2.nap Loser Panoramastrasse
- Dachstein Eishöhle - Hallstatt
Tauplitz reggel nagyon csendes, már már gyanúsan....Kora
reggel az erkélyen álltam és néztem , hogy is megy itt a reggel, már ha történt
volna valami...Fél óra alatt két autó hagyta el a falut , ami úgy nézett ki
,mintha kihalt volna...De ami ennél sokkal fontosabb, hogy a felkelő nap szépen
beragyogta a tájat és a konyha irányából biztató zajok szűrődtek ki :-)
 |
| Tauplitz, kora reggel |
A már megszokott svédasztalos reggeli egyik legnagyobb
pozitívuma, hogy végre nem a megszokott híg hosszúkávét kaptuk, hanem az
emberfia odament a kávégép elé, egy laza határozott mozdulattal megnyomta az
esspresso gombját, a gép pedig kissé hangosan de darálta a kávét és már ott is
gőzölgött a csészében a napindító lórúgás! Kis dolgoknak lehet a legjobban örülni :-)
A reggeli elfogyasztása után
napi első programunk a Loser 1600 méteren található panorámateraszához
vezetett, méghozzá a Ramsauból induló, fizetős panorámaúton át. Neeeem, ez nem
az a Ramsau, ami a képeslapokon látható, az a falu Bajorországban van :-) A
Tauplitz - Ramsau út körülbelül háromnegyed órát vett igénybe, amikor is
megérkeztünk a Loser Panoramastraße kiindulópontjához. Ausztria híres a csinos
házairól de ezt itt most nem spilázták
túl : egy szimpla kék színű bódé, melyben egy rőtszakállú fiatalember
teljesített szolgálatot, és miután
kifizettük a használati díjat szépen nekifordultunk a kanyaroknak. Igen ám, de
az első kisebb forduló után máris ott volt előttünk egy sorompó : az
infópontnál kapott kis kártyát becsúsztatva máris szabad lett az út, ami 850
méterről indul, 12 kanyar van rajta - egyik-másik egész komoly - majd 1600
méteren van a hatalmas nagy parkoló, és
a Loseralm vendéglő mellett. Ahogy emelkedett az út, és ahogyan ritkultak az út
melletti fák, úgy tárult elénk a fantasztikus panoráma.
 |
| Kilátás a Loser panorámaútról |
 |
| Loseralm, és jön a felhő... |
A parkolóba felérve
élénk szél fogadott minket és nem várt meglepetésként hirtelen egy felhőtakaró
ért a csúcs fölé, tejfehér köddel
borítva be mindent.....
 |
| ...és eltakar mindent |
Kilátás tehát semmi, de
nem adtuk fel, hanem nekiindultunk a parkoló egyik végében található
emelkedőnek, hátha feljebb kijutunk a felhőből...Hát nem...Az út elkanyarodott
és amikor továbbmentünk volna,éles , metsző szél vágott minket arcon! Néhány
lépés után a szél hirtelen kifújta a felhőt néhány pillanatra és egy tó partján
álltunk, mint később kiderült ez volt az Augstsee... A tó partjától néhány
méterre pedig egy szélvédett helyen nagy kupac hó volt látható...
 |
| Hegymenet |
 |
| Júniusi hó |
 |
| Augstsee |
Mielőtt nagyon
belelendültünk volna a nézelődésbe a szél egy újabb felhőt fújt a tájra így
szépen visszafordultunk...kerestünk néhány követ, mert 1600 méterről jobb
szuvenírt találni sem lehetne jobbat, majd szépen lassan visszaballagtunk a
parkolóba. Az időjárás ekkor érezte úgy, hogy ideje gonoszkodni egy kicsit: a
szél kezdte kifújni a felhőket és egyre inkább előbukkant az a lenyűgöző
látvány amiért jöttünk. Kattogtak a fényképezőgépek, mindenki igyekezett
kihasználni ezt a néhány pillanatot, mert a hátunk mögül újabb felhők kezdtek feltűnni.
 |
| Tisztul.... |
 |
| ...és pazar a kilátás |
Jó egy órát töltöttünk el a hegyen, a kanyargós látványúton
legurultunk, majd Obertraun felé vettünk az irányt. Alig indultunk el, amikor
az idegenvezetőnk csak úgy viccesen megkérdezte a sofőrt, hogy " Te Lajos,
jártál már 23 százalékos lejtőn ? " - "Még nem" ..."Na
akkor most fogsz" ...hangzott a vidám válasz :-) A Ramsau és Obertraun közti út nem volt
eseménytelen kanyargott az út, hol felfelé mentünk, hol lefelé, aztán egyszer
csak elértük az a helyet, ahol a tábla jelzése szerint is 23%-os lejtő
következett...nem volt hosszú, de mivel a jóból sosem elég, az utána következő
rész már "csak"14 százalékos volt.....
 |
| 14 százalék |
Nem sokkal később megérkeztünk
Obertraunba, a falucskán áthaladva a Dachsteinhöhle Strassén haladtunk egy
keveset a hegyoldalban majd egy bal kanyar következett, itt - amolyan jelzésként - egy szürke vas felvonó van kihelyezve, tudatosítva
mindenkiben aki a Dachsteinbahn épületéhez igyekszik, hogy most sem tévedt el
:-)
 |
| A Dachsteinbahn bejáratat |
Az épület előtti parkolóba szálltunk le, s amíg az
idegenvezetőnk a belépőjegyeket intézte gyönyörködtünk a látványban, nem volt
rossz :-) Az Eishöhle az Unesco világörökség része, a turistáknak innen több lehetősége is van : meglehet nézni
a Jégbarlangot, majd kombinálva a Mamutbarlangot illetve átszállással fel lehet
menni a 2100 méteren található új látványosságig a "Five Fingers" -
azaz az Öt Ujj kilátó -ig, illetve a hegy másik oldaláról is van feljutási
lehetőség. Nekünk az Eishöhle - azaz a Jégbarlang jutott. A körpanorámás
felvonó gyorsan felhúzott minket az 1350 méteren található Schönbergalm-ig
onnan még egy nem túl hosszú, de azért elég meredek , betonozott gyalogos
szerpentinen kellett felmenni a Jégbarlang bejáratáig. És itt most szó sem volt laza sétáról: időre
kellett menni, mert a csoportok indulás időponthoz kötött! Szedtük is a
lábunkat felfelé, - majd odafent az idegenvezetőnktől bezsebelhettük a dicsérő
szavakat, miszerint igen jó erőnlétben volt a csoport, mert egy idős néni
kivételével mindenki határidőn belül felért , még ha nem is volt őszinte a
mosolya mindenkinek :-)
 |
| Útban felfelé |
A barlang bejáratánál aztán el kellett kezdeni öltözködni,
ugyanis odabent 2 Celsius fok volt, sőt
volt ennél hidegebb is ...A túravezetőnk Gerhardt kombinált német-angol és helyenként egy két magyar szót
használva amolyan munkavédelmi oktatást tartott, rögtön az elején kellett egy
személy aki a csoport végén maradt és összeszedte a lemaradókat - ez lettem én
- majd röviden elmondta, hogy mi is vár
ránk, többek közt 500-nál is több lépcső :-) Ja és még valami : fotózni itt is
tilos...de.... Gerhardt annyi engedményt tett, hogy vaku és egyéb villanó
nélkül, aki akart megpróbálhatott egy-két képet lőni...Ezek után nem maradt más
, mint belépni a mélybe!
A barlangot egy obertrauni gazda, Peter Gamsjäger fedezte fel
1897-ben miközben az elkóborolt szarvasmarháit kereste., de valószínűleg a
helyiek már korábban is tudhattak róla. 1910 .Július 27 én Hanna és
Hermann Bock illetve Georg Lahner barlangászok kezdték el hivatalosan is feltárni a
barlangrendszert. 1912 óta vezetnek itt túrákat, 1928 óta pedig világítás is
van bent.
Az első részen szépen lejt lefelé a kiépített út, egy megállónál a benti hőmérsékletet szimulálták,
majd a következő mélyebb részen az évszázadokkal ezelőtt itt élő medvékről
beszélt a túravezető, igaz ezek a medvék "vegetáriánusok" voltak :-)
az előadás közben pedig egy fényjáték segítségével medvék sziluettjeit
vetítették a sziklákra.
 |
| A Hőmérséklet szimulációja |
Egy negyedórás
séta után értünk el magához a jégbarlanghoz: itt Gerhardt elismételte
amit eddig is tudtunk: bent hidegebb lesz, és ne maradjon le senki! Az ajtón
belépve aztán valóban a jég birodalmába kerültünk: először csak szórványos
jégdarabokat láttunk, majd egybefüggő jégfal volt mindenhol, a jól kiépített csúszásmentes "járdán"
araszolva szebbnél szebb jégképződmények tárultak elénk. Az egyik legnagyobb az
Eisglocke , ami egész egyszerűen hatalmas, és folyamatosan nő, mikor
megtalálták 3 és fél méter magas volt, napjainkban 8 métert is meghaladja a
magassága!
 |
| Jég mindenhol |
 |
| Eisglöcke |
A grandiózus termek között hol felfelé lépcsőztünk, hol lefelé, volt
olyan rész ahol magán a jégen vezetett az út, hihetetlen természeti csodák
láthatóak, valamennyire megvannak
világítva egészen elképesztő látványt nyújtva. A túra kb. 50 perc és nagyjából
két kilométer, és nekem úgy tűnt hogy nagyon hamar a végére értünk.... A
barlangról még annyit, hogy a világítás időzített, úgyhogy aki lemarad és
sokáig bámészkodik az egyszer csak tök sötétben találja magát a
mélyben....Mondtam is a kedves idős hölgynek , aki lemaradt és mint
csoportutolsó igyekeztem hozni, hogy "csókolom kapkodjuk a virgácsokat,
mert mindjárt ránk sötétedik és jönnek a medvék :-)"
A barlangból kiérve Gerhardt magyarul (!!!) köszönte meg a
segítséget... Onnan egészen pazar látvány tárul az ember szeme elé, a hegyek
közt megbúvó Halstatter See-re...és az időközben megérkező, sötét felhőkre is,
nagyon úgy nézett ki a dolog, hogy nem ússzuk meg eső nélkül.....Lefelé már
sokkal könnyebb volt haladni, a felvonó melletti shop-ot is gyorsan megnéztük, s miközben a felvonóra vártunk egy űrhajós szkafandert fedeztünk fel. A ruha egy 2012-es eseményre emlékeztet, amikor is egy marsi expedíciót szimuláltak a jégbarlangban, mivel a körülmények hasonlóak...Közben megjött a kabin majd indultuk lefelé a buszhoz, amikor is elkezdett esni az eső! Idézve a
klasszikust - rossz idő nincs, csak rosszul öltözött turista - mindenki esernyő és esőkabát után kezdett
kutatni, nekünk a buszon be voltak készítve az esernyők, mert mindenre
felkészültünk! Szakadó esőben , szürke felhők borítottak be mindent így
érkeztünk meg a világ egyik legszebb turistacélpontjába, Hallstattba.
 |
| Hallstatt, eső... |
A képeslapra kívánkozó kisváros - melynek neve a kelta hagyományok
szerint a "Só Helye" kifejezésből származik - egyetlen főutcából és
néhány kisebb utcácskából áll, évek óta kb. ezer állandó lakossal rendelkezik. Története
összefonódik a sóbányászattal sőt a
világ első sújtólégrobbanását is itt regisztrálták, még valamikor 1664-ben.
Az eső közben egyre jobban szakadt, de a program az program
úgyhogy aki csak tudott esernyővel-esőkabáttal felszerelkezett - akinek nem
volt, az az első szuvenír árusnál rögtön pótolta ezt a hiányosságot - majd
nekiindultunk várost nézni. Hallstatt gyönyörű , szinte nincs olyan része
ahonnan nem pazar a kilátás, a városka olyan mint egy híres fotómodell,
mindenhonnan lenyűgöző...
 |
| Esőben is szép |
A látványról azonban - amit látni kellett volna- nem
sok mindent lehetett elmondani ugyanis az esernyő alól kikandikálva épp csak a
szűkebb környezet volt látható, azonban mindennek dacára szépen , és viszonylag
szárazon eljutottunk a település talán legbizarrabb látnivalójához a
Beinhaus-hoz, magyarul a Csontkápolnához. Hallstatt jellegéből adódóan helyszűkével küzd, és ez a
temetkezési szokásoknál is problémát jelentett. Ezt úgy oldották meg, hogy az
amúgy gyönyörűen rendben tartott temetőből 10 évenként kiásták az elhunytakat,
mindenféle eljárással megtisztították a csontjaikat a koponyáikra felfestették
a nevüket és különböző szimbólumokat pingáltak mellé. Azonban a hamvasztásos
temetések ezt a hagyományt megszüntették: az utolsó koponyát 1995-ben helyezték el a kápolnában.
Az egész helység nem túl nagy - mégis több mint 1200 koponyát helyeztek el .
Fura látvány , az biztos.....
 |
| Beinhaus |
A kápolnából kijőve meg néztük a katolikus templomot - már
aki akarta - majd azt vettük észre, hogy tisztul az ég, s az eső is szép lassan
alábbhagyott, majd el is állt. A pára is kezdett felszállni, és csak megmutatta
valódi szépségét a táj is.
 |
| Tisztul a kép... |
A kisváros főtere teljes kiürült az eső miatt így
aztán most hálás fotótéma volt, bár napsütésben lett volna az igazi. Érdekes,
hogy az eső elállta után szinte egyből megjelentek a turistabuszok, megannyi távol
keleti turistával, mintha csak erre vártak volna valahol....
 |
| Hallstatt, Marktplatz |
A településre autóval és más egyéb járművel tilos a behajtás
, ez alól csak a helyi lakosoknak van
kivétel illetve az áruszállítóknak kipakolás idejére, a Fő utca sorompóval
lezárt, tehát itt szinte mindenki gyalogol :-)
Rengeteg a sóval kapcsolatos szuvenír, sőt most már azt is tudom , hogy
valaki elküld reklamálni a sóhivatalba, akkor hova is menjek : Hallstattba
:-) A városban ugyanis még megvan és
nyitva is van a Salzkontor, azaz a Sóhivatal
:-)
 |
| A Sóhivatal :-) |
A szűk kis utcákon nézelődve
megállapítottuk, hogy itt azért nagyon toleránsak az emberek, hiszen szó
szerint egymás szájában laknak... Ha valakinek sikerül egy kisebb kerti bútor szettet
kitenni az udvarba, az már szerencsés, annyira sűrűn , beépített minden, hogy nem véletlenül nevezik Legó-városnak is :-)
 |
| Szűk utcák... |
 |
| ...közel a szomszéd |
 |
| Így már sokkal szebb |
A
nézelődésnek azonban a rohanó idő vetett véget: indulni kellett a buszhoz, mert
várt még ránk egy jó másfél órás hazaút. Kora este értünk vissza
Tauplitzba, s mikor a szállás előtt
leszálltunk, a lenyugvó nap is kikukucskált a felhők felett...Köszi haver, ezt
talán Hallstattban kellett volna :-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése