1.nap
Néhány napja egy igazi, gyermekkori bakancslistás helyet
sikerült meglátogatni: Berlin, Németország fővárosa történelme és az ehhez
kapcsolódó látnivalói miatt már régóta a kötelezően megnézendő helyek közt szerepelt.
Berli, ahogy mi ismertük anno... |
Budapestről repülővel Berlin alig másfél óra, és még az
utazás sem igazán unalmas, mert a fapados légitársaság dolgozói – vélhetőleg
nem önszántukból – szinte végig „szórakozatják” az utazóközönséget: vehetünk
enni és innivalót, parfümöt és kaparós sorsjegyet is… Mivel most repültünk
először, ez csak nekünk lehetett újdonság :-)
Berlin Németország fővárosa, egyben tartományi rangú
városállama és a Berlin-Brandenburg nagyvárosi régió centruma. 3,6 millió
lakosával - az agglomerációkban élőkkel 4,7 millió - Németország legnépesebb és
kiterjedésében is legnagyobb városa, egyben az Európai Unió legnépesebb és
legnagyobb városa, Németország második legnagyobb agglomerációja. A város
síkságon fekszik, a Spree folyó partján, amely a Havelbe -az Elba egyik
mellékfolyójába-ömlik Spandau nyugati kerület területén. A város fő domborzati
adottságai között számos tó található a nyugati és délkeleti kerületekben,
amelyek közül a legnagyobb a Müggelsee. A város területének körülbelül
egyharmadát erdők, parkok, kertek, folyók, csatornák és tavak teszik ki.
Sima landolás a Berlin –Brandenburg Repülőtéren, majd
gyorsan felkapkodtuk a bőröndjeinket, és kisétáltunk a reptér előtti
buszterminálba a transzferhez. Az új, modern reptér engem a történelmi és már
régóta bezárt Tempelhof reptérre emlékeztetett, a külső jegyei mindenképpen.
Buszunk a hatsávos, kiváló autópályáról hamar letért, és a berlini,
kora délutáni csúcsforgalomban szeltük át a várost. A külvárosi, rendezett
kiskertek, majd a Treptow park után az Eisenbrückén áthaladva fordultunk rá a
Spree folyó mellett a Stralauer Allee-ra. A széles út mellett álló, NDK-s
panelházak már mind új külsőt kaptak, igyekeznek eltüntetni az egykori lélekölő
szürkeséget az utcákról. Közben persze gurult velünk a busz, balról feltűnt az
Oberbaumbrücke jellegzetes tornyaival és egy pillanatra ez egykor falmaradvány,
az East Side Gallery is, de erről majd később :-). Az út két oldalán szinte mindenhol panelházak sorakoznak, majdnem mindet
modernizálták, de akkor is panelrengeteg… Jó háromnegyed órás utazásunk a
Landsberger Alle-n álló, három, 14 emeletes toronyból álló szállodánál ért
véget. A szobák elfoglalása után a háromnapos, berlini tömegközlekedésre
jogosító Berlin Card-dal felvértezve már indultunk is felfedezni a várost.
A hoteltől elsétáltunk a pár száz méterre levő
Hochenschönhauser Strasse-i villamos megállóig, majd az érkező M5 jelű
villamossal elindultunk az Alexanderplatz irányába. A szerelvény patent tiszta,
az információs táblák jól láthatóak, az audio vizuális rendszer látható és
hallható, Németország, na…
Amíg a villamos haladt velünk, volt idő nézelődni: hatalmas terek vannak, széles sugárutak, elfér a több sávos autóút, a villamos, a rengeteg panel közt sok a zöldterület és szinte mindenhol grafittik a falon. Sokféle náció él itt együtt, több kevesebb problémával, de valahogy mégis működik az egész. Rengeteg a gyors kajálda, kebab-os currywurst-os bódé, tehát éhen nem fogunk halni :-)
Alex, ahogy a helyiek nevezik a város leghíresebb, legnevezetesebb tere, fontos közlekedési csomópont. 1949 és 1990 között az egykori Kelet-Berlinhez, vagyis az NDK övezetébe tartozott, ekkor alakult ki mai, jellegzetesen szocmodern arculata, amit a jelenlegi is folyó építkezések igyekeznek modernebbé varázsolni. Alexanderplatznak 1805 óta hívják a területet, ugyanis akkor látogatott Berlinbe I. Sándor orosz cár, akinek a tiszteletére keresztelte át a teret III. Frigyes Vilmos porosz király.
A villamosról leszállva a tér bal oldalán található az
Uránia Weltzeituhr, azaz az Uránia Világóra, a helyiek egyik népszerű
találkahelye. Az 1969-ben felállított időmérő szerkezet a földgömböt
szimbolizálja, fémből készült hengerformájú oldalán 148 város, illetve
földrajzi régió neve és az ott mért pontos idő szerepel. Kora délután nem volt
az az igazi nagy nyüzsgés, mindenesetre a téren egy rendőrőrs is található,
ugyanis a turistaszezon idején elég sok a kéregető, a korábbi zseblopásokat
pedig a térfigyelő rendszer telepítésével és a rendőri jelenléttel sikerült
szinte teljesen megszüntetni.
A Világóra |
A világóra mögött már látszik az Alexanderplatz vasútállomás
épülete, mögötte pedig Berlin másik nevezetessége, a Fernsehenturm, azaz a TV
torony. Az épület Németország legmagasabb, az Európai Unió harmadik legmagasabb
szabadon álló épülete 368 méteres magasságával.
Minden együtt |
1964-ben Walter Ulbricht, az NSZEP központi bizottságának
első titkára, az NDK első embere egy személyben úgy határozott, hogy a
tévétoronynak az Alexanderplatz mellett, közvetlenül a belvárosban kell
felépülnie. Az építkezés 1964.augusztus 4.-én indult, azonban az elszálló
költségek miatt a fő építésvezetőt már 1965-ben kirúgták. A TV torony teljes
költségvetésének összegét aztán soha nem hozták nyilvánosságra… Négy,
megfeszített munkával töltött év után, 1969. október 3-ára készült el a torony,
amikor is üzembe állították. Manapság is az egyik legismertebb berlini
nevezetesség, évente nagyjából egymillió látogató keresi fel, a 207,5 méter
magasan található a panoráma-étterem, amely félóránként fordul körbe, teljes
rálátást biztosítva a városra.
A Tv torony |
Átadása után kapta a „Pápa bosszúja” becenevet: képzeljük csak el, hogy a keményvonalas, ateista kommunista vezetés hogy érezhette magát, amikor a frissen átadott TV-torony üveggömbjén a napsugarak kereszt alakban csillannak vissza! Az elvtársakat a fene majd megette, volt olyan vélemény is, hogy le kellene bontani az egész épületet… Egyébként valóban szabályos kereszt látható a gömbön, amit nekünk is volt szerencsénk megörökíteni. Egy helyi mondás szerint Berlinben egyetlen normális kilátópont van, az a TV-torony, mivel egyedül onnan nem látni a tévétornyot :-)
Magába a toronyba nem mentünk fel - egyébként 28 euroért
bárki felmehet - alulról csodáltuk csak meg, majd megálltunk a torony előtti
téren, melynek túlsó végén található a Neptunkút, illetve egy szökőkút rendszer
szórakoztatja a népet. A tér jobb oldalán található a St.Marienkirche, amitől
nem messze pedig Luther Márton szobra áll.
St Marienkirche |
Átsétáltunk az utca túloldalára, ahol az egyik üzlet előtt
egy hatalmas, zöld sétáló figura áll. Ampelmann, ahogy a berliniek nevezik a
közlekedési jelzőlámpákon látható figura, aki piros jelzésnél széttett karokkal
áll, zöld jelzésnél pedig sétáló mozdulatot jelez. Szóval ennek a figurának
saját fanshopja van, ahol a gumicukortól a napágyig minden kapható!
Ampelmann |
Mehetsz... |
...Nem mehetsz |
Néhány méterre a Spree folyó mellett található a DDR múzeum, ami az egykori NDK történetét, mindennapjait mutatja be, azt most kihagytuk, helyette átsétáltunk a Karl Liebknecht Brückén, ez már a Museuminsel, azaz a Múzeum sziget, és máris a Berliner Dom impozáns épülete előtt álltunk.
DDR Museum |
Berliner Dom |
Az 1894
és 1905 között Julius Raschdorff tervei alapján olasz reneszánsz illetve barokk
jegyekben épült templom az egyik legjelentősebb protestáns egyházi építmény
Németország területén. A második világháborúban súlyosan megsérült katedrális
külsejét 1984-re leegyszerűsítették, a katedrális belsejét pedig 2002-re az
eredetihez hűen helyreállították, az alagsorban található a
Hohenzollern-kripta, Németország legfontosabb dinasztikus temetkezési helye: a
16. század végétől a 20. század elejéig a Hohenzollern-ház összesen 94 tagja
talált ott végső nyughelyére. Ottjárttunkor az épület nem volt látogatható, az
egyik oldalán pedig a felállított állványzat csúfította el, amely még így is
impozáns látványt nyújt.
A Dom mellett továbbhaladva baloldalon a Lustgarten közpark
található, mögötte pedig az Altesmuseum neoklasszicista épülete áll, az
épületben a berlini Állami Múzeumok antik gyűjteménye látható. Az épület
1825-1828 között, Karl Friedrich Schinkel tervei alapján készült.
Altesmuseum |
Ahogy elsétáltunk az épület mellett, egyenesen a
Kolonnadenhof-hoz értünk, magyarul Oszlopudvar, ami mögött az Alte
Nationalgalerie épülete áll. Az Oszlopudvar az Unesco Világörökség része.
Alte Nationalgalerie |
Az oszlopok közt tovább haladva a Neues Museum épülete elé értünk, mellette pedig egy modern galéria épülete áll. A Museueminsel talán legnagyobb dobása a Pergamon Múzeum, ez azonban zárva van, felújítás miatt, még csak megközelíteni sem nagyon lehetett. A sziget csücskében pedig a Grote Múzeum épülete áll. Így aztán átsétáltunk a Spree felett majd megnéztük a Deutsches Historisches Museum épületét, ami ma fegyvertárként funkcionál és a német történelemről szóló időszaki és állandó kiállításokkal várja a látogatókat.
A Schlossbrückén átsétálva elindultunk visszafelé, útba
ejtve a Marx-Engels fórumot, az 1848-as "Kommunista Kiáltvány"
szerzőiről és a modern szocializmus megalapítóiról elnevezett parkot az egykori
Német Demokratikus Köztársaság kormánya nyitotta meg 1986-ban. És a szobraikat
a mai napig sem háborgatja senki sem…
Marx és Engels |
A parkon át haladva elsétáltunk a Rotes Rathaus előtt, ahol
épp egy veterán tehergépkocsi kiállítás volt látható. A Rotes Rathaus, magyarul
a Vörös Városháza Berlin szenátusának és mindenkori polgármesterének székhelye.
Nevét – értelemszerűen - a vörös tégláiról kapta, 1861-1869 között épült
Hermann Friedrich Waesemann tervei alapján, az akkor még a Német Birodalomhoz
tartozó, ma lengyelországi Toruń város városházájáról mintázták.
Rotes Rathaus |
Sétánk itt ért véget, a kora esti nyüzsgésben megkerestük a villamos megállót, majd szépen kiutaztunk a szállodánkig. Leszálláskor észrevettünk egy nyitva tartó szupermarketet, naná hogy bementünk, venni ezt –azt, azért a kínálatot és az árakat elnézve hamar rájön az ember, hogy a nyugat még mindig nem hanyatlik…
A szállodában már vártak bennünket a vacsorával, szerény, de korrekt svédasztalos kínálatból lehetett választani, elnézve a többieket senki nem maradt éhes. Este a nyolcadik emeleten lévő szobánkból próbáltuk valami panorámát felfedezni, de csak panelházakat lehetett látni. Na de majd holnap!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése