St Sigismund - Bruneck - Rainbachfall - Innichen
Július közepén úgy ébredni reggel, hogy fázik az ember, nem
rossz dolog...Mindezt a Dolomitokban, amikor a kelő nap fénye a szemközti
hegycsúcsot először narancssárgára, majd egyre világosabb színre
"festi", csend van ..és olyan végtelen nyugodt minden...
 |
| Reggel |
Ismét egy jó kis nap elé néztünk, a már szokványos reggeli
rutin - Wi-Fi jel keresés az épület körül és a parkolóban, majd a tartalmas
reggeli - után elbuszoztunk a
Pustertal-on át vezető országúton a legtávolabbi látnivalóhoz, a St Sigismund nevű falucskában található
templomhoz.
 |
| St.Sigismund kolostora.... |
 |
| ...és temetője |
Az , hogy Ausztriában , Németországban Svájcban vagy épp Olaszországban minden falucskában van
legalább egy , pazar állapotban lévő több száz éves templom, amit a mai napig
használ a település hitközsége, nem is annyira meglepő. Jelen célpontunk azzal
tűnik ki a sorból, hogy első írásos
emléke 1368-ból származik, a jelenleg is álló impozáns épület pedig 1449 és
1489 közt épült. A templomban található szárnyas oltár 1440-ben készült....A
mai napig kiváló állapotban van, méltó dísze a köré emelt templomnak. Az
épületet egy masszív kőfal veszi körül -
ami a történelem vérzivataros időszakait ismerve nem véletlen, a falon
belül pedig a falucska temetője található, itt szinte minden derékszögben áll,
katonás rend van , szinte minden síron található valami kis személyes tárgy az
elhunytról...A templom oldalában a település
két világháború alatt elhunyt lakosainak emlékműve található.
 |
| Pustertal |
Egy bő húszperces nézelődés után indultunk vissza a régió központjaként számon tartott
kisvárosba , Bruneck-be. Bruneck - olaszul
Brunico - Bolzano-tól 70 kilométerre , a Dolomitok északi határán
fekszik. Nevét az alapítójáról, Bruno von Kirchberg püspökről kapta, aki a
város fölé magasodó várat is építtette. Első írásos említése 1256-ból
származik, mely szerint a település akkor egy utcából állt. Azóta viszont egész
jól kinőtte magát....A várost körülvevő falat 1336-ban építették, a város igazi
fellendülés az 1500-1600-as évekre tehető, amikor is fontos állomása volt a
Pustertal-on átvezető, Augsburg és Velence közti kereskedő útvonalnak.
1723.április 11.-én a helyi krónikák szerint a városban tűz ütött ki, az erős
északkeleti szél miatt gyorsan terjedt
és szinte az egész város porrá égett....Az első világháború után - amit
sikerült a városnak sérülések nélkül átvészelnie - elcsatolták az
Osztrák-Magyar Monarchiától, Olaszországhoz került, a második világégés során
azonban jelentős károk érték. Napjainkban a 15.000 lakosú kisváros - főleg a közeli síterep miatt - kedvelt
turisztikai célpont.
 |
| Bruneck |
 |
| Bruneck vára |
Ahogy gurultunk be a városba , furcsa kettősséget lehetett
látni: a Monarchia korabeli - és esetenként még régebbi - épületek keveredtek a
mediterrán területekre jellemző, építészeti stílusokkal, illetve a nyüzsgő forgalom már-már nagyvárosi
jelleget adott a látványnak. A Strada
Bastioni Graben -en szálltunk le a buszról,
a széles utcán rengeteg fa árnyékában üzletek, pizzériák és kávézók találhatóak, mi azonban egy kis
"sikátoron" keresztülsétálva a
Kühbergl oldalában találtuk magunkat,
innen egy kisebb kaptató leküzdése után egy egészen lélegzetelállító helyre
érkeztünk meg : a brunecki katonai temetőbe.
 |
| A katonai temető |
Az első világháború során a városban katonai kórházak
működtek, azonban a helyi temetők nem tudták befogadni az itt elhunyt katonákat
ezért a helyi nőegylet kezdeményezésére a várral szemközti dombon jelöltek ki
egy területet ahol a katonákat méltó körülmények közt eltemethették. A fejfák
teljesen egyformák, csak a névtábla különbözik rajtuk, a kis kőkápolna
kivételével minden fából készült, az egész helyet belengi a történelem....Sehol
egy gagyi műanyag koszorú, giccses szalag.....A mai napig a helyi nőegylet
gondozza a sírokat, melyekben 669 katona az Osztrák-Magyar Monarchia seregének
volt a tagja, rajtuk kívül 103 orosz,13 szerb és 7 román katona alussza itt
örök álmát. 1932-ben újratemettek itt 77 olasz
illetve 45 német katonát, majd a
második világháború után 19 német katona, egy olasz tiszt és öt helyi lakos
talált itt végső nyughelyre....
A temetőt elhagyva egy
- a várhegyet és a Kühbergl-t
összekötő - hídon átsétálva a brunecki vár előtt találtuk magunkat. Az impozáns
épületben napjainkban a Rheinhold Messner
alapítvány kiállítása látható. Rheinhold Messner a környéken született, a világ egyik
legismertebb hegymászója : 1970 és 1986 között oxigénpalack nélkül mászta meg
mind a tizennégy nyolcezres csúcsot. Kedvcsinálóként a vár körül található úton
hatalmas molinókon Messner csúcstámadásairól
találhatók képek és leírások. A vár megtekintése helyett inkább a városban
nézelődtünk, így szépen lesétáltunk a hegyről, Messner kalandjai köz.
 |
| A várkapu |
 |
| Messner molinó |
A
kanyargós út a felső városkapun vezetett
a Stadtgasse-ra, ami a főutcának felel meg. A szűkös utcán nagy volt a
nyüzsgés, volt itt minden , mi
szem-szájnak- turistának ingere,: a gyümölcsöktől a legdrágább
túrafelszerelésekig minden kapható....
 |
| Obertor |
 |
| Bruneck belvárosa |
A nagy nézelődésben , így dél körül egész
megéheztünk, és mit is ehetne a megfáradt turista Olaszországban, ha nem pizzát
? :-) Találtunk is egy szimpatikus kis pékséget, majd szépen kiültünk az utcára
az árnyékos padok egyikére, és szép
nyugisan, nézelődve megebédeltünk. Hát kérem így mulat egy magyar turista :-)
 |
| Guten Appetit ! :-) |
Mivel az időnkbe még belefért egy fagyit is leküzdöttek a lányok, közben a városba számtalan helyen található
közkutak egyikénél a kulacsainkat feltöltöttem jéghideg vízzel, majd a csoport ismét buszra pattant és elindultunk Taufers
irányába, a Rainbachfall-hoz.
Bruneckből észak felé tartó,hegyek között kanyargó út arról
is nevezetes , hogy sok jó és kevésbé jó
állapotú vár található errefelé, ezek közül talán a legjobb állapotú Sand in Taufersben -olaszul Campo Tures-
található. A buszunk szinte vele szemben állt meg, az útról egész jó fotókat
lehetett lőni az impozáns várról.
 |
| Taufers vára |
Viszont...mivel a buszok nem mehetnek be a
Rainbachfallhoz -az út méretéből adódóan
max. a személykocsik - így a tikkasztó melegben maradt a gyaloglás, egy kis
árnyékos erdősáv kivételével végig a napon...Egy viszonylag hosszú egyenes út
végén élesen balra fordult az út, elhaladtunk egy ilyen helyről elmaradhatatlan
panzió mellett, majd néhány perces séta után egy kisebb, erdei tisztáson
álltunk meg, ahol egy vendéglátó-és szuvenír árus- található, ez a
Wasserfallbar. A tulajdonképpeni túra innen indult. Az erdő árnyékában saját
tempóban lehetett nekivágni az útnak, gyakorlatilag egy út visz felfelé. és
ugyanezen lehet visszajönni is. A Rainbachfall Dél-Tirol legnagyobb vízesése, mellette egy egész jól kiépített turistaút halad....Az
az egy út aztán hirtelen elágazik :-) ...az egyik közvetlen a patakhoz visz, a
másikon lehet tovább menni majd egy kisebb kanyar után máris csodás látvány
tárul az ember szeme elé.....
 |
| Rainbachfall 1. |
Hálás fotótéma, mondanom sem kell, de most következet
a feketeleves...A társaság előző nap igen kitikkasztotta magát , erre most egy
gonosz módon emelkedő , kanyargós túristaút állt előttünk, ...Elég keményen
emelkedett, ahol volt lépcső ott nagyokat kellett lépni, de ahogy elkezdett emelkedni, úgy lett
hirtelen vége, és máris egy , az erdőben kialakított un. stációhoz értünk: itt
egy vallási üzenet és egy koreográfia -nevezzük így- található illetve egy
lapos sziklán kisebb-nagyobb kavicsok vannak szépen egymásra rakosgatva.
 |
| Stáció... |
 |
| ...és kavicsok |
Egy
kis erőgyűjtés után nekiveselkedtünk a
kiépített útvonalnak, ami ugyan felfelé indult, de már közel sem volt olyan
meredek, mint az előző köztes szakasz. A felfelé kaptatást időnként kialakított
pihenőhelyek szakították meg, ahol
további vallási jellegű ábrázolások, szobrok és idézetek vannak. Az út
folyamatosan kanyarog és emelkedik, néhány helyen pedig fotósok számára van
kiépítve egy-egy terasz jellegű rész ahonnan lehet fotókat -videókat készíteni.
 |
| Rainbachfall 2 ..itt már alakul :-) |
Jó három-negyedórás , felfelé araszolás után elértük a tulajdonképpeni
látványosságot.: a lezúduló vízesés előtt egy fahíd ível át a patak
felett, az óriási robajjal lezúduló víztömeg az egyik oldalt szinte beteríti vízpárával,
ebben a melegben szinte felüdülésként hatott :-)
A Látvány pedig magáért beszél :- katt a linkre :-)
 |
| Rainbachfall 3 - ez igen !!! |
A hídon átkelve mindjárt egy kanyargós csigalépcső indult,
elég meredeken felfelé, hogy aztán egy sziklánál
az ismételten szétváljon ... balra egy
panzió, ami gyalog öt perc, jobbra egy nordic walking útvonalat mutatott a
tábla...
 |
| Merre menjek ? |
Mivel a csoport időközben szétszakadt, rövid hezitálás - és a könnyebbnek
és rövidebbnek ígérkező út miatt - balra indultam. Az árnyékos , szinte
teljesen sima úton tényleg öt percre van egy fogadó, de ott vége is az
útnak...Hátra arc, irány vissza.... A
táblától aztán megint elkezdett emelkedni az út , majd egy tisztásra érve , szinte képeslapra kínálkozó látvány tárult
elém: a hegyek közt a patak, a hegyoldalban
gyönyörű házak, rikító zöld a fű és ragyogó napsütés... A patakon átívelő
fahídon megálltam lihegni és persze fotózni...
 |
| Képeslap :-) |
Innen még lehetett tovább menni,
még egy hegyoldalt kellett leküzdeni , ahonnan tulajdonképpen a patak indult.
Az órámra nézve ezt már csak rohamtempóban tudtam volna megnézni, és még vissza
is kellett érni a kiindulási pontra, úgyhogy a hídról elém táruló látványtól érzékeny
búcsút vettem , es elindultam visszafelé. Mondanom sem kell , sokkal könnyebb
volt :-) ... Összeálltunk hárman a csoportból és egy laza negyvenöt perc alatt
le is értünk! Persze felfelé nem jöttek sokan,
így lehetett haladni. A Wasserfallbar-nál aztán adta magát a lehetőség,
hogy egy jó hideg Paulaner -rel jutalmazzam magam :-)
Miután mindenki leért,
visszaindultunk a buszhoz, a tűző
napon a úgy néztünk ki, mint Napóleon vert serege, ahogy hazafelé kullog
Moszkva alól....A buszra visszaülve
utaztunk egy keveset, de csak azért, hogy Innichen-ben - vagy
San Candidoban ha így jobban tetszik :-) - megálljunk egy kis időre és
megnézzük Tirol legelső kolostorát.
 |
| Innichen kolostora |
769-ben III.Tasziló bajor herceg földet
adományozott Atto scharnitzi apátnak, egy bencés kolostor alapítása céljából. A
város tulajdonképpen a kolostor köré épült, ami
a mai formáját 1280-ra nyeri el,
a harangtornyot építik csak hozzá 1320-1326 közt. Természetesen
mindennap látogatható....A templom megtekintése után még egy kis városnézés is
belefért, a város főtere, a St Michaelsplatz és a háttérben magasodó Haunold vonulata képeslapra illő
látvány.
 |
| Innichen, St Michaelsplatz |
Rövid séta után visszabuszoztunk a szállásra, este fél
nyolctól pedig jött a vacsora. A személyzet ismét tartogatott egy kis meglepetést...az
első fogás burgonya krémleves, pirított kenyérkockákkal , ahogy láttam, senki
sem tiltakozott...A második ként felszolgált Fusilli pasta alla matriciana -
azaz paradicsomos, sajtos szósz csavart tésztával - szintén sikertörténet, nem
igazán maradt belőle, sőt még repetázni is lehetett! A harmadik - fő fogás -
Rinderschmorbraten brokkolival, vagyis marhasült - megint csak remek választás
volt, ugyanis azt is megette szinte mindenki, nem úgy mint a brokkolit :-) A desszert pedig Creme Caramell, na ez volt
az a fogás, ahol a szemfülesek akár három adagot is bevághattak :-) Teljesen
jóllakva vonultunk fel a szobánkba, azzal a tudattal, hogy sajnos holnap
indulunk hazafelé.......
Megjegyzések
Megjegyzés küldése