1.nap Bad
Ischl - St. Wolfgang - Wolfgangsee - St. Gilgen -
Tauplitz
Hát csak
kiböjtöltük, utaztunk ismét, nehogy már ez az év valódi útleírás nélkül múljon
el...Idén a salzkammerguti tóvidék és környéke volt soron....
A menetrend a
szokásos , Szeged-Budapest vonalon kora hajnalban, majd a fővárosi
"embervásár"után a buszok a szélrózsa minden irányába elindultak, a
miénk Ausztria egyik legszebb régiója , Salzkammergut felé. A határátlépés
ezúttal nem ment pikk-pakk, igaz csak egy pár perces várakozás volt ugyanis az
osztrák hatóságok szúrópróbaszerűen kitelepülnek az autópályára és nekiállnak a
nekik nem szimpatikus járműveket ellenőrizni. Nálunk semmi gyanús nem volt , így
hamar átjutottunk, majd gurultunk is tovább. Dél körül egy gyors ebéd, majd
kora délután megérkeztünk az egykori császári fürdővárosba, Bad Ischl-be.
 |
| Bad Ischl |
A városról i.e 15-ből már emlékek vannak,
amikor is a Római Birodalom része volt. A magyar kalandozások után a Babenberg
család uralma alá került, első írásos emléke 1262-ből származik.1466-ban kapott
városi rangot, de a fürdővárosi rangot jelentő Bad előtagot csak 1906-ban vette
fel a település.1920-től hivatalosan is fürdőváros.
1821-ben egy
bizonyos Franz Wirer bécsi orvos az itt található gyógyvíz hatásairól írt egy
beszámolót, s a következő évben -
1822-ben- az ide látogató gyógyulni vágyók száma megduplázódott. 1827-ben nyílt
meg az első hotel, mely egyben Salzkammergut első hotele volt. A város fénykora
1849 és 1914 között volt, nem véletlenül. Itt található Ferenc József hivatalos
nyári rezidenciája, s itt tartották a Császár és Sissi eljegyzését is 1853-ban
, itt ünnepelték a Császár születésnapját minden évben. A kor kiváló
zeneszerzői , mint Strauss, Brahms és Lehár is szívesen tartózkodott itt, villákat
építettek maguknak, sőt ide is temetkeztek. Lehár villája ma is
turistalátványosság. Ja és az isler is innen származik, de erről majd
később...
A városba érve a
Kaiser Franz Joseph Strassén egy kialakított buszmegállóhelyen szálltuk le, a
busz viszont szépen kigurult a számára kijelölt parkolóba. Az utcán elindulva
egyből megláttuk a Lehar Filmtheater impozáns épületét, ami mellett elsétálva ,
a Sankt Nikolaus Stadfparrkirche épületéhez értünk. A templom kívül és belül is remek állapotban
van, de ez Ausztriában nem meglepő.
 |
| Lehár Filmszínház |
 |
| A St.Nikolaus templom belülről |
 |
| Egy kis hangulat |
Tovább haladva bal
kéz felől feltűnik a Postahivatal épülete, mellyel szemben a Sparkassenplatz található, az
elmaradhatatlan szuvenír árusokkal. Tovább
haladva a Pfarrgassé-n, az édesszájúak itt akár meg is állhatnak, ugyanis az
utcán egymás után sorakoznak a patinás cukrászdák.
 |
| Az egykori és mai posta |
 |
| A Zauner cukrászda |
Az idegenvezetőnket
idézve az itt készülő sütemény az isler osztrák léptékkel nézve is drága. Jó,
persze nem olyan mint a multikban kapható ilyen - olyan minőségű utánzatok, ez
itt Az Igazi, amit Richard Kurt cukrászmester,a
Zauner cukrászda mestere alkotott meg az 1950 években, - habár eredetileg rumos csokoládékrémmel
készült , napjainkban kétféleképpen készítik az islert: csokoládéval leöntve és
töltve vagy lekvárral töltve és kávés krémmel leöntve.
Az utca végén jobbra fordulva a Wirerstrassén
néhány perc séta után a Kurpark-ban találtuk magunkat: a hangulatos, árnyékot
adó fák közt áll Lehár Ferenc szobra, mögötte pedig a Kongress hauss épülete. A
melegben kifejezett jól esett egy kicsit hűsölni....
 |
| Lehár szobra |
Bad Ischl azonban ma már
nem az az igazi úri fürdőközpont : a régi , pompás monarchia korabeli épületek
közt egyre több az új építésű, modern épület amik jól illeszkednek a
környezetbe, de eltűnt a békebeli hangulat...Mindemellett rengeteg a látnivaló,
és ha valami csoda folytán azt mondaná valaki hogy itt kellene laknom, azért nagy
"duzzogva" maradnék :-)
Buszunkra
visszaszállva folytattuk utunkat a közeli Sankt Wolfgang am Salzkammergut felé.
A Bad Ischl-től nyugatra elterülő Wolfgangsee partján található kis település
igazi mintafalu is lehetne: gyönyörű, festett falú házak, muskátli mindenfelé
és nem utolsósorban patika rend mindenhol!
 |
| Wolfgangsee - szerelem első látásra |
A buszparkolóból egy kis ösvényen
lehet lejutni a tó mellé, ahonnan aztán nyílegyenesen lehet bemenni a
központba, ami a templomot és környékét jelenti. A tó 13 négyzetkilométer
alapterületű, legnagyobb mélysége 114 méter. Eredetileg Abersee-nek hívták, -
ami egy kis település a tó túloldalán, de aztán egyre inkább divatba jött a
Wolfgangsee és aztán hivatalosan is így maradt. Nem mellékesen gyönyörű,
kristálytiszta vizű....
A várost Wolfgang
püspök alapította, a település templomának a helyét Wolfgang a fejszéje
elhajításával jelölte ki, ahol leesett, oda építették a templomot, melynek
ékessége a Michael Pacher által 1471-1481 közt készített faragott szárnyas
oltár, mely a művészettörténészek szerint a legszebb ma is használt német szárnyas
oltár a világon. A Weisses Rössl (Fehér Ló) fogadó Ralph Benatzky operettjének
színhelye és hogy az egyensúly meglegyen, vele szemben áll a Schwarzes
Rössl (Fekete Ló) fogadó :-)
 |
| A falu temploma |
 |
| A Weisses Rössl... |
 |
| ...szemben a Schwarzes Rössl |
 |
| St Wolfgang |
A szűk , hangulatos utcákon jókat lehet sétálgatni, a templom mellől pedig szenzációs a kilátás, azonban mi
nem ezért jöttünk ide : késő délután a
Dr Joseph stégről indult a hajónk a tó másik végén lévő St.Gilgenbe. A kicsi, de remek állapotú
"Zwölferhorn" pontosan érkezett, és a gyors beszállás után máris a tó
vizén ringatóztunk. A látvány ami körben elénk tárult, szavakkal nehezen
leírható ...
 |
| Jön a hajónk |
 |
| St.Wolfgang a vízről |
...de a cég aki a
hajót üzemelteti, mégis megpróbálta: egy, korábban - minimum 30 éve - idekerült polgártársnőnk kissé tört magyarsággal felolvasott
tájékoztatója a tó minden egyes látnivalóját felsorolta. Azt hihetnénk, hogy
egy tónak nem sok látnivalója lehet, de ezt máris cáfolom: megtörtént itt
minden, a tűzvésztől a vízbefulladáson át a vízbe ugrott tehénig minden, ami a
népi elbeszélések alapján még igaz is lehet, minden esetre minden eseménynek
van egy kis emlékhelye....
 |
| Ez a gazdával a vízbe ugrott tehén emlékszigete.... |
Láttuk még Schratt Katalin művésznő - tudják , Ferenc
József császár "barátnője" -
csodaszép, tóra néző házikóját is, akivel az uralkodó olyan bizalmas viszonyt
ápolt, hogy a saját titkosrendőrsége sem tudott róla...Állítólag...
 |
| Schratt művésznő szerény hajléka |
 |
| Szép nem ? |
 |
| St.Gilgen |
A hajókázás jó
háromnegyed órát vett igénybe és már meg is érkeztünk St. Gilgenbe, ahol Mozart édesanyja született, és ahol
Helmuth Kohl egykori Nyugat-német
kancellár a szabadságát töltötte.
St Gilgen nagyon hangulatos kis település - mondjuk
melyik nem az, ha ilyen környezetben van
- itt sétáltunk egy keveset,
megnéztük a még mindig csodálatos kis
temetőt, láttuk Mozart édesanyjának egykori otthonát - illetve a kora este már elcsendesülő falucska
jó néhány szép házát is.
 |
| Mozart anyjának a háza |
 |
| A temető |
A parkolóban szépen visszaszálltunk a buszra,
és elindultunk a szállásunk, Tauplitz irányába. Útközben átkeltünk a Pötschen
Pass-on ami 993 méteren van, majd jó néhány kanyar után elhaladtunk Bad Aussee
, valamivel később Bad Mitterndorf mellett , hogy aztán kora este megérkezzünk
Tauplitzba. A kis falu elsősorban a téli sportok kedvelőinek lehet ismerős, a
település határában az útról is látható a síugrósánc. Egy kisebb emelkedő után
a Tauplitzerhof előtt fékezett a buszunk, megérkeztünk hát végre.
 |
| Szállásunk Tauplitzban... |
 |
| ...és a kilátás a Grimmingre |
A szállodában
sokak örömére magyarul köszöntöttek
minket - magyarok mindenhol vannak a nagyvilágban, pont itt ne lennének - a szobák elfoglalása után egy háromfogásos
vacsorával és egy jó hideg Gösserrel zártuk a napot. Első napnak remek volt, a java meg még ezután
következett.....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése