Berlin nyugati fele – Hajózás a Spree folyón
Reggel megint felhők uralták az égboltot, az időjárás sem
nagyon akarta, hogy ma este hazarepüljünk… de addig még volt egy kis programunk
a német fővárosban.
Reggeli után bőröndjeinket magunk után húzva elsétáltunk a
villamosmegállóig, majd az Alexanderplatz-ig beutaztunk. A vasútállomás
épületében van csomagmegőrző, 6 euroért 72 órán keresztül tárolhatjuk a
cuccainkat, a nagyobbikba simán bepakoltuk a bőröndöket és minden mást, amit
feleslegesen nem akartunk magunkkal cipelni egész nap.
Az Alexről elsétáltunk a közeli
buszmegállóig, ahová pár perc múlva meg is jött a 100-as jelzésű busz. Berlinben járva a 100-as és a
200-as buszjárat az, amire ha felszállunk, gyakorlatilag egy komplett
városnézést kapunk, ugyanis szinte az össze nevezetességet érinti, ami Berlin
központi részén megtalálható.
Felszálltunk, majd indultunk is az egykori Nyugat Berlin
felé. Egyenesen az Unter der Lindenen, a
Brandenburgi Kapu előtt jobbra fordult a busz, majd elhúztunk a Reichstag
előtt, egészen hosszan a Tiergartenen keresztül, majd egy balos kanyar után a
Bellevue kastély előtti lámpánál álltunk egy kis időt.
 |
| Bellevue kastély |
A Bellevue kastély 1785és 1787 közt épült, egyszerűsége
jellemezte, a kor egyik legszebb tájkertjével rendelkezett. 1844-től a
földszinti helyiségekben kortárs porosz alkotásokat állítottak ki. IV.
Friedrich-Wilhelm király lehetővé tette a nagyközönség számára a palota
kertekbe való belépést. 21 év után a műalkotások ismét kiköltöztek, és a
palotát a porosz császári udvar használta, ahol királyi kertészek, szobalányok,
szakácsok, lovászok, inasok, vadőrök és nyergesek laktak.
Az első világháborút sértetlenül átvészelte az épület, a
Weimari Köztársaság idején reprezentatív épületként használták. A második
világháború alatt azonban a külső falak kivételével szinte teljesen
megsemmisült.1955 és 1959 közt építették újjá, ez után a Nyugat Német elnök
második „otthonává” vált az épület, egészen Németország újraegyesítéséig. Az
akkori német kancellár, Richard von Weizsäcker döntött úgy, hogy a mindenkori
elnök lakóhelye a Bellevue kastély legyen. Az épület előtt felhúzott lobogó
jelzi, hogy az állam első embere „itthon”van, csak akkor vonják le a zászlót,
amikor kancellár külföldön, illetve más tartományban tartózkodik. Évente
egyszer van egy nyílt nap, amikor bárki megcsodálhatja a kastélyt…
Közben a busz elindult, majd egy újabb lámpánál rálátásunk
volt a Tiergarten közepén álló győzelmi szoborra, a SiegeSäule-ra. Szó szerinti
elnevezése: Győzelmi Oszlop, a tetején található aranyozott Viktoria szobor
miatt a helyiek egy időben Goldelse-nek, Arany Erzsi-nek hívták :-)
 |
| SiegeSäule - egy kevésbé jó fotón |
1864 és 1873 között építették az egyesülési háborúkban aratott német győzelmek emlékére, eredetileg a Königsplatz-on állt, 1938-39-ben helyezték át a jelenlegi helyére a Großer Stern közepére. A 67 méter magas szobor oldalán, 60 darab a háborúk alatt elfogott, és bearanyozott ágyúcső található, a szobor tetején álló bronzból készül bearanyozott Victoria alakja jobb kezében babérkoszorút, baljában vaskeresztes zászlót tart, és egy sas ül a sisakján. Fent található egy kilátó is ahonnan egész jó a rálátás a városra.
Buszunk közben haladt tovább a Klingelhöferstrasse-én, amit a Nagykövetségek utcájaként is emlegetnek, ugyanis az út mellett két oldalt számos nagykövetség épülete áll. Amíg az épületeket néztük, a busz ráfordult a Kurfürster Strasse-ra, elhaladt a Berlini Állatkert bejárata előtt, és a Budapester Strasse-ra érve, a buszmegálló előtt szólt ránk az idegenvezetőnk, hogy leszállunk, séta következik, megérkeztünk az egykori Nyugat Berlin közepébe.
A buszmegállóval szemben az út túloldalán áll a Vilmos Császár emléktemplom épülete. A Breitscheidplatzon álló neoromán templom 1891 és 1895 között II. Vilmos császár megbízásából, nagyapja I. Vilmos császár emlékére épült. Templomtornya 113 méterrel a legmagasabb volt a városban akkoriban. 1943. november 22-ről 23-ra virradó éjszaka a templom épülete kigyulladt egy brit légitámadásban, ami a főtorony feletti tetőszerkezet összeomlásához és a főtorony tetejének beomlásához vezetett. A náci vezetés megígérte a közösségnek, hogy a második világháború után a lerombolt Emléktemplomot újjáépítik, hogy ugyanolyan nagy és pompás legyen, de mint tudjuk ez nem valósult meg…
 |
| Kaiser -Wilhelm-Gedächtniskirche |
A háború után a romokat kezdetben hagyták
elpusztulni,csak 1956-ban kezdték meg az összeomlás veszélyében lévő épületrészek
lebontását. 1959-ben hossza viták után a régi templomból csak a 71 méter magas
főtorony maradt meg, mellette viszont felépítettek egy modern
épületkomplexumot, egy nyolcszögletű hajó és téglalap alakú épületet a régi
toronycsonktól nyugatra, valamint hatszögletű harangtorony, amely 53,5 méter magas
és téglalap alakú kápolna tőle keletre. 1961. december 17-én avatták fel, Berlin egyik
jelképének számit, a helyiek egy időben Hohler Zahn-nak , Szuvas fognak
nevezték…
Átsétálva az út túloldalára, máris a Kurfürstendamm-on, Berlin leghíresebb
sugárútján voltunk.1542-ben II.Joachim Brandenburgi választófejedelem utat
építetett a Barndenburgi Kaputól a Grünewaldi vadászkastélyához, ez az út a mai
Ku’damm- ahogy a helyiek nevezik – alapja. A körút születésnapjának 1886. május
5-ét tekintik – azon a napon, amikor a Zoologischer Garten – Halensee
gőzvillamos vonal megkezdte járatát. Az első világháború idejére Kurfürstendamm
gyorsan átalakult elegáns lakóutcából szórakoztató, bevásárló és kulturális
kommunikációs központtá, az 1936-os Olimpiai Játékok nemzetközi pompáját adta a
hangulatával, amit még a nemzetiszocialista uralom sem nagyon tudott
megváltoztatni.
A sugárutat és a környékét a II.világháború után teljesen
újjá kellett építeni, de azzal a céllal, hogy hogy a Kurfürstendamm a Nyugat
kirakatává és a hidegháború alatti gazdasági csoda szimbólumává váljon . A
város felosztása után az 1948-as valutareform után itt alakult ki Nyugat-Berlin
üzleti központja , a City West , különösen a keleti végén, az Állatkert
pályaudvar irányában . A köznyelvi Ku'damm kifejezés a sétány megtestesítője
lett. A fal leomlása után a keletiek elözönlötték a Ku’damm-ot,a rohamos
fejlődés és a keleti városrész fejlesztése
azonban erősen csökkentette az utca népszerűségét. Napjainkban a körút
éjszakai élet- és szórakozónegyedből egyre inkább exkluzív bevásárlóutcává
fejlődött, miután bezártak a mozik és a nagy múltú kávézók.
Ez az exkluzivitás nagyon is látszik, bár mostanában nem
mindenki esik hasra egy márkanévtől. A széles utca két oldalán sorakoznak a
világmárkák üzletei, meghagyták a 60-as, 70-es évekből származó utcai
üvegvitrineket, amikben a termékeket már
Led monitorokkal reklámozzák. Van egy hangulata…
 |
| Régi és új |
Közös sétánk után elmentünk megnézni a KaDeWe áruházat. A
Kaufhaus De Westenst- vagyis a Nyugati Áruházat – Adolf Jandorf alapította
1907-ben, a megnyitóra március 27-én került sor. Jelenlegi 60 000
négyzetméteres eladóterével Európa egyik legnagyobb áruháza… és az egyik
legdrágább is.
 |
| KaDeWe |
Az utcáról hatalmas üvegajtókon keresztül léptük be a
földszintre, ahol egy elképesztő méretű, luxus parfüméria kapott helyet. 3000
négyzetméteres területen világmárkák, amerre a szem ellát, a hozzá járó
körítéssel és árral…
Mozgólépcsővel mentünk fel az emeletekre, az elsőtől a
negyedik szintig csak luxus ruhák, cipők, fehérneműk a felső tízezer számára.
Ja és Németország egyetlen Dolce & Gabbana dizájner shopja is itt található,
na meg a Dior Homme Butik is…
A hatodik szinte az úgynevezett Gourmet részleg található!
El lehet képzelni… exkluzív nemzetközi finomságok, ételek, italkülönlegességek,
különleges kávék, teák és csokoládék hatalmas választéka várja a kiapadhatatlan
pénztárcájú vevőket. Az épület hetedik emeletén egy télikertet alakítottak ki,
ide már nem mentünk fel.
Ez az üzlet nem a hétköznapi emberek számára van.
Nézelődtünk egy darabig, de szinte agyonnyomott bennünket az „exkluzivitás”,
meg az ezzel járó csillogás és pompa. Vagyonokat lehet kettő pillanat alatt elkölteni,
olyan dolgokra is, amik egy hétköznapi ember számára ebben a formában
feleslegesek…
Az áruházból kijőve átmentünk a túloldalra és sétáltunk a
Bretscheidplatz felé, amikor belebotlottunk a Haribo shopba! Ez a mi boltunk :-) Rengeteg gumicukor a
kicsitől a 2 kilogrammos kiszerelésig, kulcstartók, pólók, esernyők, minden ami
Haribo. Jó pár euro-t otthagytunk :-)
Miután a csoportunk a Bretscheidplatz-on található
buszmegállóban összegyült, visszabuszoztunk az Alexanderplatzra. Menet közben
rájöttem, hogy én itt nem szeretnék vezetni: nincs olyan útszakasz, ahol ne
lenne feltúrva az út, valamit mindig javítanak, cserélnek, van, ahol szimplán
megáll egy jármű a sávban, vészvillogó bekapcsol és várakozik, megakasztva
ezzel a fél város közlekedését. A berlini buszjáratok sofőrjei közvetlen
kapcsolatban vannak a központtal illetve videokamera is van a buszokon, ami nem
csak az utasteret, de az utat is veszi. Amikor szabálytalankodókat észlelnek,
vagy veszélyhelyzet van, a buszvezető jelzésére a diszpécser a szabálytalanság
videofelvételét elküldi a rendőrségnek, akik aztán küldik a bírságot a jármű
gazdájának. Azt persze most nem idézném, amit a sofőr menet közben előadott, a
szabálytalankodók felmenőit emlegetve :-)
A buszról leszállva elindultunk a Marx-Engels fórum irányába, ugyanis lassan indult a sétahajónk. A Spree folyón rengeteg kisebb nagyobb hajóval viszik a turistákat, innen ugyanis egy teljesen más arcát mutatja a város. Szerencsére igen kellemes napos időnk volt, így a nyitott fedélzeten tudtunk leülni. A hajónk először a Mühlendammbrücke felé indult el, majd a híd után megfordult és elindultunk visszafelé. Elhaladtunk a Berliner Dom mellett, majd láthattuk a Museuminselt, így innen teljesen másképp látszódnak az épületek.
 |
| a Bode Múzeum a Spree folyóról |
Több kisebb híd után áthaladtunk a Friedrichstrasse-i vasúti híd alatt, ez a vasút állomás a Könnyek Palotája ként is ismert, ugyanis a kettéosztottság idején a keleti és nyugati lakosok itt váltak el egymástól, könnyek közt. Nem sokkal ezután a Spree elkanyarodik jobbra és máris a Reichstag látható, mellette az ultramodern Paul Löbe Haus, ami a politikusok és parlamenti dolgozók irodaháza.
 |
| A Reichstag másik arca |
Jobb oldalon feltűnik a Szövetségi Kormány Sajtókonferecia épülete, majd a Spree ismét kanyarog egyet, balról a Spreebogenpark, jobbról pedig a Deutsche Bahn üvegépülete és a Főpályaudvar impozáns épülete látható előtte pedig a Cube Berlin futurisztikus üvegkocka épülete.
 |
| A Konferenciaközpont |
 |
| A Cube |
 |
| A kultúra háza |
Továbbhaladtunk, majd a Kultúra háza után fordultunk
meg és hajókáztunk vissza a kiinduló pontra. Valamivel több, mint egy órát
töltöttünk el a Spree-n, és a város egy másik arcát ismertük meg.
Az Alexanderplatzon magunkhoz vettük a bőröndjeinket, majd a
még mindig érvényes Berlin Carddal kivonatoztunk a reptérre. Azt emeletes
szerelvény időben érkezett – pedig a DB is képes hajmeresztő késésekre – tiszta
volt a szerelvény a kalauz meg egy QR kód olvasóval flangált a szerelvényen és
dudorászott munka közben :-)
A reptéren az önkiszolgáló becsekkolás után átestünk a szigorú biztonsági ellenőrzésen, a tranzitban eltöltöttünk egy órát, majd a gépünk beszállóhelyén is várakoztunk egy keveset. Volt mindenhol ülőhely, telefontöltési lehetőség, ital automaták nem horror áron, szóval minden adott egy kényelmes várakozáshoz. A gép időben jött, a felszállás a Ferihegyihez képest zökkenőmentes volt, és még a naplementében is gyönyörködhettünk, mielőtt besötétedett volna.
Kora este érkeztünk meg, a bőröndöket is viszonylag gyorsan megkaptuk, a transzferünk velünk együtt érkezett az épület elé, majd indultunk haza.
Nagyon rég bakancslistás volt Berlin, és eszméletlen jól éreztük magunkat. Egy pillanatig nem volt még csak rossz értésünk sem, egy ekkora metropoliszban, a város izgalmas, valami hihetetlen hangulata van, élhetőnek tűnik, tele történelmi és egyéb látnivalóval. Először voltunk itt, de biztos, hogy nem utoljára!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése