyre több szálloda épült, a környéken
található 220 km-nyi sípálya pedig mágnesként vonzotta a turistákat. A helyiek,
a szállodatulajdonosok mind támogatták az idegenforgalom fejlesztését, hamarosan
- 1934-ben - megépült az első sífelvonó, majd után szépen a többi. 1940-ben megnyílt a város reptere is , ami a mai napig
igen aktív forgalmat bonyolít le, de ne gondoljon senki Airbus és Boeing
óriásgépekre, ide a kőgazdagok érkeznek a magángépeikkel….A város jelképe a Gstaad Palace Hotel 1913 óta áll a város felett, hírességek, királyi családok menedékeként.
Gstaad Palace Hotel
Ezek ismeretében a település sétányán már nem is ért meglepetésként, hogy az első épület, amit meglátunk, az egy Louis Vuitton szalon, svájci stílusban, persze! Előtte áll egy köztéri kút, melyhez egy tehén szobrát állították ki, Ő Rosie…
A szobor elkészültét olyan, a településen élő, vagy sokszor ide érkező hírességek finanszírozták, mint Bernie Ecclestone, vagy Elizabeth Taylor… Ahogy haladtunk tovább, láthattuk Roger Moore házát, aztán nem messze tőle Bernie Ecclestone-ét, többek közt. Semmi hivalkodás, vagy giccs, de kézzelfogható és érezhető, hogy itt nem kispályások laknak… A sétányon áll St.Nikolaus Kapelle, tőle kicsit távolabb pedig egy autókereskedés Csak úgy a sétányon, a kirakatban pedig egy hibátlan állapotú ’60-as évekbeli Mercedes Benz kabrió, mögötte pedig a legújabb modell… Meg is értem őket, egy nagyvásárlás mellé néha autót kell venni, akkor meg már miért ne egy ilyen szép helyen :-)
St.Nikolaus Kapelle
A látványos utcán továbbhaladva jobb kéz felől pedig egy komplett teniszkomplexum áll, itt rendezik meg évente a Swiss Open teniszversenyt, előtte pedig a helyi jégkorong csapat pályája látható. Séta közben az ember csak elgondolkodik, hogy mit csinálnak ők másképp, mert valami fura módon itt minden más, működő…
Miután
kinézelődtük magunkat visszaszálltunk a buszra, és a szállásunk felé vettük az
irányt. Este nem akármilyen vacsorában volt részünk, a tulaj által – csak a
csoport kedvéért készített gombaleves után – isteni lasagne volt a második.
Most szinte látom az értetlenkedést, hogy ez nem egy nagy szám, pedig de… A
tulaj olasz gyökerei miatt ez kaja valami isteni volt, a szinte mindenki
tisztára törölte a tányért, le a kalappal előtte! Megkoronázása volt a napnak!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése