Az időjárásnak is lehet lelke...reggel ugyanis sűrű
ködre és szemerkélő eső re
ébredtünk...az eddig magukat gyönyörűen megmutató hegyek eltűntek a
ködben, az eső szépen csendesen
esett...hiába, indultunk hazafelé...
Elbújt a hegy...
...majd kissé szégyenlősen ....
....de megmutatta magát.
A reggeli után a busz
körül gyülekezve azt vettük észre, hogy némi kis búcsúajándékot kaptunk a természettől: a köd elkezdett
lassan oszlani és felsejlett a környék valamennyi hegye....pazar volt. Mire a
busz kigördült az országútra, az eső elállt a felhők is elvékonyodtak, eddig nem látott szépségével köszönt el
tőlünk a természet.
Búcsúzóul
Mi pedig szépen lassan haladtunk Ausztria felé, Willach
irányába, hogy a Wörthersee felé kanyarodjunk. Karintia tartomány ékkövét
Veldennél pillantottuk meg , majd innen először csak egy kicsit emelkedett az
út, majd kis falvakon keresztülgurulva egy valódi hegyi kihívás következett:
busszal fel a Pyramidenkogelhez....Hát mit ne mondjak, érdekes volt....Szűk az
út a busz épp elfordult, de a pilótánknak még csak a homloka sem ráncolódott, a
nem gyengén emelkedő úton oly magabiztosan
haladtunk a csúcs felé, mintha csak
egy sétálóutcán flangálnánk...A kilátó egyik érdekessége, hogy csak a
buszok mehetnek fel a hegytetőn kialakított parkolóba, mindenki más
a lejjebb található helyeken kell hogy megálljon, na nekik jut még egy kis
emelkedő gyalogosan :-)
Már látszik ....
Ilyen volt....
...és ilyen lett
A Pyramidenkogel a Wörthi
tó déli oldalán található, a tengerszint felett 851 méterrel. A mostani
hipermodern kilátót 2013-ban adták át, jelenleg ez az épület a világ legnagyobb
fából épült kilátója. A régi, betonmonstrum 1966 és 1968 közt épült, három
teraszból állt. A jelenlegi torony 100 méter magas a kilátó rész 88 méteren
található. De nehogy azt higgye bárki is, hogy a sógorok ennyivel megelégedtek,
neeeem....66 métertől egy csúszdán lehet lemenni a földszintre, az emberfia
beleül egy hatalmas filcpapucsba, majd megkapaszkodik és irány lefelé a zárt csúszdán!!! Az adrenalin függőkre is gondoltak: egy kifeszített drótkötélcsúszkán lehet
átlibbenni a parkoló felett a szemközti domboldalra! Emellett egy jól
felszerelt shop is van, játszótér
illetve egy kávézó - pont itt ne lenne :-)
Felfelé lehet menni a 20 fő befogadására alkalmas lifttel,
amely pillanatok alatt - tényleg - felrepít az első kilátóteraszra,
illetve lépcsőn is lehet menni.... a
kilátás pedig magáért beszél, 360 fokos a panoráma :
Panoráma
a Wörthi Tó
Maria Wörth előttünk
Keutschacher See mögöttünk
... volt időnk bámészkodni és shoppingolni, majd a megbeszélt időpontban elindultunk lefelé,
ami busszal ebbe az irányba sem egyszerű.....Miután a Wörthi tó mellett
érintettük Klagenfurt-ot is , visszakanyarodtunk az autópályára és Völkermarkt-i Rosenbergerig meg sem
álltunk....Ebéd, majd indulás tovább, amikor is olyan hatalmas eső kapott el
bennünket, hogy alig lehetett látni valamit , a hőmérséklet pedig 22 Celsius-ig
zuhant....Naivan azt hittük vége a kánikuláig, de nem, ahogy kértünk a
zivatarzónából, megint dögmeleg lett.
Az utolsó fizetőkapu Szlovéniában
Az út ismét Szlovénia felé kanyarodott, -
némi eurót azért még befizettünk a szlovén útalapba - , majd elhasítottunk a pazar állapotú Lendvai vár
előtt, hogy aztán Tornyiszentmiklósnál
ismét magyar földön legyünk. Innen aztán egyenes út vezetett Budapestig, majd a
késő esti órákban Szegedig.
Ha egy szóval kellene leírnom az utat akkor ez lenne :
Kihagyhatatlan! Részletesebb magyarázatért pedig tessék visszaolvasni az előző
négy nap leírását! :-) A Dolomitok belopta magát a szívembe, csak biztatni
tudok mindenkit, hogy ne hagyja ki ezt a csodát!
Az előző poszt végén írtam, egy kis helyi fesztiválról. Azt tudni kell, hogy Ausztriában, Svájcban és Németországban is az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogyha szórakozásról van szó. De, ezt is ésszel teszik : teszem azt, az egyik kis faluban szükség van a faluban található padok felújítására, akkor szerveznek egy jótékonysági estet, összeszalad a falu, a helyi vállalkozók kitelepszenek, sör, kolbász stb. Az itt összegyűjtött adományokból pedig rendbe rakják a padokat, aztán lesik a következő alkalmat, hogy szervezhessék a következő kis bulit… Igy megy ez… Az ilyen kis összejöveteleken de akár a nagyobb fesztiválokon aztán a helyi sörfőzdék igen kitesznek magukért. Ausztriában nagy hagyománya van a sörfőzésnek és a sörivásnak, erről szólna most ez a kis bejegyzés. Az osztrák sörök nagy része is a német tisztasági törvény alapján készül. Hogy mi is ez : 1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csak a négy
Schloss Hohenwerfen - Kémek a Sasfészekben Salzburg és Bischofshofen közt az A10 jelű autópályán haladva pazar látvány tárul az utazó elé, ugyanis kb.150 méter magasból egy gyönyörű vár magasodik a völgy fölé. Ez a Schloss Hohenwerfen, s az impozáns vár sokaknak ismerős lehet: az épület Schloss Adler művésznéven a Kémek a Sasfészekben című, 1968-ban készül háborús remekmű díszleteként és helyszínenként szolgált. De ne rohanjunk előre ... A vár 1075-és 1078 között épült Gebhard, salzburgi érsek megrendelésére, a környék védelmének céljából. A vár hosszú évszázadok át a salzburgi érsekek birtokában volt, és egy időben vadászkastélyként is funkcionált. A német parasztháborúk idején a felfegyverkezett bányászok és munkások 1525-1526-ban megtámadták, az ostrom után pedig porig égették. A lázadások leverése után aztán - büntetésből - nekiállhattak újra építeni. A renoválás során itáliai erőd-és várépítési tapasztalatokat is felhasználtak. A harmincéves háború
H a azt mondom, MILKA, mindenkinek beugrik a lila tehén és a finom alpesi csoki. De mitől lett ilyen népszerű a márka ? Ime a MILKA story.... Kezdjük az elején : Phillip Suchard - aki eme csodát megalkotta - svájci cukrászmester, 17 éves korában kezdett el gyakornokként dolgozni testvére berni cukrászdájában . Mint abban az időben sokan , a fiatal ember híres és sikeres szeretett volna lenni, erre lehetőséget pedig abban látott, hogy Amerika felé vegye az irányt. Svájci órákkal és nagy becsvággyal felpakolva vágott bele a nagy kalandba, ami aztán nem úgy sikerült ahogyan ő tervezte. Hazatérve Svájcba, 1825 novemberében Neuenburgban megnyitotta saját cukrászdáját, ahová egy újszerű édesség, az "au chocolat fin de sa fabrique", vagyis a „finom házi készítésű csokoládé"-val igyekezett becsábítani az embereket. A valódi kézműves termékek hamar népszerűek lettek, azonban a lassú gyártás miatt hamarosan modernizálni kellett az üzemet. 1826-ban a szoms
Megjegyzések
Megjegyzés küldése