Salzkammergut, Ausztria rejtett kincse 3.nap

Gollinger Wasserfall - Schloss Hellbrunn - Salzburg - Mondsee

Morgen !!! 

Reggelre az előző napi esőnek nyoma sem volt, leginkább a hegyek közt megbúvó kisebb felhők emlékeztettek csak arra, hogy előző nap sikerült jól megázni. A reggeli után  újabb élmények vártak ránk, rögtön elsőre a Gollinger Wasserfall, azaz a Gollin vízesés.

Addig azonban buszozni kellett egy keveset, azonban a táj  szépsége feledtette az időt,  alighogy elindultuk,  az útról  hálás fotótémaként kínálta magát a Schloss Trautenfels....

Schloss Trautenfels

Később  egyre szebb és magasabb hegyek között haladtunk Salzburg tartományban , igazából olyan volt az utazás ezen része mint egy teniszmeccs : csak a fejünket kapkodtuk jobbra - balra  :-) ...s egyszer csak feltünt a baloldalon Hohenwerfen vára is !

A táj lenyűgöző...

...bármerre is néztünk

Hohenwerfen

Kora délelőtt aztán megérkeztünk  Gollingba,  ahol is a vízesést szerettük volna megnézni. Golling Salzburgtól délre , mintegy 25 kilométerre található, a kis város egyik nevezetessége a vízesés. Odatalálni elméletileg egyszerű a műholdas navigáció és a kihelyezett táblák alapján, de azért mégsem volt olyan könnyű....

 Addig semmi gond nem volt , amíg a táblák is egyértelműen mutatták merre is van az arra :-) Aztán  egy  elágazásnál a kihelyezett tábla nem volt teljesen egyértelmű, de mivel az előttünk haladó bolgár személyautó vezetője nagyon határozottan mutatta hogy arra menjünk, hát mentünk...Nem kellett volna...Pár perc után már gyanús lett, hogy elfogytak a házak és a hegyek közt a mezőn vagyunk, ekkor jött el az ideje annak , hogy visszaforduljunk, de ez egy ekkor busszal nem egyszerű...Sofőrünk azonban  némi szemöldökfelvonás után pikk-pakk megfordult és gurultunk vissza, a következő sarkon  leszólítottunk egy arra kerékpározó hölgyet, aki az eredetileg helyesnek vélt útra irányított minket. Na az sem volt egyszerű ugyanis két fogadó közt kellett ellavírozni, majd egy kissé íves kaptatón fel és már  ott is voltunk. 

A bejárat

A parkoló szép nagy a busz kényelmesen meg tudott fordulni, innen pedig két percnyi sétára van a bejárat és a vízeséshez vezető út. Az út enyhén emelkedik , de kényelmesen járható, ugyanis lépcsők vannak kialakítva. A kristálytiszta patak mellett egy régi, de helyreállított vízimalom is látható, majd egy balra kanyar után elénk tárult a vízesés. A víz 78 méterről zúdul le,  amolyan romantikus filmekbe való szépség. Mivel még annyira nem ismert, nem kell sokat tolongani, egy jó fotóért :-)

Háttérben a malom

Golling Vízesés

Miután néhány perc alatt megcsodáltuk a vízesést buszra szálltunk és indultunk volna  tovább, de...Ahhoz hogy a busz se a baloldali fenyősoron ne akadjon fel és ne vigye el az út jobb oldalán álló villanyoszlopot sem, rá kellett fordulni ívben arra a szúk útra amin feljöttünk. Ment is volna, ha nem parkol oda két jármű...először a pilótánk megpróbálta a lehetetlent, de a busz majdnem keresztbe állt , így vissza kellett tolatni a parkolóba, előkeríteni a két autótulajdonost - szerencsére a közeli hotelben dolgoztak - majd szépen centinként ráfordulva ki tudtunk jönni, miközben a sofőrünk heveny arcizomrángások közepette azon gondolkodott, hány helyen karcolódott meg a busz....Közben pedig a panzió tulajdonosa egy idős hölgy jó tanácsként elmondta, hogy itt tolatva szoktak a buszok menni.... Ahogy kislisszoltunk és leértünk a városba, sorompót kaptunk. Hogy ne legyen egyszerű a dolog az idegenvezetőnk heveny telefonálásba kezdett, ugyanis 10:30-ra volt a csoportnak időpontja a hellbrunni kastélyba, a sorompót viszont 10:00-kor lecsukták előttünk...Jött is a szerelvény, potom 69 kocsiból állt, ...Vonat el, sorompó nem mozdul...újabb néhány perc, még egy tehervonat jön jobbról...elhasított, sorompó még mindig mozdulatlan...újabb öt perc várakozás után feltűnt egy személyvonat és ahogy elhaladt, láss csodát , felemelkedett a sorompó :-) Igen ám, de 15 percünk lett volna odaérni  Hellbrunnba, ami  azért lehetetlen küldetés lett volna...Viszont mire a harmadik szerelvény elhúzott, addigra idegenvezetőnk minden tárgyalási rutinját bevetve átszervezte a csoportot egy órával későbbre , így rohanni sem kellett ,simán megérkeztünk 10:40-re a hellbrunni kastély parkolójába, ami a salzburgi Állatkert tőszomszédságában található. 

Hellbrunn valaha Salzburgtól távol esett, manapság azonban már külső kerületnek számít. Az itt található kastélyt Marcus Sittikus építette röviddel azután, hogy Salzburg érsekének választották. Az építkezés 1613 és  1615 közt zajlott, Santino Solari tervei alapján, aki a salzburgi székesegyházon is dolgozott. A kastély inkább nyári rezidenciaként illetve bálok, társasági összejövetelek céljára szolgált, soha nem volt valódi érseki székhely.

A parkolóból kis rácsos kapun egy hosszú, murvával felszórt úton végigsétálva lehet eljutni a kastély udvarára. Jobbról a shop, szemben a kastély balra pedig be lehet menni a kertbe sétálgatni.

Hellbrunn, kastélypark

Schloss Hellbrunn

 A kastély legnagyobb nevezetessége a Wasserspiele - azaz a vizijáték. Markus Sittikus ugyanis egészen jó humorú ember volt, és igyekezett minden lehetőséget megragadni, hogy a társaságában lévőket, de inkább saját magát szórakoztassa. Ezért a kastély kertjét úgy alakították ki, hogy az érsek jelzésére a kútmester segítségével mindenféle rejtett helyről vízzel locsoltatta le a vendégeit....Képzeljük csak el, ahogy a korabeli földesurak  a salzburgi érsek vendégeként hirtelen csuromvizesek lesznek :-)

A vízi játék megtekintése csak csoportosan, előre lefoglalt időpontban lehetséges, és egyszerre csak egy csoport van a területen. Hogy merre járnak, arról az időnkét felhangzó sikoltozásból lehet következtetni :-)  Maga a kastély és a park rendkívül szép, elsőrangú állapotban van. Ahogy a park területére bejutottunk , kisebb - nagyobb medencékben, a kristálytiszta vízben halak úszkálnak,  a szobrok és a park díszítőelemei pedig olyan szépen rendben vannak, mintha egy hónappal ezelőtt készítették volna őket. A csoportot  vezető hölgy először az ún. Római Színházhoz invitált  minket: itt egy római színház mintájára kialakított díszlet előtt egy márványasztal áll nyolcan egymással szemben ülhetnek, az asztalfő ugye pedig az érsek helye.

A Wasserspiele medencéi, háttérben a Római Színház

 A kedves invitálásra mindjárt akadt is nyolc önkéntes, aki helyet foglalt az asztalnál, a kilencedik "áldozat" csoportunk idegenvezetője lett, akinek azért a kísérő hölgy  megsúgta, hogy nyugodtan leülhet, nem lesz probléma :-) Miután mindenki elfoglalta helyét egyszer csak a székek alól és mögüle megjött az áldás :-) : volt aki sikítva ugrott fel és volt aki keserű mosollyal vette tudomásul, hogy ő bizony tokától bokáig elázott. Az asztalfőn ülő  azonban szárazon úszta meg a kalandot :-) Azért megnéztem volna ezt a kis műsort , amikor a főnemes urak ücsörögnek ott, az illem azonban megkövetelte, hogy ülve maradjanak a vacsora végéig :-)

Itt még szárazon...

...itt már nem :-)

Tovább sétálva egy mesterséges kis patak mellett  egy-egy beugróban a korabeli mesterségek művelőit lehet megtekinteni, miniatürizált formában, a víznek köszönhetően mozog is minden.

A mesterséges patak...

...és a miniatűr dolgozók

 A sétaút mellett jobbról művészi kidolgozású szökőkutak találhatók, de , hogy őszinte legyek közel menni egyikhez sem mertem, mert az ördög és a kútkezelő sosem alszik :-) Viszont a park többi cseles mutatványát nem részletezném, nem akarom az összes poént lelőni, egy biztos: aki nem figyel , nem ússza meg szárazon :-) 

... de egy valamiről még szót ejtenék :   a kertben, a díszes szobrok közt található egy kisebbfajta látványosság is : a Mechanikus Színház, amiben az összes szereplőt a víz mozgatja, miközben egy kis zene is hallható. Ez a látványosság 1750 óta szórakoztatja a nagyérdeműt, majd a műsor végén jön a meglepi, íme :-)

A vízi játékok után a kastély parkján keresztül sétálva a főudvarra jutottunk vissza, itt jegyezném meg, hogy a parkba belépéskor szinte mindenkit igyekeznek lefotózni , amit itt a parkban meg is lehet vásárolni, potom 8 euróért....Maradjunk annyiban , hogy ilyen képekért én nem kérnék egy fillért sem, na mindegy....

A Kastély sárga épületébe  belépve  audio guide-os mászkálásra van lehetőség, illetve kinyomtatott kis füzetek is vannak és neki lehet vágni a szobáknak, akár önállóan is. Az épület belülről is nagyon rendben van, az egyik szobában kézzel festett XVIII. századi kínai tapéta díszíti a falakat, az ebédlőben egy pompás díszítésű cserépkályhát találunk, a díszterem falai pedig térhatású freskók borítják. Ebből a teremből nyílik a zeneterem, a maga  szenzációs díszítésével.

A kínai tapétás terem

van itt minden.:-)

Díszterem

Zeneterem

A kastélyt nagyjából háromnegyed óra alatt körbe lehet járni, majd a buszra visszaszállva Salzburg belvárosa felé indultunk ...volna...de ...az autópályán egy hatalmas nagy dugóba szaladtunk bele. Az egyik kijárón még ki tudtunk jutni, hogy a nagy dugóból aztán egy még nagyobba keveredjünk bele. Salzburg 150.000 lakosú város, de - az idegenvezetőnk elmondása alapján - állandóan  hollywood-i léptékű dugók vannak. A szép benne az, hogy  szinte mindenhol kint van a Mirabell kert felé mutató tábla, alatta pedig a busszal behajtani tilos ....Egyébként pedig panaszra nem lehet okunk, hiszen egy spontán buszos városnézésben volt részünk..Nagy nehezen aztán sikerült eljutni a buszok számára kijelölt turista le-és felszálló helyre, ami a Paris-London Strassén van innen pár lépés visszafelé a Mirabellplatz,  a kicsit jelentéktelen kapun belépve pedig elénk tárul a maga színpompás valóságában a Mirabell  Garten.

Mirabell Garten

A kastély

 Jobb oldalon áll a Schloss Mirabell, mely kastélyt 1606-ban építették. Franz Anton Harrach érsek a XVIII. Század elején újraterveztette és átépíttette, mégpedig Johann Lukas Hildebrandttal, a barokk egyik legnagyobb építőművészével, aki csodálatos barokk kastélyt varázsolt belőle. 1818-ban a kastély csaknem teljesen leégett. Az újjáépítés során csak a főhomlokzat és a belső udvar őrizte meg az eredeti barokk látványt.

A kastélyparkot 1690-ben Fischer von Erlach tervezte. A hosszú, négyszögletes virágágyak között gyönyörű márványszobrok bukkannak a látogató szeme elé. A szobrok között gondosan karbantartott, virágkompozíciók találhatók, a tér közepén pedig a szökőkút található.  A szökőkúttal szemben állva pedig pazar rálátás nyílik a Hohenfestung-ra, Európa legépebb állapotú várára. A  kert természetesen tele volt most is turistákkal, majd egyeztetés után aki már tudta a járást -  azaz mi - szabadprogram keretében vághatott neki felfedezni Salzburgot. A kertből kisétálva a gyors folyású Salzach folyó felett a Makartsteg-en mentünk át a túlpartra.  Néhány éve már jártunk itt, azóta a híd nagyon megváltozott : most lakatos-hídnak is hívják, ugyanis a sok hősszerelmes lakatokkal díszítette ki a hidat. Jól néz ki, és ha csak a lakatos kapcsolatok fele  azóta is együtt van , akkor megérte :-) 

A Makartsteg némi lakattal és a panoráma

A kilátás azonban innen az igazi, teljes pompájában látható Salzburg óvárosa! A hídon keresztül  majd egy kis sikátoron -  egy ún. Durchäuseren  -   keresztül sétálva meg is  érkeztünk a Getreidegassére, ami  Salzburg óvárosának sétálóutcája, ami párhuzamosan fut a Salzach folyóval. A magas házak szinte mindegyikén egy-egy kovácsoltvas címer hirdeti , hogy anno mi is működött itt. A keskeny utca manapság divatos bevásárló és turistacentrum. 

Getreidegasse

Egy a sok cégérből

 A Getreidegasse 9 szám a leghíresebb cím ebben az utcában, itt található ugyanis Mozart szülőháza. A sárga épület harmadik emeletén  van a múzeum, ahol többek közt  a híres zeneszerző hangszerei is megtekinthetők. Hogy biztos megtalálja az erre járó, a házra hatalmas betűkkel van kiírva, a Mozarts Geburtshaus felirat :-)

Mozart szülőháza

A város egyébként nem csak Mozart miatt nevezetes, hanem a Muzsika Hangja című , Oscar díjas film miatt is. Salzburg és néhány környékbeli település szolgáltatta a díszletet , napjainkban pedig nyitott turistabuszokkal viszik az érdeklődőket a forgatási helyszínekre, nincs olyan szuvenírshop, ahol ne lehetne megvenni a filmet dvd-n és minden második ajándéktárgy a filmet idézi...azért csak minden második, mert az első a Mozart golyó :-)

Mivel már igen éhesek voltunk, kerestünk gyorsan egy helyet , ahol gyorsan lehet enni, a Nordsee most is jó választásnak bizonyult. Teli hassal aztán már kicsit lassabban haladtunk tovább, s gyorsan rájöttünk, hogy itt az óvárosban nyoma sincs annak a rohanásnak és nyüzsgésnek ami a folyó túloldalán van :-) Némi szuvenír felkutatása  és az elmaradhatatlan Mozart Kugel beszerzése közben  megcsodálhattuk a Mozartplatz-ot a zeneszerző szobrával, a salzburgi Dómot,  a Residentzplatz-ot meg a sok szebbnél szebb  épületet . 

Mozartplatz

A Dóm

Visszafelé megálltunk egy kicsit fotózkodni a Mirabell kertben,. majd buszra fel és mentünk  is tovább  napi harmadik, egyben utolsó megállónk, a Mondsee felé.  Érdekes módon, Salzburgból kevesebb időbe telt kijutni, mint be ....

A Mondsee egy tó Salzburgtól keletre,  s a harmadik legnagyobb a tóvidéken egyben a legmelegebb vizű is. A partján található, azonos nevű 3500 lakosú faluba nem lehet csak úgy busszal bevágódni, a kijelölt parkolóban lekell szállni és tessék sétálni. A tipikus osztrák házak, rend és a környező hegyek  bűvöletében nem is rossz ötlet az a kis séta. A  falut  II. Odillo bajor gróf alapította 748-ban , az ekkor létesült bencés apátság mellé, amit a17.század barokk stílusban átalakítottak. A település gyönyörű, a főterén különbözőre festett házak sorakoznak, mindenhol gyönyörű muskátlik , a plébániatemplom pedig ismerős lehet a már említett Muzsika Hangja című filmből :-)

A polgármesteri hivatal

A plébániatemplom

A Főtér

 A Dr. Franz Müller Strassén  nyílegyenes a tóhoz lehet kisétálni, az utat végi árnyas fák szegélyezik.  A tó és a hegyek pedig .....

 

Mondsee

A nézelődésnek azonban hamar vége szakadt, indultunk ugyanis vissza a szállásra. Az alig másfél órás búszút viszonylag hamar eltelt, hála a környéknek. Elsuhantunk St. Gilgen mellett, láttuk Bad Ischll házait, majd Bad Goisern és Bad Aussee következtek,  Hogy azután Bad Mittendor -ot elhagyva már hazai terepnek érezzük a környéket, ahol ismerősként köszönthetjük az út jobb oldalán felbukkanó tauplitzi sí sáncot.  Jó kis nap volt.....